BÜKKSZÉK KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI ÉS HEGY­ SZERKEZETI VISZONYAI. (Jelentés az 1936—37. évi földtani felvételekről.) 1 táblával, 1 térképvázlattal és 1 tőldtani térképpel, írta: Schréter Zoltán. A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának felterjesztésére a m. kir. Iparügyi Miniszter Űr rendelete alapján 1936 nyarán Heves megye északi részén végeztem földtani felvételeket; nevezetesen Mátra’balla, Mátraderecske, Szajla, Sírok, Bükkszék, Fedémes, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó és! Ivád községek határai­ ban; 1937-ben pedig Nádújfalu, Nemti, Mátraballa és Mátranovák, to­ vábbá Szajla és Recsk községek határaiban. 1936-ban segéderő gyanánt mellém osztatott: Jaskó Sándor dr. egyetemi tanársegéd, 1937-ben először Szalai Tibor df. múzeumi őr, majd Jaskó Sándor dr., kiknek feladata főképen a szerkezet (tektonika) kutató aknácskák mélyíttetése és ellenőrzése volt. Mindkét segéderő nagy buzgósággal teljesítette feladatát, A térképezett terület rétegtani és szerkezeti viszonyait röviden a következőkben foglalom össze (1. a földtani térképet): A) RÉTEGTANI VISZONYOK. a) A Darnóhegy paleozói és mezozói képződményei. A bejárt területen a Bükk hegység paleozói és mezozói képződmé­ nyekből álló tömegének legdélnyugatibb nyúlványa bukkan a külszínre. Részben a Darnóhegyet építik fel ezek a régi kőzeteik, részben pedig a Miklós völgytől keletre eső dombvidéken találjuk meg őket, ahol azok végleg a Mátra hegységet felépítő harmadkori üledékes és kitörési kép­ ződmények alá buknak. Ebben a régi hegymaradványban a következő földtani képződményeket találjuk: 53 832 SCHRÉTER 1. Permi agyagpala és jekete mészkő. A Darxióhegy déli és nyugati oldalán kisebb kiterjedésben fordul elő. 2. Alsó triász vörös, vörösesbarna és szürke kovapala és agyagpala. A Bükk hegységben, a Keleti Kárpátokban és a Balkánon tapasztalt rétegtani viszonyok alapján az alsó triászba helyezhetjük ezeket a réte­ geket. Előfordulnak a Darnóhegy ÉNy-i és ÉK-i oldalán, a Belső Dalia- puszta és a Bajpatak táján. 3. Középső triászé szürke, szarúköves mészkő és fehéres mészkő. Előfordul a Darnóhegy ÉNy-i és Ny-i oldalán. 4. Diabáz. Zöldesszürke és részben vörhenyes aprószemő kőzet. Ebből áll a Darnóhegy ÉK -i oldalának nagyobb része. Előfordul to­ vábbá a Nagyrézoldalon s a Baj-patak környékén. Feltörésének kora valószínűleg a triászra, vagy a triász utáni időre tehető. A Darnóhegy perm-triász képződményei igen erősen gyűrtek, kihengereltek és töredezettek, úgyhogy egyes kőzeteknek csak kisebb- nagyobb lencséit találjuk más kőzetekbe begyűrve. Megjegyzendő, hogy a mélyebb bükkszéki és recski fúrások több helyütt rájutottak az oligocén képződmények alatt a paleozói -— mezozói képződményekre. b) A harmadkori medencevidék. A paleozói-mezozói képződményekből felépült régi hegynyúlvány­ tól Ny-ra, ÉNy-ra és É-ra, a harmadkori és negyedkori üledékekből és kitörési kőzetekből felépült dombvidék terül el. Itt a következő képződ­ mények szerepelnek: I. OLIGOCÉN. 1. Alsó oligocén, lattorfi emelet. A geológiai harmadkor legrégibb képződményei, amelyek felvételi területem szomszédságában kibukkannak, andezittufák, breccsák és lávák, amelyek képződési ideje valószínűség szerint az alsó oligocén elejére tehető. Ezek a kőzeteik Recsk és Mátraderecske mellett, a Lahóca hegyen bukkannak ki. Rozslozsnik P. közlése szerint az andezittufák közé helyenkint tengeri eredetű, foraminiferákat tartalmazó márgarétegek is telepszenek. Az oligocénnek legidősebb üledékes tagjai az általam térképezett terü­ leten nem bukkannak a külszínre. Recsktől Ny-ra, a Lahócahegy említett andezitjeinek és tufáinak a tetején és oldalain fordulnak elő lithothamniu- PÜKKSZÉK 833 mos és nummulinás mészkő, konglomerátum és glaukonitos homokkő foszlányai, amelyeket Rozlozsnik P. térképezett. A bükkszéki és recski fúrások közül a mélyebbek belejutottak ezekbe a legalsó rétegekbe is, nevezetesen a lithothamniumos mészkőbe és az efölött fekvő márgába és palás agyagba. Ezek a lattorfi emeletbe helyez­ hetők. A fúrásokban a lithothamniumos mészkő fölött átfúrt rétegösszlet keményebb, néha palás, márgás agyagból és agyagmárgából áll, melybe több-kevesebb kitörési tufaréteg (andezittufa) is telepszik. Ez a rétegcso­ port a bükkszéki I. számú fúrás táján kb. 200 m vastag. 2. Középső oligocén, rupéli emelet, a) Alsó rétegcsoport: kiscelli agyag. A rupéli emelet legalsó rétegcsoportjaként a külszínen a kiscelli agyagot választhatjuk ki. Ez többnyire szürkeszínű, vagy sárgaszínü, néha kissé márgás, agyagos kőzet. Helyenkint fekete, agyagos mangán- rétegeik telepszenek beléje, mint Bükkszék N y-i részén. A kiscelli agyag mélyebb rétegei közé vulkáni tufának, közelebbről andezittufának véko­ nyabb rétegei telepszenek, amelyek gyorsan kiékülnek, de a fúrások sze­ rint kis távolságra újabbak lépnek fel. Ezeket egymással vonatkozásba hozni alig lehet. Ügy ezeknek, mint a lattorfi emelet tufarétegeinek gya­ korlati szempontból az a jelentőségük, hogy egyesek repedezettségük révén kőolajat tartalmaznak. A kiscelli agyag kissé magasabb részébe vékony homok- és homokkőrétegek is telepszenek; ezt látjuk pl. Bükk­ szék keleti részében, a kissé lejjebb vetődött részletben. A kiscelli agyag egyes rétegeit megiszapolva, az iszapolási maradék­ ban foraminiferákat találunk,. melyek megegyeznek a Budapest vidéki kiscelli agyagok foraminiferáival. Egyebek között előfordulnak: Globigerina triloba d’O rb ., Cristellaria arcuatostriata HantL, C. kubinyii Hantk., bfodosaria raphanistrum L., Dentalina filif. mis d’O r b., D. boueana d’O r b., Spiroplecta carinata d’O r b., Rotalia soldanii d’O r b., Gaudryna reussi Hantk., Heterolepa dutemplei d’O rb ., és ritkán a jellemző Cyclammina placenta Rss. (Haplopbrag- mium acutidorsatum Hant k.) és a Clavulina szabói Hantk. fajok is előkerültek. Bükkszéken, a Szabó Lajos telkén mélyített kutató akna 5 m mélysé­ géből a Semipecten mayeri H o f m., továbbá a Gyöngyvirágtető és a 53! 834 SCHRÉTER Kövestető között lemélyített 78. sz. kutató aknában pedig a Parvamus- sium bronni M a y. kagylófaj került elő a kiscelli agyagból. A kiscelli agyag nagy kiterjedésében lép fel a Lahócahegy és a Darnóhegy DK-i nyúlványa között lévő területen, a Barkóczy-tanya, Cseri-tanya és a Vécsi-tanya táján, továbbá Recsk környékén, azonban a pleisztocén képződményei erősen elfedik rétegeit, úgyhogy a kiscelli agyag csak a nagyobb völgyek fenekén és oldalán bukkanik ki. A kiscelli agyag ezután egyfelől Recsk tájától Ny-ra, a Lahóca É-i oldalán Mátraderecske felé húzódik s azt félkörösen körülveszi, másfelől pedig a Tóverő és Somaija dombokon át ÉÉK-re, a Darnóhegytől keletre eső területre húzódik Szajla irányában, ahonnét Bükkszék felé vonul. Itt a bükkszéki antiklinálisban megiijt nagyobb elterjedésben találjuk meg. És pedig Bükkszék község belterületén, a községtől É-ra, ÉN y-ra és Ny-ra, a Csonkás és Galambos dűlőkben, az árkok és utak bevágásában, de a domboldalakon is. b) Andezittufa. Mint fentebb említettem, úgy az alsóbb, keményebb, márgás, palás agyagrétegekben, mint a kiscelli agyagban számos vékonyabb-vastagabb andezittufaréteg szerepel, amelyekről a fúrások révén nyertünk biztos adatokat. Ezek azonban a külszínre nem jutnak. Ezenkívül a kiscelli agyag felső határán elég vastag andezittufa és dácitos andezittufaréteget találunk, amely a külszínre bukkan és ame­ lyet megszaggatott vonulatban hosszasabban nyomozhatunk. Ez a tufa a Somaija tetőnek k-i végződésénél a jellegzetes kiscelli agyag fedőjében következik, míg Bükkszéktől kissé ÉN y-ra, a Csonkás tetőn, úgylátszik, hogy már a következő, kissé magasabb szintájú, kalciteres, agyagos homokkőlemezes rétegcsoportba telepszik. Lehetséges tehát, hogy nem egészen egykorú tufákkal van dolgunk, de annyit mindenesetre leszögez­ hetünk, hogy azok nagyjából az említett két rétegcsoport határán szere­ pelnek. Kőzete fehér, vagy fehéresszürke, részint durvá’bbszemű és horzsa- köves tufa, részinti finomszemű hamutufa. Egyes féleségeiben biotit és kvarc is látható, tehát átmenetet mutat a dácittufa felé. Előfordul a Somaija hegyen, a Darnóhegytől ÉNy-ra, ahol két vonulatát találjuk, valószínűleg diszlokáció következtében. Kibukkan Terpestől DK-re, majd Bükkszéktől DNy-ra, a Kövestetőn, Ny-ra a Gyöngyvirágtetőn, ÉNy-ra a Csonkás-dűlőn és községtől É-ra, több foltban. BÜKKSZÉK 835 c) A rupéli emelet magasabb rétegcsoportja: a szürke agyag, agyag- márga-rétegek és velük váltakozó homokkő-rétegek. Ebben a rétegcsoportban szürke agyagot és jól rétegzett agyagmár- gát találunk; főleg az utóbbiakban kalciterek vannak. Egy részök csil- lámos, homokos, néha keményebb márgás és jól rétegzett. A homokkő­ rétegek vékonyak és felületükön néha hieroglypha-szerű kidudorodások észlelhetők, sokszor lemezesek. A rétegcsoport magasabb részébe helyen- kint 4— 5 m vastag, sárgás és szürke, csillámos homokkő-rétegek telep­ szenek, amelyek azonban többnyire nem nagy kiterjedésűek, lencsések s így hosszasabban nem nyomozhatok. Ezt a rétegcsoportot találjuk Recsktől ÉÉNy-ra, a Kürti-völgy tá­ ján s a Tóverő-oldalon, majd a Somaija-tetőn, ahol a kiscelli agyaggal teljesen megegyező szürke agyag is fellép. Az eddig ÉK-i dőlésű réteg­ csoport a Somalja-tetőn ÉNy-i dőlésűvé válik és ÉK-re, Szajla felé vo­ nul tovább. A somaljai közbetelepült homokkő-rétegek folytatását a Péterhegyen, Szajla községben, Terpestől É-ra és Bükkszéktől Ny-ra találjuk meg. Bükkszéktől ÉN y-ra a fentebb leírt andezittufák fedőjében szintért szürke, jól rétegzett agyag és kalciteres agyagmárga, valamint homokkő ismételt váltakozásából álló rétegsor következik. Egyes homokkő-lapo­ kon hieroglypha-szerű kidomborodások