MAGYAR NYELVŐR 142. ÉVF. * 2018. ÁPRILIS–JÚNIUS * 2. SZÁM Dayka Gábornak Aorthographia címet kapott, kéziratban fennmaradt magyar nyelvű, nyelvészeti jellegű írásáról 1. Bevezetés. A tervem az, hogy a nyelvtudomány-történet keretében bemutas- sam a mindössze huszonnyolc évet élt, sajátos hangú 18. századi költőnek, Dayka Gábornak a kéziratban fennmaradt nyelvtani, egyáltalán nyelvészeti irányultsá- gú munkáit. A sorrendet illetően a Dayka-kutatáshoz alapot nyújtó Dayka Gábor Összes Művei című kötetet követem (az adatait l. DGÖM). Ez a kötet egyébként tartalmazza Dayka Gábornak – költői és prózai alkotásain kívül – a következő nyelvtani, nyelvészeti jellegű írásait: „Grammatikák és grammatikai jegyzetek: 1. Magyar nyelvű grammatikai tárgyú írások: a) Aorthographia és b) Grammati- kai feljegyzések. – 2. Proludium in Institutiones Linguae Hungaricae. – 3. Ternio Grammaticae Hungaricae 1794” (DGÖM 7). Meg kell jegyeznem, hogy bár e munkáknak se a pontos keletkezési idejét, se egymás utáni következésük sor- rendjét nem lehetett bizonyítottan megállapítani, a DGÖM-ben alkalmazott és idézett sorrend látszik logikusnak és követendőnek. A kötet tartalmazza az ere- deti szövegeken kívül – ha idegen nyelvűek – azok fordítását is, továbbá minden szöveg után a széles körű rálátással megírt jegyzeteket, amelyek megemlékeztek a kéziratról, az illető szöveg megjelenéséről, valamint közölnek szövegkritikát, és „Magyarázatok” címen tárgyalják az illető mű keletkezés- és fogadástörténetét, valamint közölnek számos fogalmat, jelenséget megvilágító megjegyzést. Egyéb- ként a filológusi feldolgozást a lehetséges teljességre, a rendszerességre, a minden lényeges kérdésnek az utánajárására, a logikus felépítésre, a pontosságra, valamint a világos megfogalmazásra való törekvés jellemzi (l. részletesen: DGÖM 64–9). Elöljáróban még szólok több éve tartó Dayka-kutatásaim első eredményé- ről, a Mi vitte Dayka Gábort, a költőt a nyelvtanírás, egyáltalán a nyelvtudomány felé? című tanulmányról (Szathmári 2016). Összefoglalásszerűen visszautalok arra a négy tényezőre, amely fontos szerepet játszott Daykának a nyelvészet felé fordulásában. 1. Az indíttatást mindenekelőtt a jellemében, az egyéniségében kell keresnünk. Daykát szinte minden – a nyelvvel kapcsolatos – kérdés érdekelte. Ezek kutatásához azonban megvoltak a megfelelő (lényeglátó, elvonatkoztató, a logikus következtetést biztosító, a rendszerező, az elméleti háttért vizsgáló stb.) képességei is, és megvolt a szorgalma, valamint a mindenkori felkészültsége. – 2. A közvetlen indíttatást – különösen a nyelvtaníráshoz – a tudományos ambíció- kon kívül a magyar grammatika gimnáziumi oktatása szolgáltatta. Dayka ugyanis ambiciózus tanár is volt, aki célszerűen megszerkesztett magyar nyelvtant akart tanítványai és a tanárok kezébe adni. – 3. A nyelvtudomány felé fordulását segítet- 126 Szathmári István te aztán számos idegen nyelvnek korai, nyelvtanilag is megalapozott elsajátítása. A klasszikus nyelveken: a görögön, a latinon és az idevehető héberen kívül tudott németül, franciául, olaszul, angolul, valamint az általa legtöbbször szlávnak em- legetett nyelven, vagyis minden bizonnyal szlovákul is. Egyébként sokat adott a nyelvek felépítésére, rendszerére és általában az elméleti háttérre, az általános nyelvészet tanulságaira. – 4. Az eddig említett jellemzők egyenesen vezették el Daykát a negyedik idevágó tényezőhöz: a fordításhoz. Abban az időben az ilyen fordítások szinte azonos értékűnek számítottak az eredeti művekkel. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hogy a fordítás mindig két nyelv teljes világának az egy- bevetése, és hogy a fordítástudomány milyen szervesen kapcsolódik a nyelvészet- hez. (A négy tényező részletes leírását l. Szathmári 2016.) 2.1. Ezek után rátérek a „Magyar nyelvű grammatikai tárgyú írások” fejezet első, Aorthographia című darabjának a bemutatására (l. a szöveg: DGÖM 227–33, a kapcsolódó jegyzetek: uo. 602–5). Ez a cím azonban a közlésben kapocsos- zárójelben szerepel, és ez azt jelenti, hogy nem eredeti. Valójában Földi Jánostól, Kazinczy közeli barátjától származik, aki egyébként költő, nyelvtaníró és orvos volt. Földi ezt írta Kazinczynak 1791. március 9-én válaszképpen arra a levélre, amelyben Kazinczy felkérte Dayka írásának a bírálatára: „Vettem a’ minap hoz- zám küldött Dayka »Aortho- vagy Disorthographiáját«” (KazLev. II. 234). Nos, a DGÖM sajtó alá rendezői az Aorthographia cím mellett döntöttek. De mit takar az Aorthographia szó? Az a-, an- előtag görög eredetű szavak- ban az utánuk álló szó által kifejezettnek a hiányát vagy tagadását jelenti, azaz a címet így értelmezhetjük: ’helyesírástalanság’. Tehát Dayka írása Földinél eleve elmarasztaló címet kapott. A negatív értékelést tovább erősíti Kazinczynak egy hónappal később Döme Károly barátja számára küldött levelében található kö- vetkező mondat: „Dayka, most eggy istentelen heterographiát csinált…” (KazLev. II. 189). Jellemző a nagyon negatív hatású istentelen jelző és az orthographia szó elé tett hetero- előtag, amely ’külön-, más’ jelentést hordoz. Így az egész címbeli megjelölés valójában ’értéktelen helyesírástalanság’-ra utal. Földi azonban részle- tes, kemény hangú bírálatban is részesítette Dayka írását (l. KazLev. II. 234–41). Erről azonban később, az Aorthographia bemutatása után szólok. A címmel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy Daykának az a – kinyomtat- va – mintegy hatoldalnyi írása valójában ortográfia-e. Természetesen a dolgozat több ponton érinti az írásmódot is, a szélesebb értelemben vett helyesírást. De mintegy központi kérdése mégis sokkal inkább hangtani jellegű, és nyelvünk hangzásán belül az „eufónia-kakofónia”, közelebbről az egyhangúság (monotónia) körébe tartozik. 2.2. Dayka Aorthographia címet kapott dolgozatával kapcsolatban (a további- akban így rövidítem: Aorth.) fontos kérdés: mikor, milyen hatásra, milyen célból és milyen körülmények között íródott? Mindjárt hozzáteszem, ez szorosan össze- függ azzal is, hogy vajon Dayka mint a magyar nyelv és irodalom tanára – tehát időben 1792-től – közelebbről a grammatikaoktatás miatt fordult a magyar nyelv- tudomány felé, vagy pedig már korábban, tudományos ambícióinak a hatására érdeklődött a nyelv, a grammatika problémái iránt? Dayka Gábornak Aorthographia címet kapott, kéziratban fennmaradt… 127 Nos, ami az Aorth. keletkezésének idejét illeti, az alábbiakra következtethe- tünk Kazinczy és Földi János már említett levélváltásából. Földi ugyanis már 1791. március 9-én Kazinczynak írt válaszlevelében jelzi, hogy Dayka írását „a mi- nap” megkapta, de sok tennivalója miatt a kért véleményével még nem tudott el- készülni (KazLev. II. 170). Továbbá – mint szintén utaltam rá – Kazinczy hírt adott Dayka írásáról levélben Döme Károlynak is 1791. április 10-én (KazLev. II. 189). Mindez azt mutatja, hogy Dayka írásának már 1791. elején készen kellett len- nie. Tehát Dayka minden bizonnyal a pesti központi szemináriumban eltöltött idő alatt, esetleg Egerbe való visszatérése után, azaz 1778 és 1791 között írhatta ezt a munkáját. A központi szemináriumi három év egyébként sokrétű szellemi gaz- dagodást hozott Dayka számára. Az 1791. november 21-én a nádornak, illetve a Helytartótanácsnak címzett tanári állásért folyamodó, latin nyelvű levelében a következőkre hivatkozik önmagával kapcsolatban: „…saját kezdeményezésére és minden szívesség nélkül klerikusként a pesti központi szemináriumban sikerrel tanítottam a magyar nyelvet” (DGÖM 674, az eredeti szöveg helye: uo. 394: az idegen nyelvű idézeteket a DGÖM fordításában közlöm, de természetesen meg- adom az eredeti idegen nyelvű szöveg lelőhelyét is). Aztán Dayka a pesti sze- mináriumban magyar társaságot is alapított a hazai nyelv művelésére, valamint azzal a céllal, hogy idegen nyelvű (szépirodalmi?) műveket fordítsanak magyarra. Érthető tehát, Kabdebó Lóránt megállapítása Dayka-monográfiájában, hogy tud- niillik Dayka körül szinte szellemi műhely alakult ki (Kabdebó 1968: 9). Már az eddig említettek is amellett szólnak, hogy Dayka igen korán érdek- lődhetett nyelvi-nyelvészeti kérdések iránt, és hogy tudományos tervei lehettek már a grammatika iskolai tanítása előtt. Számomra ezzel kapcsolatban mégis leg- erősebb bizonyíték Dayka saját vallomása. A Pro ludium in Institutiones Linguae Hungaricae című munkájának bevezetésében ugyanis – ahol éppen az áttanulmá- nyozott külföldi és magyar grammatikákkal, valamint saját megírandó nyelvtaná- val kapcsolatos töprengéseit, elgondolásait adja elő – többek között a következőt jegyzi meg: „alig töltve huszadik évemet [az én kiemelésem, Sz. I.], mikor erre a gondolatra [értsd: az úgynevezett filozófiai grammatika megírására] gondoltam” (DGÖM 608, a latin eredeti: uo. 246; az utóbb említettekre még, majd a maguk helyén visszatérek). Ez azt jelenti, hogy – mivel Dayka 1768-ban született – már 1788-tól „izgatták” nyelvi-grammatikai kérdések. Joggal emelte ki hát a DGÖM, hogy „Dayka 1787-től legalább 1793-ig foglalkozott behatóbban a magyar nyelv grammatikájával” (604). 3.1. Daykának Aorthographia címet kapott, magyar nyelvű dolgozatát a DGÖM a 227–35. lapon közli az egyes nyomtatott sorok megszámozásával (a további- akban az idézetek, hivatkozások helyét a sorok számának megadásával jelzem). Ez az írás az e, a hang túl gyakori előfordulásáról és csökkentésének eset- leges módjairól, továbbá a hosszú szavak lerövidítésének lehetőségeiről és egyéb idevágó jelenségeiről szól. Tárgyát illetően tehát valójában a stilisztikának a „jó- hangzás” (Daykánál „jó-hangozat”) vagy eufónia, illetve a „rosszhangzás” vagy kakofónia, közelebbről az „egyhangúság” vagy „monotónia”