AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 25. ÉLETEM, MUNKÁSSÁGOM SZITÓ BALÁZS Szarvas 2011 AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 25. ÉLETEM, MUNKÁSSÁGOM DR. SZITÓ BALÁZS Sorozatszerkesztők: Csengeri Erzsébet, főiskolai tanársegéd Dr. Szitó János, nyugalmazott vízépítő mérnök Lektorálta: Dr. Bukovinszky László, nyugalmazott főiskolai tanár Kiadja: A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kara, Szarvas és a Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas Felelős kiadó: Dr Puskás János, dékán és dr. Köhler Mihály, elnök A füzetek megjelenését támogatja a Szarvasi Agrár Zrt. Nyomtatta a , Szarvason Felelős vezető: Tatai László Tisztelt Olvasó! Az Agrártörténeti füzeteket dr. Ligetvári Ferenc (egyetemi tanár, az MTA doktora), alapító szerkesztő indította útjára 1998-ban, és gondozta 2002-ig. A sorozat arculata az évek során bizonyos változásokon ment át. A napjainkban már második évtizedében lévő sorozatot 2003–2007 kö- zött dr. Bukovinszky László (főiskolai tanár, CSc) szerkesztette, és vonta meg mérlegét az eltelt időszaknak. A sorozat 1-14. kötete az alapító szer- kesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit. 2008-ban a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Víz- és Környezetgaz- dálkodási Főiskolai Kar (TSF MVK Kar) és a 2007-ben megalakult Tessedik Öreggazdász Egyesület együttműködési megállapodást írt alá. Ebben megfogalmazódott többek között az Agrártörténeti füzetek közös kiadásának szándéka is. Az Agrártörténeti füzetek a 15. számtól kezdődően a TSF MVK Kar (ill. jogutódja) és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában jelennek meg. A munkák minőségének javítása, színvonalának emelése érdekében a köteteket lektoráltatjuk. A továbbiakban is fontosnak tartjuk a szarvasi agrároktatás intéz- ményeihez kötődő visszaemlékezéseket, ill. az ehhez kapcsolódó egyéb munkákat, hogy múltunk e kevésbé ismert eseményeit szélesebb olvasói kör megismerhesse, és megmentsük azokat a végleges feledéstől. A szarvasi agrároktatásban résztvevő tanárok és az itt végzett öregdiák- ok életútjának bemutatása mellett fokozott figyelmet fordítunk olyan téma- körök megjelentetésére, amelyek a Szarvasi Kistérség és a Körös-vidék arculatát alakítják a földhasználat, a természeti környezethez alkalmazkodó (környezetkímélő, ökológiai) gazdálkodás és a vízgazdálkodás területén. Ehhez szeretnénk megnyerni, írásra felkérni a SZIE Víz- és Környezet- gazdálkodási Kar Intézeteit, valamint a szarvasi, szarvas környéki civil szerveződéseket is. A sorozat kiadását, illetőleg rendszeres megjelenését külső támogatók anyagilag segítették már eddig is, és erre a segítségre ezután is számítunk. Szeretnénk, ha együtt lehetnénk a hagyományok tisztelői, az értékek felismerői és megőrzői. A témaajánlatokat, vagy a kész munkákat a sorozatszerkesztőkhöz kér- jük eljuttatni. Együttműködésüket köszönjük. Szarvas, 2011. január Az Agrártörténeti füzetek kiadói TARTALOM BEVEZETŐ .................................................................................................. 9 GYÖKEREK ÉS HAJTÁSOK ..................................................................... 9 Nagyszüleimről ...................................................................................... 12 Szüleimről és családjaikról .................................................................... 12 Testvéreimről ......................................................................................... 19 ELKEZDŐDIK A TANULÁS ................................................................... 21 AZOK A FELEJTHETETLEN SZARVASI ÉVEK ................................... 29 HOGYAN TOVÁBB? ................................................................................ 44 HADIFOGSÁGBAN .................................................................................. 47 ÚJRA ITTHON .......................................................................................... 50 EGYETEMI ÉVEIM .................................................................................. 54 HARMINCEGY ÉV A MUNKAHELYEN ............................................... 63 Első éveim .............................................................................................. 63 Egyre fontosabb feladatok a Tervhivatalban .......................................... 66 A gazdasági mechanizmus reformja ...................................................... 73 A tudományos és műszaki együttműködés ............................................ 74 NÉHÁNY GONDOLAT A SPORTRÓL ................................................... 78 Sportélet az egyetemen .......................................................................... 78 Sportélet a munkahelyen ........................................................................ 79 A CSALÁDOMRÓL .................................................................................. 80 UTÓSZÓ .................................................................................................... 80 SZAKMAI ÍRÁSAIM JEGYZÉKE ........................................................... 83 VERSBE SZEDETT GONDOLATIMBÓL ............................................... 84 Szarvasi emlékek.................................................................................... 84 A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI ....................................... 86 BEVEZETŐ A gyorslábú idő megállíthatatlanul rohan: az évek, évtizedek szállnak felet- tem. Egyre inkább érzem, hogy eljön a számvetés ideje. A megőrzésre ér- demes emlékek szaporodnak, míg a régebbiek kihullnak az emlékezés rostá- ján. Őseimről, nagyszüleimről nagyon keveset tudok. Ennek elsősorban én vagyok az oka. Sem gyerek-, sem felnőtt koromban nem mutattam kellő érdeklődést őseim életútja, sorsa iránt. Ahogy múltak az évek egyre jobban éreztem ennek a hiányát. Nemcsak azért, mert nem láthatok rá családom eredetére, a származásomra, de úgy érzem hasznosítható tapasztalatoktól is megfosztom magamat. Most, ezzel az írással próbálok menteni valamit a teljes feledéstől. GYÖKEREK ÉS HAJTÁSOK A Bihar megyei Hencida1 nagyközséghez tartozó Kődomb-tanyán születtem 1925. január 17-én. Minden hivatalosnak tekinthető bizonylaton születési helyként Hencida szerepel, bár ebben a helységben sohasem laktam. Életem során gyakran elhangzott a kérdés: Születési helye? – Hencida – felel- tem. Ennek hallatára a kérdést feltevők némelyikének kissé csodálkozva csillant meg a szeme. Eszükbe jutott a magyar népmesékben gyakran előforduló két falu – Hencida és Boncida2. Mások kétkedve kérdezték: Hencidán? Tényleg van ilyen nevű falu? Igen. – Hencida tényleg van, ám Boncida csak a mesében van. Édesapám 1924-ben szegődött el a Hencidához tartozó Kődomb- 1 Hencida Hajdú-Bihar megye DK-i részén, Debrecentől 50 km-re, Berettyóújfalutól 13 km-re fekvő település. Belterülete 1034 ha, míg külterülete 3345 ha nagyságú. Lakóinak száma 1325 fő. (Adatok 2010-ben.) 2 Bonchida (románul Bonţida, németül Bonisbruck) községközpont Romániában, Kolozs megyében. Kolozsvártól 30 km-re, északkeletre a Kis-Szamos jobb partján fekszik. 9 tanyára gazdasági – kommenciós – cselédnek3. Ökrös-fogatos béresként dolgozott a birtokon. Szüleim az ottani évekről, küzdelmes életükről sokat meséltek. Bennem is felrémlik egy-egy kép a mai szemmel nézve nyomor- tanyának tűnő cselédlakásokról. Szüleim a Nagy-Kettős tanyai cselédlakás előtt Hencida jellegzetes, mezőgazdaságból élő, szegény emberek lakta falu képét mutatta, amikor felnőttként először jártam ott 1946. október 31-én, a 3 A XIX. században felgyorsult annak a földnélküli zsellér-, később cselédrétegnek a ki- alakulása, amely a századfordulóra már meghaladta az egymillió főt. A bérmunkát jelentő cselédsor nagyobb biztonságot nyújtott, mint az alkalmi munkából élők világa. A cselédkönyv használatát 1852-ben már előírták, amely a munkakönyv és a személyi igazolvány keverékét jelentette. Az írásbeli szerződést, – a konvenciót – pedig 1876-tól kötelezővé tették. A köz- nyelvben ez kommenció néven terjedt el, bár az idegen szavak szótárában a szegődményes cselédek természetbeni béreként szerepel. 10 születési anyakönyvi kivonat megszerzése miatt. A templomon kívül egyet- len magas – emeletes – épület, a szerény méretű malom volt. Hencidához kötődő gyerekkori személyes élményeim nincsenek. Két- éves koromban Berettyóújfaluba költöztünk. Életemnek közel két évtizede abban a faluban telt el, ezért szülőfalumnak mindig ezt tekintettem. Abban az időben a nagyobb birtokon a cselédházban két vagy négy csa- lád közös konyhán, de külön kamrán lakott. Mi négycsaládos házban éltünk. A konyhából egy szabadkémény – „pendelykémény”4 – vezette a rakott tűzhelyek füstjét a szabadba. 1946-ban a Berettyóújfalui Földműves Szövetkezetben kaptam munkát, és a Megyei Földigénylő Bizottság megbízásából a volt nagybirtokok még meglévő épületeinek számbavételében, leltározásában vettem részt. A haj- dani cselédlakásoknak, gazdasági épületeknek már csak a romjai voltak fellelhetők. A hasznosítható elemeket (tégla, gerenda, deszka, léc stb.) már korábban széthordták a volt cselédek, vagy a falusi lakosok. Nagy részét a háborús években tüzelőként hasznosították, vagy jobb esetben a lakóépüle- tekbe építették be. A leltárba vett anyagok jó része hamarosan hasonló sors- ra jutott. Második Kődomb-tanyai látogatásomra 37 év után, 1983-ban került sor. Egyik alkalommal a Szabolcs-Szatmár és Hajdu-Bihar megyei talajjavító és meliorációs létesítményeket tekintettük meg a tervhivatali munkatársammal. Házigazdánk és szakmai kísérőnk dr. Köhler Mihály volt. Kérésemnek eleget téve mutatta meg a valamikori Kődomb-tanya területét. A régi épüle- teknek természetesen már nyoma