Csanytelek és környékének vízföldrajza, és madárvilága Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Csanytelek/pages/cstak_00 1_1_5_fejezet.htm A környék vízrajzát a felszíni és a felszín alatti vizek együttesen adják. Jelentős befolyásolási tényező a geológiai, földrajzi, s ezeken kívül az éghajlati viszonyok. A felszíni vizek közül legjelentősebb a Tisza. 2. számú kép: Csongrád megye vízhálózata A Tisza 977 km hosszú folyó, Kárpát-Ukrajnában, a máramarosi havasokban ered. A Tisza teljes hosszának, mintegy kétharmada hazánk területén található, 597 km-m át vadregényes tájakon kanyarog, tökéletes útvonalat kínálva ezzel a vízi túrázás szerelmeseinek. Nem árt azonban tudni, hogy a folyó vad szépsége egyben veszélyeit is növeli, hiszen a meder helyenként összeszűkül, a víz örvénylik és helyenként erős a sodrás, máshol pedig kiszélesedik, és lustán hömpölyög a lelógó faágak alatt. Szerbiában ömlik a Dunába, vízgyűjtő területe 157886 négyzetkilométer, ebből mintegy 45000 négyzetkilométer jut Magyarország területére. Vizének 90 %-a átfolyik az országon, csak 10 %-a hasznosul itt. Tisza a legjellegzetesebb síksági 1 folyó. A mai helyére az eocénban került. Széles árterületén a szabályozás előtt gyakran változtatta helyét. A Tisza leírhatatlanul szép, olyannyira, hogy nem érti az ember, miért nincs ez jobban felkínálva a köztudatban. 3. számú kép: A Tisza Csanyteleknél Ősidőben a Tisza, mikor még nem volt szabályozva kijárt, kikalandozott medréből, messze egészen a Tömörkény és Gátér irányába. A vízjárta földeken a szántóföldi termelés a határ egy-két kiemelkedő „hátjára” szorítkozott. Aki a csanyteleki határbejárások Tisza szabályozás előtti térképeit végig nézi az az érzése támad, mintha a bennük jelzett szántóföldek nagy része a tavak, mocsarak, vízjárta területek közelében feküdt volna, s így olyan feltevés felé hajlik, hogy az egykori helyválasztó betelepülők hasznosnak látták, ha a szántás-vetés betakarítás munkájánál embernek-állatnak egyaránt fontos víz nem esik messze a feltörendő földtől, illetve, ha az áradások termékenyítő hatása a talaj számára hasznosítható lesz. A Tisza szabályozása - a folyóvölgy és az árterület rendezése, a meder lefolyási viszonyainak javítása, az árvédelmi töltésrendszer megépítése - több nemzedék hatalmas, végül sikerrel zárult vállalkozása. Terveit a XIX. század 40-es éveiben, a reformkorban dolgozta ki gróf Széchenyi István megbízásából, annak nagyra törő elgondolásait magáévá téve Vásárhelyi Pál mérnök. A folyó szabályozási munkák azonban Vásárhelyi Pál hirtelen halála miatt az olasz Pietre Pataocapa tervei alapján indultak meg. A mű kivitelezése történelmünk egyik legdrasztikusabb korszakában, az Osztrák önkényuralom idején kezdődött, de befejezése átnyúlt a kiegyezés gazdaságilag gyors fellendülést eredményező szakaszába. (2) Hazánk fellendülésének alapfeltétele volt a Tisza szabályozása, a Tisza kiterjedt 2 alföldi árterületének teljes árvíz-mentesítése. E nélkül sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a közlekedés nem lehetett volna biztonságos az egész ország mai területének negyedrészében. (3) Így is az ország területének, mintegy negyede (3:1 arányban) Tisza, illetve a Duna vízgyűjtőjén fekvő ártér. Magyarország vizekkel való, fenyegetettsége Európában, Hollandiáéval hasonlítható össze. Szerencsére a káros vizeket levezető rendszerben kulcsszerepet játszó létesítmények az állam kezében vannak. Az alföldi munkásemberek sok tízezernyi serege, köztük a csanyi kubikusok - a kor mérnökeinek vezetésével - küzdelmes évtizedek során, meglehetősen mostoha műszaki feltételek között, kézi erővel, talicskával, lovas kordéval építette fel ezt az évszázadokra szóló lenyűgöző művet. A gát, mint hatalmas építmény méreteire jellemző, hogy egy méter gátszelvény kb. 140 köbméter földet tartalmaz. (4) Csanytelek határát 8 km hosszan lezáró hatalmas (kínai falhoz hasonló) gátvonal, mely a Tisza úti rámpa lejárónál 11 m magas. A Tisza Csongrád és Szeged Maros-torkolat közötti szakaszán 13 km-nyi átvágást (új medret) ástak, s ezzel egy időben az eredeti 2,5 cm/km abszolút értékben még így is kicsi, de az eredetihez képest jelentős energianövekedést hozott létre. Ennek következtében a meder kimélyült, a kisvízszint pedig lényegesen csökkent, 2-2,5 m-rel, ami mind hajózási, mind az öntözővíz kiemelése szempontjából hátrányt jelent. A szabályozások során Csanytelek mellett jelentősebb átvágások nem történtek, így e területen nagyobb morotvaág nincs. Csupán a Vidre-ér szivattyútelep magasságában találunk két kisebb holtágat. (5) Gróf Széchenyi István azt is belátta, hogy a nagy szabású terv megvalósítását az államtól várni nem lehet. Ezért a folyó völgyeinek birtokosságát arra biztatta, hogy társulásokba tömörülve, saját erejükkel hajtsák végre az árvízmentesítés nagy munkáját. (6) A társulás megalakulását az 1871, év XXXIX. Tc. biztosította. Ezt követően 1879-ben megalakult a Csany-percsorai Ármentesítő Társulat. Csany székhellyel, 15 1172/é. 200 hold árterülettel. (7) I. A csanyteleki rét ármentesítése „1874-ben Brehler Gábor Csany község megbízásából tervet készített a csanyi rét ármentesítésére. Elképzelése a következő volt: „a Vidre ér D-i oldalán a magas partból kiindulva levágja a Vidre fokot, elhalad a Vidre mentén a Tiszáig, vagyis a 85. átmetszéssel holttá tett Tisza medréig. Innen a holt Tisza mentén D-i irányban halad folyó mellett átlag 50 öl távolságra, majd az élő Tiszát elérve a folyó közepétől mért 200 ölre haladna párhuzamosan a Hármasig. A töltés tetejét az 1867. évi víz felett 4 lábbal magasabbra tervezte. Keresztmetszeti mérete szerint 2 öles korona és mindkét oldalon 1,2 -es rézsű határolta, 12 lábnál magasabb töltés esetén 2 öl széles padka készül.” Akkori áron 139452 Ft-ba került volna, mely 2950 holdnyi területet mentesített az árvíztől. 3 A védtöltés építésének szükségességét Csany község Pap Ödön nevű jegyzője támogatólag megerősítette. A jegyző Úr kérelmében előadta, hogy a Tisza szabályozás következtében az árvizek egyre magasabbak lesznek. Az 1855-ös árvíz Csany ÉK-i részén 22 ház elpusztítását eredményezte, pedig ezen a területen korábban soha nem fordult elő árvíz. Az 1876-os árvíz pedig Csany község úgynevezett kecskerágói nyúlgátját és Csongrád egy részét, valamint gróf Károlyi Sándor birtokának, mentesített területét öntötte el. A tervezett gátépítést korábban nem lehetett kezdeni Csany szegénysége miatt, mert a község „magát 1874. évben az uradalomtól az 1873. évi Telepítéses törvény értelmében megváltotta”, és ezért „már végleg elszegényedve van.” Ráadásul a falu 3526 kat. hold területéből csak 1700 kat. holdat tud használni árvizek miatt. Fontosnak tartották, hogy minél nagyobb terület mentessék meg az árvizektől, (mint az el is rendeltetett) költségkímélés szempontjából a töltés a belvizektől is mentes legyen, (mint az el is rendeltetett) költségkímélés szempontjából lehetőleg magas helyeken vezetessék, a töltésbe építendő műépítmények szüksége lehetőleg elkerültessék. A terv sokáig elfeküdt. 1883-ban, majd 1884-ben olyan utasítás jött a Közmunka és Közlekedési Munkaügyi Minisztériumtól, hogy a „Csongrádtól - Oláhállásig terjedő árterület mikénti mentesítése céljából a terület kipuhatolásával a létező kereszttöltéseket is esetleg azok célszerű kiegészítési vonalait vegye az elkülönítésnél alapul.” Azaz, vizsgálják meg, hogy egyrészt a Csongrád - Felgyő és a Felgyő - Oláhállás között létesítendő védelmi művek mekkora mentesített területet védenének a különböző műszaki megoldások esetén. Másrészt hogyan választható szét a Dong-ér tájékán a Csongrád - Oláhállás és a Hármas - algyői öblözet. A négy változat a következő műszaki megoldások részbeni összerakásából származik: Csongrád - Felgyő között magasparti vagy pedig Tisza parti töltés, Felgyő - és Oláhállás között hasonlóan két nyomvonal létezhet: egyik a Tisza, másik a magasparton haladhat. A négy nyomvonal szakaszából áll össze a négy változat. A négy kombinációból az alábbi megoldást előnyben részesíti: Tiszaparti töltés, Csongrádtól a Vidréig, innen a magaspartba bekötve a Vidre É-i oldala a Vidre éren Oláhállást a magasparton haladóan éri el a töltést. A bekötési költsége 636711 Ft az általa védett terület 22670 kat. hold. Fizetendő járulék lenne: - Az 1881. évi víz által elöntött ártér egy holdjára 10 Ft - Az 1885. évi árvíz által elöntött ártér egy holdjára 40 Ft - Az 1830. évi árvíz által elöntött ártér egy holdjára 50 Ft A Felgyőtől a Tisza parti töltés építésének változata azért nem javasolt, mert a mentesített többletterület és a bekerülés fajlagos költsége aránytalanul nagy, a terület hozama ugyanakkor kicsi.” (8) 4 II. Vajháti töltés „A Vidre ér valamint az alsó és felső major összekötő út kereszteződéséből indul ki és csanyteleki Endre utcáig tart. Az 1888-as árvíz alkalmával több helyen is elszakadt. Így a Vidre-éri ártöltéstől 300 m-re, 2800 m-re és 3600 m-re az 1881. évi vízszinttől mérve 4-6 m mély 20-40 m széles szakaszok voltak. „a fölgyevi és csanyi határokban kiépített vajháti gát” helyreállítását 1888. szeptember 21-én kezdték. A 4327 fm gát magasságát az 1881. évi árvíz felett 1.0 m-rel határozták meg, középen 30 cm-es koronaszélessége 3 m, de ahol már szélesebb volt, nem nyúltak hozzá. Nyomópadka sehol sem készült. A gát nyomvonalát sok helyen a védekezés, illetve az árvíz következtében alig maradt gátnak nevezhető földhalom. A védtöltés mentén az 1881. évi árvízszintje a gáthosszúság felében a terep felett mindössze 0,60 - 1,0 m volt, de Csany felé haladóan a terepszint mélyül és a gáttest nőt. Ezen a szakaszon jelentős volt a földmunka. A munkamennyiség 40177 köbméter föld