2014 148. ÉVFOLYAM 3. SZÁM . (2014) 3. SZÁM Fenyõ István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában a bécsi rendõrség ügynökei külföldön az 1850-es években SZÁZADOK 148. ÉVF Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyûléseink tükrében 17901830 Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 18141820 Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 18371838 14001 Zakar Péter: A Kassai Egyházmegye tábori papjai 1848/49-ben Bobay István: Egy kalandos sorsú magyar huszár Jajczay József élettörténete. Különös tekintettel a Hawaii-szigeteken végzett 4 kapitányi és kiképzõi tevékenységére és egyéb 19. századi 0 0 hawaiimagyar történelmi kapcsolatok kérdésérõl 9 0 Gergely András: Lajtai L. László: Magyar nemzet vagyok. Az elsõ 8 hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai 9 3 S. Varga Pál: Lajtai L. László: Magyar nemzet vagyok 0 0 Irodalomtörténészi jegyzetek az elsõ magyar nyelvû és hazai 7 7 tárgyú történelemtankönyvek nemzetdiskurzusát feldolgozó 9 monográfiához SZÁZADOK www.szazadok.hu A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FOLYÓIRATA SZERKESZTÕSÉG: H-1014 BUDAPEST, I. ÚRI U. 53. TELEFON/FAX: (36–1) 355–77–72 148. ÉVFOLYAM 2014. 3. SZÁM A SZÁZADOK ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE 1867 SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: BARÁTH MAGDOLNA, VOJTECH DANGL, ROBERT JOHN WESTON EVANS, FODOR PÁL, FONT MÁRTA, HORN ILDIKÓ, IZSÁK LAJOS, KLANICZAY GÁ- BOR, OROSZ ISTVÁN, PÁL JUDIT, PAPP KLÁRA, PÓK ATTILA, PRITZ PÁL, RESS IMRE, ROMSICS IGNÁC, SAJTI ENIKÕ, SZARKA LÁSZLÓ, SZÁSZ ZOL- TÁN, VESZPRÉMY LÁSZLÓ, ZSOLDOS ATTILA (a szerkesztõbizottság elnöke) E-mail: [email protected] Szerkesztõk: CSUKOVITS ENIKÕ, FAZEKASNÉ TOMA KATALIN, GECSÉNYI LAJOS, HERMANN RÓBERT, KENYERES ISTVÁN, PÁL LAJOS (felelõs szerkesztõ) Tartalomjegyzék TANULMÁNYOK Fenyõ István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták ····567 Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában – a bécsi rendõrség ügynökei külföldön az 1850-es években······························601 Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyûléseink tükrében 1790–1830···················625 KÖZLEMÉNYEK Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814–1820·······665 Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837–1838·················715 Zakar Péter: A Kassai Egyházmegye tábori papjai 1848/49-ben ··············727 Bobay István: Egy kalandos sorsú magyar huszár, Jajczay József élettörténete. Különös tekintettel a Hawaii-szigeteken végzett kapitányi és kiképzõi tevékenységére és az egyéb 19. századi hawaii–magyar történelmi kapcsolatok kérdésére ····························747 FIGYELÕ Gergely András: Lajtai L. László: „Magyar nemzet vagyok”. Az elsõ hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai ·····················779 S. Varga Pál: Lajtai L. László: „Magyar nemzet vagyok” Irodalomtörténészi jegyzetek az elsõ magyar nyelvû és hazai tárgyú történelemtankönyvek nemzetdiskurzusát feldolgozó monográfiához ··················786 TÖRTÉNETI IRODALOM Egyház, társadalom és mûvelõdés Bod Péter (1712–1769) korában. A nagyenyedi és magyarigeni „Bod Péter háromszáz éve” konferencia (2012. május 2–3.) tanulmánykötete (Ism.: Kincses Katalin Mária)·················795 Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg 1765–1815. Szervezettörténet és létszámviszonyok (Ism: Lenkefi Ferenc)···················800 Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848–1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 5. 4. Juni 1851 – 5. April 1852. (Ism.: Deák Ágnes)······························802 Penka Pejkovszka: Bulgarskite Obsnosti v Ungarija prez XIX–XX vek. Migracii i istoriko-demografska karakteristika. (Ism.: Hornyák Árpád)·······806 Cecilia Cârja: Românii greco-catolici ªi episcopia de Hajdúdorogh (1912) Contribuþii documentare (Ism.: Katkó Márton Áron)···············808 Fónagy Zoltán: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár I–II. (Ism.: Szilágyi Adrienn)·····················811 Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker (Ism.: Erõs Vilmos – Törõ László Dávid)····813 Erich Körner-Lakatos: Horthy Miklós. Bruchstücke und Ergänzungen (Ism.: Turbucz Dávid) ····························816 Bartha Ákos: Falukutatás és társadalmi önismeret. A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma (1931 – 1951) történeti kontextusai (Ism.: Csikós Gábor)·····818 Matteo Luigi Napolitano: I giusti di Budapest. Il Ruolo dei diplomatici vaticani nella Shoah (Ism.: Fejérdy András)···················820 Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a magyar rádióban 1945–1948 (Ism.: Szakály Sándor)····························824 Valuch Tibor: Magyar hétköznapok. Fejezetek a mindennapi élet történetébõl a második világháborútól az ezredfordulóig (Ism.: Gyarmati György)········826 Rendszerváltások kortársa és kutatója. Tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születésnapjára (Ism.: Katona Csaba) ····················833 E számunk megjelenését támogatta a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap TANULMÁNYOK Fenyõ István CSILLAGOK EGYÜTTÁLLÁSA Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták A 80 éves Kecskeméti Károlynak tisztelettel ajánlom 1 „Aki csak Franciaországot tekinti, az semmit sem ért meg a francia forra- dalomból” – írta Tocqueville, utolsó megjelent mûvében, 1856-ban.1 E nézetét pályakezdése óta vallotta, ez a felismerés ihlette — többek között — Ademok- rácia Amerikában két kötetét is (1835, 1840). Mûve tudvalevõleg az összeha- sonlító szociológia megalapozója lett, az angol John Stuart Mill éppúgy tanult belõle, mint Európa más nemzeteinek gondolkodói.2 Tocqueville, illetve J. S. Mill mûveinek egykorú magyarországi hatását már többen vizsgálták. Sõt, A demokrácia Amerikábant eredeti megjelenését követõen csakhamar le is fordították (Fábián Gábor, 1841–1843, 4 kötetben). Egyes fejezetei pedig Athenaeum címû folyóiratunkban meg is jelentek (1838– 1841 közt). A régi rend és a forradalom (1856) címû könyvét maga Eötvös Jó- zsef ültette át már a megjelenést követõ esztendõben, s a szintén centralista Csengery Antal jelentette meg az induló Budapesti Szemlében.3 A kutatás ná- lunk is megemlítette a hazai szempontból szintén fontos alkotást, a Franciaor- szág politikai és társadalmi állapota címût (Political and social condition of France, eredetije: L’état social et politique avant et après 1789), érdemi szó azonban vajmi kevés hangzott el róla (beleértve magamat is), szövegét nem for- dították le. Ezúttal igyekszem ezt pótolni. Mill hatását is érzékelte a hazai kutatás, de fiatalkori esszéit nem vették figyelembe. Sem azokat, amelyeket az általa szerkesztett folyóiratba, a West- minster Review-ba írt, sem azt, amit a nagyhírû Edinburgh Review-ba. (Az 1 Idézi: Seymour Drescher: Tocqueville Comparative. In The Cambridge Companion to Tocqueville. Edited by Cheryl B. Welch. Cambridge, 2006. 21–48. 2 Tocqueville-ról: Lettres choisies – Souvenirs. 1814–1859. Édition établie sous la direction de Françoise Mélonio et Laurence Guellec. Gallimard Paris, 2003.; H. O. Pappé: Mill and Tocqueville. In: Journal of the History of Ideas. Vol. 25. No. 2. (Apr–Jun. 1964). p. 217–234.; Jean-Claude Lamberti: Tocqueville et les deux démocratées. Paris, 1983.; André Jardin: Alexis de Tocqueville 1805–1859. Pa- ris, 1984.; Gilles de Robien: Alexis de Tocqueville. Paris, 2000. VII. fejezet. p. 277–288.; Hugh Brogan: Alexis de Tocqueville. A biography. London, 2006. 316–318. 3 A francia forradalom okai. Ford. Eötvös József. Budapesti Szemle 1857. 3. sz. 568 FENYÕ ISTVÁN utóbbi folyóirat hatásáról Eötvösékre ugyan írtam, de Mill bírálatát akkor sem említettem.) Mill a szóban forgó esszéket akkor írta, amikor elszakadóban volt, vagy már el is szakadt apja utilitarianizmusától, és liberalizmusát, sõt a libera- lizmust megalapozó gondolatokkal lépett a közönség elé.4 Szólnom kell valamit a két európai kiválóság megismerkedésérõl s Tocqueville említett tanulmányának keletkezésérõl. A nagy politikai gondolko- dó második angliai utazása során 1835 májusának utolsó napjaiban (feltehetõ- leg 26-án) Londonban személyesen is megismerkedett a vele szinte egyidõs John Stuart Millel, az angol radikális politológusok vezéralakjával. A két fia- talember annyira egymásra talált, hogy mint azt Tocqueville újdonsült angol barátjának 1835. június 13-án kelt levelében írja: õk egymásnak címezik gondo- lataikat, számára semmi sem esik olyan jól, mint amikor a levélbeli vélemény (ebben az esetben a Millé) õt tükrözi.5 Mill megismerkedésük alkalmával meg- ígértette francia kollégájával, hogy folyóiratába, a London Review-ba (utóbb, 1836 áprilisától London and Westminster Review-be) mielõbb megírja a fentebb említett tanulmányt. Ennek a megújult szemlének épp 1836. április 1-jei elsõ számában jelent meg Tocqueville elkészülõ írása. De hogyan kerül a képbe Eötvös és társai, a hazai centralisták? Úgy, hogy e szintén sokat olvasó és gondolkodó ifjú emberek minden valószínûség szerint olvasták e tanulmányt, méghozzá feltehetõleg megjelenése színhelyén, s a ma- guk reformprogramjának összeállításakor hasznosították is. Eötvös például 1836. július 1-jén kezdõdõ, több mint félesztendõs nyugat-európai utazásának idõszakában fõleg hol Párizsban, hol Londonban tartózkodott, s a mûveltebb körökben (szalonokban) bõven folyhatott e tanulmányról a szó. Trefort már Eötvöst megelõzõen járta be ezt az utat, sõt nagyobbat, Szalay pedig 1838-ban, illetve 1840-ben.6 Hiszen Tocqueville elsõ Amerika-kötete is 1835 januárjában jelent meg Párizsban, nagy nemzetközi visszhangot