FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 26. Szerkesztette: Maticsák Sándor Keresztes László Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2019 A DEBRECENI EGYETEM FINNUGOR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT KIADVÁNYA Szerkesztőbizottság: Csúcs Sándor (Budapest) Riho Grünthal (Helsinki) Honti László (Budapest) Lars-Gunnar Larsson (Uppsala) Harri Mantila (Oulu) Sirkka Saarinen (Turku) Tõnu Seilenthal (Tartu) Eberhard Winkler (Göttingen) A tanulmányokat lektorálta: Csepregi Márta (Budapest), Csúcs Sándor (Piliscsaba), Hoffmann István (Debrecen), Kelemen Ivett (Debrecen), Keresztes László (Debrecen), Petteri Laihonen (Jyväskylä), Lars-Gunnar Larsson (Uppsala), Maticsák Sándor (Debrecen), Maria Sarhemaa (Debrecen), Sipos Mária (Budapest), Sipőcz Katalin (Szeged), Szeverényi Sándor (Szeged), Teperics Károly (Debrecen), Zaicz Gábor (Piliscsaba) ISSN 0239-1953 © A szerzők, 2019 © A Debreceni Egyetemi Kiadó, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát, 2019. Kiadja a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja. Felelős kiadó: Karácsony Gyöngyi Technikai szerkesztő: Maticsák Sándor Borító: Deli-Nagy Tünde Készült a Kapitális Kft. nyomdájában, Debrecenben. TARTALOM – CONTENTS – INHALT SISÄLLYS – СОДЕРЖАНИЕ Baksa Alexandra: A nemek kifejezése Lukács evangéliumának finn fordításaiban .................................................................................... 5 Baksa Máté: Az első finn bibliafordítók ..................................................... 17 Bíró Bernadett – Sipőcz Katalin – Szeverényi Sándor: Nyugat-szibériai uráli nyelvek térbeli orientációs rendszere .................... 29 Csepregi Márta: Egy szurguti hanti mitikus ének száz éve. Esettanulmány a szájhagyományozódás természetéhez .......................... 45 Gulyás Zoltán: Az Ob-vidék néprajzi térképe Munkácsi Bernát és Pápai Károly expedíciója nyomán .......................................................... 59 Honti László: Zur Frage nach den dentalen Spiranten in den Vorgängern der uralischen Sprachen ........................................... 75 Juhos Meri: Jövevényelemek Kristfrid Ganander orvosi nyelvezetében ..... 107 Kelemen Ivett: Anders Porsanger jelentése Knud Leem (északi) számi helyesírásáról ................................................................. 123 Klima László: Ősök és rokonok nyomában. Kalandozó magyar kutatók keleten és északon .................................................................... 137 Kubitsch Rebeka: A végtagok megnevezéseinek jelentésextenziója az udmurtban ......................................................................................... 173 Lauerma, Petri: Observations on the Finnish grammar of Rasmus Rask ..... 193 Maticsák Sándor: Gerhard Friedrich Müller, az elfelejtett nyelvész ......... 209 Pusztai Gábor: A barátságos vademberek. Szamojédok és lappok Gerrit de Veer 1598-as leírásában ......................................................... 225 Sarhemaa, Maria: Appellatiivistuminen kielenilmiönä ........................... 245 Sipos Mária: Formula és mondatszerkezet Reguly Antal hősénekeiben ....... 259 Várnai Zsuzsa: „Сувениры Севера” – Őslakos közösségek reprezentációja a tajmiri közösségi médiában ....................................... 277 Zaicz Gábor: A földművelés terminológiája a mordvinban III. ............... 293 Ismertetések – Reviews – Rezensionen – Katsauksia – Рецензии Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? (Rusvai Julianna) ............ 329 Pusztay János (szerk.): A Biblia finnugor nyelveken (Baksa Alexandra – Baksa Máté) ........................................................... 335 Johanna Domokos – Michael Rießler – Christine Schlosser (Hrsg.): Worte verschwinden fliegen zum blauen Licht. Samische Lyrik von Joik bis Rap (Kelemen Ivett) ........................................................... 339 Gulyás Zoltán: Reguly Antal térképészeti munkássága (Maticsák Sándor) ................................................................................. 344 In memoriam B. Székely Gábor (1954–2019) (Szűcs Tibor) ........................................... 349 Vértes Edit születésének centenáriumára (Csepregi Márta)....................... 351 Vértes Edit és a „Finnugor-díj Vértes Edit emlékére” (Zaicz Gábor) ........ 358 DEBRECENI EGYETEM FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 26. FINNUGOR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉK DEBRECEN, 2019 A nemek kifejezése Lukács evangéliumának finn fordításaiban BAKSA Alexandra Debreceni Egyetem, Nyelvtudományok Doktori Iskola [email protected] 1. Bevezetés A világ nyelvei jelentős különbségeket mutatnak a természetes nemek ki- fejezésében. A nyelvtani nemekkel rendelkező nyelvekben a nyelvtani nem általában egybeesik az élőlények természetes nemével. A nyelvtani nemeket nem ismerő nyelvekben – így a finnugor nyelvcsaládban is – a természetes nem leginkább lexikai eszközökkel fejezhető ki. A finnben ezek leggyakrab- ban férfiakra és nőkre vonatkozó elő- és utótagok (pl. nais- ’nő-’, mies-, -mies ’férfi’, -herra ’úr’), illetve a -tar/-tär képző, pl. naiskirjailija ’női író’, esi- mies ’vezető, főnök’ (esi ’első-, elő-’), kuningas ’király’ – kuningatar ’ki- rálynő’. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a gyakori -mies ’férfi’ utótagú foglalkozásneveket igyekeznek nemsemlegessé tenni, pl. vartiomies ’őr’ (szó szerint: ’őrség + férfi’) > vartija ’őr’, tullimies ’vámhivatalnok’ (szó szerint: ’vám + férfi’) > tullivirkailija ’vám + hivatalnok’ (Huszár 2009: 36; Maticsák 2001: 86–87, Tiililä 1994: 18). Vajon ezek a lexikai eszközök hogyan változnak az évtizedek, évszázadok során? Milyen divatok jellemzők a nemek kifejezését illetően? Mikor jelenik meg egy-egy elem? Mikor tűnik el és miért? Tanulmányomban ezekre a kér- désekre keresem a választ. A kutatás alapját Lukács evangéliuma finn fordí- tásának négy változata képezi. Ennek alapján bemutatom azokat a szavakat, amelyeknek a fordítása az elmúlt közel 400 év során „nemváltáson” esett át, azaz megjelent, vagy épp ellenkezőleg, eltűnt a természetes nemre utaló lexi- kai/grammatikai elem. Ezt követően a megfigyelt változások alapján csopor- tosítom ezeket a szavakat, majd ismertetem az egyes típusokra jellemző tu- lajdonságokat és a nyelvtörténeti változásokat. 5 BAKSA ALEXANDRA 2. A vizsgált bibliafordítások A bibliafordítások kiválasztása során fontos szempont volt, hogy hivata- los, az evangélikus egyház által jóváhagyott fordításokat vizsgáljak, amelye- ket minél hosszabb ideig használtak, minél alaposabban lefedve az első for- dítás megjelenése óta napjainkig eltelt időszakot. Az általam vizsgált első fordítás az 1642-ben megjelent első teljes finn nyelvű Biblia volt (Biblia. Se on Coco Pyhä Raamattu Suomexi [A teljes Szent Biblia finnül]). Ugyan már korábban is fordították részleteit (Mikael Agricola már 1548-ban elkészítette az Újszövetség fordítását, majd nekikez- dett az Ószövetségnek is, azonban 1557-es váratlan halála miatt nem tudta azt befejezni), ám végül csak az Eskil Petraeus vezette fordítói bizottságnak sikerült a teljes fordítást elkészítenie. A bizottság mind Agricola, mind a ko- rábbi, 1602-ben IX. Károly által összehívott, Eerik Sorolainen vezette, ám eredménytelen bizottság fordításait felhasználta. Céljuk az volt, hogy a fordí- tás egy olyan „tiszta” finn nyelven készüljön el, amelyet egész Finnország- ban értenek, s mentes a nyilvánvalóan idegen elemektől, amelyek még gyako- riak voltak Agricola fordításaiban (Egey 2019: 38–50; Ikola 1984: 111–138; Laine 1997: 54–59; Lehikoinen – Kiuru 2009: 20–24). A általam vizsgált második fordítás (amely valójában időrendben a negye- dik) 1776-ban látott napvilágot. Mivel a finn nyelv jelentős fejlődésen ment keresztül a 17. és 18. században, szükségessé vált a korábbi fordítások kor- rekciója. Ez a változat nagyrészt az 1642-est veszi alapul, annak javított, ak- tualizált változata. A javítást Antti Lizelius finn plébános végezte, elsősorban a fordítási hibákra, illetve a helyesírásra koncentrálva (pl. a [k] jelölése k-val c helyett: cuin > kuin). Ez a Vanha kirkkoraamattu [Régi egyházi Biblia] néven ismert munka az egyik legjelentősebb bibliafordítás, több mint 150 évig volt használatban az evangélikus egyház hivatalos Bibliájaként (Ikola 1984: 111–138; Lehikoinen – Kiuru 2009: 20–24). Noha már az 1860-as években elkezdték szükségét érezni a Biblia megújí- tásának, a következő hivatalos fordítások csak közel 80 évvel később jelen- tek meg: 1933-ban az Ószövetség, majd 1938-ban az Újszövetség. A fordítás során azt az elvet tartották szem előtt, hogy a Biblia nyelvezete és stílusa ön- álló „műfajjá” vált, így fontos a megőrzése. Ez azt eredményezte, hogy sok helyen törekedtek a korábban használt mondatszerkezetek, kifejezések meg- tartására, annak ellenére, hogy ezek már a fordítás megjelenésekor is régies- nek számítottak (Lehikoinen – Kiuru 2009: 20–24). Az általam vizsgált utolsó fordítás, a mai napig használatban lévő Pyhä Raamattu [Szent Biblia] 1992-ben jelent meg. Már az 1960-as években el- 6 A NEMEK KIFEJEZÉSE LUKÁCS EVANGÉLIUMÁNAK FINN FORDÍTÁSAIBAN kezdték sürgetni egy új fordítás megjelentetését, mivel a korábban megőrizni kívánt archaikus bibliai nyelvezet már olyan mértékben eltért a hétköznapok- ban használt nyelvtől, hogy – főleg a fiatalabbak számára – problémássá vált a megértése. Az új verzió célja az volt, hogy tartalmában a lehető leginkább megőrizze az eredeti szöveget, ugyanakkor a nyelve teljesen hétköznapi, vi- lágos és érthető legyen minden finn ajkú számára (Lehikoinen – Kiuru 2009: 20–24). 3. Nemváltó szavak és típusaik Lukács evangéliumában Az adatbázisom