BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTVA 1901 A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG BOTANIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI (COMMUNICATIONES SECTIONIS BOTANICAE SOCIETATIS BIOLOGICAE HUNGARIAE) Szerkeszti – Redigit KALAPOS Tibor és VOJTKÓ András Kötet – Tomus Füzet – Fasciculus 106. 2. Budapest, 2019 BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Szerkesztőbizottság – Editorial board BARINA Zoltán (Budapest), CSONTOS Péter (Budapest), LÁNG Edit (Vácrátót), MÉSZÁROS Ilona (Debrecen), SURÁNYI Dezső (Cegléd), SZABÓ István (Keszthely), SZŐKE Éva (Budapest) Olvasószerkesztő - Reader editor: TAMÁS Júlia (Budapest) Technikai szerkesztő – Technical editor: LŐKÖS László (Budapest) A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. A címoldalon a Quercus petraea tavaszi hajtása látható. Tamás Júlia eredeti tusrajza. © Magyar Biológiai Társaság – Hungarian Biological Society, H-1088 Budapest, Baross u. 13. http://www.botkozlem.elte.hu; www.mbt-biologia.hu A Botanikai Közleményeket az EBSCO Academic Search Premier, a SCOPUS és az MTMT referálják, valamint az MTA REAL és REAL-J repozitóriumaiban archiválásra kerül. ISSN 0006-8144 (Nyomtatott); ISSN 2415-9662 (Online) Útmutató a Botanikai Közlemények szerzői részére A Botanikai Közlemények a növénytan különböző szakterületeit képviselő színvonalas, eredeti közleményeket, egy-egy szakterületet áttekintő szemle cikkeket közöl magyar vagy angol nyelven. A nemzetközi szakmai köz véle- mény tájékoztatása érdekében a magyar nyelvű cikkek címét, kulcsszavait, összefoglalóját, az ábrák és táblázatok címét és feliratait angol nyelven is megadja. A növényrendszertan, növényföldrajz, fl órakutatás, cönológia és ter- mészetvédelem témakörébe sorolható kéz ira to kat Vojtkó Andrásnak (Eszterházy Károly Egyetem, Növénytani és Növényélettani Tanszék, 3301 Eger, Pf. 43., [email protected]), a növényökológia, paleobotanika, anatómia, szervezettan, genetika, élettan és alkalmazott kerté sze ti növénytan témakö rében írt kézira tokat Kalapos Tibornak (ELTE TTK Növényrendszertani, Ökológiai és Elméle ti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, [email protected]) kérjük elküldeni, kizá ró lag elektroni kus úton, MS Word dokumentum formátumban (doc vagy docx). A lap profi ljába nem illő kéziratokat a szerkesztők indok lással a szerzőknek azonnal visszaküldik. A kézirat tagolása 1. oldal (külön sorokban): A cikk címe; szerző(k) neve; a szerző(k) munkahelye, postacíme, e-mail címe; a dol- go zat rövid címe (max. 50 karakter, szóközzel együtt); kulcsszavak (max. hat, ABC sorrendben). 1. oldalon indítva, majd folyamatosan: Összefoglalás, Bevezetés, Anyag és módszer, Eredmények, Megvitatás, Köszö netnyilvánítás (ha van), Irodalomjegyzék, Angol nyelvű összefoglaló: a dolgozat címe, a szerző(k) neve, mun- kahelye, postacíme, a kulcsszavak és a dolgozat összefoglalója angol nyelven. Az ezt követő oldalakon: a táblázatok (egyenként, külön oldalon) az adott táblázat magyar és angol címével együtt; majd az ábrák (egyenként, külön oldalon) a megfelelő ábraaláírások magyar és angol nyelvű szövegeivel kö- vetkezzenek. Az egyes fejezetek tartalmi jellemzői A Bevezetés a munkához kapcsolódó legfontosabb szakirodalmi, illetve a korábbi saját kutatási eredményeket foglalja össze, melyekhez szorosan kapcsolódik az egyértelműen megfogalmazott kutatási cél. Az Anyag és módszer fejezetben részletesen kell ismertetni a felhasznált anyagokat, leírni az alkalmazott mód- szereket a szükséges hivatkozásokkal együtt. Itt kell röviden ismertetni az alkalmazott statisztikai módszereket is. Az Eredmények az elért új kutatási eredményeket tartalmazza jól áttekinthető ábrákkal és táblázatokkal doku- men táltan. Az ábrák és táblázatok csak azokat az adatokat tartalmazzák, melyek a szemléltetni kívánt jelenség, össze- függés meg értéséhez feltétlenül szüksé gesek, kerülni kell az adatok ismétlődését, átfedését. A Megvitatás a kapott eredményeknek a szakirodalmi, illetve saját korábbi eredményekkel való összevetését és értékelését, az új eredmények kiemelését tartalmazza. Indokolt esetben az Eredmények és a Megvitatás összevonható. Az Összefoglalás csak az alkalmazott módszerekre és az azok segítségével elért legfontosabb új eredményekre és következtetésekre szorítkozzék, ne tartalmazzon bevezetést, diszkussziót, irodalmi hivatkozást, ne tartalmazza a szerzők régebbi eredményeit. Az Irodalomjegyzék csak a szövegközi hivatkozásokat foglalja magába (sem többet, sem kevesebbet). Az Angol nyelvű összefoglaló tartalmára vonatkozóan a magyar nyelvű Összefoglalásnál írottak az irányadók. Formai előírások A számítógépes szövegszerkesztéssel készített kézirat terjedelme az ábrákkal, táblázatokkal és az irodalomjegy- zék kel együtt nem haladhatja meg a 30 oldalt (Times New Roman, 12 pontos betű, 1,5-es sorköz, 2,5 cm-es mar- gók). Az idegen nyelvű összefoglaló terjedelme 30–50 sor. A szöveget kérjük folyamatos sorszámozással ellátni. A BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTVA 1901 A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG BOTANIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI (COMMUNICATIONES SECTIONIS BOTANICAE SOCIETATIS BIOLOGICAE HUNGARIAE) Szerkeszti – Redigit KALAPOS Tibor és VOJTKÓ András Kötet – Tomus Füzet – Fasciculus 106. 2. Budapest, 2019 Botanikai Közlemények 106(2): 157–172 (2019) DOI: 10.17716/BotKozlem.2019.106.2.157 Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelembe vonása II. Élőhelypreferencia-vizsgálat KOVÁCS Zsófi a1, BARABÁS Sándor2, CSONTOS Péter3, HÖHN Mária4 és HONFI Péter5 1, 4Szent István Egyetem, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert, 1118 Budapest, Villányi út 29–43.; 1zsofi [email protected]; [email protected] 2Ökológiai Kutatóközpont, ÖBI Terresztris Ökológiai Osztály, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2–4.; [email protected], 3Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, Talajbiológiai Osztály, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15.; [email protected] 5Szent István Egyetem, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út 29–43.; honfi [email protected] Elfogadva: 2019. szeptember 16. Kulcsszavak: ex situ, fajmegőrzés, konzervációbiológia, morfometria, peroxidáz enzim. Összefoglalás: Munkánk az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) ex situ védelmét és fenn- tartását célozza. Kutatásunk előző szakaszában az óriás útifű csírázásbiológiáját tanulmányoztuk, vizsgálva a hidegkezelés és a fény szerepét, valamint a magméret hatását és az egyedek csírázási tu- lajdonságait. A szaporítási kísérletből származó növényekből 2016 tavaszán ex situ állományokat létesítettünk a faj gyűjteményeskerti megőrzése és élőhelyi igényeinek felmérése céljából. Az ex situ állományokat a Soroksári Botanikus Kert kékperjés láprétjén, három különböző vízel- látottságú területen hoztuk létre, így lehetőségünk volt vizsgálni a populációk eltérő élőhelyi adottságokra adott válaszát. Két olyan ex situ állományt is létesítettünk, amelyeknél rendszeres kertészeti fenntartást biztosítottunk (gyommentesség, öntözés): egyet a Soroksári Botanikus Kert alföldi tava mellett, egyet pedig a Budai Arborétum évelőágyában. A vizsgálatok során a növények fejlődését két éven keresztül (2016-2017-ben) morfometriai mérésekkel követtük nyo- mon. A 2017-es évben felmértük a túlélési arányt is. A kékperjés lápréti élőhelyek pontosabb jel- lemzésére fajlistát készítettünk. A peroxidázenzim-aktivitás vizsgálatával támasztottuk alá mor- fometriai méréseink fi ziológiai hátterét. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az egyedek számára optimálisnak a lápréti állományok közül a mezofi l élőhely bizonyult, ahol kielégítően fejlődtek az egyedek, magas volt a túlélési arány, és az innen gyűjtött növényi mintákban alacsony volt a peroxidázenzim-aktivitás. A higrofi l és sztyeppei állományban a növekmény szignifi kánsan kisebb volt. A kertészetileg fenntartott két állományban azt tapasztaltuk, hogy a növények már a kitelepítés évében generatív fázisba léptek, ami a kétéves vizsgálat során a többi állományban elmaradt. A morfometriai mérések alapján ezekben a kertészetileg fenntartott állományokban mértük a legnagyobb növekményt is. Bot. Közlem. 106(2), 2019 Kovács Zs. et al. Bevezetés Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) a Turjánvidék fokozottan vé- dett növénye. A korábban már kihaltnak vélt faj közel 40 év „lappangás” után ke- rült elő újra Magyarországon (Farkas 1990, Vidéki és Máté 2003). A legma- gasabb kiszabható természetvédelmi értékű faj (250 000 Ft; 13/2001. (V.9.) KöM rendelet). Jelenleg ismert állományai a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (Kakucs, Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér, Tatárszentgyörgy) és a Kiskunsági Nem zeti Park Igazgatóság (Kunpeszéri Szalag-erdő) területén találhatók (1. ábra). Az állományok igen különböző méretűek, a legnagyobb (2000 tövet meg- haladó) a Kunpeszéri Szalag-erdőnél található. Hazánkban a faj egyedszáma 2500 tőre becsülhető. Állományai erősen fragmentáltak és egymástól, valamint a kon- tinuus areán lévő populációktól is izoláltak. Irodalmi adatok szerint Bulgáriában és Romániában találhatók a legközelebbi óriás útifű állományok, ezek azonban még a diszjunkt areájú faj peremi területein elhelyezkedő fragmentumok. Az ösz- szefüggő area nagyjából Nyugat-Szibériától és a Kazah-hátságtól kezdődik. Ahogyan a neve is sugallja, az óriás útifű nagytermetű, erőteljes növekedésű, 60–100(–120) cm magas, tőlevélrózsás évelő (hemikriptofi ton) faj, vastag, erős főgyökérzettel (Vidéki és Máté 2003). Levelei bőrneműek, tőállók, húsos ta- pintásúak és felállók, szélesek vagy hosszúkás-tojásdadok, 10–30 cm hosszúak és 1. ábra. Az óriás útifű (Plantago maxima Juss. ex Jacq.) hazai állományainak földrajzi