Társadalomelméleti Kollégium Téma Amartya Sen: A közösségi döntések lehetségességérõl Gervai Pál - Trautmann László: Ázsiai kultúra és információs társadalom Pataki György: Amartya Sen a szabadságról Virág Gábor: Amartya Sen és az éhezés Mûhely Révész Éva - Ördög László: A pedagógusképzés 40 éve Irodalom Vargha Zsuzsanna: A romantikus etika és a modern fogyasztás szelleme FORDULAT 11111001111FORDULAT 11-100 a társadalomelméleti kollégium szakmai folyóirata FORDULAT Társadalomelméleti Kollégium FORDULAT 1999 Ősz – Tél A BKE Társadalomelméleti Kollégiumának szakmai folyóirata Szerkesztő: Csillag Márton, Csorba Gergely Fedőlapterv: Dombos Tamás Felelős kiadó: Trautmann László Készült a Műegyetemi Kiadó nyomdájában 80 példányban Tansegédlet, kereskedelmi forgalomba nem hozható ISSN 1585 0560 2 FORDULAT 1999 Ősz - Tél TARTALOMJEGYZÉK TÉMA Amartya Sen: A KÖZÖSSÉGI DÖNTÉSEK LEHETSÉGESSÉGÉRŐL ...................................... 4 Gervai Pál - Trautmann László: ÁZSIAI KULTÚRA ÉS INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM.................................. 53 Pataki György: AMARTYA SEN A SZABADSÁGRÓL................................................................... 76 Virág Gábor: AMARTYA SEN ÉS AZ ÉHEZÉS............................................................................ 93 MŰHELY Révész Éva - Ördög László: A PEDAGÓGUSKÉPZÉS 40 ÉVE ......................................................................... 100 IRODALOM Varga Zsuzsanna: A ROMANTIKUS ETIKA ÉS A MODERN FOGYASZTÁS SZELLEME....... 111 KRÓNIKA ................................................................................................................. 123 1999 Ősz - Tél FORDULAT 3 TÉMA Amartya Sen: A közösségi döntések lehetségességéről 1 "A teve olyan ló, melyet egy bizottság tervezett" tartja egy régi mondás. Lehetséges, hogy ez kifejező példája a bizottsági döntések szörnyű hibáinak, ám igazából túlságosan is enyhe vád. A teve lehet, hogy nem rendelkezik a ló gyorsaságával, azonban nagyon hasznos és harmonikus állat, tökéletesen alkalmas arra, hogy nagy távokat tegyen meg inni- és ennivaló nélkül. Az a bizottság, amely megpróbálja döntéseiben tagjainak a ló tervezésére vonatkozó különböző elképzeléseit tükrözni, igen könnyen valami jóval kevésbé egységes állathoz juthat. Az eredmény talán a görög mitológia kentaurjaihoz hasonlítana: félig ló, félig valami más, vagyis egy megbízhatatlan, a kegyetlenséget a zavarodottsággal ötvöző teremtmény lenne. Az a nehézség, amellyel egy kis bizottság szembenéz, amikor döntéseit - mely választások "a nép nevében és a népért" történnek - egy jókora társadalomra reflektálva hozza, csak még súlyosabbak lesznek. Ez a tágabb értelemben vett közösségi döntések elméletének tárgya, ebbe a bő keretbe tartozik bele számtalan probléma, melyek közös vonása, hogy társadalmi ítéleteket vagy csoportdöntéseket kell a társadalom vagy a csoport tagjait képező egyének nézeteivel és érdekeivel összhangba hoznia. Ha létezik valamiféle központi kérdés, melyet a közösségi döntések elméletének hajtóerejének lehet tekinteni, akkor ez a következő: hogyan lehetséges érvényes, átfogó ítéleteket hozni a társadalomról (példának okáért a "társadalmi jólétről", a "közérdekről" avagy a "aggregált szegénységről"), miközben ugyanezen társadalom tagjainak preferenciái, elfoglaltságai és gondjai elképesztően sokfélék. Hogyan találhatunk bármiféle racionális alapot arra, hogy olyan össztársadalmi szintű ítéleteket hozzunk, miszerint "a társadalom ezt preferálja azzal szemben" vagy "a társadalomnak azt kell választania ezzel szemben" avagy "hogy mi a társadalmi szinten helyes"? Lehetséges-e egyáltalán az értelmes közösségi döntéshozatal, mivel – ahogyan arra Horatius már régen rámutatott – „annyi féle preferencia lehetséges, ahány ember”? 1 A cikk Amaryta Sen 1998. november 8-án tartott ünnepi beszéde Stockholmban, a Közgazdasági Nobel-díj átvételekor. Fordította Csillag Márton és Csorba Gergely. 4 FORDULAT 1999 Ősz - Tél TÉMA 1. A közösségi döntések elmélete Előadásomban megpróbálom azokat a kihívásokat és alapvető kérdéseket tárgyalni, amelyekkel a közösségi döntések elmélete, mint diszciplína szembenéz.2 Erre az előadásra a közvetlen okot természetesen egy díj szolgáltatja és tudom, hogy azt várják el tőlem, hogy többek között a saját munkásságomat taglaljam (bármennyire is szerénytelen lenne ez a vállalkozás akármilyen más alkalommal). Ezt meg is fogom tenni, azonban azt hiszem, hogy ez megfelelő alkalom arra, hogy szóljak néhány, a közösségi döntések elméletével, mint tudományággal kapcsolatos általános kérdésről - így az elmélet tartalmáról, relevanciájáról és hatóköréről - és szándékomban is áll megragadni ezt a lehetőséget. A Svéd Királyi Akadémia a "jóléti közgazdaságtant" jelölte meg, mint munkásságom azon területét, amelyért ezt a díjat nekem osztották és kiemelt három kérdéskört: a közösségi döntések, az elosztás és a szegénység kérdéseit. Míg én ténylegesen sokféle úton-módon foglalkoztam ezekkel a témákkal, addig a közösségi döntések elmélete - melyet modern formájában úttörő módon Arrow (1951) alkotott meg3 - adja az általános megközelítést a különféle társadalmi lehetőségek értékelésére és a közöttük való választásra (beleértve egyebek között a társadalmi jólét, az egyenlőtlenség és a szegénység felbecsülését). Ezt elégséges oknak tekintem arra, hogy elsődlegesen a közösségi döntések elméletével foglalkozzam ebben az előadásban. A közösségi döntések elmélete nagyon tág diszciplína, amely a különféle kérdések széles skálájával foglalkozik és lehetséges, hogy hasznos megemlíteni néhány problémát, hogy bemutassam a tárgykörét (amelyek közül jó néhánnyal nekem is szerencsém volt foglalkozni). Mikor lehet a többségi döntéssel egyértelmű és konzisztens döntésekhez jutni? Hogyan tudjuk megítélni, hogy a társadalom, mint egész mennyire él jól, figyelembe véve tagjainak igen eltérő érdekeit? Hogyan mérjük az aggregált szegénységet, miközben a társadalmat alkotó sokféle ember különféle 2 Természetesen ez nem a közösségi döntések elméletének teljes áttekintése akar lenni és nem is teszek kísérletet arra, hogy végigmenjek a fontosabb irodalmakon. Erre a célra ajánlom a következő műveket: Alan M. Feldman (1980), Prasanta K. Pattaniak és Maurice Salles (1983), Kotaru Suzumura (1983), Peter J. Hammond (1985), Jon Elster és Aanund Hylland (1986), Sen (1986a), David Starrett (1988), Dennis C. Mueller (1989) és bővebben Kenneth J. Arrow és tsai. (1997). 1999 Ősz - Tél FORDULAT 5 TÉMA gondjaival és nyomorúságaival kell szembenéznünk? Hogyan engedhetünk teret az emberek jogosultságainak és szabadságainak úgy, hogy egyben elismerjük preferenciáikat? Hogyan tekintsük az olyan közjószágokra, mint a természeti környezetre vagy a járványoktól való biztonságra vonatkozó társadalmi értékítéleteket? Emellett néhány vizsgálódásban, bár nem tartoznak szorosan a közösségi döntések elméletéhez, igen sokat segítettek a csoportdöntések kutatásából leszűrt tapasztalatok (olyanokra gondolok, mint az éhezés és az éhínségek okainak meghatározása és megelőzése, vagy a nemek közötti egyenlőtlenség formáinak és következményeiknek megértése, avagy az egyéni szabadság "társadalmi elkötelezettségként" felfogott követelése). Úgy tűnik, a közösségi döntések elméletének relevanciája és hatóköre igencsak széles lehet. 2. A közösségi döntések elmélete és a konstruktív pesszimizmus gyökerei Hogyan keletkezett a közösségi döntések elméletének tárgyköre? A különféle érdekekkel kapcsolatos társadalmi döntésekkel kapcsolatos kihívások már régóta vizsgálódás tárgyát képezik. Példának okáért már a Kr. E. negyedik században a görög Arisztotelész Politika, valamit az indiai Kautilya Gazdaság c. könyvében számos konstruktív lehetőséget fedezett fel a közösségi döntések területén.4 A közösségi döntések elmélete, mint rendszerezett diszciplína azonban csak a francia forradalom idejében lépett színre. A kérdéskör kutatásának úttörői olyan francia matematikusok voltak a tizennyolcadik század végén, mint J. C. Borda (1781) és Condorcet márki (1785), akik ezekkel a problémákkal leginkább matematikai terminusokban foglalkoztak, és akik útjára indították a szavazási eljárások vizsgálatát. A szellemi légkörre igen nagy befolyással volt a racionálisan felépített társadalmi rend megalkotásával foglalkozó európai felvilágosodás. Ennek megfelelően a közösségi 3 Ld. Arrow (1950, 1951, 1963). 4 Az “Arthashastra” szanszkrit szó (Kautilya könyvének címe) szó szerint legjobban közgazdaságtanként fordítható, habár ő sokkal nagyobb figyelmet szentelt az államvezetéstől elvárt tulajdonságok megvizsgálására. Ezen témáról megjelent középkori írások áttekintésére ld. Ian McLean (1990). 6 FORDULAT 1999 Ősz - Tél TÉMA döntések elméletével kezdetben foglakozók közül néhányan - nevezetesen Condorcet - egyben a francia forradalom intellektuális vezetői közé is taroztak. Mindeközben a francia forradalom nem a békés társadalmi rend korszakát nyitotta meg Franciaországban. A forradalom annak ellenére, hogy jelentős eredményeket ért el a politikai kérdések mibenlétének megváltoztatásával az egész világon, Franciaországban nem csupán hatalmas küzdelemhez és vérontáshoz vezetett, hanem ahhoz is, amit a "terror uralmának" neveznek, nem is alaptalanul. És csakugyan, a társadalmi koordináció elméletével foglalkozók közül sokan, akik egykor hozzájárultak a forradalom eszméihez, azután a forradalom által kirobbantott viszály lángjai között lelték halálukat (beleértve Condorcet-t is, aki kioltotta saját életét, amikor világossá vált, hogy nemsokára ezt mások tennék meg helyette). A közösségi döntés kérdéseinek elrendezésével, amelyeket eddig az elmélet