BÓDI KATALIN Látásgyakorlatok Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz IRODALOMTÖRTÉNETI FÜZETEK 184. szám Szerkeszti: FÓRIZS GERGELY BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET, ELKH BÓDI KATALIN Látásgyakorlatok Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz reciti Budapest · 2021 A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) támogatta Lektorálta: BARTHA-KOVács KATALIN A borító Joseph Benoît Suvée A rajzművészet feltalálása című festményének, valamint Kazinczy Ferenc rajzának és kéziratá- nak felhasználásával készült. © Bódi Katalin, 2021 Könyvünk a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc (http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/) feltételei szerint szabadon másolható, idézhető, sokszorosítható. A köteteink honlapunkról letölthetők. Éljen jogaival! HU ISSN 0075-0840 ISBN 978 615 6255 12 9 Kiadja a reciti, a BTK Irodalomtudományi Intézete (ELKH) tartalomszolgáltató portálja • www.reciti.hu Tördelés, borító: Szilágyi N. Zsuzsa Nyomda és kötészet: Kódex Könyvgyártó Kft. TARTALOM Bevezetés .............................................................................. 9 I. LÁTÁSGYAKORLATOK .................................................... 19 I.1. A látás színrevitele ......................................................... 21 I.1.1 A Tribuna-terem ...................................................... 21 I.1.2 Neoklasszicizmus – a fogalomhasználat határairól 30 I.1.3 A szemlélődés lehetőségei ....................................... 50 I.2. Médiumváltás és hagyományfelejtés a neoklasszicista művészetben – A belvederei Apollón példáján .................... 54 I.2.1 Apollón születése ..................................................... 54 I.2.2 Istenek harca ........................................................... 58 I.2.3 A látás gyakorlata ................................................... 61 I.2.4 Szoborból szobor ..................................................... 64 I.3. A látás mint tevékenység Diderot és Winckelmann teóriáiban .............................................................................. 67 I.3.1 Autopszia-gyakorlatok ............................................ 67 I.3.2 Nikomakhosz szemei ............................................... 74 I.3.3 Diderot esete a Medici Venusszal ........................... 78 I.3.4 Levél a látás antropológiájáról ................................ 87 I.3.5 A néma költészet lehetőségei .................................. 93 I.3.6 Exkurzus: Philippe Mercier A látás érzéke című festményéről .................................................................... 94 5 II. KAZINCZY ÉS A MŰVÉSZETEK ....................................... 97 II.1. Kazinczy Ferenc görögös epigrammái a neoklasszicista művészet kontextusában ....................................................... 99 II.1.1 Filológiai problémák és a perspektíva irányai ........ 100 II.1.2 Az epigramma autopoétikája ................................. 109 II.1.3 Az érzékek retorikája ............................................. 115 II.1.4 Emlékművek a lélek halhatatlanságának sírkertjében 128 II.1.5 A lista zavara és a hálózat összegabalyodása .......... 131 II.2. Kazinczy a múzeumban: Kazinczy Ferenc képző- művészeti tárgyú cikkeinek értelmezési esélyeiről ............. 133 II.2.1 A nyilvánosság tere ................................................ 133 II.2.2 Múzeumi kalauz – első terem ................................ 136 II.2.3 Múzeumi kalauz – második terem ......................... 152 II.2.4 Múzeum shop ......................................................... 159 II.3. Gólyafészek és angolkert: Az Árkádia-per kontextusai Kazinczy Ferenc folyóiratközleményeiben és levelezésében 168 II.3.1 Az Árkádia-per mint szövegkorpusz ...................... 168 II.3.2 Allegória ................................................................. 174 II.3.2.1 A levelezés labirintusai .................................. 177 II.3.2.2 A Természeti História olvasói ........................ 187 II.3.3 Séta a sírkertben – A hotkóci angolkert és Fizsi halála .................................................................. 193 II.3.3.1 A levélben megírt angolkert ........................... 195 II.3.3.2 A folyóiratban megírt angolkert .................... 198 II.3.3.3 Egy gyermek sírköve ..................................... 205 II.3.4 Kontextusok, médiumok, beszédmódok ................. 208 II.3.5 Exkurzus: Et in Arcadia ego és felboncollak .......... 209 II.4. Az Iliászi per képzőművészeti vonatkozásai .................. 215 II.4.1 Szöveghatárok ......................................................... 215 II.4.2 Mediális határok ..................................................... 217 II.4.3 Vissza a szöveghatárokhoz ..................................... 221 6 II.4.4 Vissza a mediális határokhoz ................................. 225 II.4.5 Élethatár ................................................................. 229 II.4.6 A komolytalanság határa ....................................... 231 II.4.7 Ki a szerző? ............................................................. 232 II.5. A portré műfajai Kazinczy életművében ....................... 237 II.5.1 A portré keretei ....................................................... 237 II.5.2 „Az arcz magán hordja a’ mit az emberről mondhatni” – a fiziognomikus portré ........................... 241 II.5.3 Portrék vetélkedése – fiziognómia kontra eszményítés? ................................................................... 248 II.5.4 „megpillantása egészen elborzasztott” – a szemlélődő inszcenírozása ........................................ 256 II.5.5 Exkurzus – Dürer Ádám és Éva-metszetéről ........... 259 Epilógus ................................................................................. 261 Függelék ................................................................................ 265 1. függelék ........................................................................ 265 2. függelék ........................................................................ 268 3. függelék ........................................................................ 269 Bibliográfia ............................................................................ 271 1. Források ........................................................................ 271 2. Képzőművészeti alkotások .......................................... 280 3. Szakirodalom ............................................................... 284 Névmutató ............................................................................. 297 7 8 BEVEZETÉS Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatának vizsgála- ta sajátos státuszban van a Kazinczy-filológiában: első ránézésre úgy tűnik, hogy a téma kiemelt érdeklődésre tart számot a kuta- tásokban, hiszen az életmű rétegei és a szerző életeseményei nem engednek megfeledkezni irodalom, nyelv, ízlés és képzőművészet szoros kapcsolatáról. Csatkai Endre 1925-ben írt doktori disszer- tációja jó érzékkel mutat rá a Kazinczy-korpusz művészettörté- neti szempontú feldolgozásának lehetőségeire. Az egyes fejeze- tek által felvetett szempontok (képzőművészeti és irodalmi elvek együttes vizsgálata, képzőművészeti tárgyú írások, képzőművé- szet és költészet, ízlésújítási törekvések) a mai napig relevánsak a kutatásban.1 Az értekezés esszéisztikussága és a Kazinczy-életmű korabeli feltáratlansága azonban korlátozzák konklúzióinak ér- vényességét. A téma monografikus feldolgozása így a mai napig várat magára, aminek részben maga Kazinczy az „oka”, képzőmű- vészeti reflexióit ugyanis nem dolgozta ki módszeres tézisekben, a művészetekről való gondolkodását levelezésében, önéletírásai- ban elszórt gondolataiból, feljegyzéseiből, listáiból, metszetgyűj- teményéből, néhány folyóiratközleményéből, illetve verseiből le- het kivonni, a spekuláció bizonyos veszélyével. Csetri Lajos a kö- vetkezőképpen összegzi ezt az alaphelyzetet: A fejezet címe [Kazinczy esztétikai nézeteiről] azt is akarja jelez- ni, hogy Kazinczy esztétikájáról nem lehet beszélni, mert rend- 1 Vö. Csatkai 1983. 9 szeresen, tanulmányokban kifejtett esztétikája nem maradt fenn, csak szétszórt megjegyzései, valamint művei és életvitele tanú- sága. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a nézetek ne lennének na- gyon is markánsak, s kortársai számára éppúgy, mint a vizsgá- lódó utókor számára, szinte kézzelfogható realitásúak.2 Csetri meglátása szerint Kazinczy habitusában elsődleges volt a művészetközeliség, egyfajta gyakorlati művészettudomány, amely viszont az esztétika tudománya irányába mutatott bizal- matlansággal párosult,3 ez pedig valóban igazolhatja a teoretikus kidolgozások elmaradását, és a művészetek iránti figyelem sokfé- le témában és műfajban való megjelenését. Az irodalomtörténet-írás és a művészettörténet-írás különbö- ző alapvetései és kérdésfeltevései szintén nem kedveznek egyér- telműen ennek a kutatási iránynak, és ez a szerző kanonizálódá- sának történetétől sem független: ízlésújításának feldolgozásában jellemzően nyelvészeti és irodalmi tézisei, fordítói koncepciója, irodalomszervező tevékenysége és önéletírásai kaptak korábban kiemelt helyet. Ebben a folyamatban Kazinczy intenzív érdeklő- dése a képzőművészetek iránt inkább referenciaként, megerősítés- ként és metaforaként szolgál, ami alátámasztja az irodalomtörté- neti-esztétikai belátásokat. Ki ne ismerné a nyelvújítás kiáltványa- ként is értett levélrészletet,