METAPHYSICUM et POLITICUM A MAGYAR TRADICIONÁLIS ISKOLA BIBLIOGRÁFIÁJA Szerkesztette és a bevezetést írta Buji Ferenc METAPHYSICUM et POLITICUM A magyar tradicionális iskola bibliográfiája A Metafizikai Hagyomány Centruma 2008 Hommage à László András ISBN 978-963-06-4430-3 4 A MAGYAR TRADICIONÁLIS ISKOLA TESTE ÉS LELKE A magyar tradicionális iskola a rendszerváltás utáni hazai szelle- mi életnek kétségtelenül az egyik legmarkánsabb bölcseleti típusú iskolája, mely közel húszéves fönnállása alatt igen magas szint és rendkívül szerteágazó publikációs tevékenységet fejtett ki. Noha a szóban forgó iskola korántsem tartozik a magyar szellemi élet f- sodrához, s egy meglehetsen szk körön kívül igen kevéssé is- mert, ámde ez részint abból fakad, hogy az egyéni és társadalmi alapkérdésekre adott összes modern választ radikálisan elutasítja, részint pedig abból, hogy saját válaszait nem populárisan és nem popularizációs szándékkal fogalmazza meg. Ilyen módon joggal állítható, hogy miközben az összes gondolkozási iskola és irányzat valamilyen mértékben egy „korszenvedély” (Hamvas Béla) kifeje- zdése, addig a magyar tradicionális iskola teljes egészében kívül áll a modern és posztmodern „metanarratíván”. Nem belülrl, kö- vetkezésképpen egy relativisztikus szemszögbl tekint a jelenlegi világ egészére, hanem kívülrl, egészen pontosan: felülrl. Ebbl az alapveten transzcendens perspektívából fogalmazza újra az ember si tradícióinak és a vallásoknak a tanítását az emberrl, a világról és Istenrl, ebbl a nézpontból képes újra fölszínre hozni a jelenkornak azokat az elemeit, amelyek a szó szoros értelmében vett korszertlenségük miatt valójában idegen testek ebben a vi- lágban,1 és ebbl a pozícióból képes kompromisszumok nélkül 1 Mint ahogy László András hangsúlyozza, ami jelenkori, az nem feltétlenül modern, mert lehet, hogy éppen a modernséggel való reakció jegyében született. 5 megfogalmazni álláspontját azzal az antitradicionális offenzívával szemben, amellyel a modernitás a tradíció világa felé fordul. Mindez rögtön a magyar tradicionális iskola három fontos spe- cifikumára is rávilágít. Egyrészt arra, hogy számára a tradicionalitás semmiképpen nem azonos egy üres múlt felé fordulással, valami- féle hétköznapi értelemben vett nosztalgiával. Ami a múlt értékét adja, az fokozott részesedése az örökkévalóban, vagy másképpen megfogalmazva közelsége a kezdethez és a kezdeten keresztül a Kezdettelenhez. Az a szemlélet, amelyet a szóban forgó iskola magáévá tett, csupán azért részesíti elnyben a múltat a jelennel szemben, mert a múlt sokkal inkább sub specie aeternitatis, vagyis az örökkévalóság jegyében állt, mint a jelen: a régi ember közvetve vagy közvetlenül, de mindent fentrl vezetett le és mindent fentre vezetett vissza, s ez legtisztább kifejezését abban a hinduizmus- ban nyerte el, amely önmagát sanâthana dharmának, vagyis Örök- érvény Törvénynek nevezi. Ezért a magyar tradicionális iskola is a dolgoknak azt a rendjét keresi, amely az emberi világ adott szint- jét avagy arculatát a leginkább összhangba hozza a principium principiorummal: minden princípium végs Princípiumával. Másodsorban a magyar tradicionális iskola egyedülállónak te- kinthet abból a szempontból is, hogy komplex, vagyis felöleli az emberi lét összes lényeges aspektusát: egyszerre intellektuális és spirituális, politikai és metafizikai, és a tudatfolyamatok éppúgy érdekldése homlokterében állnak, mint a történelmi és politikai tendenciák, helyreállítva így spiritualitás és intellektualitás, politicum és metaphysicum egységét. Az erteljesen intellektuális iskolák és irányzatok – különösen a XX. században – szinte telje- sen aspirituálisak, ha nem egyenesen antispirituálisak, míg a spiri- tuálisan orientált irányzatok és iskolák általában meglehetsen szánalmas intellektuális színvonalon fejtették és fejtik ki tanítása- ikat, és az id elrehaladásával láthatólag egyre távolabb kerülnek mindennem intellektuális és tudományos szigortól. Harmadsorban az iskola jellegzetes vonása ersen kritikai, st bizonyos fokig „kombattáns” jellege. Szó sincsen azonban arról, hogy ez az attitd egy ártatlan és békés modernséggel szemben 6 nyilvánulna meg. Ellenkezleg: a szóban forgó iskolának egy olyan közegben kell kifejtenie tanítását, amelyet az agresszív antitradicionalitás „túlnyomása” jellemez, hiszen a modernség minden létez területen kíméletlen erszakkal gázolta és gázolja le mindazt, ami valamilyen értelemben a tradíció világához kap- csolódik. A modernség egyszerre kombattánsan és bomlasztóan antitradicionális tevékenységét még olyan, jellegzetesen modern avagy posztmodern szerzk is elismerik, mint amilyen Theodor W. Adorno vagy Jürgen Habermas, akik szerint a modernség „meg- szabadítja magát minden történeti vonatkozástól, s nem tart meg egyebet, mint az elvont szembenállást a tradícióval, a történelem egé- szével”.2 E szembenállás jegyében az antitradicionális baloldaliság még nem is olyan régen minden további nélkül megengedett ma- gának olyan eszközöket, amelyeket ma a legnagyobb felháboro- dással fogad. Akik ma az iszlám „fundamentalista” terrorizmusra panaszkodnak, azok például sikeresen feledkeztek meg arról, hogy a XIX. század második felétl kezdve a XX. század elejéig az antitradicionalitás képviseli – forradalmi szocialisták, baloldali anarchisták, radikális demokraták – ezrével követtek el merényle- teket a tradicionális rend képviseli ellen,3 st egyik versében már a magyar Petfi Sándor is – aki a korabeli baloldaliság összes is- mérvét kimerítve egyszerre volt magyar nacionalista, internacio- nális szocialista és kozmopolita liberális – a királyok egyetemleges felakasztása mellett szállt síkra („Akasszátok föl a királyokat!”). S még ha a baloldaliság mai képviseli immár el is utasítják eldeik véres eszközeit, a jézusi kijelentés parafrázisa nagyon is érvényes rájuk (vö. Mt 23,29–31): „Jaj nektek, szocialisták és liberálisok, ti képmutatók, mert azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk vol- na, nem lettünk volna részesek, mint k, az arisztokraták vére on- tásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy az arisztokraták gyil- kosainak vagytok a fiai”. 7 A MAGYAR TRADICIONÁLIS ISKOLA „TESTE” Mieltt azonban részletesebben is áttekintenénk a magyar tradicionális iskola tanításait, ismerkedjünk meg forrásaival, elz- ményeivel, fontosabb képviselivel és orgánumaival. A TRADICIONÁLIS ISKOLA A magyar tradicionális iskola tulajdonképpen annak a nemze- teken átível tradicionális iskolának a része, amelynek eszméit el- ször a francia René Guénon (1886–1951) fogalmazta meg. Guénon mind a mai napig az összeköt láncszem, akinek tanításait a me- tafizikai tradicionalitás minden egyes képviselje mértékadónak tekinti. Ez természetesen semmilyen értelemben nem jelent szol- gai követést: a tradicionalitás másik meghatározó egyénisége, az olasz Julius Evola (1898–1974) számos kérdésben kritikusan vi- szonyult Guénon felfogásához. Kettejük mellett az iskola nagyfor- mátumú személyiségei még a tamil-angol Ananda K. Coomaraswamy (1877–1944), a svájci Frithjof Schuon (1907–1998) és Titus Burckhardt (1908–1984), valamint a perzsa Seyyed Hossein Nasr (1933–). A magyar tradicionális iskola magától értetden nagyon sokat merített az említett szerzktl, mindenekeltt azon- ban Guénontól és Evolától. Azt lehetne mondani, hogy e két, kö- zös princípiumokat birtokló, mégis alapveten más „személyes egyenlettel” rendelkez személyiség, illetve a nekik megfelel ori- entáció egyedül csak a magyar tradicionális iskolában került egy- mással harmonikus egyensúlyba. HAMVAS BÉLA Noha a magyar tradicionális iskola létrejövetele László András nevéhez fzdik, az egyetemes tradíció eszméje magyar földön mégsem volt elzmények nélküli. St, nemcsak egyszeren nem volt elzmények nélküli, hanem az, aki elször fogalmazta meg magyar nyelven a Tradíció gondolatát, egyúttal a tradicionális is- kola egyik kiemelked képviselje is lett: Hamvas Béla. Az egyete- mes tradíció gondolata tehát magyar földön hirtelen és teljes „fegy- 8 verzetében” jelent meg Hamvas Béla személyében és mveiben. Hamvas a jelentékenyebb tradicionális szerzk közül Julius Evolát és René Guénont ismerte, ám eleinte az mveiknek csupán a krizeológiai aspektusa ragadta meg, és csak késbb kapta meg krí- ziselmélete azt az egyetemes tradicionális fundamentumot, amellyel az említett szerzk rendelkeztek. Bár Hamvasra Guénon volt a legnagyobb és leginkább tartós hatással, mégsem vált „guénoniánussá”, hanem a tradicionális iskolán belül teljesen önál- ló szemléletet és megközelítésmódot vallhatott magáénak. Noha életmve az 1940-es évek els felétl 1968-ban bekövet- kezett haláláig egyértelmen a Tradíció jegyében áll, s azt még szépirodalmi alkotásaiban is jól tetten lehet érni, két jellegzetesen tradicionális mvét érdemes kiemelni: egyrészt a Scientia Sacrát, másrészt Az sök Nagy Csarnoka cím fordítás- és kommentár- sorozatot. Ami az elbbit illeti, az egy egyedülálló ihletettség és alaposságú summája a Tradíciónak, olyan munka, amellyel azóta sem kísérletezett az iskola egyetlen hazai vagy külföldi képviselje sem. Ami az utóbbit illeti, ez úgyszintén egyedülálló vállalkozás a tradicionális iskolában abból a szempontból, hogy az egyetemes tradíció legkülönfélébb mveinek fordításait tartalmazza, s ugyan- akkor a közölt szövegeket illetve az adott tradíciót kiváló bevezet tanulmányok hozzák közel az olvasóhoz. Ugyanakkor Hamvas Béla számos kiváló esszéjében és tanulmányában fogalmazta meg tradicionális indíttatású kritikáját a modern világgal szemben. Hamvas Béla hallatlanul sokrét irodalmi tevékenységet fejtett ki, s eközben nemcsak a Tradíció szentkönyveit és fontosabb