„Közel, s Távol” Vl. Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2016. 1. kötet „Közel, s Távol” VI. Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2016 1. kötet A kiadvány „Az Oktatási Hivatal által nyilvántartott szakkollégiumok támogatása” című pályázat keretében (NTP-SZKOLL-17-0025) valósult meg. A tanulmányokat lektorálták: Birtalan Ágnes (N.A.), Máté Zoltán (R.E.), Mecsi Beatrix (K.R., M.Á., Sch.Cs.), Salát Gergely (H.S., V.F.), Somodi Júlia (S.D.), Umemura Yuko (Cs.A., H.D.), Várnai András (B.G.P.) Eötvös Collegium Budapest, 2017 Felelős kiadó: Dr. Horváth László, az ELTE Eötvös Collegium igazgatója Szerkesztők: Doma Petra, Takó Ferenc Copyright © Eötvös Collegium 2017 © A szerzők Minden jog fenntartva! A nyomdai munkálatokat a Pátria Nyomda Zrt. nyomdaüzeme végezte. 1117 Budapest, Hunyadi János út 7 Felelős vezető: Orgován Katalin ISBN 978-615-5371-98-1 Tartalomjegyzék Szerkesztői köszöntő ........................................................................................7 Kenéz László A japán bambuszfuvola szimbolikája .......................................................11 Hornos Dániel A Kamakura-kori japán jogrendszer jellegzetességei .............................23 Csendom Andrea Politikai élcelődés, vagy propaganda? A reformkori kibyōshi ábrázolásmódjáról ........................................................................................35 Schmitt Csilla A kimonó titka. A hagyományos japán viselet üzenete színek, motívumok által.............................................................................................63 Németh Anita Pokol és Paradicsom kapuja: az Osorezan ................................................83 Rácz Eszter Japán Dél-Amerikában, dél-amerikai Japánban ...................................107 Vadász Fruzsina A harmónia nevében? A családjog szimbolikája és problémás területei a XX–XXI. századi Japánban .....................................................121 Boros Gábor Péter Taoista zeneelméletek. Taoista zenei gondolkozás a Hadakozó fejedelemségek korának eszmei környezetében........................................143 Muhi Ágnes A „főnix” szimbólum megjelenése és ábrázolása a kínai és japán művészetekben ............................................................................................163 Hompot Sebestyén A xiameni Gulangyu Közös Koncesszió szerepe a XIX–XX. száza- di kínai nyelvi és írásreform mozgalomban ...........................................183 Kovács Ramóna Ham, a koreai nászajándékos láda ...........................................................199 Sitkei Dóra Az arc mint a társas interakció kerete Kelet-Ázsiában .........................219 Abstracts ..............................................................................................................237 Contributors .......................................................................................................243 Szerkesztői köszöntő Az Olvasó a VII. „Közel, s Távol” Orientalisztika Konferencia előadásaiból szü- letett tanulmányok első kötetét tartja a kezében. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rendezvény előadói közül olyan sokan nyújtották be hozzánk tanulmányu- kat, hogy a konferencián elhangzott előadások két kötetben jelenhetnek meg. Nagyon örültünk emellett annak, hogy ez alkalommal is több olyan előadót fogadhattunk a rendezvényen, aki korábban is jelentkezett a „Közel, s Távol” Konferenciákra, ugyanakkor épp ilyen örömmel fogadtuk azokat az előadókat is, akik először vettek részt az immár nagy múltra visszatekintő orientalisz- tikai találkozón. E köszöntő írásakor már folyamatban van a VIII. „Közel, s Távol” kötet szerkesztése, és hamarosan beérkeznek hozzánk a IX. rendez- vény előadásaiból született tanulmányok is. Reméljük, hogy a „Közel, s Távol” Konferenciákat a továbbiakban is az ország számos egyetemének Hallgatói tisztelik meg jelenlétükkel, ezáltal is lehetőséget teremtve arra, hogy a magyar- országi orientalisták között szakmai eszmecsere alakuljon ki. Ezúton köszönjük meg minden Oktató, Kutató, Tanszéki Adminisztrátor, az Eötvös Collegium vezetése és minden velünk dolgozó Hallgató kitartó segítségét, amely nélkül a konferenciák és a kötetek nem jöhettek volna létre. 2017. december 27. Doma Petra Takó Ferenc A kötetben a kínai szavak átírására egységesen a pinyin, a japán szavak esetében a Hepburn-átírást alkalmazzuk, a másképp fordított idézetek és a hivatalosan más átírásban használt (elsősorban szerző-) nevek kivételével. Egyéb esetek- ben a magyar szakirodalomban is ismert és elfogadott átírásokat használjuk. Internetes hivatkozások esetén az elérési utat és a letöltés dátumát a Felhasznált irodalomban közölt tételnél adjuk meg, a jegyzet csak akkor tartalmazza, ha ez a hivatkozás leginkább egyértelmű módja. A letöltés dátuma a tétel végén szög- letes zárójelben áll, s ugyancsak szögletes zárójelben adjuk meg a bibliográfiai tételek végén a fordító nevét. Az idegen nyelvű művek teljes címének olvasatát és fordítását az adott tanulmány bibliográfiája tartalmazza. Kenéz László A japán bambuszfuvola szimbolikája Bevezetés Jelen tanulmányban a japán bambuszfuvola azon sajátosságait tekintem át, amelyek jelentőséggel bírnak a hangszer, a játékmód, illetve a hangszer eredeti zenei repertoárjának szimbolikus értelmezése szempontjából. Bemutatok né- hány ilyen értelmezést, majd kísérletet teszek egy olyan interpretációra, amely adekvát módon illeszkedik a hangszer eredeti vallási kontextusához, a zen buddhizmus vallásgyakorlatához. A japán bambuszfuvola A shakuhachi ᑻඵ a legegyszerűbb felépítésű hangszerek egyike. Eredeti for- májában a hocchikut ἲ➉, vagyis dharma bambuszt a hozzáértő kéz megfelelő nyersanyag és alkalmas szerszámok birtokában néhány óra alatt elkésztheti. A méretre vágott bambuszrúd ízeit belül át kell törni, majd két irányból lefű- részelni a cső tetejét, párszor átfúrni, valamennyit csiszolgatni, s már készen is van. Egy szimpla cső, ferde peremfúvókával, öt hanglyukkal. Ezek után pusztán ránézésre nem várnánk el tőle sokat zenei értelemben. A shakuhachi egysze- rűsége azonban csalóka, mivel egyike a legváltozatosabb hangzást produkáló hangszereknek. E sajátosság fontos szerepet játszik abban, hogy a bambusz- fuvola zenéjében milyen szimbolikus tartalmakat fedezhetünk fel. Elsőként nézzük a hangszer hangkészletét. Az öt hanglyuk egyszerű felenge- dése és lefogása ugyan csak egy pentaton skála megszólaltatását teszi lehetővé két regiszterben, de a befúvás szögének megváltoztatása (meri-kari), valamint a hanglyukak részleges lefedése (kazashi) oly mértékben kitágítja a hangkész- letet, hogy a negyedhangnál is kisebb intonációktól a nagyívű glisszandókig gyakorlatilag minden lejátszhatóvá válik. Ennek jelentősége számunkra abban rejlik, hogy a shakuhachi játék e hang- szertechnikai sajátossága kihatással van a hangszer hangjának hangszínére is. 12 Kenéz László A nyílt hangzású kari hangok tónusa fényes, a meri hangoké tompább, mivel a befúvás hajlásszögének megváltoztatása mélyíti és halkítja a hangot, de egyúttal megszűri a felharmonikus tartományt is. Nem csak a hangmagasság és a hang- erő változik tehát, hanem a hangszín is, így jól hallható, hogy a játékos éppen kari vagy meri hangot játszik. Mivel a pentaton törzshangoktól eltérő hangok képzése merivel és/vagy kazashival történik, a törzshangokból és a módosított hangokból építkező dallamok egymást követő hangjainak hangszíne eltérő lesz. A klasszikus shakuhachi zene fontos esztétikai elve azonban, hogy e hangszínbeli különbség nem hiányosság, kiküszöbölése nem cél, sőt, mint hamarosan látni fogjuk, olyan sajátosság, amelynek szimbolikus jelentősége lehet. Ugyancsak a shakuhachi hangszíne kapcsán kell kitérnünk a képzett hang minőségére is. A klasszikus tónus egyrészt nem olyan tiszta, mint a nyugati hangszereké. A japán fuvola klasszikus hangzása olyan, mint „a bambusz- levelek között zúgó szél”1, vagyis a zaj a hangzás inherens része, nem pedig a tiszta zenei információ áramlásának zavaró tényezője, amelyet a játékosnak ki kellene küszöbölnie, vagy legalábbis redukálnia. A hangminőség másik jel- legzetes eleme, hogy az egyes hangok rendkívül telítettek felharmonikusokkal. Emiatt a shakuhachi hangja az alsó regiszterben is átható, tónusa még a magas regiszterben is közelebb áll az oboához, mint a fuvolához2. A shakuhachi a zen buddhizmus kolostoraiban jelent meg meditációs esz- közként (zenki ⚙ჾ). E meditációs forma alapvető eleme az alaphang a ro ཱྀ, vagyis a zenei d’ hang sokszori, ismételt és erőteljes megszólaltatása. A gyakorlat végső célja ugyanaz, mint az ülőmeditációé, a zazené ᗙ⚙: a ’buddha’ kifejezés- sel jelölt tudatállapot elérése és rögzítése. Ezt fejezi ki e gyakorlat jelmondata: „egyetlen hangban buddhává válni” (ichi on jō butsu ୍㡢ᡂ௖). A shakuhachi játékmódjának további sajátossága, hogy nem csak a különféle módon képzett hangok hangszíne tér el egymástól, hanem a fúvástechnika révén egyazon hang időbeli kibontakozásának szakaszai is különféle hangszín- árnyalatokat mutatnak. Az egyik karakteres fúvásmód az úgynevezett sasabuki, vagyis a „bambuszlevél fúvás”, amely a levél viszonylag gyorsan kiszélesedő, majd lassan elkeskenyedő alakjáról kapta nevét (1. ábra). 1 Kodo Uesugi, „Die japanische Bambusflöte und ihre Spieltechnik”, Tibia, 1978/3, 153. 2 Az oboa és a fuvola közötti hangszínbeli különbség abban áll, hogy az utóbbi hangszer második regiszterének felharmonikus tartományából csaknem teljesen hiányoznak a páros számúak. A shakuhachi hangképében azonban ezek jelen vannak, mikét az oboa esetében is. A japán bambuszfuvola