ADATOK ORMÁNSÁG NÉPRAJZI HATÁRÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ ZENTAI JÁNOS A magyarság nagy néprajzi palettáján Bara­ Északra is elég könnyen megvonható a ha­ nya megye az egyik legváltozatosabb, legárnyal­ tár: bár a lakosság magyar, de katolikus, ellen­ tabb színfolt. Maga az itt lakó magyarság is több tétben a református ormánságiakkal, (e tény — — néha egymástól nagyon is eltérő — néprajzi a vallási különbség — néha elég éles határt csoporthoz tartozik. Ezt tudjuk régóta. Egyik­ von). Jó darabon földrajzi határ a drávaszéli másik néprajzi csoporttal néprajzkutatóink már síkságból meredeken kiemelkedő siklós—villá­ többször foglalkoztak. Sajnálatosan érdekes vi­ nyi dombvonulat. szont az, hogy nem ismerjük az egyes néprajzi Nyugat felé is több-kevesebb bizonyossággal csoportok pontos területét. így még azt sem tud­ megvonható a határ. Földrajzi határ itt nincs, juk bizonyosan, hogy tulajdonképpen hány ma­ de a sízfetéin reíformétus Belső^Som-ogy felé ter­ gyar néprajzi csoport van megyénkben. Nem jedő — és azzal valószínűleg egy etnikus csopor­ tudjuk azt sem, hogy két távolabbi terület egy­ tot alkotó — Szigetvidék magyarságától válasz­ mástól elütő jelenségei két különböző csoport tóvonal az Ormánság és e terület közé nyúló, sajátságai-e vagy pedig egy egység egymástól későbbi telepítésű katolikus magyar és részben messzebb eső területének változatai? volt sváb lakosságú keskeny sáv, valamint a A legtöbb répraíjzi csoport területi meghatá­ Dráva menti kisebb horvát sziget. rozását meg sem kísérelte senki. Gyenge ment­ Legbizonytalanabb a helyzet kelet felé. Föld­ ség, hogy ez még országos viszonylatban is alig rajzi határ egyáltalában nincs. Siklós felé a történt meg. Pedig már több mint egy évtizede drávavölgyi síkság szerves folytatása az ormán­ az Ethnographia (1954. — LXV. évf.) lapjain sági tájnak. Egyezők az éghajlati, növényföld­ országos vita is folyt ennek jelentőségéről. (VAJ­ rajzi, gazdálkodási viszonyok és lehetőségek. Rá­ DA L. pp. 1—19. VARGYAS L. pp. 240—244. adásul az ottani őslakos magyarság éppen úgy BODROGI T. pp. 581—592.) Még magának a református magyar, mint az ormánsági. A kül­ fogadalomnak meghatározása körül is sok a ső tényezők egyeznek, — mi tehát a választó zűrzavar. BARABÁS J. (NÉ. 1958. pp. 19—26.) vonal? Ezt kell megkeresni! igyekezik tisztázni e kérdést. A törekvés nem új kelé tű; jelentkezik már a Nagyjából ez a helyzet a megye néprajzilag XIX. század elején. Azóta is, ahány néprajzku­ legjobban feltárt, legismertebb területe — Or­ tató, szociográfus, nyelvész Ormánsággal foglal­ mánság — viszonylatában is. Vétenénk az igaz­ kozott, szinte valamennyi igyekezett kijelölni a ság ellen, ha rögtön nem mutatnánk rá, milyen határokat, felsorolni a községeket is, amelyek régi már az igény Ormánság néprajzi határai­ ide számítandók. Ifj. KODOLÁNYI János a NÉ. nak megállapítására, mennyi igyekezet, mily 1958. évi (XL.) számában közli a kérdés megol­ sok meghatározás történt eddig e téren. Sajnos dására való törekvést, felsorakoztatva az eddig a »határmegállapítások-« legtöbbször nem ki- ez irányiban történt megállapításokat, (pp. 5— elégítőek, sokszor felületesek, sőt tévesek. Ment­ 17.) Ezért feleslegesnek is tartjuk ezek itteni, ség legyen a jóakaratú szándék nem kielégítő újból való felsorolását. eredményére, hogy az ilyen területi elhatárolás Az említett kísérleteket olvasva láthatjuk, sok esetben bizony nem könnyű munka. Itt me­ hogy ahány megállapítás, annyi féle az ered­ gint BARABÁS idézett tanulmányára hivatko­ mény. Hol tehát az igazság? Ezt a még rejtőző zunk, amely igyekszik rendszerezni a kialaku­ valóságot kell megkeresnünk. lás okait, a meghatározás kategóriáit. A sokféle terület-meghatározás következté­ Nézzük meg közelebbről, Ormánság esetében ben végül csak kialakut egy — már szinte hogyan is áll ez a tény. Dél felé nincs vita. Itt mondhatnánk: akadémikus Ormánság. Maga élesek a határok: földrajzi (a Dráva), nyelvi (a ifj. Kodolányi is ezt veszi számba, sorolja fel horvátság), sőt politikai is (az országhatár); ha­ Ormánság című összefoglaló művében. Múzeu­ bár ez utóbbi sokszor nem választó vonal. munk »Baranya népe« című kiállítása néprajzi 78 ZENTAIJÁNOS térképén is ez szerepel. Talán nem lesz felesle­ kell is tovább foglalkozni. Talán vitatható, ges felsorolni ezeket a községeket nyugatról ke­ ahogy a bikla termonóliáját taglalja. Szerintünk let felé: itt nem az elnevezésen van a hangsúly — bizo­ Drávafok, Markóc, Bogdása, Sósvertike, Drá- nyára BODONYI (i.m. és h.) sem erre gondolt vaiványi, Sellye, Marócsa, Kákics, Okorág, Mó- —, hanem ezen ruhadarab szabási, készítési nosokor, Gyöngyfa, Magyarmeeske, Csányosz- módját kell vizsgálat tárgyává tenni, vagyis a ró, Nagycsány, Kemse, Zaláta, Piskó, Vejti, Lú- biklának azt a formáját, melyet Ormánságban zsok, Vajszló, Besence, Páprád, Bogádmind- viseltek. Már csak azért sem lehet a terminoló­ szent, Hirics, Kisszentmárton, Baranyahidvég, giához ragaszkodni, hiszen Kelet-Ormánságban Sámod, 'Adorjás, Kórós. Cún, Drávapiski, Ké­ nem is igen használják a bikla szót, itt a ruha­ mes, Szaporca, Tésenfa, Drávaesepely, Rádfalva, darab neve kebel. És itt visszakanyarodva a Drávaszerdahely, Drávacsehi, Drávapalkonya, viselet meghatározó jelentőségéhez, hallgassuk Kovácshida, Diósviszló, Márfa, Terehegy, Ipacs- meg mint vélekedik erről maga az ormánsági fa, Drávaszabolcs. Összesen negyvenöt község. nép: »Azok szoknyásak, mink kebelesök vaó- Ezeket tartjuk számon — majdnem azt mond­ tunk«, — még gyakran halljuk az öregasszo­ hatni: hivatalosan — ormánsági községeknek. nyok szájából e kifejezést. Vagyis ők maguk is Helyesebben, eddig terjed Ormánság »vélt« ha­ a viseletük különbözőségére hivatkozva különí­ tára. Azért írtam vélt -nek, mert pontos ha­ tették el magukat a nem ormánságiaktól. Ez nem irodalmi hatás ! tár — legalább is kelet felé — megállapítva nincs. Ifj. Kodolányi említi meg idézett helyen, előz­ Nézzük csak egész röviden, milyen elvek alap­ ményekre hivatkozva, az ormánsági endogámi- ján kísérelték meg eddig a kérdéses elhatáro­ kus jelenség fontosságát. BARABÁS J. (i. m. p. lást. Mint láttuk a földrajzi elhatárolás — bár 24.) Shlrokogorofí etnikum meghatározó állás­ egyesek ezzel is kísérleteztek — a jórészt egye­ pontját említi. Ezek közül a mi viszonylatunk­ ző körülmények miatt éppen a legvitásabb he­ ban a »4. a közösség összetartozás-tudata, endo- lyen — keleti határ — lehetetlen. Az eddigi gám gyakorlat tail párosultam« meghatározás a megállapítások többsége néprajzi alapon történt. legérdekesebb. De milyen tényezőket vegyünk itt alapul? Isme­ Ifj. Kodolányi említett cikkében (p. 15—16.) retes az a már klasszikussá vált, frappáns meg­ közölt adatok szerint megtette a kezdeményező határozás : »ameddig a bikla ér«. (BODONYI N. : lépést a házassági kapcsolatok vizsgálatával. Ö Várady: Baranya múltja^ és jelenje I. p. 218." ugyan csak a két vitásabb — nyugati és keleti Itt tehát a viseletről van szó. Ennél a témánál — határterületekről közli három-három község nem árt időznünk egy kissé. A népviselet az a adatait. De ezek is igen gondolatébresztők. Mán- szembetűnő néprajzi jelenség, amit a nem szak­ doki László továbbfejlesztő kezdeményezésére ember is leginkább észrevesz. Éppen ezért tart­ fogtam hozzá a munka részletesebb és területi­ ja a szakemberek nagyrésze igen kétes értékű leg kitérj esz tettebb folytatásához. kritériumnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy ré­ gebbről nagyon kevés hiteles képünk van nép­ Elsősorban a legvitatottabb, legbizonytala­ viseletünkről. Ormánság népviseletéről — pon­ nabb — a keleti — határterületet tettem vizsgá­ tosabban annak egyik részéről — ugyan már is­ lat tárgyává. Időben igyekeztem a lehető leg­ merünk leírást a XIX. század első feléről, messzebbre visszamenni. Szemben ifj. Kodolá­ MUNKÁCSY, akkori szaporcai református lel­ nyi XIX. századi adataival ém a XVIII. század kész, a Regélő с lapban közölt cikkéből (1842. majdnem közepéig (elvétve még tovább is), p. 65.). Bár az ott közölt adatok hitelességében vagyis az egyes községek meglévő egyházi anya­ nincs mit kételkednünk, fogalmunk sincs róla, könyveinek kezdetéig. Ettől fogva az adatokat vajon ez a viselet mely területem terjedt el, s egészen a második világháborúig vizsgálat alá ugyanakkor milyen lehetett a nem ormánsági vettem. A kutatott terület kiterjed Ormánság terület népviselete? egész keleti felére : Hirics—Baranyahidvég—Sá­ mod vonalától kezdve kelet felé Ormánság ed­ ISem Ormánságot illetően ez a helyzet még dig vélt határáig; — huszonkét község, vagyis homályosabb ezen a téren. Ifj. Kodolányi részle­ nagyjából az a terület, amit Bőköznek neve­ tesen elemzi (i.m. p. 10—14.) a népviselet jelen­ zünk. Itt a határon átlépve a Drávavölgy egé­ tőségét Ormánság etnikus elhatárolásában. Ö szen országhatárig tartó református magyar általában elég lemondóan nyilatkozik e krité­ községei (tizenhárom falu), továbbá az ú. n. riummal kapcsolatban. Viszont egyes megálla­ Hegyföld (Közép-Baranyai domvidék) területi­ pításai nagyon helytállóak: főkötő, a főkötőnek leg határos falvainak, és még egy néprajzilag a vagy egyéb ruhadarabnak a meghalt fejfájára tájhoz sorolható falunak (Peterd) református való szegelése, melyek tényét saját észleléseim magyarsága (6+1 község) tartozik a feldolgo­ is feltétlenül alátámasztják. Ezekkel érdemes, él zott területhez. Tehát összesen negyvenkét köz- ORMÁNSÁG NÉPRAJZI HATÁRA 79 ség közel kétszáz éves anyaga, több mint 22 000 földi falvak. Helyszűke miatt a többi — ezeken adat képezi az elemzés alapját. kívüli — érintett falut egyenként nem sorolom Az Ormánságon kívüli adatok szükségesek az fel, ezek adatait