090_108_Szummer_Jung_MJ_2013_4.qxp:Layout 1 2014.02.06. 18:17 Page 90 • Szummer Csaba • ÉJ ANYÁNK: JUNG VÖLKISCH MISZTICIZMUSÁRÓL Szummer Csaba Éj anyánk: Jung völkisch miszticizmusáról „Semmiképp nem vagyok a zsidók ellenfele, jóllehet, a Freudé igen. Freudot materialista, intellektualizáló, és nem utolsó sorban vallástalan attitûdje miatt bírálom, nem pedig azért, mert zsidó. Elmélete, amilyen mértékig zsidó premisszákon nyugszik, nem érvényes nem-zsidók számára.” (Carl Gustav Jung)1 „[…] a fantáziák oki tényezôkké válnak, mihelyst hitekben, értékekben és társadalmi csoportokban intézményesülnek.” (Nicholas Goodrick-Clarke: A nácizmus okkult gyökerei)2 BEVEZETÔ romantika hagyományából eredô völkisch mozga- lomhoz való mélységes szellemi és érzelmi kötôdé- Kurt Vonnegut Éj anyánk címû regényének fôhôse sébôl. hasadt személyiség.3 A Berlinbe szakadt amerikai a III. Birodalom angol nyelvû rádióadásainak veszett AZ ÁRJA HERCEG uszítója, másrészt az OSS, az amerikai hírszerzés ügynöke. Mindkét hivatását egyforma tehetséggel A fiatal korától fogva az okkultizmussal kacérkodó és buzgalommal gyakorolja, és bármennyire is református lelkészivadék Jung és a szkeptikus, bi- igyekszik, ô maga sem képes eldönteni, hogy igazá- gott módon ateista, elsô generációs asszimiláns zsidó ból melyik oldalon áll. Freud 1907 és 1913 között tartott fenn személyes A regényt valószínûleg Eichmann jeruzsálemi pere kapcsolatot, néhány évre pedig, 1909 és 1912 kö- inspirálta, azonban Carl Gustav Jung is ihlethette zött rendkívül intenzív érzelmi és munkakapcso- volna. A svájci pszichiáter, a múlt század egyik leg- latba tudott egymással kerülni.4 Szinte hihetetlen, nagyobb hatású terapeutája nem vált antiszemita de ezekben az években Freud Jungban látta maj- vagy háborús uszítóvá, azonban a harmincas évek- dani szellemi örökösét, Jung javaslatára kezdett a ben a náci mozgalom bûvöletébe került. Misztifi- „primitív népek tanulmányozásába”, ennek gyü- kálta Hitler alakját, Wotan és a furor teutonicus ar- mölcse lett a Totem és tabu, mi több, a pszichoanalí- chetípusának élô megtestesülését látva benne, és zis atyja még arra is hajlandó volt, hogy a szexuális vezetô szerepet vállalt a nácik által gleichschaltolt szimbolikát kiegészítô, az elfojtáson alapuló cenzú- Általános Orvosi Pszichoterápiás Szövetségben. rától független és öröklôdô szimbólum-kategóriát ve- Jung néhány évvel késôbb finom intuícióját, ins - zessen be fokozatosan az Álomfejtés 1908-as, 1911- piratív képzelôerejét és mély beleérzô képességét a es és 1914-es kiadásaiban.5 náci mozgalommal kapcsolatban az amerikai hír- A pszichoanalízis nemiséget a középpontba állító szerzés és propaganda rendelkezésére bocsátotta, teóriája tabusértésnek számít a korban. Az ebbôl nem annyira erkölcsi meggyôzôdésbôl, mint inkább származó indulatok és az antiszemitizmus káros szi- intellektuális játékból, vagy az ismeretségi körébe nergiát alkottak a pszichoanalízis terjedése szem- került Allen Dullesnek tett szívesség gyanánt, min- pontjából. Az analitikusok döntô többsége, mint is- tegy amerikai networkjét bôvítve. Jelen írás célja, meretes, zsidó származású volt. Freud ezért rend- hogy megmutassa: Jung hiányzó távolságtartása a kívül szerencsés adottságnak tartotta Jung „árja” III. Birodalomtól nem elsôsorban emberi hibáiból, voltát, úgy gondolta, ha néhány év múlva Jung elôítéleteibôl, érzéketlenségébôl vagy karriervágyá- válik majd a mozgalom vezetôjévé, az jelentôsen ból fakadt, hanem mélyebb okokból, jelesül a német megkönnyíti a pszichoanalízis térhódítását. Amikor •90• 090_108_Szummer_Jung_MJ_2013_4.qxp:Layout 1 2014.02.06. 18:17 Page 91 • Szummer Csaba • ÉJ ANYÁNK: JUNG VÖLKISCH MISZTICIZMUSÁRÓL Abrahamot, hogy helyette (Freud helyett) neki kell elviselnie a svájciak „elfojtott antiszemitizmusát”. Nagyvonalúságot kér Abrahamtól: „nekünk, zsi- dóknak, ha együtt akarunk mûködni más emberek- kel, ki kell fejlesztenünk magunkban némi mazo- chizmust, és fel kell készülnünk bizonyos mérvû igazságtalanság elviselésére. […] Bizonyos lehet benne, ha Oberhuber lenne a nevem, új elméleteim, valamennyi egyéb tényezô dacára, jóval kisebb el- lenállásba ütköznének.”7 A DISSZIDENS 1913-ban, a müncheni pszichoanalitikus kongresz- szuson a Freud és Jung közötti viszony véglegesen megromlott. A freudocentrikus pszichoanalízis-tör- ténetírás szerint Jung áruló, aki morális és intellek- tuális bátorság híján „visszariadt” a szexualitás ta- butémájának bátor képviseletétôl. Objektívebben szemlélve azonban Jung a pszichoanalízis legorigi- nálisabb disszidense, akit saját spirituális-transz- cendens érdeklôdése és romanticista gondolkodási habitusa folytán taszított a Freud által megvalósí- tott mechanikus-redukcionista fogalmi építkezés, amely minden mentális jelenséget egyetlen, ráadá- sul naturalizáló magyarázóelvhez, a szexualitáshoz igyekezett kapcsolni.8 Victor White domonkos szer- Carl Gustav Jung zetes szerint – aki a negyvenes évek végén néhány évre közeli barátságba kerül Junggal – azt mon- 1908-ban konfliktus alakult ki Jung és Karl Abra- dani, hogy az emberi kultúra nem más, mint az el- ham között (Abraham egyik elôadásában nem utal fojtott, akadályokba ütközô nemi vágy szublimált Jung és Jung mestere, Eugen Bleuler dementia pra- kifejezôdése, olyan, mintha ezt állítanánk: a felnôtt ecox (a skizofrénia akkori neve) területén végzett tölgy nem más, mint a kedvezôtlen környezet foly- úttörô jelentôségû kutatásaira), Freud így próbálja tán kifejlôdött makk.9 Jay Sherry úgy látja, hogy Abrahamot leszerelni: „Amit Jung soha nem tudott Freudnak megbocsá- tani, az Freud elszánt törekvése volt a már varázs- Legyen toleráns, s ne feledje, hogy ön valójában könnyebben talanított világ varázstalanítására”.10 Jung maga azt követheti gondolatmeneteimet, mint Jung, hiszen, hogy ezzel írja Sabina Spielreinnak, a második világháború kezdjem, Ön teljesen független, azután meg a faji rokonság idején a nácik által meggyilkolt briliáns tanítványá- révén közelebb áll intellektuális alkatomhoz, míg ô, mint nak – mellesleg a húszas évek elején Jean Piaget keresztény és lelkész fia, csakis erôs belsô ellenállás leküz- analitikusának –, hogy Freud legsúlyosabb vét- désével találhatja meg a hozzám vezetô utat. Csatlakozása kének „a szent bûnös megsértését” tartotta. Egy így annál értékesebb. Már-már azt mondanám, csakis az másik levelében elutasítja a freudi szimbólumfejtést; ô színre lépésével menekült meg a pszichoanalízis annak ve- úgy gondolja ugyanis, hogy szélyétôl, hogy zsidó belüggyé legyen.6 A szimbólumnak szüksége van arra, hogy megvédelmezzük Mint látható, Jung „árja” mivolta ebben az idô- a freudi interpretációkkal szemben; ezek valójában olyan ben Freud szemében egyértelmûen lehetôségeket áligazságok, amelyeknek mindig van hatásuk. Ha „anali- jelent a mozgalom számára, nem pedig akadályo- tikusan” /értsd: freudi interpretációval/ értelmezzük páci- kat. Egy ugyancsak 1908-ban Abrahamnak írt le- enseinket, az összességében véve romboló hatású, mint egy velében Freud még mindig a Jung és Abraham kö- marás vagy egy kauterizálás, amely tilalmasan destruktí- zötti feszültség elsimításán dolgozik, és újra „a zsi- van hat az egészséges élô szövetre. Olyan technika ez, amit dók” kulturális-történelmi örökségére hivatkozik: az ördögtôl tanultunk, és mindig romboló […] Az analízis „Nekünk, zsidóknak könnyebb a dolgunk, nincsen /értsd: terápia/ késôbbi szakaszaiban azok felé a rejtett és bennünk misztikus elem.” Freud azzal vigasztalja megzabolázhatatlan szimbólumok felé kell segítenünk az •91• 090_108_Szummer_Jung_MJ_2013_4.qxp:Layout 1 2014.02.06. 18:17 Page 92 • Szummer Csaba • ÉJ ANYÁNK: JUNG VÖLKISCH MISZTICIZMUSÁRÓL bálta a klinikum felé visszaterelni. Freuddal szem- ben Jung az egyéni pszichében csupán másodlagos, felszíni képzôdményt lát, s úgy véli, az emberiség kollektív tudattalanjában lakozó ôsi szimbólumok- kal, az archetípusokkal való kapcsolat révén az egyén az egész faj vitalitásának és mitikus ôsbölcsességé- nek birtokába juthat. Miközben Freud a vallást az emberiség „kényszerneurózisának” bélyegzi, Jung éppenséggel elengedhetetlennek tartja a vallásossá- got a mentális egészséghez.13 „ZAVAROS FEJÛ” ÉS ANTISZEMITA? Jung kiválását magyarázva a mozgalomból a pszi- choanalitikus történetírás általában Jung miszticiz- musra való hajlamára és emberi gyengeségeire hi- vatkozik. Ernest Jones, Freud hûséges krónikása ezt írja róla Freud-életrajzában: „észjárásának ko- moly hiányossága volt, hogy nem törekedett vilá- gosságra. Emlékszem, egyszer találkoztam egy haj- dani iskolatársával, és egészen meghökkentett vá- lasza arra a kérdésemre, milyen volt Jung iskolásfiú korában: ’Zavaros fejû volt.’ Így hát nem álltam egyedül ezzel az észrevételemmel.”14 Egy másik Junggal szembeni vád antiszemitiz- musa volt. 1913. szeptember 7-én, a már említett müncheni pszichoanalitikus kongresszuson, ahol bekövetkezik a végsô szakítás Freud és Jung között, Karl Abraham Abraham azt kéri a jelenlévôktôl, hogy aki ellenzi Jung elnökként való újraválasztását, tartózkodjon embereket, ahol a csíra rejtôzködik, mint lágy mag a ke- a szavazástól. Jung 52:22 arányban megnyeri a bi- mény héj alatt.11 zalmi szavazást. A tartózkodók között szerepel Jones is, aki a Freud-biográfiában így írja le az eseményt: Fiatal korában Jung a Nietzsche és Wilhelm „A szavazás után [Jung] odalépett hozzám, mert látta, Dilthey által elindított Lebensphilosophie hatása alá hogy magam is tartózkodtam, és sanyarú arckifeje- kerül, amely a század elején rendkívül népszerû zéssel így szólt: Azt hittem, ön keresztény. (Értsd volt Németországban. Freuddal nagy lelkesedéssel