ZALAI GYŰJTEMÉNY 1974-1998 REPERTÓRIUM Zalai Gyűjtemény 45. ZALAI GYŰJTEMÉNY 1974-1998 REPERTÓRIUM Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, 1999. A repertórium a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban készült. Szerkesztették KAPILLER IMRE - KISS GÁBOR A tanulmányokat lektorálta: SIMONFFY EMIL Számítógépes szedés és tördelés KRISKER ÉVA - RÓZSÁS BEÁTA ISSN 0133-5499 ISBN 963 7226 338 A könyv megjelenését a Zalai Nyomda Rt támogatta. Kiadja a Zala Megyei Levéltár 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3. Tel.: 92/312-794, 314-528 Fax: 92/316-554 Felelős kiadó: Bilkei Irén Degré Alajos és Szabó Béla emlékére Németh József A Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte I. Zala megyében viszonylag későn kerülhetett sor történeti témájú tanulmányokat közzétevő periodika létrehozására. Hazánk e táján még ma sincs az ilyen jellegű rendszeres kiadványozás hagyományos szellemi bázisául szolgálható humán jellegű felsőoktatási intézmény, s közgyűjteményei is hosszú időn keresztül kedvezőtlen feltételek között dolgozhattak. Keszthelyen ugyan már a század fordulóján megala- kult a Balatoni Múzeum, de öt évtizeden keresztül javarészt csak kis létszámú tudo- mányos műhelyként volt kénytelen az egyre növekvő elvárásoknak megfelelni. In- tenzívebb fejlesztése idején pedig egy emberöltőnyi ideig Veszprém megyéhez tarto- zott. A megye nagy múltú levéltára és a főhivatású kutatót csak 1950 óta foglalkozta- tó nagykanizsai és zalaegerszegi múzeumok a hatvanas évekig egyszemélyes kutató- helyként működtek. Mégis, a mai Zalai Gyűjtemény elődjének is tekinthető kísérlete- zés már korán, épp egy évszázaddal a Gyűjtemény előtt megszületett. Bátorfi Lajos, a Nagykanizsa szellemi és társadalmi életében kiemelkedő szerepet betöltött, sokoldalú és termékeny író, újságíró, szerkesztő 1876-1878 között adta ki havonta megjelenő füzetsorozatát, Adatok Zalamegye történetéhez címmel. A mai kutató - ha egyáltalán megtalálja e füzeteket - már jobbára öt kisalakú kötet for- májában veheti le azokat a polcról. Pedig a Zala megyei hírlapok és folyóiratok bibli- ográfiája 1861-1973 című munka első tétele - az abc. rendje alapján - “Adatok Zalamegye történetéhez Történeti folyóirat Nagykanizsa 1876-1878. megj. havon- ként egyszer” meghatározással épp e munkát tünteti fel. A látszólagos ellentmondás kulcsa, hogy a kor szokásának megfelelően a 60-60 oldalas füzetes kiadványt a ké- sőbbi egybekötés szándékával, folyamatosan növekvő oldalszámozással adta ki Bátorfi. Minden füzet élén egy-egy rövid életrajz állt, mindegyik biográfia hőse valamilyen módon kötődött a megyéhez: Gál Imre, Spissich János, Pálóczi Horváth Ádám, Egervári Ignác, Csány László, Deák Ferenc, Horváth János püspök, Török János, Novák Krizosztom, Péteri Takács József, Kiss Pál, Csertán Sándor, Ramasetter Vince és mások. Az egyes füzetek, így az egész sorozat tartalma is rendkívül vegyes: történelmi kapcsolatú szépirodalmi munkák, népdalok, oklevelek, régi missilisek, útleírások, feltűnően sok helynév-magyarázat. A közölt szövegek csak egy része eredeti, legalább felük-harmaduk korábbi közlések átvétele. Így a szerzők közt talál- juk Bethlen Miklóst, Baróti Szabó Dávidot, Spissich Jánost, Pálóczi Horváth Ádá- mot, Greguss Ágostot, Thaly Kálmánt, Edvi Illés Pált, Bitnitz Lajost, Rómer Flórist. A kortárs zalai szerzők közt gyakrabban szerepel Tuboly Viktor, a Nagykanizsán élő ügyvéd, Kővári Béla, az ekkor még ugyancsak kanizsai, később szombathelyi szer- kesztő, Dervarits Kálmán, alsólendvai hivatalnok, szorgalmas helytörténész, író, 7 Mezriczky Pál, az idős kővágóőrsi ügyvéd-birtokos, Tárnok Alajos, a Batthyány uradalom jószágigazgatója és mások. Itt olvashatjuk a Zalaegerszegen született, Nagykanizsán diákoskodott Wlassics Gyulának egy korábban közzétett, még diákko- rában írt rövid tanulmányát a zalavári apátságról. A közlemények egy része névtelen. Sajnos, Bátorfi füzetei kétévi megjelenés után megszűntek, azonban így is, 120 esztendő után is hasznos segédeszközei a zalai történeti kutatásoknak. Noha tanul- mányainak egy része elavult - leginkább a helynév-magyarázatok -, de a legtöbb ok- levél és missilis szövege ma már csak itt található meg. Ugyanis nagyobb részük azóta szétszóródott családi levéltárakból, az ősök szekrényének aljából került e la- pokra, s eredeti példányukat a nehéz idők elpusztították. Csutor Imre, a megye kutató hajlamú alispánja később ugyan megjelentetett egy kritikai füzetet, abban azonban csak kisebb hibajavítást és pontosítást, adat- kiegészítést adott, mintsem alapvető kritikát. (Észrevételek és Toldalékok Bátorfi Lajos úr “Adatok Zalamegye történetéhez” czímű munkájához. Zalaegerszeg, 1890.) Bátorfi vállalkozásának jelentőségét mutatja, hogy épp egy évszázadig nem volt mél- tó folytatása. Heti-, később napilapokban elvétve jelent meg egy-egy fontosabb forrásközlés, ma is figyelembe veendő rövidebb tanulmány, de történeti vonatkozású folyóirat nem indult. A hetilapok közül különösen fogékony volt a történelmi témák iránt a Borbély György gimnáziumi tanár által szerkesztett, 1901-1917 közt Zalaegerszegen megjelent Magyar Paizs, amely nemcsak maga mögé sorakoztatta a gimnázium ez időben nagyon kiváló tanári karát, hanem az ország más tájain élő kutatókat is meg- nyert. Különösen jelentősek Csány Lászlóra vonatkozó közleményei. Az I. világháború után, 1920 őszén indult és majd négy évig tudott fennmaradni Zalaegerszegen a Göcsej. Vegyes tartalmú lap volt, alcíme szerint Zala vármegye szépirodalmi, tanügyi, népművelési, ismeretterjesztő és tréfás heti folyóirata. Kiadó- jának szándéka szerint minden vasárnap került volna az olvasók kezébe, valójában rendszertelenül jelent meg. Nem egészen négy esztendő alatt öt szerkesztő próbál- kozott életben tartásával (Binder Rezső, Lengyel Ferenc, Weisz József, Hortobágyi Ágoston, Huhn Gyula). Folytatásának tekinthető az előbb Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán 1924-1925 között hetenként egyszer megjelent Visszhang, amely dunántúli irodalmi, művészeti és társadalmi hetilapnak hirdette magát. Inkább szándéka, mintsem színvonala tiszte- letre méltó; jellemző, hogy 10 hónap alatt három szerkesztője váltotta egymást (Fü- löp János, Huhn Gyula, Kempelen Béla). 1926-ban Kempelen Béla Dunántúli Kul- túra címmel megpróbálta feltámasztani, de mindössze pár hónapig élt, s jelen isme- reteink szerint közgyűjteményben fennmaradt példánya sincs. Öt évvel később Zalaegerszegen Udvardy Jenő tekintélyes ügyvéd tett kísérletet a Zalai Élet című sport, szépirodalmi és társadalmi hetilap megjelentetésére; szándé- 8 ka, energiája és pénze mindössze egy esztendőre volt elegendő. A szerkesztésben részt vett Fekete Károly, M. Ötvös Magda, Szűts Iván, ifj. Bődy Zoltán. Ezután évtizedekig nem jelenik meg Zala megyében kulturális, jellegű folyóirat. Szerencsére Nagykanizsán és Zalaegerszegen történelmi, irodalmi érdeklődésű szer- kesztők gondozták a fontosabb heti- és napilapokat, az ő révükön több, témánk szempontjából is fontos közlemény található lapjaikban: Nagykanizsán a Barbarits Lajos szerkesztette Zalai Közlönyben, Zalaegerszegen pedig - főleg 1930-ig, Pesthy Pál szerkesztése idején - a Zalamegyei Újságban. Érdekes, néhány rész-sikert eredményező kísérlet volt N. Szabó Gyula vállalko- zása az 1920-as évek második felében. Zalaországban, majd Zalaország címmel indított füzetes kiadványsorozatot, számonként külön borítóval, de szintén folyama- tos oldalszámozással. Noha közben kénytelen volt nyomdát is változtatni, végül két tekintélyes kötet alakult ki a mindvégig csak általa írt könyvecskékből. Példaképe talán Eötvös Károly lehetett, szépirodalmi eszközökkel próbált történelmi témákat feldolgozni. Noha neves elődjének színvonalát nem érte el, két könyvének néhány részlete máig is figyelemre érdemes, nem egyszer forrásértékű is, egy-két témában azóta sem akadt folytatója (pl. a zalai zeneszerzőkről rajzolt arcképei). 1934-ben Szombathelyen indította Vasi Szemle címmel tudományos folyóiratát Pável Ágoston. Egy évtizeden keresztül nemcsak folyamatosan megjelent, hanem mindvégig megőrizte rendkívül magas színvonalát is. Néhány zalai vonatkozású téma már az első évfolyamokba is bekerült, elsősorban Vas megyei szerzők tollából. 1940-ben Dunántúli Szemlévé alakult, alcíme szerint Vas, Veszprém és Zala vár- megyék hely- és művelődéstörténeti folyóirata kívánt lenni. Ezt elősegítendő 1942- től társszerkesztőként szerepelt Suszter Oszkár, az egerszegi gimnázium tanára. Pável 33 tagú szerkesztőbizottságot is létrehozott, ennek 14 tagja Zalát képviselte. E grémium inkább csak jelképes, protokolláris testület volt, mintsem a folyóirat tartal- mát bármiben is befolyásoló közösség. Nyolcan pedagógusok voltak (Bartha István, Boleratzky Gyula, Bödei János, Bucsics Gyula, Horváth Tibor Antal, Izsák Gyula, Kaposi Antal, Szerecz Imre), hárman tanügyi tisztviselők (Bogyay Tamás, Markos Jenő, Nagy Jenő), egy régész-író (az ekkor már nyolcvanhoz közeledő Darnay Kál- mán), egy levéltáros (Fára József) és egy plébános (Pehm József). Tízen Zalaegersze- gen éltek, ketten Keszthelyen, egy-egy bizottsági tag Nagykanizsán és Sümegen. A név és a célkitűzés változása alig növelte a zalai szerzők részvételét, talán csak az ígéretes néprajzi kutatónak indult Bödei János jelentkezett rendszeresebben, s Bogyay Tamás tett közzé néhány nagyon jelentős, ma is nélkülözhetetlen történeti, művészettörténeti tanulmányt Zala középkori műemlékeiről. Az ekkor Keszthelyen élő premontrei tanár, Horváth Tibor Antal szerepelt még több dolgozattal, ezek témája azonban szinte kivétel nélkül korábbi működése színhelyével, Vas megyével kapcsolatos. Több vasi szerző (Tóth János, Sztojalovszky Sándor, Fábián Mária és 9 mások) közleményei