SZALAI BÉLA TOKAJ VÁR • • KÖNYVE . • ■ SZALAIBÉLA TOKAJ VÁR METSZETES KÖNYVE SZALAIBÉLA TOKAJ VÁR METSZETES KÖNYVE _ .. , x. V C ' S £~\- v V t, o O T i! V !íHr KÖNYVKIADÓ, 2004 Szerkesztette N eményi Z solt Szalai B éla Lektorálta dr. Basics B eatrix Ez a könyv 630 példányban készült. Az I-XXX római számmal ellátott példányt a könyv létrehozásában közreműködők kapták. Az 1 -200-ig számozott és névre szóló példányokat Tokaj város barátainak juttatjuk el. A további pédányokat a téma iránt érdeklődők rendelkezésére bocsájtjuk. Ez a i számú példány © Szalai Béla, 2004 A könyv megjelenéséhez segítségével nagyban hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. ELŐSZŐ PREFACE nPEAHCJIOBHE PRZEDMO W A zerencsém van, tokaji borászként hivatásos Időutazó lehetek: múlt és jövendő \ határmezsgyéjén, ingatag, kapkodó jelenünkben egyensúlyozva, régvolt évszázadok ^ J tudásába kapaszkodva a holnapnak és holnaputánnak készítek borokat. Munka közben, az aggasztóan bizonytalan, derűsen bizakodó, vagy éppen bénítóan fáradt pillanatokban - s ki ne ért volna meg ilyeket! - sosem vagyok egyedül, állandó társaságom a Természet és a Történelem. Velem vannak ők a harsogó tavaszi hajnalokon, amikor a Szerelmi-dűlő tőkéinek rügy- fakadásában gyönyörködve, a Tisza és Bodrog torkolatára ereszkedő párafátyol mögött látom a tokaji várat, hallom Némethi várnagy lovának patkódobogását, Bocskai István parancssza­ vát és a vár feletti dűlőn szüretelő asszonyok énekét. Velem vannak a pengeéles téli estéken is, amikor a tokaji Rózsaközben, a valaha a várat is birtokló Garai család egykori aszúbor érlelő pincéjében pihenő hordóinkat vallatom és nem hagynak el akkor sem, amikor egy nyári németországi kirándulás alkalmával szembe találom magam a várfoglaló császári kapitány, Lazarus Schwendi tokaji szőlővesszőt tartó szobrával. A tokaji vár, melynek hiánya részévé vált a tájnak, kisgyerek korom óta bennem él. Nagy öröm számomra, hogy e könyv lapjain most érinthetően-érezhetően formát ölt, benépesül élettel és mesélni kezd. Hogy a torkolatot fürkészve a holnap és holnapután szemlélődőinek tekintete is megpi­ henjen egy pillanatra „ott — ahol már régóta semmi sincs...” Arvay János 7 am so lucky. As a wine-grower, I can be a professional time-traveller: I make wines, fór tomorrow and fór the day after tomorrow, on the bordér of the pást and the future, fínd- ing a balance in our unstable and shaky present by grasping the knowledge of our pást. 7At work, I am never alone in disquietingly uncertain, sometimes cheerfully optimistic, or even paralyzingly tired moments — and who has never experienced such moments! — since my permanent company is natúré and history. They are with me in spring dawns, when I delight in shooting vine-stocks of the Szerelmi­ dűlő. I can see the fortress of Tokaj behind the veil of mist descending on the junction of the Tisza and the Bodrog. I can hear Castellan Némethi’s horse pawing the ground and the István Bocskai’s commands. I can hear the women singing, gathering grapes on the balks above the fortress. They are with me in penetrating cold winter evenings as well, when I cross-examine wine- casks resting in the maturating old wine cellar in the Rózsaköz of the Garai family. They don’t even leave me in Germany, when I come across the statue of Lazarus Schwendi, the fortress-occupying imperial commander who holds a vine-branch in his hand. The memory of the fortress of Tokaj — the absence of which has become a part of the landscape - has been living within me since my childhood. It brings me great pleasure to now give it life in a tangible, palpable shape so that it can begin to teli its own stories. Hopefully the people of tomorrow and the day after tomorrow alsó rest there - where there has long been nothing - fór a moment, as they nőse about the junction. János Arvay 9 ■ . ' He noBe3.no: SynyHH TOKaöcKHM BHHo^ejroM, npocro no poAy 3aHHTnfl a Mory nyTeiuecTBOBaTb bo BpeMeHn: öa/iaHCHpya Ha rpaHH nponuioro h őyaymero, nbiTaacb yjjepjfcaTb paBHOBecne b HaineM HeycTOHMHBOM, cyeTJiHBOM HacToameM, a iienJi>iK')Cb 3a 3HaHHH aaBHO npomejuiH x c to jic th ö h r0T0BJiK> BHHa 3aBTpamHero. Bo BpeMH paöoTbi, b MHHyTbi TpeBorH h HeyBepeHHocTH b ce6e, b MHHyTbi paAoeTHoft Hafle^c^bi hjth, HaoöopoT, napaJiH3yK)ineü ycTajiocTH - ax, kto hx He 3HaeT TaKHx! - h 3Haio, hto Bee paBHO He OJÍHHOK, hto h ripHpo,qa, h HcTopHH Bcer^a co mhoü. OHH co MHOH B 3BOHKHe BeceHHHC paCHBCTbl, KOrfla H -HK)6yK)Cb, KaK BHHOrpaflHbie KyCTbl Ha cKaTe JIioöobh nycKaioT noHKH, Kor/ja euxcy TOKaftcKHH flBopen b noJiynpo3paHHoií HcnapHHe, rn e ereKaioTCfl Tnca h Eoflpor, Kor^a cnhiuiy h o k o t KonbiT /lomaflH KanHTaHa HeMeTH, KOMaHAbi H3 HuiTBaHa EonicaH h neHbe JKeHiniiH, coönpaiomHx BHHorpafl Ha KJlHHe HaA 33MKOM. O hh co mhoíí b JieAeHamHe KOJKy 3HMHHe Benepa, Kor^a b TOKaíícKHcx nepeyjiKax ‘P o 3a’ , y ceMbH Tapan Korfla-To B/ia^eBuieft 3aMKaMH, íi BbicnpaiuHBaio hx TaÖHbi y oTAbixajoinHX b n orp e6e őoqeK: TaM paHbuie BbmepJKHBaJiH cjraflKHe flecepTHbie BHHa. Ohh He noKHAaioT MeHH h Tor^a, Koraa Ha JieTHeM oTAbixe b repMamm, a Bjjpyr BCTpenaio Ha nyTH CTaTyio 3aBoeBaTejia MHoroHHCJieHHbix 3aMKOB, HMnepcKoro KanHTaHa, JIa3pyca UlBeHflH c /I030Ü TOKafícKoro BHHorpana b pyKe. ToKaflcKHÍi 3aMOK, omcymcmaue KOToporo y x e CTa/io nacTbio Kpaa, XHBeT bo MHe c caM oro neTCTBa. H a TaK pan, h to Ha CTpaHHHax 3Toft KHHrn oh omyTHMO oxHBaeT, HanojiHHeTca íkhboA yKH3Hbio, 3aBOflHT pa3roBop. HToöbi B3r/iH,a rocTH H3 SyAym ero, Haöjnoflaiomero ycTbe, Ha MrHOBeHbe 3aAepxancH m a M - rjje, Ka3ajiocb 6bi, flaBHbiM-flaBHo HHHero y;»ce HeT...! %hom Apeau : ■ ; - ’i F ako winiarz z Tokaj mám szcz^scie obcowac z róznymi obliczami czasu: w pospiechu f i niestalosci dnia codziennego, na granicy dawnych i nadchodz^cych lat, produkuje f wina dia blizszej i odleglej przyszlosci. ^ Pracuj^c nigdy nie jestem sam, ani w chwilach promieniujíicych nadziej^, ani w momen- tach - bo któz i tych nie doswiadczyl? - zwqtpienia lub obezwladniaj^cego zmtjczenia, zawsze towarzysz^ mi: Natura i História. Czuje ich obecnosc, gdy wpromienne wiosenne porankipodziwiam p^czkuj^ce winorosla na “Stoku Milosci”, i przez lekkí\. mgie przy ujsciu rzeki Bodrog zamek w Tokaj, slyssg t^tent koni, kasztelana Némethi i ksi^cia Bocskai wydaj^cych rozkazy, spiew niewiast pod- czas winobrania na zamkowym stoku. Czuje ich obecnosc, gdy w mrozne, zimowe wieczory schodz^ sprawdzac nasze becz- ki, do piwnicy na „Stoku Rózanym” w Tokaj, w której kolejne pokolenia Garaich - dawnych wlascicieli zamku — wytwarzaly w^grzyna. Natura i História równiez towarzyszyly mi pod- czas letniej w^drówki po Niemczech. Natrafiiem tam na pomnik Lazarusa Schwendi, kapi- tana cesarskich wojsk, zdobywcy zamku w Tokaj, trzymaj^cego w njku ... szczep winny. W krajobrazie Tokaj nie ma juz zamku, którego brakuje mi od najmlodszych lat, i dlat- ego niezmiernie desz? si?, ze na kartkach tego tomu znów on ozyje, nabierze realnych, namacal- nych ksztaltów, nasi^knie zyciem. Ciesz? si§, ze znów zacznie nam snuc swe opowiesci i znów wpatruj^c si? w ujscie Bodrog do Cisy, mozna b^dzie - choc na chwil? - ujrzec zamek w miejscu, które od dawna stoi puste. János Arvay ' . ' A TOKAJI VÁR TÖRTÉNETE A z Alföld keleti részét északon lezáró Hegyvidékből délre kiugró Tokaji-hegy lá- y /——I bánál az összeszűkülő Tisza és a beléömlő Bodrog torkolata ősidők óta remek fo- lyami átkelés lehetőségét nyújtotta az Alföld és a távolabbi Erdély, illetve a Felvi­ dék felől érkezőknek egyaránt. Ez az adottság nem csak letelepedésre csábított, hanem előbb-utóbb a létrejött - törvényszerűen kereskedelmileg is fontossá váló - település védel­ mét szintén szükségessé tette. A helytörténeti kutatások legújabb eredményei szerint az Árpád-korban a mai Tokaj tér­ ségében egy Hímesudvar nevű földvár feküdt, magának a településnek helyneve pedig Kő­ rév volt. A földvár lehetséges helyét a kutatók vagy az egybeömlő folyók nyugati partjára, vagy az afölötti dombtetőre teszik. Egyes kutatók a Képes Krónikában írtakra hivatkozva úgy gondolják, hogy ez a földvár az 1091-ben történt kun betörés idején még nem volt meg. A Hímesudvar elnevezés Anonymus krónikájában (Árpád fejedelem idejére visszavetítve) je­ lenik meg, tehát annak írásakor, az 1200-as évek körül már biztosan létezett. Az elnevezés a régi magyar nyelvben meglévő hímelés (jelentése vesszőfonás) szóból kiindulva arra utal, hogy a földvár külső erődítését jelentő földsánc állékonyságát már abban a korban is cölöpök kö­ zé font vesszőfonatokkal növelték. A Hímesudvar nevű földvár nem lehetett különösebben jelentős, hiszen a tokaji rév védelmét ebben a korban a közeli hatalmas szabolcsi földvár je­ lentette. A földvár még az Árpád-korban elpusztulhatott, talán a tatárjárás során, a közelben lezajlott muhi csata idején. A tokaji rév azonosítható módon többször szerepel a Képes Krónikában is, Salamon és Géza harcainak ismertetése során, azonban itt lévő várra nem történik utalás. Az Árpád-korban a mai Tokajnál egy Kőrév nevű település volt. Kőrév neve először »Kuurew« formában az egykori százdi apátság alapítólevél határleírásában fordul elő „...a szabolcsi nagy útba torkollik, amelyen Kuurew felé lehet haladni, ahol is a Tisza és a Bőd­ S zalai B éla rog egyesül.” IV. (Kun) László király 1283-ban engedélyezte a nyírségi nemeseknek, hogy védelmi célból a Tisza és a Bodrog összefolyásánál várat építsenek. Ez az engedély közve­ tetten igazolja a korábbi földvár elpusztulását is. Ugyancsak Kun László 1290-ben kelt egyik leveléből ismerjük, hogy a hatalmaskodó Aba Amadénak Kőrévnél lévő várát Mihály ispán fia István mester megostromolta, amiért a király megdicséri. Nem tudjuk pontosan, hogyan került a nyíri nemesek által épített vár az Amadék birtokába, ezért csak feltételezhető, hogy az ilyen erőszakos cselekedeteiről híres család egyszerűen elfoglalta a várat azoktól, akik meg­ építették. Valószínű, hogy az ostrom, vagy a Kun László halálát követő zavaros történelmi időszakban a vár teljesen elpusztult, hiszen arról a XV. századig nincs újabb írásos említés. Kőrév, Hímesudvar és Tokaj azonos voltát Németh Péter bizonyította be. Maga a Tokaj név valószínű a török nyelvcsaládból származhat (talán besenyő közvetítéssel), jelentése „fo­ lyó menti erdő”.