A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA ELMÉLETI FOLYÓIRATA • IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM • 2016. SZEPTEMBER 3 Bevezető 97 Juhász Sándor: Színes tájkép papíron 4 Fekete György: Az élet küzdelem – Harcold meg! 105 Prékopa András: Kovács Attila művészetéről 7 Gáspár Csaba László: Művészet/filozófia 110 Lőcsei Gabriella: Független államiságunk eszméjét jelképező épület 19 Deme Tamás: Karácsony Sándor művészeti, filozófiai gondolatai 118 Somogyi Győző: Keresztény művészet – modern művészet 27 Fábián László: Képek és pixelek, avagy váratlan resurrectio 122 Csuday Csaba: A folyamatos jelen elégtelensége 37 Szekfü András: Saul fia – kissé elmosódva 129 Mórocz Gábor: Közelítések az esztétizmushoz 43 Deák-Sárosi László: A filmnyelv változásai 138 Beszélgetés Beke Lászlóval 51 Lajta Gábor: 143 Nyilasy Balázs: A király meztelen, A figuratív kép. Székfoglaló előadás avagy Abramsék esete a teoretizmussal és a posztstrukturalizmussal 61 Pálfi Ágnes – Szász Zsolt: Költői és/vagy epikus színház? 72 Szántó F. István: 150 Rezümék / Abstracts Metafizika és művészetelmélet 156 Szerzők / Authors 78 Palotai János: Szalon – Képek és pixelek. A fotóművészeten innen – és túl 87 Buji Ferenc: A monumentális monotónia A képanyag összeállításához nyújtott Felelős kiadó: Kucsera Tamás Gergely, segítségükért köszönetet mondunk a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára A szerkesztőbizottság elnöke: Fekete György, – a Műcsarnoknak, és a Képek és pixelek a Magyar Művészeti Akadémia elnöke – Fotóművészet és azon túl Szerkesztőbizottság: Albert Gábor, Fabényi Júlia, Nemzeti Szalon 2016 kiállító művészeinek, Farkas Ádám, Jankovics Marcell, – Luzsicza Fanninak, Kelemen László, Mezei Gábor, Vigh Andrea – Sebő Ferencnek, Főszerkesztő: Kulin Ferenc – a Laokoon Filmgroupnak, Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely – Szőtsné Gyenes Máriának, Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila – Csákány Zsuzsának, Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum Laptervező: Árendás József és Filmintézetnek, A szerkesztőség címe: – az Új Neuropa 2010 Kft.-nek, 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. II. emelet – a T. T. Filmműhely Kft.-nek, [email protected] – a Kreatív Média Műhely Kft.-nek, Szerkesztőségi órák: kedden 14-től 17 óráig – Lajta Gábornak, Megjelenik negyedévente – Kovács Attilának. Ára számonként: 990 Ft Nyomás: Kontaktprint ISSN 2064-3799 Címlapon: | Műcsarnok, Képek és pixelek – Nemzeti Szalon 2016 | fotó: LUZSICZA Fanni Bevezető „Hogy valaki milyen filozófiát választ […], attól függ, hogy milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié.” Fichte szentenciája, melyet Gáspár Csaba László idéz tanulmányában, szeptemberi számunk mottója is lehetne. A német filozófus általános érvényű tételét a legszemléletesebben talán éppen a mi kultúránk története igazolja. Karácsony Sándor állapította meg, hogy a filozófia nálunk lényegesen később vált önálló diszciplínává, mint Európa nyugati térfelén, ám a sajátosan magyar filozófiai gondolkodás mégis felfedezhető költészetünk remekeiben. Karácsony észrevétele kiterjeszthető valamennyi művészeti ágra. Hiszen ha nem azzal az igénnyel alkot is minden művész, mint bölcseleti líránk klasszikusai, minden eredeti alkotásnak és minden életműnek van a filozófia nyelvére is „lefordítható” saját világa. Hogy mi tárul fel ebből a saját világból, az a „fordító” nézőpontjától is függ. Az itt közölt esszék, tanulmányok egyik csokra valamely művészetfilozófiai koncepció felől közelít a műalkotásokhoz. A fentebb idézett szerzők (Gáspár Csaba László, Karácsony Sándor) munkáin kívül ide sorolható Deák-Sárosi László filmelméleti dolgozata, Buji Ferencnek a keleti zene sajátos- ságait a „monumentális monotónia” fogalmával jellemző értekezése, Lajta Gábornak a figuratív festészetről, Juhász Sándornak a holland vízfestésről szóló írása. Csak műfajában különbözik tőlük, de nézőpontja szerint ide tartozik Pálfi Ágnes és Szász Zsolt eszmecseréje a keresztény dramaturgiáról, valamint a Beke László mun- kásságát felidéző beszélgetés. A többi közlemény más módszert alkalmaz: szerzőik konkrét művek elemzésével kísérlik meg, hogy gondolati rendszerbe foglalják esztétikai ítéleteiket. Ilyenek a Nemzeti Szalon fotókiállítását bemutató kritikák – Palotai János és Fábián László írásai –, a Saul fia című film értékelése Szekfü András tol- lából, Csuday Csaba eszmefuttatása Bartis Attila legújabb regénye ürügyén, s az az interjú is, amelyet Lőcsei Gabriella készített Sebő Ferenccel a budai vár rekonstrukciójának tervéről. Krédóként és ars poeticaként egy- aránt értelmezhetők Fekete György és Somogyi Győző esszéi, míg Mórocz Gábor és Nyilasy Balázs tanulmá- nyai az irodalom- és a kritikatörténet látószögéből világítják meg a művészet-filozófia problémáit. Kulin Ferenc 4 Fekete György Az élet küzdelem – harcold meg! Vajon elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy a küzde- Győzelem reményével indulnak a küzdőtérre szá mon- lem szónak milyen feltűnő módon kettős értelmezése le- kérhetetlen kampányhazugságok, a nemzetárulás Nem- hetséges? Nekem mindig az volt az érzésem, ha hallot- jei, a kétségbeesett Igen-ekkel. tam, olvastam, hogy benne a jó, a rossz, az igaz és az Ugyanakkor életéért küzd az árvíz sodorta fuldokló, igaztalan, az érdemes és az érdemtelen Janus-arca néz szépséges gólért a középcsatár, csecsemője láza ellen az vissza rám. Mire gondolok? ijedt kismama, jó jegyért a tehetséges kisdiák. Győzni sze- retne a zseniális film a fesztiválon, olimpiai reménység a stadion vörös salakján, belső küzdelmeit verses üzenetekké verejtékezi ki a költő, és hatalmas küzdelmet vívnak a környezetet védők a fizikai-kémiai termé- szetrombolás bűnös mohósága ellen. A küzdés, erőfeszítés – úgy tűnik – ön- magában még nem erény. Akkor miről szól a küzdelem? A kétféle küzdés léte, minőségkülönb- sége az egyik erkölcsi alapjainak teljes hiá- nyáról, a másik az igazság–békesség–mél- tányosság–szeretet egymást feltételező és erősítő győzelemvágyáról tanúskodik. Cocbus egy írásában szigorú figyel- meztetést ír le evvel kapcsolatban: „az élhet csak, ki kész a harcra, a gyáva mind alulmarad”. Ebben a megállapításban az a tapasztalás fejeződik ki, hogy az élet – természeténél fogva – küzdelem jellegű. Erre fel kell készülni, eszközeit, szabályait A hódítás véres sikeréért ugyanis kétségtelenül ször- kiművelni, és közmegegyezésen alapuló technikákkal nyű küzdelemre küldi katonáit a zsoldosvezér. Kemé- gyakorolni. Akárcsak a sportban. Ha nincs így, akkor an- nyen megküzdenek a zárak rafinált kódrendszerével a nak nemcsak elszenvedői, hanem előidézői is vagyunk. leleményes bankfosztogatók, szervezett küzdelemben Nem árt, ha észrevesszük ebben is szerepünket. élnek nap mint nap a kábítószerbandák, ipari titkok Blaga az előbbi idézetet toldja meg avval, hogy „a küzde- kémei a számítógépek vírusvariációit újra és újra szü- lemből főképpen azok kerülnek ki győztesen, akik jobban lők. Évszázadok óta halálos küzdelmet vívnak egymás szeretik a küzdelmet magánál a győzelemnél”. Mi magya- ellen a maffiaszervezetek, és új világunk évtizedeiben rok tudjuk, hogy Madách már jóval korábban idéztetett ha- a kapcsolati tőkéjük hamisságába kapaszkodó rabló- sonló szellemű mondatot Az ember tragédiájában magával privatizálók. az Úristennel: „Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál!”. 5 És ehhez kapcsolódik az Úr korábbi szózata is: „Karod erős Nem a küzdelemről kell tehát lemondanunk, az elő- – szived emelkedett: / Végetlen a tér, mely munkára hív,”. rejutás jobbító szándékairól, a segítés, a kitartás nemes A kétféle küzdelem azonos nyelvi kifejezésének, de el- ambícióiról, hanem a hamis feltételezésekről, az elfogult- lentétes tartalmi voltának paradoxona ebben a madáchi ságról, a kicsinyes anyagiasságról és az érdemtelen győ- idézetben oldódik fel, és kapja meg felfogható értelmét. zelem álságos vágyakozásáról. Hiszen az egyik a rosszért, másik a jóért folyik. Cáfol- Sokan vélhetik, még többen észlelhetik, hogy az élet hatatlanul. küzdelem jellege túlságosan fárasztó, időt rabló, hogy A jóért folyó küzdelem az isteni megközelítéséért a harc nem lehet nemes, a győzelem ritkán összeková- zajlik. Ez az a harc, az a harcmodor, amely célját nem a csoló, sőt megosztó. Tagadhatatlan, gyakran van ez így. másik felet leigázó győzelemben hirdeti meg, hanem Ezért igaz is, nem is. a bizakodás általi munkában rejlő mindennapi szépsé- Igaz abban, hogy korunk a verseny és egyre gyakrab- gért, boldogságért. Egészen biztosan ehhez kapjuk az ban az esztelen, sokak számára tempójában követhetet- „erős kart” és az „emelkedett szívet” a mindenkori szü- len vesszőfutások kora lett. Sokszor az elért eredmények letések meghatározó pillanatában. Sőt a „végtelen teret” se tudják igazán kifutni magukat. Idő előtt újabb és is fizikai és szellemi értelemben egyaránt, ami elég tág és újabb változataikra cserélődnek a dolgok, mielőtt még feltarthatatlan ahhoz, hogy az idők végtelenségéig szaba- céljukat megértenénk és ajándékaikat birtokba vehet- don kalandozhassunk benne. Ám csak akkor, ha magunk nénk. A küzdelem ilyenkor válik teljesen öncélúvá, ám is erősen akarjuk, és nem robbantjuk fel városainkat, égetjük el könyveinket, taroljuk le búzamezőinket, mi- előtt utódaink utódai a világra sírhatnák magukat. Csu- pán a birkózás szenvedélye okán. Dickens – egy eléggé ismert megállapításában – odáig megy el, hogy az emberi észt mint ajándékot is a küzde- lem eszközévé avatja, gondolom, teljes joggal. Ekképpen: „Nem azért jut valami okos dolog az ember eszébe, hogy aztán elássa. Azért jut eszébe, hogy hasznos dolgot