Kulturális Örökség Napja 2008, Délvidéki szakmai barangolás és a tisztek egy részét (180 fő) november 7-éig fogva tartották. Pétervárad tehát a szabadságharc utolsó előtti védőbástyája volt Komárom előtt. Pétervárad • 1883-ban vasúti híd épült a Dunán. • 1237-ben Peturwarod néven említik először. A római korban Cusumnak, majd Acumincumnak nevezett település volt itt. • A trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott. • Ma is álló vára a ciszterci apátságé, majd 1439-ben Albert király Garai Jánosnak • 1918-ban a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (illetve a Jugoszláv Királyság) része adta. lett mint a Dunai Bánság egyik városa. • Az 1440–41-es harcokban Újlaki Miklós foglalta el, majd újra a Garaiaké. • A II. világháború alatt, 1941-1944 között a tengelyhatalmak elfoglalták és a Független Horvát Államhoz csatolták. • 1463-ban itt kötött szövetséget Mátyás király Velencével a török ellen. • A világháború után a Vajdaság Autonóm Tartomány része lett. • 1526. július 15-én a várost elfoglalta a török, míg a várat 12 napi kemény ostrommal csak július 27-én tudta bevenni. Lásd: Pétervárad elfoglalása és • 1980 és 1989 között önálló község (járás), 1989 és 2002 között Újvidék község Péterváradi harcok. része, 2002 óta formálisan léteznek önálló községi hivatalai, de Újvidék város[1] egyik községeként alárendelt szerepű. • 1688-ban Miksa Emmánuel bajor választófejedelem felszabadította, de 1694 őszén Ali pasa ismét elfoglalta, majd Caprara közeledtére visszavonult. • 2008-ban felerősödött a törekvés a város lakói között, hogy az újvidéki városi igazgatással szemben ismét önálló község legyenek. • 1692-ben megépítik az erődítményt. • 1716. augusztus 5-én itt aratott nagy győzelmet Savoyai Jenő a török felett. • Kegykápolnáját a bécsi Breiner család építtette egy török építmény felhasználásával 1716-ban annak emlékére, hogy a török itt gyilkolta meg brutális kegyetlenséggel Breiner tábornokot 1716. augusztus 5-én. A kápolnát a Havas Boldogasszony kegyképe díszíti, búcsújáróhely. • 1849. június 5-én Kiss Pál honvádtábornok kapta meg az erőd parancsnokságát Vukovics Sebő miniszter javaslatára. Az esemény hatására kisebb összetűzésbe került a várat felszabadító Perczel Mórral, hisz ő magának akarta e tisztséget. Kiss Pál parancsnokságával a vár 1849. szeptember 7-én, egy meg nem érkezett levél miatt feltétel nélkül kapitulált. A honvédség IX. hadteste azaz 5800 főnyi katonaság tette le a fegyvert, 200 tábori és várágyú került a császáriak kezébe. A Pétervárad legénység még aznap, vagy az elkövetkezendő napokban elvonulhatott. Kiss Pált A templom a 13. század első harmadában, valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült (az előzmény létére az 1896-ban előkerült ún. aracsi kő utalhat). A datálás a művészeti kapcsolatokra alapozható, amelyeknek rekonstruálásával Raffay Endre foglalkozott. Megállapítása szerint a kapcsolatok az 1200-körüli magyarországi emlékek mintakép-, illetve közvetítőszerepét feltételezik. Az alaprajz, a pillérformák és a szentélyrész előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval, a boltozati rendszer pedig a franciaországi Bourges székesegyházát is jellemző megoldással rokonítható. A díszítőfaragványok egy része antikizáló kompozíciójú. Ezek az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai eredetű stílusrétegének a hatásáról tanúskodnak: mestereik a tudásukat Pétervárad ott szerezték. A faragványok egy másik csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom reimsi kapcsolatú faragványaival mutat Aracs összefüggést. • A Bánság szerbiai részén a Törökbecse (Novi Bečej), Beodra (Novo Miloševo) és Basahíd (Bašaid) közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romjai Az épület sorsát a 16. század török pusztításai pecsételték meg. A romok a környék találhatók. A romok az aracsi településről (ma Törökbecse egyik városrésze) elnevezett kolostortemplom maradványai. A templom eredetileg három köríves, elnéptelenedésének, majd a 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti apszisos, nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikális tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekültek meg a teljes pusztulástól. szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, amelyet utóbb az északi Fennmaradásuk állagmegóvó helyreállítási munkák eredménye. mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásoknak megfelelően elhelyezkedő toronnyal egészítettek ki. A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi Az aracsi pusztatemplomot az 1990-es években a délvidéki magyarság újra felfedezte, s szakaszával és a toronnyal maradt fenn eredeti állapotban. Ezeket a részeket az fokozatosan a délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékévé válik. Két civil szervezet, 1970-es évek ásatásait követően, a romállapotot továbbra is fenntartva, s a délvidéki magyarság közéleti szereplőinek adományozandó díj viseli e nevet. kiegészítették. A kolostori épületek föld alatti maradványai a templomtól északra terülnek el. teljesen elpusztult. A szerbek ezután alapították meg a jelenlegi várost, pontosan 1694-ben. Az „új” város első lakóit 12 katona jelentette, akik a Duna túlsó partján lévő péterváradi várban teljesítettek szolgálatot. A környező települések (Karlóca (Sremski Karlovci), Kamanc (Sremska Kamenica), Pétervárad) azonban már mind jóval régebbiek. 1748-ban kapott városi jogot. Az ekkortól megjelenő iskolákkal lendült fejlődésnek a település. Az ipari fejlődés lépései, a malom, a selyemgyár, majd a sörgyár működésének kezdetei az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esnek. Az első világháborúig kiépültek a helyi közintézmények, a városháza, a Matica Szrbszka Kiadó és Könyvtár, valamint a jódos vizű gyógyfürdő. Az 1920-as trianoni békeszerződés a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéhez csatolta. 1941 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. A II. világháború alatt előbb a magyar és német katonaság, később a szerb partizáncsapatok követtek el etnikai alapú atrocitásokat, bűntetteket a polgári lakossággal szemben. (Lásd: újvidéki vérengzés, 1942, délvidéki vérengzések.) A svábokat a háború után kitelepítették. A XX. század második felére a lakosság létszáma 300 ezer fölé emelkedett. Jelentős iparvárossá, kereskedelmi és pénzügyi, kulturális központtá vált. Több színház és egyetem Aracs, pusztatemplom található benne. Fontos a nemzetiségi nyelvű színházak léte. Ma is itt nyomtatják a Magyar Szó című vajdasági magyar nyelvű napilapot. Újvidék 1988-ban zajlott a „joghurt-forradalom”, amivel a helybeliek a politikai változásokat Újvidék helyén az ásatások során már 3000 éves romokat is tártak fel. A római korban sürgették a Vajdaságban. A név onnan ered, hogy a hivatalos szónokokat ilyen tejtermékkel Cusom városát alapították meg itt. Később avarok, gepidák és alánok lakták. A mohácsi dobálták meg. A NATO-támadás előtti utolsó békés időszakban, 1996-1997-ben ismételten vész idején létezett itt egy kis telep (Vásáros-várad), amely a Péterváradon székelő diáktüntetések voltak. cisztercita apátság birtokaihoz tartozott. Amikor a törökök Péterváradot elfoglalták, ez A 1999-es NATO-bombázások során légitámadások érték a várost. Megsemmisítették a Zenta különleges rendőri erők kiképzőbázisának – addigra kiürített – objektumait, de 1216-ban Zyntharew (Zentarév) néven említik először. II. Ulászló emelte szabad királyi lerombolták a város hídjait is, megbénították a kommunikációt és időleges ivóvízhiány várossá. A török időkben magyar lakossága helyére szerbek települtek. Határában volt lépett fel. Később viszonylag gyorsan helyrezökkent az élet. 1697. szeptember 11-én a zentai csata, melyben Savoyai Jenő herceg tönkreverte II. Musztafa szultán a Tiszán átkelő török seregét. 1741-ig katonai határőrvidék része, ezt követően szerb lakosságát ismét magyarok váltották fel.1848-ban magyarországot eláruló, hátbatámadó szerb martalócok több mint 5000 magyar öregembert, asszonyt, gyermeket mészároltak le, s levágott fejeikből gúlát építettek a Jézus Szíve templom előtt. 1910-ben 29.666 lakosából 27.221 magyar, 2.020 szerb és 177 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1944. november 9-én este 64 zentai polgárt végeztek ki a szerbek. 1991-től 2006-ig Szerbia és Montenegróhoz tartozott, az államközösség megszűnte óta Újvidék, zsinagóga pedig Szerbia része. 2006.szeptember 10-én Sólyom László és Boris Tadić köztársasági elnökök jelenlétében Zenta várossá avatásának 500. évfordulóján felavatták a révészt ábrázoló szobrot, előzőleg pedig sor került találkozójukra a városházán, ahol a vajdasági magyarság sorsárol értekeztek. Újvidék, belváros Oroszlámos nagyközség Torontál vármegye török-kanizsai j.-ban, (1891) 3071 szerb és magyar lak.; vasúti állomással, posta-, táviró- és telefonhivatallal és postatakarékpénztárral. Midőn Csanád vezér 1029. Ajtony ellen Rév-Kanizsánál átkelt a Tiszán, az O.-i nagy dombon ütött sátort s imája közben megfogadta, hogy, ha győz, e helyen monostort építtet. Álmában egy oroszlán ébresztgette őt, biztatva, hogy azonnal fúvasson riadót s támadja meg az ellenséget. Fölébredvén, azonnal összehivta a hadi tanácsot, éjjeli támadást rendelt, s a lázadókat leverte a nagyőszi síkon. Az Ajtony fejét ő maga vágta le. Szent István utóbb őt tette a nevéről elkeresztelt vármegye ispánjává, mire Csanád azonnal építtetni kezdte szt. György tiszteletére a monostort, azon a halmon, melyet álomlátásáról Oroszlánosnak nevezett el. 1247. a helyet még Oroszlános monostorának,