INTER SCYLLAM ET CHARYBDIM Identitásképző stratégiák és a budapesti román tanszék története Europica Varietas Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének sorozata A sorozatot szerkeszti: Miskolczy Ambrus és Nagy Levente INTER SCYLLAM ET CHARYBDIM Identitásképző stratégiák és a budapesti román tanszék története A Magyar és Román Történész Vegyesbizottság magyar és román szekciójának közös konferenciája Szerkesztette Miskolczy Ambrus, Hergyán Tibor és Nagy Levente Budapest, 2013 A kötet az ELTE BTK Román Filológiai Tanszék műhelyében készült az OTKA 85962. sz. pályázat támogatásával. ISBN 978-963-284-????? ISSN 1419-6832 www.eotvoskiado.hu Felelős kiadó: az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja Felelős szerkesztő: Pál Dániel Levente Tördelőszerkesztő: Bornemissza Ádám Borítóterv: Csele Kmotrik Ildikó Nyomdai munkák: Multiszolg Bt. Tartalom Előszó/Prefaţă Nicolae Edroiu Din legăturile profesorilor universităţii din Budapesta cu personalităţi cultural ştiinţifice române şi maghiare Ioan Bolovan – Oana Mihaela Tămaş Alexandru Roman şi înfiinţarea Catedrei de Limba Română la Universitatea din Budapesta: context şi semnificaţie Gheorghe Petruşan Catedra de Limba Română de la Budapesta din punctul de vedere al politicii de învăţământ superior din Ungaria Remus Câmpeanu Profesori ai Catedrei de Limba Română de la Universitatea din Budapesta în secolul al XIX-lea: identitatea politică a lui Ioan Ciocan în analizele istoriografice Miskolczy Ambrus Bartók Béla şi cei doi colaboratori ai săi din Budapesta. (Gheorghe Alexici şi Alexits György sau meandrele multiculturalismului) Kese Katalin Tamás Lajos (1904–1984) Hergyán Tibor Profesorul Domokos Sámuel – un apologet al prieteniei literare româno- maghiare Ioan Cioban Florin Lectori şi lectorat la ELTE Budapesta: Victor Iancu 5 Tartalom Nagy Levente A budapesti Román Filológiai Tanszék százötven éve/Catedra de Filologie Română de la Budapesta: 150 de ani de existență Rövidítések/Prescurtări 6 Europica Varietas ELőSZÓ 2013. április 26-án az ELTE Tudós Klubjában és a budapesti Román Kul- turális Intézetben konferenciát tartottunk a budapesti Román Filológiai Tan­­szék alapításának 150. évfordulóján. A konferenciát tanszékünknek a kolozsvári „Gheorghe Bariţiu” Történeti Intézet együttműködésével el­­ nyert OTKA-pályázata tette lehetővé, valamint a Magyar és Román Törté- nész Vegyes Bizottság és Románia budapesti nagykövetségének erkölcsi támogatása. Azért választottuk ezt az időpontot a konferencia megrendezésére, mert épp százötven évvel ezelőtt, 1863. április 27-én tartotta meg nyitóelőadását tanszékünk első professzora, Alexandru Roman. Ekkor még sem Buka- restben, sem Jászvásárott nem indult meg a román nyelv- és irodalomok- tatás. Giovenale Vegezzi-Ruscala is csak 1863. december 15-én tartotta meg az első román előadását a torinói egyetemen. Ioan Ciocan és Iosif Siegescu után 1929-ben Carlo Tagliavini vette át a tanszék vezetését. ő kapcsolta be a magyarországi romanisztikát és románológiát a nemzetközi tudomá- nyos vérkeringésbe. Tagliavini két tanítványa, Tamás Lajos és Gáldi László révén az egész európai tudományos világban ismertté vált a tanszék. Kon- ferenciánk e nagy elődök előtti tisztelgés és a jövő kihívásaira való felké- szülés is volt egyben. Mint minden konferencia, a miénk is számadás és emlékezés, hiszen az állandó mozgásban álló emlékezet magatartásformáló erő. Az évfordulós konferenciák azonban veszélyesek, mert a pátosz könnyen komikumba fordulhat, és aztán feltárul az a vulgaritás, ami mindannyiunkat fenye- get. Különösen ma, amikor a kibernetika átalakította a tudás szerkezetét, a tudás iránti igényt és a tudás közlésének módozatait. Ma, amikor a tudo- mány a fantáziáló dilettantizmusban olyan versenytársat talált, amilyet még soha. Igaz, korábban a társadalomtudományokat áthatották a nemzeti szen- vedélyek, olykor pedig a politika ancilláivá váltak, míg ma egyre inkább az öncélú megismerés igénye érvényesül; csakhogy a professzionalizmus könnyen elszigetelhet, a tudós nem tudja azt nyújtani, amit szeretne, nem tud kiemelkedni a részletek halmazából és az elvont spekulációk szövevé- nyéből. Márpedig a cél úgy szólni mindenkihez, hogy a befogadás aktív befogadássá váljon, alkalmat kínáljon a problémák továbbgondolására. 8 Prefaţă În data de 26 aprilie 2013, la Clubul Profesorilor din cadrul Universităţii Eötvös Loránd şi la sediul Institutului Cultural Român din Budapesta am organizat o conferinţă festivă cu ocazia aniversării a 150 de ani de la înfi- inţarea Catedrei de Filologie Română în Budapesta. Conferinţa a fost organizată în cadrul grantului OTKA (la care participă şi Institutul de Istorie „George Bariţiu” din Cluj) cu sprijinul moral al Comisiei Mixte Româno-Maghiară de Istorie şi al Ambasadei României din Budapesta. Ziua conferinţiei a fost stabilită după data lecţiei de deschidere a primului profesor al catedrei noastre, Alexandru Roman, care a avut loc la data de 27 aprilie 1863. La vremea respectivă încă nu se preda literatura română la nivel universitar nici la Iaşi, nici la Bucureşti. La universitatea din Torino profesorul Giovenale Vegezzi-Ruscala şi-a ţinut primul curs de română tot în anul 1863, dar cu opt luni mai târziu decât Roman la Budapesta, în data de 15 decembrie. Roman a fost urmat în fruntea catedrei de către Ioan Ciocan şi Iosif Siegescu. În anul 1929 a fost numit şef de catedră Carlo Taglivini, care a avut merite incontestabile în ridicarea la nivel internaţio- nal a cercetărilor în romanistică şi românistică din Ungaria. Datorită lui Tamás Lajos şi Gáldi László, doi discipoli ai lui Taglivini, catedra a devenit cunoscută în viaţa ştiinţifică europeană. Conferinţa noastră s-a desfăşurat sub semnul omagiului faţă de predecesorii noştri iluştri, dar totodată şi a pregătirii pentru sarcinile de viitor. Orice conferniţă comemorativă este un act de invocare a trecutului. Memoria care este mereu în mişcare, este şi o forţă modelatoare de com- portament. Conferinţele festive întotdeauna poartă şi un pericol: patosul cu care sunt înconjurate aceste conferinţe se poate transforma uşor în come- die, dând naştere astfel chiar şi vulgarităţii, care ne ameninţă pe noi toţi. Mai ales astăzi, când cibernetica a transormat structura şi metodele de comunicare ale ştiinţelor. Astăzi diletantismul fantezist a ajuns să devină agentul provocator al ştiinţei, într-o măsură ne mai întâlnită până acum. E drept, în trecut ştiinţele sociale erau impregnate de pasiunile naţionale, câteodată devenind chiar ancillae politicii. Astăzi cunoaşterea a devenit un scop în sine, cercetătorul porfesionist se izoleză din ce în ce mai mult şi astfel nu reuşeşte să-şi depăşească limitele, pierzându-se în imensitatea 9 ELőSZÓ És ha a kultúrafogyasztó a tudománytól nem azt kapja, amit vár, akkor különböző mítoszok hínárjában keresi az identitását biztosító vagy erősítő élményt. Ezzel a vulgaritással szemben áll a filológia, ami nem más, mint a szó, a nyelv, a beszéd szeretete, a szövegé, amely értékeket közvetít. Szűkebb értelemben szövegmagyarázat, szövegtan, de mivel a szavak lefedik vilá- gunkat, a filológia minden lehet, de legjobb, ha az értelmes beszéd tudomá- nya. Ezért ma, amikor a tanszékek és tudományos intézmények oly előszere- tettel nevezik át magukat, őrizzük a filológia hagyományát, és maradjunk, ami voltunk és leszünk: Román Filológiai Tanszék. Ami pedig ma tanszé- künk munkájának sajátos jelleget ad, az a kultúraközvetítésben rárótt és vállalt szerep. Annak példázása is, hogy a nemzeti kultúrák között olyan kölcsönhatások alakultak ki, amelyek eredményeképpen az egymással kom- munikáló kultúrák egymást kölcsönösen gazdagítják. 1945 után Ta­­más Lajos és Gáldi László nyomán ennek jegyében fejtette ki munkásságát az irodalomtörténész Pálffy Endre, az irodalomtörténész és folklorista Domo- kos Sámuel, a filológus Nagy Béla, a műfordító Gelu Păteanu, V. András János és Schütz István, aki egyben a hazai albanológia legjelesebb képvi- selője. Konferenciánk minden egyes előadása erről a kulturális közvetítésről szól. A nemzeti kultúrák lelkes elkötelezettjei jelennek meg, okos ön­­érdek- érvényesítők, olyan nagy formátumú tudósok, akik jelentős szerepet ját- szottak abban, hogy a két világháború között Budapest – Aurélien Sau­­ vageot tanúsága szerint – az európai nyelvészet egyik központja legyen. És nemcsak ebben játszott szerepet a tanszék, hiszen egyik jeles oktatója, Gheorghe Alexici (és aztán fia, a nemzetközi hírű matematikus) Bartók Béla román anyagának feldolgozásában is segédkezett, és így mindketten a magyar zenetörténet részévé is váltak. Tanszékünkön tanított román történelmet I. Tóth Zoltán is, egyetemünk 1956-os hősi halottja, az egyet- len olyan történész, akinek emlékét köztéri szobor őrzi. Tanszékünk pad- soraiban olyan személyiségek is ültek, mint Valeriu Branişte, Ilarie Chendi, Octavian Goga, Miron Cristea, nem is beszélve mai kulturális életünk, bele­­értve a román nemzetiségi kultúrát is, jónéhány kiváló magyar és román alakjáról. És külön meg kell említeni a romániai lektorok tevékeny- ségét, akik az állandó élő kapcsolatot biztosítják a romániai egyetemi világgal. A nagy tudósok példái mindig köteleznek. Az emlékezés azonban 10 Prefaţă detaliilor şi în labirintul speculaţiilor. În ciuda acestor simptome negative, credem că şansa noastră este totuşi cuvântul curat şi inteligibil, oferind cititorului posibilitatea participării active la acest mare discurs uman. Responsabilitatea este mare, fiindcă dacă consumatorul culturii primeşte de la ştiinţă altceva decât ceea ce aşteaptă, atunci îşi va construi identitatea sa din deşeurile