TÖRÖKKOPPÁNY, SZOROSAD, SOMOGYDÖRÖCSKE, MIKLÓSI, KÁRA, ZICS, SOMOGYEGRES, KAPOLY, SOMOGYMEGGYES, PUSZTASZEMES ÉS KEREKI KÖZSÉGEK EGYHÁZI KULTURÁLIS LAPJA 2015. XXIII. évf. — 1. szám — I. negyedév erenc pápa az idei esztendőt a megszentelt élet évének egyre inkább annak az ideje van, hogy már ne csak Istenről nyilvánította. A szerzetesek évének, hogy akik még merik beszéljünk az embereknek, hanem egyre többet beszéljünk Fvállalni a komoly Istenkereső életüket, mutassák meg Istennek róluk. Hiszen a mi erőlködésünk kevés. De akinek magukat, hiszen jeleknek kell lenniük az „ideiglenesség kultú- életünket adjuk, Ő mindent megtehet. rájában”. Jézusnak egy nagyon mély példabeszéde a tékozló fiúról „Olyan kultúrában élünk, amelyben nem jön létre találkozás szóló. Úgy tűnik, hogy tele van a környezetünk tékozló fiúkkal ember és ember között, széttöredezett, darabokra hullott az éle- és leányokkal. Mondhatni, modern embertípus a „tékozló”. tünk, a mai kultúrában azt, amire már nincs szükségem, kido- Öntörvényű, senkire sem hallgat, cél nélkül indul, lényeg, hogy bom, ez a selejtezés kultúrája. […] A modern ember elveszítet- legyen tele a pénzes zacskó, ami kellemes életet biztosít. te élete értelmét. A nyugati társa- Apuka, anyuka fizessen, de ne dalom és intézményeinek gazda- szóljon bele az életébe. Ami, sági és erkölcsi válsága nem egy addig amíg tart a szülői „köldök- átmeneti, múló jelenség a mai JELNEK LENNI zsinór”, dínom-dánom, ha pedig korban, hanem egy kivételes elfogy a muníció, jön a nyomor, jelentőségű történelmi korszak” – mondta a méltatlankodás, a döbbenetes üresség, csö- Szentatya. mör, a céltalanság értelmetlensége. Ebben a reményt vesztett környezetben Jézus ebben a példabeszédében is Isten kell az Egyháznak vonzóvá válnia. végtelen szeretetéről beszél. Visszavárja a Felébreszteni a világot, tanúskodni amel- „tékozló fiút”, a „megroppant nádszálat” lett, hogy lehet másképp is cselekedni, nem töri össze, a „pislákoló mécsest” nem másképp is élni, mint azt a hitevesztett oltja ki. világ tagjai teszik. A szerzeteseknek azt kell Szerzetes létünk feladata a hűséges hirdetniük – elsősorban életükkel –, hogy kitartás és a kapcsolattartó imádság. másfajta életmód is lehetséges ezen a vilá- Készenlét, hogy bennünket is felhasznál- gon. „A mai korban, amikor az élet dara- hasson az Úr üdvözítő terveihez. bokra hullása a terméketlen individualiz- Krisztust követő életünkkel el kell gon- must és a tömeglétet táplálja, és amikor az dolkoztatnunk azokat, akik közömbösek emberek közötti kapcsolatok fellazulása az Isten iránt, a hit iránt; akik távol kerültek élet emberi oldalának ápolását aláássa és tönkreteszi, arra kap- Istentől, mert elhagyták Őt. Akik idejük, talentumaik tékozlásá- tunk meghívást, hogy humanizáljuk a testvéri kapcsolatokat, nak állapotában sodródnak. Bennünket látva meg merjék kér- hogy elősegítsük a szívek és lelkek közötti egység megvalósu- dezni önmaguktól: vajon szívük nagy dolgok után vágyódik, lását az evangélium szerint, mert hiszen létezik egy közösség avagy belső tüzüket elaltatják, megfojtják az élet apró-cseprő azok között, akik Krisztushoz tartoznak.” Az a feladatunk, hogy dolgai? felkeltsük a bizalmat az emberek szívében, hogy lehetséges A szerzetesi hivatás válasz egy hívásra, mégpedig egy szere- reménykedniük, mégpedig egy olyan reménnyel, amely nem tő hívásra. A szerzetes az, aki nagyon szeretné hallani Isten sza- pusztán az ember tehetségén, képességein, tudásán alapszik, vát, és szeretné követni életében a Legtökéletesebbet. hanem Istenen. Szerk. A keresztény Istenlátás jelének – nemcsak a szerzeteseknél – az örömnek kell lennie. „Az öröm nélküli testvériség kialszik. Magyarországon többfelé találkozhatunk a szerzetesek […] Az örömben gazdag közösség a Magasságbeli igazi aján- évének logójával. Ezen a képen a gyertya megjeleníti az iste- déka.” „Nincs életszentség szomorúságban!” – hirdeti Ferenc ni világosság szolgálatára egészen odaadott életet. Reményt pápa. Szent Pál buzdítása: „Ne legyetek szomorúak, mint azok, nyújtva égni. A lángja fényt sugároz, világosságot hordoz, és akiknek nincs reményük!” (1 Tessz 4,13) a sötétségben támpontot ad, hogy merre vezet az út. A leg- A tanítványságban való hűséget testvéri közösségben kell szentebb közösséget, a Szentháromságot – egymás mellett, megélnünk, ami ott számtalan próbának is ki van téve. A test- támaszkodva egymásra, mindenki a maga rendjében, kör- véri közösség olyan teológiai hely, ahol az a feladatunk, hogy nyezetében, de mégis nyitottan a többiekre. Ezen kívül utal támogassuk egymást az evangélium örömteli befogadásában. még a szerzetesi hármas fogadalomra: a tisztaságra, sze- Isten igéje az, ami folytonosan megújítja közösségeinket. „A génységre, engedelmességre. tanítvány elsődleges feladata az, hogy a Mesterrel legyen, hall- A gyertya észrevétlenül rámutat az őt körülvevő levegőre, gassa és tanuljon tőle.” A megszentelt életet élőknek az a külde- mert a tűz nem tud levegő nélkül égni. Éppígy a szerzetes tésük, hogy megjelenítsék életükben az örömhírt, mégpedig sem tud Isten éltető ereje nélkül létezni. azáltal, hogy követik Krisztust, a feltámadt megfeszítettet. (www.szerzetesek.hu) Amikor lelkipásztori munkánk hiábavalóságát látjuk, akkor 2 2015/1 AZ ÉLET FELTÉTLEN TISZTELŐJE Albert Schweitzer (1875–1965) Igyekszünk a Magvetés minden számában olyan embe- kedni, hogy maga az életem és a reket is bemutatni, akik élő keresztény hitük, Krisztus- munkám beszéljen arról, ami- követésük tettekre váltásában követendő példát adnak szá- ben hiszek.” – írta e nagy dönté- munkra. Segítenek, hogy az Isten és a felebarát szolgálatá- séről. nak útjait saját életünkben is meg tudjuk találni. Jelen írá- 1912-ben – megszerezve sunkban egy fél évszázada elhunyt, rendkívül sokoldalú orvosi diplomáját – feleségül emberről olvashatnak, akinek élete a szüntelen istenkeresés vette Helene Bresslaut, akivel és istenszolgálat fénylő példájaként áll előttünk. még teológia tanári évei alatt Albert Schweitzer 1875. január 14-én látta meg a napvilágot ismerkedett meg Strasbourg- felső-elzászi Kaysersbergben, ahol édesapja a kis protestáns ban, és aki egész további éle- egyházközség lelkészi szolgálatát végezte. Anyai nagyapja is tének, munkájának legfőbb se- lelkipásztor volt, így vallásos nevelése többek részéről is bizto- gítőtársa lett. Az év végén le- sítva volt. Ötéves, amikor édesapja megkezdte zongoratanítá- mondott professzori és prédikátori megbízatásáról, majd 1913- sát, melyben a jó képességű fiú zeneisége hamar kitűnt. ban feleségével együtt Gabonba utazott, hogy Lambarénében Olyannyira, hogy kilencévesen már istentiszteleteken orgonált. megkezdhesse első kórházának építését az őserdőben. A rende- 1893-ban Strasbourgban kezdte meg egyetemi tanulmányait, lőt egy rozoga tyúkólból alakították ki, a betegeket kezdetben a ahol egyidejűleg tanult teológiát, filozófiát és zeneelméletet. szabad ég alatt kezelték, elhelyezésükre néhány barakkot építet- Nagy munkabírása és széles érdeklődése alapjaiban alakították tek. és gazdagították személyiségét, világlátását. Párizsban és Ber- Az első világháború kegyetlen forgatagában, amikor az linben is tanulva 1899-ben sikeres filozófiai doktorátussal zárta emberi élet elértéktelenedni látszott, fogalmazódott meg benne le egyetemi éveit, legalábbis egy időre. Ugyanezen évben meg- az élet alázatos tiszteletének elve, amely minden élőlényre kezdte segédlelkészi szolgálatát a strasbourgi Szent Miklós kiterjeszthető. Az ember saját élni akarásának megismeréséből templomban. Az istentiszteleteken tartott prédikálás nagy örö- következtetett erre, s eljutott addig, hogy életét más emberek és met jelentett számára, meghitt egyszerűségre törekedett ben- minden élő teremtmény szolgálatának szentelje. „Az ember nük. Emellett nagy munkakedvvel tanított, s fennmaradó idejét csak akkor lesz erkölcsös, amikor lehetőségéhez képest segít a tudományos munkára és a zenére fordította. bármely életen, amely segítségre szorul.” – vallotta. Az élet Még egyetemi évei alatt érett meg benne az elhatározás, tiszteletének, mint a filozófia és az etika egyetlen lehetséges hogy legfeljebb harmincéves koráig él a tudományoknak és a alapelvének a megtalálása békét teremtett lelkében és erőt adott művészeteknek, ami után olyan hivatásnak szenteli magát, ami- nagy vállalkozásához. vel közvetlenül szolgálhatja embertársait. Így ír erről a felesz- Schweitzert és feleségét 1917-ben hadifogoly-táborba inter- mélődéséről önéletrajzában: „Gyakran feltettem a kérdést, nálták Franciaországba. Egy év után – a világháború lezárulásá- vajon mit jelentenek számomra Jézus szavai: Mert aki meg val – Strasbourgba kényszerültek visszatérni. A következő hat akarja tartani életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét én- év során Európa számos országában tartott előadásokkal, orgo- érettem és az Evangéliumért, megtalálja azt (Mk 8,35). Most nahangversenyekkel gyűjtötte a szükséges pénzt az új afrikai megtaláltam az értelmüket. A külső boldogság mellett a belső kezdethez. 1924-ben újra a gaboni őserdőbe ment, hogy folytas- boldogságnak is részesévé váltam.” Tervének megvalósulási sa kényszerűségből megszakadt munkáját. 1925-től több módját még nem tudta, de bizalommal rábízta annak felfedését önkéntes segítő csatlakozott hozzá. Anyagi támogatást is kapott a Gondviselésre. Európából, aminek köszönhetően áttelepíthette és kibővíthette a 1903-tól többféle karitatív tevékenységet folytatott, szegény kórházat. Ezután már csak rövidebb körutakra tért vissza sorsú gyermekeken és családokon próbált segíteni. Mígnem Európába, hogy munkájának anyagi hátterét biztosítsa.