Studies in Political Science – Politikatudományi Tanulmányok KISS BALÁZS (SZERK): A CENTRALIZÁCIÓ ÉVEI Politikai kommunikáció Magyarországon, 2006 - 2015 Studies in Political Science – Politikatudományi Tanulmányok 2019 No 1. Sorozatszerkesztő: Szabó Gabriella A CENTRALIZÁCIÓ ÉVEI POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ MAGYARORSZÁGON, 2006 – 2015 Szerkesztette: Kiss Balázs Szerzők: Bene Márton, Farkas Xénia, Kiss Balázs, Szabó Gabriella Sorozatszerkesztő: Szabó Gabriella Szakmai lektorok: Bíró-Nagy András, Gyulai Attila, Pál Gábor, Sebestyén Eszter ISSN 2062-3119 ISBN 978-963-418-025-8 Felelős kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet igazgatója MTA TK PTI Budapest 2019 Studies in Political Science Politikatudományi Tanulmányok 2 Szerzőkről Bene Márton: Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskolájának doktorje- löltje és az MTA Társadalomtudomány Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa. Farkas Xénia: Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskolájának a hallgatója és az MTA Társadalomtudomány Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa. Kiss Balázs: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Szabó Gabriella: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. 3 4 TARTALOMJEGYZÉK Előszó ......................................................................................................................................... 7 A nemzeti-polgári centrum politikai kommunikációja ....................................................... 10 A baloldali/demokratikus ellenzéki politikai közösség politikai kommunikációja .......... 70 Nemzeti radikálisok politikai kommunikációja ................................................................ 135 A zöld közösség politikai kommunikációja ........................................................................ 209 5 6 ELŐSZÓ Kiss Balázs A magyarországi politikai kommunikáció 1990-ben kezdődő negyedszázadának a korszakok szerinti feldolgozása záródik ezzel a kötettel.1 Kutatócsoportunk, az MTA Társadalomtudomá- nyi Kutatóközpontjának Politikatudományi Intézetében működő Politikai Kommunikáció Ku- tatócsoport 2016-os kötetében az 1997-ig tartó időszak kommunikációs jellegzetességeit mu- tatta be,2 2017-esben a leginkább a polarizáció fogalmával leírható évekről írt,3 most pedig az a korszak szerepel a következő 240 oldalon, amelyik egyszerre mutatta a centralizáció és a decentralizáció jeleit. Mint majd olvasható, a centralizáció kétféleképpen mutatkozott meg. A legnagyobb támoga- tottsággal bíró politikai erő a kommunikációjában mintegy magához vonta a magyar politikai élet központját, hiszen azt hirdette, az 1990-es első jobbközép kormány után újra, hogy ő képezi a nemzeti közepet. Ezt a centrális erőtér formulát alkalmazva fogalmazta meg 2009-től kezdve. De centralizáció érvényesült a másik, a többi oldalon is, ha politikai szempontból nem is, de kommunikációs alapon: ha volt valami, ami egybefogta az ellenzéki megszólalásokat, akkor az a jobboldal vezérére és egész rendszerére irányított, tehát ebben az értelemben centralizált el- lenségképzés. Felerősödött azonban az a tendencia is, amelyet decentralizációnak nevezhetünk: már nem csak az intézményesített politikai erők, tehát a kormány, a pártok, az intézményi héttérrel rendelkező politikusok vannak jelen a politikai nyilvánosságban, nemcsak ők kommunikálnak, nemcsak ők szerveznek demonstrációkat és más megmozdulásokat, hanem az egyszerű állampolgár és az ő hosszabb vagy rövidebb életű csoportjai, szerveződései is. Az állampolgárok is megjelen- tek az offline és online nyilvánosságban, s mindinkább rányomják kulturális bélyegüket a poli- tikai kommunikáció egészére. 1 A kutatást és a kötet tanulmányainak elkészülését az OTKA/NKFIA támogatta a 112323-as szám alatt. 2 Kiss Balázs (szerk.) Politikai kommunikáció Magyarországon, 1990 – 1997. Studies in Political Sciences, MTA TK PTI, Budapest, 2016. http://politologia.tk.mta.hu/uploads/files/Politikai_kommunikacio_1990_- _1997_final.pdf 3 Kiss Balázs (szerk.) A polarizáció évei. Politikai kommunikáció Magyarországon, 1997 – 2006. Studies in Political Sciences, MTA TK PTI, Budapest, 2017. https://politikatudomany.tk.mta.hu/hirek/2018/03/uj-kiadvany- pkk 7 A jelen kötet nem csak az időbeli folytonosság okán csatlakozik az előző kettőhöz, hanem min- den egyébben is. Megint egységes szerkezetben, azonos módszer és szemlélet alapján készültek a tanulmányok, és újra azzal az ambícióval dolgoztunk, hogy lehetőleg semmilyen fontos poli- tikai kommunikációs fejlemény ne maradjon ki a leírásból. A szerkezetet illetően megint az erősorrendet követtük, ezért először az általunk nemzeti-pol- gári centrumnak nevezett politikai közösséget mutatjuk be, hiszen ez volt a leghosszabban és a legnagyobb parlamenti és általános politikai támogatottsággal rendelkező politikai erő a kor- szakban. Ezt a 2010-ig kormányt adó és utána is szorosabban-lazábban együttmozgó csoport, a hol baloldalnak, hol demokratikus ellenzéknek nevezett politikai közösség következik. Kitar- tóan jelen van már 1993 óta a radikális jobboldal, amelyiknek a vezető pártja a korszak végére a második legnagyobb parlamenti erővé vált. És írunk a zöld közösségről is, mely a legfiatalabb, és amely a legkisebb országgyűlési képviselettel rendelkezik a 2015-tel záruló korszakban, de jelen van, és az újabb választáson is képes volt képviselőt küldeni a parlamentbe. A módszer és a szemlélet is azonos az előző kötetek alapját képezővel. Ezért is gondoltuk azt, hogy felesleges újra hosszú fejezetben adni áttekintést a kutatásunk mikéntjéről. Meg aztán a mostani kötet vitái alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a szakmai közönség már elfogadta azt, hogy működőképes ez a társadalomszemiotikai megközelítés, és ebben talán a 2017-es kötet hosszú módszer fejezete is segített. Ezért a megalapozás iránt érdeklődőknek azt a szöveget javasoljuk áttekinteni. Igyekeztünk lefedni minden fontos kommunikációs jelenséget, de magunk is tudjuk, hogy sok minden kimaradt a leírásokból. Szerencsére a kutatás még folyik, és készül a negyedik kötetünk, amelyik immár nem korszakokra szakítva, hanem a folytonosságokat bemutatva tervezi átte- kinteni a hazai politikai kommunikáció huszonöt éves történetét. 8 9 A NEMZETI-POLGÁRI CENTRUM POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓJA Kiss Balázs A fejezet a nemzeti-polgári centrum megnevezéssel illetett politikai közösséget konstruáló po- litikai kommunikációt mutatja be. A kutatás módszerének megfelelően regisztrálja azokat a szemiotikai erőforrásokat, amelyeknek a konfigurációja a politikai kommunikáció folyamatain belül kellően elkülönül ahhoz, hogy önálló politikai közösséget definiálhassunk általa. Ennek a politikai közösségnek a nevéül a nemzeti-polgári centrumot választottam.4 A terjedelem szű- kössége miatt az áttekintés azokra a szemiotikai erőforrások általi konstruáló gesztusokra kor- látozódik, amelyek a közösséget, a szemiotikai konfigurációt belülről hozzák létre, tehát a más politikai közösségeket konstituáló szemiotikai konfigurációknak a nemzeti-polgári centrumot definiáló és leíró kommunikációja nem szerepel. A többi tanulmányhoz hasonlóan ehelyütt is először az identitást adó aktorokat, aktor konstruktumokat tekintem át. Ezek politikusok, szervezetek, médiumok és értelmiségi körök, amelyek úgy konstruálódtak meg, mint a nemzeti-polgári centrum politikai közösség politikai arcélét meghatározó cselekvők, kommunikátorok. A második csoport az ügyeké. Ügy alatt ebben a tanulmányban sem eseteket vagy eseményeket értünk, hanem olyan témákat és érzékenységeket, amelyek rendszeresen összekapcsolódnak a nemzeti-polgári centrummal, például azért, mert visszatérően megtalálhatók az aktorok kom- munikációjában, a konfigurációhoz tartozó csatornák tartalmában; ilyen például a családtámo- gatás vagy, 2015-től kezdve, a migráció. Az ügyek verbális és nem verbális aktusok által konst- ruálódnak meg, ezért szavak, szövegek és tettek összessége alkotja őket. A szemiotikai konfiguráció tartalmaz továbbá metaforákat és diskurzusokat is, más szavakkal: specifikus toposzokat és szervezett tudásokat, amelyek jellemzők a nemzeti-polgári centrumra. Egy politikai közösség jellegzetessége lehet az is, hogy milyen csatornákat használ a kommu- nikációjában; megfordítva: egy-egy médium és információátviteli vagy kapcsolattartási mód is asszociálódhat a nemzeti-polgári centrummal. 4 A névválasztásról lásd később! 10 Végül: a nemzeti-polgári centrum, mint szemiotikai konfiguráció, összetevői közé tartoznak olyan további modalitások, például látványelemek és stílusok, amelyek megint rendszerint azo- nosítják a belső és a külső megfigyelő számára a politikai közösséget. A politikai közösség tartja használatban és fejleszti a maga szemiotikai erőforrásait, és megfor- dítva: a szemiotikai erőforrások specifikus köre konstruálja a belső tagok és a megfigyelők szá- mára az adott politikai közösséget, a többitől elkülönülve. Ilyenformán a politikai közösség és a szemiotikai erőforrások alkotta konfiguráció egymást határozza meg. Mivel az elemzés középpontjában az önkonstrukciós erőfeszítések álltak, ezért a források is a nemzeti-polgári centrum által preferált médiumok anyagaiból, tehát nyomtatott és elektronikus médiumaiból, online megnyilvánulásaiból álltak össze. Az eljárás azonos volt a többi szemio- tikai konfigurációt leíróéval: a sűrűn és visszatérően alkalmazott szemiotikai erőforrások re- gisztrálását követően kiválasztottam a legtöbbször használtakat. AKTOROK A konstruált aktorok közül az első értelemszerűen maga a politikai közösség, tehát a nemzeti- polgári centrum,