Doktori (PhD) értekezés Kiss Gábor Ferenc 2012 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola Kiss Gábor Ferenc Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai 1938–1941 Doktori (PhD) értekezés Témavezető: dr. Sipos József CSc. egyetemi docens Szeged 2012 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés.…………………………………………………………………………………...4 Kutatási célkitűzés……………………...…………………………………………………..4 Historiográfia…………………………………………………………………...…………..5 Kutatási módszerek……………………...………………………………………………….9 Tartalmi összefoglaló……………………………………………………..…….…………11 I. Gyorscsapatok létrehozásának történeti előzményei.…………..……………...…..13 I.1. Hadügyi változások az II. világháború előtt …………..…………………………..….13 I.2. A magyar gyorscsapatok megalakítása……………………………………………….22 II. A gyorsseregtestek alkalmazása……...……………………………………………..37 II.1. Felvidéki bevonulás………………………………………………………………….37 II.2. Gyorscsapatok a Kárpátalján……………..………………………………………….44 II.2.1. Az általános helyzet…………………………………………………………….….44 II.2.2. A hadműveletek első szakasza – előrenyomulás a Kárpátokig…………..…...….46 II.2.3. A hadműveletek második szakasza – a magyar–szlovák „kisháború”……….…..87 III. A Gyorshadtest megalakítása és alkalmazása 1940–1941…………………..….108 III.1. Kárpátaljától Erdélyig……………………………………………………………..108 III.2. „Előre a Keleti-Kárpátok gerincéig!” – A Gyorshadtest szerepe Észak-Erdély visszacsatolásakor.………………………...…………………………………..…………121 III. 3. Gyorshadtest alkalmazása a Délvidéken……………………………………..…..139 III.3.1. Általános helyzet a Balkánon és szembenálló erők a Délvidéken……..……...139 III.3.2. Hadműveletek a Délvidéken………….…………………………………………164 III.3.3. A délvidéki hadművelet tapasztalatai.…….……………………………..…..….202 Összegzés – Gyorscsapatok tevékenységének általános értékelése……...…………213 Új tudományos eredmények……………………………………………………………..215 További kutatási irányok…………………………………………………………………216 Felhasznált irodalom……………………………………………………………….…….217 Mellékletek.……………...……………………………………………………………….226 Térképek jegyzéke.…………...………………………………………………………….232 3 Bevezetés Kutatási célkitűzés A magyar szakirodalomban sok szempontból feldolgozták a II. világháború történetét. Ezekben a munkákban azonban a fő hangsúly az 1942, és az azt követő évek eseményeire helyeződik. Különösen a 2. magyar hadsereg bevetése a keleti fronton 1942/43-ban, illetve az 1944-45-ös magyarországi harcok szerepelnek kiemelten. Nyilvánvaló nem minden ok nélkül, hiszen a magyar részvétel a világháborúban talán éppen ezen esetekben volt a legjelentősebb, leglátványosabb és ezek a legismertebb témák. Az is figyelemreméltó körülmény, hogy a szocialista korszakban, noha más meg fontolásokból, kiemelt figyelmet kaptak ezek a kérdések. A doni pusztulást a magyar hadtörténet egyik legnagyobb, katasztrofális 1526-os mohácsi csatavesztéshez mérhető tragédiájaként ábrázolták, és amelyet természetesen felhasználtak a Horthy-rendszer kritikájához. Az 1944-45-ös események esetében a Vörös Hadsereg felszabadító hadműveletei adták a kiemelt helyzet apropóját. Számos részkérdés azonban nyitva maradt. Ilyen feltáratlan problémakörnek tartom a honvéd gyorsfegyvernem megteremtésének, kialakulásának problematikáját is. Nem kizárólag történeti szempontból lehet érdekes a kérdés. A modern hadviselésben is kiemelkedő fontosságú a gyorsaság, a gyors reagálás s ezek logisztikai összefüggései. Egy katonai akciónál a bevetett erő nagysága, erőssége mellett legalább ennyire meghatározó tényező a megfelelő erőt a megfelelő időben a megfelelő helyre elv is. Napjaink másik aktualitása a koalíciós hadviselés, aminek történeti tanúságait fontos lehet kiemelni. A Magyar Királyi Honvédség II. világháborús szereplését nem lehet anélkül értelmezni, hogy ne vizsgálnánk meg az előzményeket. Ez igaz az általam választott témára is. Célom az, hogy: – egységes keretbe foglalva bemutassam, és értékeljem a Magyar Királyi Honvédség egyik legmodernebb és legújabb fegyvernemét, és működését 1938 és 1941 között; – bemutassam és értékeljem a gyakorlati alkalmazás során nyert tapasztalatokat és azokból levont korabeli következtetéseket; – kiegészítsem, finomítsam a Honvédségről alkotott képet, amely kizárólag az elavultságot, maradiságot emeli ki mind gondolkodásban, mind pedig anyagi 4 viszonyokban, ehhez képest szembeállítsam a szervezeti és elméleti területen bekövetkezett változásokat; – érzékeltessem azt az elméleti és gyakorlati munkát, mely egy modern fegyvernem megteremtéséért folyt. A gyorscsapatok tevékenységének ilyetén való feldolgozásával bemutatjuk a fegyvernem állapotát a Szovjetunió elleni háború kirobbanásakor. Ez érthetőbbé teszi a csapatok keleti fronton elért harci eredményeit, illetve újabb elemzési hátteret adhat a Gyorshadtest 1941-es ukrajnai harcaihoz. A disszertáció nem kíván részletesen foglalkozni a gyorscsapatok haditechnikai eszközeivel, felszerelésével. Ezért az alkalmazott haditechnikát, felszerelést csak a szükséges mértékben, legfontosabb paramétereikkel jellemezve mutatom be. Ugyanígy nem részletezem a technikai fejlesztések műszaki hátterét sem. A korszak politikatörténetét, külpolitikai viszonyait csak a katonai események ismertetéséhez szükséges mértékben tárgyalom. Historiográfia Ma Magyarországon, ha a magyar gyorscsapatok történetének 1938–1941 közötti, tehát létrehozásuk kezdeti szakaszáról keresünk szakirodalmat, nem lesz egyszerű helyzetünk. Erről a témáról nincs monografikus feldolgozás, így kénytelenek vagyunk összefoglaló művekből kiszemezgetni a megfelelő információt. Csima János Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához1 sokak számára ismert mű. Az eseményeket kronológiai sorrendben tárgyalja, alapvetően szervezeti, hadműveleti és harcászati kérdésekkel foglalkozik. Hiányoznak az átfogó értékelések, s a meglévőkre is jellemző a túlideologizált megközelítés. Ugyanakkor adatgazdag, bár sok helyütt már pontosításra szoruló munka. Egy évtizeddel későbbi alkotás Kálmán Dániel A m. kir. Honvédség a 2. világháborúban2 című összeállítás 3 kötetben. Szélesebb forrásbázisra támaszkodik, 1 Csima János (összeáll.): Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához. (1938–1945). Budapest, 1961, HM Központi Irattár. (továbbiakban: Csima 1961.) 2 Kálmán Dániel: A Magyar Királyi Honvédség a 2. világháborúban I-III. Hadtörténelmi Levéltár (továbbiban: HL) Tanulmánygyűjtemény (továbbiakban: TGy) 2721. (továbbiakban: Kálmán TGy 2721.) A témánk szempontjából a mű I. kötetét használtuk. 5 mint Csima János műve s ahhoz hasonlóan érdemes áttekinteni. Alapvető hiányossága, hogy nem használ hivatkozásokat. Sajnos ez utóbbi mű nem került kiadásra, így a kutató csak a Hadtörténeti Levéltár Tanulmánygyűjteményében férhet hozzá. Ennél „modernebb” a Lipták Ervin szerkesztésében, két kötetben megjelent Magyarország hadtörténete.3 A 2. kötet dolgozza fel Magyarország hadtörténetét a második világháborúban, melynek megállapításait és adatait az 1985-ös megjelenése óta eltelt időszak elavulttá, sok tekintetben meghaladottá tette. 4. fejezetének – mely a Horthy-korszak hadtörténetével foglalkozik – bővített változata A magyar királyi honvédség 1919–19454 című kötet Dombrády Lóránd és Tóth Sándor hadtörténészek tollából. A könyvre ugyanazon problémák nyomják rá a bélyegüket, mint az előzőre. Következtetéseik, megállapításaik többnyire inkább a korszak politikai elvárásainak felelnek meg, és elemzési szempontjaik is ennek megfelelőek. Mindezek mellett még mindig – kellő kritika mellett – sok szempontból haszonnal forgathatóak. Gosztonyi Péter A magyar honvédség a második világháborúban5 című műve megjelenésekor úttörő volt abból a szempontból, hogy először jelent meg hazánkban olyan hadtörténeti munka, mely a nyugatra emigráltak visszaemlékezéseit, történeti anyagait is széleskörűen felhasználta. Gosztonyi könyve inkább az 1942 utáni eseményekre koncentrál, s korlátozottan használja mind a hazai, mind a nyugati levéltárak anyagait. Számos pontatlansága mellett az 1941 előtti eseményeket csak vázlatosan tárgyalja. Ungváry Krisztián A magyar honvédség a második világháborúban6 című munkája nagyszabású összefoglalása a Magyar Királyi Honvédség második világháborús szereplésének. A kötet azonban az ország háborúba lépése előtti eseményeket, mint revízió vagy a haderőfejlesztés még érintőlegesen is alig tárgyalja. Gyakorlatilag a Szovjetunió elleni 1941-es hadműveletekkel kezd, de jelentőségükhöz képest azokat is nagyon vázlatosan ismerteti. Legterjedelmesebb részei a megszálló csapatokkal és az 1944-45-ös hadműveletekkel foglalkoznak. 3 Magyarország hadtörténete. II. kötet. Főszerk.: Liptai Ervin. Budapest, 1985, Zrínyi Katonai Kiadó. 4 Dombrády Lóránd – Tóth Sándor: A Magyar Királyi Honvédség. 1919–1945. Budapest, 1987, Zrínyi Katonai Kiadó. (továbbiakban: Dombrády – Tóth). 5 Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992, Európa. (továbbiakban: Gosztonyi 1992.) 6 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2005, Osiris. 6 Más megközelítést alkalmaz az …és újfent hadiidők! kötet.7 A kronologikus tárgyalás helyett tematikusan közelíti meg a korszakot. A kötetben található rövid, de nagyon informatív tanulmányokat a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai, a téma szakértői írták. A hadtörténet egy nem kevésbé fontos, de talán nem annyira szem előtt lévő területét dolgozza fel Dombrády Lóránd nagyszabású monográfiája, A magyar hadigazdaság második világháború idején.8 Levéltári források alapján részletes betekintést nyújt többek között a magyar hadiipar fejlődésébe. Ennél szűkebb körben vizsgálódik A magyar harc-