10.18132/LFZE.2013.10 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődés- történeti tudományok besorolású doktori iskola QUAM PULCHRA ES ET QUAM DECORA… AZ ÉNEKEK ÉNEKE A ZENETÖRTÉNETBEN KISS CSABA MÁRTON DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2012 10.18132/LFZE.2013.10 II Tartalomjegyzék 1 Bevezetés .................................................................................................... V 2 Az Énekek keletkezése, a szerzőség, az eredet kérdései ................................ 1 2.1 Az Énekek éneke értelmezési lehetőségei .............................................. 3 2.1.1 Allegorikus értelmezések ................................................................ 3 2.1.2 További értelmezések ..................................................................... 5 2.2 Az Énekek éneke műfaja, szövegeinek szerkezete .................................. 7 2.3 Az Énekek beemelése a bibliai kánonba ................................................. 8 3 Az Énekek éneke zenei vonatkozásai ......................................................... 11 3.1 Az Ószövetség és a zene ...................................................................... 11 3.2 Nyelvi kérdések az Énekek éneke megzenésítéseinek vizsgálata során . 14 3.3 Az Énekek éneke megjelenése az európai zenekultúrában .................... 19 3.4 A Mária-antifónák és a Canticum canticorum ...................................... 33 4 Quam pulchra es et quam decora ................................................................ 38 4.1 A korai reneszánsz Quam pulchra es motettái ...................................... 39 4.1.1 John Pyamour: Quam pulchra es ................................................... 40 4.1.2 John Dunstaple: Quam pulchra es et quam decora ......................... 46 4.1.3 Gaspar van Weerbeke: Quam pulchra es ....................................... 51 4.2 Misekompozíciók Énekek éneke motetták alapján ............................... 56 4.2.1 Johannes Lupi: Quam pulchra es ................................................... 57 4.2.2 Jacobus Clemens non Papa: Missa Quam pulchra es, Dominique Phinot: Missa Quam pulchra es .................................................................. 60 4.2.3 G. P. da Palestrina: Quam pulchra es et quam decora .................... 65 4.2.4 Német zeneszerzők Quam pulchra es tételei .................................. 71 4.2.5 Philipp Dulichius: Quam pulchra es .............................................. 72 4.2.6 Melchior Franck: Wie schön und lieblich ...................................... 78 4.3 Későbbi korok Quam pulchra es művei ................................................ 80 4.3.1 Jean Yves Daniel-Lesur: La Sulamite ........................................... 83 5 Összegzés .................................................................................................. 88 6 Függelék .................................................................................................... 90 6.1 Fakszimilék ......................................................................................... 90 6.2 Összesítő táblázat ................................................................................ 92 6.2.1 Az Énekek éneke zenei feldolgozásainak jegyzéke ....................... 92 7 Bibliográfia .............................................................................................. 136 10.18132/LFZE.2013.10 III Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani professzoromnak, Párkai Istvánnak, aki évtizedek óta érdeklődéssel kíséri figyelemmel pályámat, és aki jelen dolgozat témaválasztását egyrészt tanári, másrészt karnagyi tevékenységével is döntően befolyásolta. Szeretném megkülönböztetett hálámat kifejezni Karasszon Dezsőnek, akinek önzetlen, baráti segítségére, rendkívüli tudására, zenei és mindennemű szakmai tanácsaira a legfontosabb pillanatokban bármikor – így most is – támaszkodhattam. Az elmúlt évek folyamán – megpróbálva pótolni régi mulasztásokat – igen sok energiát fektettem különböző idegen nyelvek tanulásába. Felkészítő tanáraim szakértelmére, rugalmasságára, megértő türelmére, a nehezebb fordítási feladatokban nyújtott önzetlen segítségére minden alkalommal számíthattam, köszönettel és szeretettel gondolok rájuk: Kovács Gergely – angol, Fehér Zsuzsa – latin és Mózes Eszter – német. Köszönöm Nagy Andreának a francia nyelvű fordításokban nyújtott segítségét. Külön szeretném hálámat kifejezni Németh Áronnak, aki disszertációm megírásának folyamatát végigkísérte, számtalan értékes tanácsával, a szöveg lektorálásával óriási segítségemre volt. Szeretném megköszönni a segítséget, biztatást és szeretetteljes noszogatást közvetlen kollégáimnak, Kedvesné Herczeg Máriának és Szabóné Fodor Adriennek, akik az utóbbi időszakban sok terhet levettek a vállamról. Külön köszönöm Fekete Károly rektor úr és Csákberényi-Nagy Miklósné dr. intézetvezető támogatását. A számítástechnikai problémák leküzdésében nagy segítségemre voltak Kiss Zoltán és Krecsmáry Tamás barátaim, hálával tartozom nekik is. Szeretném megköszönni a debreceni zeneműtárak munkatársainak a számomra évek óta nyújtott áldozatkész segítségüket, külön kiemelve Kovács Piroskát és Grégász Miklóst, akik sokszor a föld alól is előkerítették az általam kért dokumentumokat. Végezetül itt szeretném megemlíteni azokat, akiknek a legnagyobb hálával tartozom: szüleimet, akik nappali tanulmányaim befejezése óta is folyamatosan 10.18132/LFZE.2013.10 IV segítettek és támogatnak, testvéremnek, akire a nehéz helyzetekben mindig számíthattam és legdrágább feleségemnek, Mariannak, valamint gyermekeimnek: Boldizsárnak, Luciának és Diánának azt a sok-sok türelmet és határtalan szeretetet, amit tőlük kaptam, s amely nélkül nem tudtam volna elvégezni ezt a munkát. 10.18132/LFZE.2013.10 V 1 Bevezetés Húsz évvel ezelőtt egy kórustag barátomtól Giovanni Pierluigi da Palestrina Canticum Canticorum című motettáskötetét1 kaptam névnapomra ajándékba. Köszöntőt is írt bele, amelyben azt kívánta, vezényeljem el egyszer ezeket a darabokat. Akkoriban erre – alig egy éves karnagyi gyakorlattal a hátam mögött – szemernyi esély sem látszott, és úgy gondoltam, talán nem is lesz soha. Mindazonáltal a művet legféltettebb kottáim közé soroltam, időről-időre belelapozgattam, ízlelgettem, próbálgattam. Egy kis idő elteltével, ha nem is könnyen, de méltó hangfelvételt is sikerült találni hozzá, egy angol kórus, a Michael Howard által irányított Cantores in Ecclesia lemezét. Hónapokig a hatása alatt voltam. Ez az élmény indította el bennem az Énekek éneke iránti érdeklődést, ami aztán egyre tudatosabb kereséssé, végül kutatássá fejlődött. Korszakoktól függetlenül figyelni, gyűjteni kezdtem a zeneszerzők hasonló tematikájú darabjait, és ha lehetőség nyílt rá, ezeket az általam irányított együttesekkel műsorra is tűztük. A dolgozat témáját tehát már szinte keresni sem kellett. Értekezésem írásának megkezdésekor azonban egy igen jelentős, mondhatni a legfontosabb kérdéssel találtam szemben magam. Merjek-e, és főleg képes vagyok-e a teljes tárgykörről átfogó igényű tanulmányt írni, vagy szűkítsem le az anyagot valamilyen szempont szerint korban, térben? Ismerőseim, kollégáim valamennyien a második változatot javasolták. A neves olasz író, tudós, Umberto Eco is hasonlóan vélekedik erről: „Monografikus vagy körképszerű szakdolgozat?” – teszi fel a kérdést kiváló könyvében.2 A túl nagy, túl sok dologról szóló dolgozatokat témájuk miatt „veszélyesnek”, „lehetetlen kihívásnak” tartja. A továbbiakban így folytatja: „Vagy nevek és nézetek egyszerű gyűjteményét fogja elkészíteni, vagy pedig eredeti színezetet akar adni művének, s akkor minduntalan megbocsáthatatlan hiányosságok miatt érik majd vádak.”3 Eco később már valamivel megengedőbb: „Egy […] átfogó témájú szakdolgozat és egy rövid szövegváltozatot tárgyaló, szigorúan monografikus 1 Giovanni Pierluigi da Palestrina: Canticum Canticorum. 29 motetta ötszólamú vegyeskarra. Közreadja Jancsovics Antal. (Budapest: Editio Musica, 1976). 2 Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Budapest: Kairosz Kiadó, 1996): 24. 3 I.m. 24. 10.18132/LFZE.2013.10 VI szakdolgozat között számos közbülső fokozat van.”4 Nos, én ebbe a gondolatba kapaszkodva igyekeztem kialakítani saját koncepciómat. Adva volt előttem alaphalmazként mintegy kilenc évszázad európai, vagy legnagyobbrészt európai gyökerekből táplálkozó műzenéje.5 Ennek ugyan egy viszonylag kicsiny része az Énekek éneke szövegei által inspirált művek6 sora, de ezek száma abszolút mércével még mindig túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen tanulmányban elférjenek. Azt magamtól is könnyen beláttam, hogy szimpla felsorolásnak semmi értelme, ilyesminek tudományos, szakmai értéke nem lehet. De abba sem tudtam volna belenyugodni, hogy a már említett relatíve kicsiny részhalmaz valamelyik oldalából mechanikusan kihasítsak egy kisebb-nagyobb szeletet. Ezzel ugyanis óhatatlanul nagyon sok értékes műről kellett volna lemondani, amellett, hogy egy ilyen csonkolásszerű beavatkozás ugyanolyan értelmetlen eljárás lett volna, mint a szolgai listakészítés. Így jutottam el végül ahhoz a megoldáshoz, hogy kiválasztottam, kiemeltem a szövegből egy olyan jellemző részletet, amely az idők során a gyűjtemény egyik toposza lett, vagyis amelynek számos feldolgozása a kezdetektől fogva jelen volt a legnagyobb szerzők művei között, ráadásul több műfajban is előfordult, egyszóval méltóképpen képviselheti az Énekek éneke zenei megvalósításainak valamennyi típusát.7 Ezek túlnyomórészt vokális indíttatású, a 17-18. századiak kivételével három-nyolcszólamú és hangszerkíséret nélküli művek. A disszertáció elején