TÖRÖKKOPPÁNY, SZOROSAD, SOMOGYDÖRÖCSKE, MIKLÓSI, KÁRA, ZICS, SOMOGYEGRES, KAPOLY, SOMOGYMEGGYES, PUSZTASZEMES ÉS KEREKI KÖZSÉGEK EGYHÁZI KULTURÁLIS LAPJA 2019. XXVII. évf. — 2. szám — II. negyedév öbben kerestek már meg bennünket azzal a kérés- AZ ELHAGYOTT REMÉNY Tsel, hogy mivel meghalt a mama vagy a dédi, s a házát eladják, fogadjuk el a szentképeit, hetik látásmódjukat, megtisztíthatják szemüket. A bizalmatlan- vagy az otthonát egykor díszítő feszületet, mert nem akarják ság és a gyanakvás hangulata, a média szüntelen vádaskodása, kidobni, nekik pedig nem kell. Tegyük ki a templomba, vagy a fogyasztói erkölcs mind-mind nyomást gyakorolnak ránk és valamelyik plébániába, mert az ő lakásukban nincs helye. tompítják érzékeinket, elvonják figyelmünket a Legfontosabb- A kérés első fele szép, a második pedig fájdalmas. Az ősök tól, a Szeretet teljességétől, Istentől. Az Ő félelmetesnek tűnő hitét jelezték ugyanis ezek a kegytárgyak. S ha meg akarunk pedagógiája pedig a hallgatásán keresztül működik. Engedi válni azoktól, félő, hogy azt is jelzi: őseink hitét nem értékeljük. kifutni a rosszat. Engedi, hogy termést hozzon a konkoly is (v. A régi házakban a „tisztaszobában” gyakran külön „szent sar- ö. Mt 13,30). kot” alakítottak ki, az imádság helyét, mintegy kis házi oltárt, Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy már falvainkban is nő a pap menedékhelyet baj, gyötrelem esetén. Ott őrizték a Bibliát is, nélküli temetések száma. A reményvesztés csúcsa, amikor egy Isten szavát, hogy ha olvassák, útmutatást találjanak soraiból. A Istennek hátat fordító ember, már a halál utáni létben sem tud keresztre vagy a szentképekre nézve Krisztus kínszenvedéséből bízni. Imádság nélkül él, s kilátástalanul hal meg. merítettek erőt, Szűzanya közbenjáró segítségét kérték a család A kereszténységünk a remény vallása. Krisztus feltámadásá- gondjaiban. Gyakran szentelt gyertyát gyújtottak mielőtt imád- ból meríti erejét. Évezredes hitének alapja nem „csalfa vak ságra kulcsolták kezüket az emberek, s ráhangolódtak, hogy a remény”, hanem az apostoli kor életet formáló tapasztalatán Világ Urával szeretnének beszélni. nyugszik. Vallja, hogy a halál csak látóhatár, a mi fizikai látá- Az esketésekkor egy feszületet adunk át az ifjú párnak. Arra sunk határa. Kétféle történetet lehet a halálról elmondani: egy teszik rá a kezüket, amikor Isten előtt elköteleződnek egymás borzalmasat, amely csak a megsemmisülést konstatálja, és egy mellett jóban, rosszban, holtomiglan-holtodiglan. Úgy adjuk át másikat, amely a hazatérésről szól. Az egyik a vég és a szét- ezt a keresztet, hogy jelként tegyék fel otthon a hálószobájuk bomlás – ekkor a sírnál csak egy életpályát lehet felidézni, csu- falára. Legyen szemük előtt, hogy tudják, Jézus segíteni akar a pán a múltat, mely a leépüléssel a megsemmisülésbe fut –, a családban is, csak mindig figyeljenek rá. másik a szabadulásunkról szól. Az egyik a szívdobbanásaink Ha nincs helye a keresztnek otthonainkban, félő, hogy úgy megszűnése, a történetünk vége, a másik belépésünk az örökké- gondoljuk: Istenre sincs szükségünk. Pénzünkkel, befolyása- valóság hosszabb, reményteli történetébe. Az életünk síron túli inkkal, ügyeskedéseinkkel el tudunk érni mindent, ami a bol- értelmét hirdeti. Istenben remél. dogságunkhoz kell. Egy darabig tán még be is magyarázzuk Imre atya magunknak, hogy sikerülhet. Aztán keservesen tapasztaljuk meg az élet viharaiban, hogy gyengék és tehetetlenek vagyunk. Pénzünk, hatalmunk kevés, kielégítetlenek maradnak vágyaink. Modern korunk eredményei Három nagy bálvány: vágyaink korlátlan kielégítése, a A telefonok – vezeték nélküliek magántulajdon abszolutizálása és a pénz istenítése sokakat elbűvöl rohanó életvitelű korunkban. Bálványoknak az olyan A tűzhelyek – láng nélküliek tulajdonságokkal felruházott dolgokat nevezzük, amelyekkel Az autók – kulcs nélküliek valójában nem rendelkeznek. „Isten pótlékok”, a figyelmünket Az ételek – zsír nélküliek éppen a legfontosabbtól vonják el. Tudatosan vissza kell utasí- Az autókerekek – belső nélküliek tanunk a hamis bálványok imádását, amelyek a globális világon A ruhák ujj nélküliek uralkodnak. A fürdőruhák – takarás nélküliek Igazán lényeges kérdés, hogy mire szánjuk a legértékesebb ajándékunkat, az időt? Isten csak keveset ad nekünk ebből. A fiatalok – munkanélküliek Igazán kár volna eltékozolni azt az átlag 27 000 napot, amelyet A vezetők – erkölcs nélküliek lehetőségként kapunk. Sokszor úgy gondoljuk: nagyon elfoglal- A kapcsolatok – értelem nélküliek tak vagyunk. Valójában abban szorgoskodunk, ami talán nem is A hozzáállások – érzés nélküliek annyira fontos. Csak nehezen ismerjük be, ha tévúton járunk… A gyermekek – apa nélküliek Pedig még lenne egy kis időnk a változtatásra. Az érzések – szív nélküliek Szent Ágoston mondta egy prédikációjában: „Mindnyájan A nevelések – érték nélküliek azt mondjátok: zavaros, nehéz idők járnak, nyomorúságos idők. A gyermekek modor nélküliek Éljetek jó életet, és jó életetekkel megváltoztatjátok az időt, és Az országok – Isten nélküliek. akkor nem lesz okotok zsörtölődni.” Az Egyháznak arra kellene törekednie, hogy olyan körülmé- Tényleg ezt gondoljuk fejlődésnek??? nyeket és helyeket teremtsen, amelyekben az emberek felfrissít- 2 2019/2 Vonósnégyes Törökkoppányban Április 16-án, nagykedden előadását, a Megváltó hét a törökkoppányi templomban szava a keresztfán oratóriu- immár másodszor adott hang- mot. Nagyböjti lelkigyakor- versenyt a budapesti Kruppa latnak is szántuk ezt a nagy- vonósnégyes. 2017 nagyböjt- keddi estét, hiszen a résztve- jén mutatkoztak be először vők a csodálatos zenei élmé- területünkön virtuozitásukkal, nyen kívül az egyes tételek s idén is lankadatlan érdeklő- között továbbgondolandó el- déssel vártuk Haydn művének mélkedéseket is hallhattak Krisztus szenvedéséről, a kisbuszával lehetővé tették a megváltásunk misztériumáról. hívek utazását. Fényképükkel Örültünk, hogy megtelt a és nevük említésével állítunk törökkoppányi templomunk, emléket a vonósnégyes ifjú több mint százan vettek részt művészeinek, akik oly szép Tisztelet a hősöknek a rendezvényen. A hangver- nagyböjti estével ajándékoz- seny híre messzebb vidékre is tak meg bennünket: Kruppa Május utolsó vasárnapja hazánkban a Hősök emléknapja. eljutott, így vendégeink kö- Bálint és Osztrosits Éva hege- Sokan a hősöket távoli korok mesevilágába, vagy az amerikai zött budapestieket, kaposvári- dű, Kurgyis András brácsa, filmek fantázia világába képzelik el, pedig nem is olyan régen akat, tabiakat, lullaiakat is lát- Baranyai Barnabás cselló még köztünk éltek, s ma is élnek, még ha nem is vesszük észre hattunk. Köszönjük a kereki, játéka minden elismerést őket. Ezen az ünnepen a hazáért elesettekről emlékezünk meg. somogyegresi és miklósi pol- megérdemel. Idősebbek még emlékeznek rájuk, legalábbis azokra, akik 56- gármestereknek, hogy falvaik Szerk. ban, vagy a második világháborúban haltak meg. Rajtuk kívül ilyenkor idézzük fel azokat is, akik Árpáddal ide bejöttek, meg- vívták, megvédték a határait az országnak. Szent István idejé- Pünkösdi ajándék – vegyük észre! ben mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben helytáll- tak. Béla uralma alatt próbálták megállítani a tatár támadásokat. Pünkösdkor a keresztény- lenni. Lassan, fokozatosan Harcoltak a törökök ellen, előbb távol a hazától Hunyadival, ség a Szentlélek eljövetelét, terel bennünket egy boldo- majd a határokat védve küzdöttek minden talpalatnyi rögért, s kiáradását, az Egyház szüle- gabb élet irányába. Ha szük- nem engedték át a teljes országot az idegen hódítóknak. Em- tésnapját ünnepli. Mit jelent a ségét érezzük a szentgyónás- lékezzünk azokra, akik felszabadították hazánkat a török hó- Szentlélek eljövetele? Kiket, nak, ha hiányzik az elmulasz- doltság alól, akik a szabadságért küzdöttek, keresztény hitün- és hogyan érint meg? tott vasárnapi szentmise, ha kért, Istenért, hazáért, családért. Legtöbbjük névtelen, elfeledett Mindazokat, akiknek a hit- mások cselekedeteiben észre- hős. Sokuk nevét fellelhetjük mondáinkban, regényeinkben, ben felnyílik a szemük. Ők vesszük és értékelni tudjuk a levéltári adatokban, egy-egy emlékművön, vagy emléktáblán. érzékelik a jelenlétét a hét- jót, a szépet, tőle kapunk Legalább esztendőnként egy napon emlékezzünk hőseinkre köznapok folyamán életük- ezekre ösztönzést. Hiszen – az ismertekre és az ismeretlenekre egyaránt. Emlékük juttas- ben. Örömmel és békével fo- minden emberben Isten meg- sák eszünkbe, hogy amit ők elkezdtek, amiért életüket áldozták, gadják a Szentlélek hét aján- alkotott valami értékeset, szé- még nincs kész. Nekünk is áldozni kell, ha csak azzal, hogy nem feledjük őket, hogy sírjaikat gondozzuk, emlékhelyeiket dékát: a bölcsességet, az értel- pet, amit segíteni, ösztönözni rendben tartjuk, koszorúzunk. Ez is már nagyon fontos. De ha met, a jó tanácsot, a tudo- kell, hogy időben felfedezzük kell, ne féljünk megtenni egy nagyobb lépést sem, amely mányt, a lelki erősséget, a és használjuk az emberi kap- tovább viszi, tovább építi mindazt, amiért eleink küzdöttek. jámborságot, az Istenfélelmet. csolatainkban. Nekünk is építeni, megújítani kell a hazát, őrizni a család szent- Amikor megértésre vá- A segítségnyújtás, az elfo- ségét, főként mélyíteni kell a kapcsolatunkat Istennel. gyunk, hogy őszintén olyan- gadás, a szeretet az életet Az idén május utolsó vasárnapján a törökkoppányi szentmi- nak fogadjanak el, amilyenek szolgálja – ez is a Pünkösd. se után történt méltó megemlékezés a háborúk áldozatairól, vagyunk, Ő jelen van. Ha arra Vegyük észre, használjuk és hőseiről. Szabó Róbertné szívhez szóló beszéde és a koszorúzás érzünk ösztönzést,