HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK Az alapítás éve 1888 E számunk a támogatásával jelent meg 125. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2012. 2. SZÁM A H A DTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIR ATA E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Czigány István, kandidátus, nyá. alezredes, Hadtörténeti Intézet; Győr Béla, nyá. alezredes, a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsa és a Magyar Olimpiai Bizottság Emlék- és Hagyományőrző Bizottsága tagja; Hermann Róbert, az MTA doktora, a parancsnok tudományos helyettese, Hadtörténeti Intézet és Múzeum; Hídvégi András múzeumpedagógus, Hadtörténeti Múzeum; Horváth Csaba, PhD, alezredes, tudományos intézetigazgató-helyettes, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Vezetőképző Intézet; Kiss Andrea, PhD, tudományos munkatárs, Szegedi Tudományegyetem / Rachel Carson Center Ludwig-Maximilians Universität, München; Kiss Balázs főkönyvtáros, Hadtörténeti Könyvtár; Merényi Metzger Gábor, történész, Corvin János Múzeum, Sallay Gergely Pál, PhD, osztályvezető, Hadtörténeti Múzeum; Somogyi Gréta PhD, szerkesztő, Hadtörténelmi Közlemények; Süli Attila, PhD, százados, Hadtörténeti Múzeum; Szikora Katalin, PhD, tanszékvezető egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Társadalomtudományi Tanszék; Takács Ferenc, kandidátus, professor emeritus, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Társadalomtudományi Tanszék; Torma Béla, nyá. ezredes; mérnök; Vatai Gábor, történész; Veszprémy László, az MTA doktora, alezredes, igazgató, Hadtörténeti Intézet A tartalomjegyzékeket Bognár Katalin (angol), Márkus Andrea (francia), Zachar Viktor Kristóf (német) és Cinkóczki Botondné (orosz) fordította. A Szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza! HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK A Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata Főszerkesztő: Hausner Gábor Felelős szerkesztő: Kincses Katalin Mária Szerkesztő: Somogyi Gréta Szerkesztőbizottság: Ágoston Gábor, Balla Tibor, Bona Gábor, Bonhardt Attila, Czigány István, Csikány Tamás, Dombrády Lóránd, Hajdu Tibor, Hermann Róbert (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Miklós, Kedves Gyula, Kovács Vilmos, Lenkefi Ferenc, Markó György, Okváth Imre, Pálffy Géza, Pollmann Ferenc, Erwin A. Schmidl, Vladimír Segeš, Szakály Sándor, Székely György, Tóth Ferenc, Urbán Aladár, Varga J. János, Veszprémy László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250 Telefon: 325-16-44, 325-16-45, Fax: 325-16-46, E-mail: [email protected] Elektronikus változat: www.epa.oszk.hu/hk Kiadja: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250. Telefon: 325-16-00, Fax: 325-16-04 A kiadásért felel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Megjelenik negyedévenként. Előfizetési díj: 1 évre 2400,– Ft, negyedévre 600,– Ft Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Hírlapterjesztési Központban (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1., postacím: 1900 Budapest, tel.: 06-1-477-64-06). További információ: 06-80-444-444; hirlapelofi[email protected] Egyes példányok megvásárolhatók a nagyobb budapesti és vidéki hírlapüzletekben, valamint a Hadtörténeti Múzeum könyv- és ajándékboltjában. Index: 25 371 HU ISSN 0017–6540 Line Design Kft., Budapest MAGYAR KATONÁK AZ ÚJKORI OLIMPIAI JÁTÉKOKON SALLAY GERGELY PÁL „DOBOGÓSOK MUNDÉRBAN” Éremszerző magyar katonák az újkori olimpiai játékokon A Hadtörténeti Múzeum 2012. április 24. és szeptember 30. között látogatható kiál- lítással tiszteleg az újkori olimpiai játékokon (1896 és 2008 között) dobogós helyezést elért magyar katonasportolók előtt.1 A különleges időszaki tárlat aktualitását egyrészt a 2012. július 27. és augusztus 12. között megrendezésre kerülő londoni nyári olimpia adja, másrészt idén száz éve, hogy magyar katona először nyert aranyérmet az újkori olimpiák történetében. 1912-ben, Stockholmban a magyar kardcsapat tagjaként három katonatiszt: Berti László, Mészáros Ervin és Schenker Zoltán is a dobogó legfölső fokára állhatott. A tárlaton megjelenített hatvannégy sportolót két sajátosság köti össze. Az egyik, hogy a magyar színeket képviselve a modern kori olimpiai játékokon érmet nyertek. A másik, hogy hivatásos, tartalékos vagy továbbszolgáló katonaként, illetve honvédelmi minisztéri- umi tisztviselőként szolgálták hazájukat. A bemutatott személyek közül sokaknak valóban élethivatást jelentett a katonai szolgálat, míg mások már élsportolóként csatlakoztak a hadsereghez, néhányan pedig polgári felső végzettségük révén viseltek katonai rendfo- kozatot. Más és más módon kötődtek tehát a mindenkori (osztrák–) magyar haderőhöz, és nem is mondható el valamennyiükről, hogy olimpiai sikerük időpontjában éppen a hadsereg tagjai voltak, életüknek azonban kivétel nélkül része volt a haza szolgálata. Élet- pályájukat rövid életrajzok vázolják fel a kiállításon, olimpiai sikereiket és katonai szol- gálatukat válogatott tárgyak, dokumentumok, fényképek és filmfelvételek keltik életre. Az alábbiakban a tárlat előkészítése során végzett kutatómunka eredményeit tesszük közzé. Az újkori olimpiai játékok magyar katonai vonatkozásai Az ókori görög olimpiai játékok hagyományainak felélesztésére – számos korábbi pró- bálkozás után – a XIX. század végén került sor. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) létrehozása és az első újkori olimpiák megszervezése Pierre de Coubertin báró nevéhez fűződik. Coubertin a NOB első főtitkára, majd elnöke volt, aki áldozatos munkával önálló sportintézménnyé tette a modern olimpiát. A versenyjátékok új életre keltésével Coubertin és a NOB fő célja az olimpiai szellemiség felelevenítése volt: a bajtársiasság és a fair play eszméjének, „a szellem és az izom frigyének” népszerűsítése.2 1 „Dobogósok mundérban” Éremszerző magyar katonák az újkori olimpiai játékokon. Időszaki ki- állítás. Hadtörténeti Múzeum, 2012. április 24.–szeptember 30. (A kiállítást rendezte: Sallay Gergely. A rendező munkatársa: Varga Jánosné.) 2 Aján Tamás (főszerk.): Magyarok az olimpiai játékokon Athéntól Athénig, 1896–2004. Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest, é. n. 10–18. o. HK 125. (2012) 2. 335–374. 336 Sallay Gergely Pál Az újkori olimpiai mozgalomnak a kezdetektől aktív résztvevője volt Magyarország. Coubertin báró első munkatársainak egyike dr. Kemény Ferenc volt, aki maga is sokat tett az olimpiai játékok felújítása érdekében. Kemény Ferenc a NOB alapító tagja és a Ma- gyar Olimpiai Bizottság alapító titkára volt, valamint az 1896-os, Athénban megrendezett első újkori olimpiai játékokon a magyar küldöttség vezetője. Pedagógusi pályája kezdeti szakaszában, 1885–1887 között a hadsereggel is kapcsolatba került, hiszen tartalékos fő- hadnagyként a kőszegi cs. és kir. katonai alreáliskola tanára volt.3 Az első modern nyári olimpiai játékokon a magyar csapatnak még nem volt tagja katona, első olimpiai bajnokunk, az Athénban kétszeres aranyérmes Hajós Alfréd azon- ban később tartalékos tisztként teljesített szolgálatot, sőt, az első világháborúban harctéri érdemeiért kitüntetésben is részesült.4 Az újkori olimpiák történetében magyar katona először az 1900-as párizsi játékokon vett részt Szarvassy György főhadnagy személyében, aki tőrvívóként lépett pástra, de az egyéni selejtezőkben kiesett. Ugyanitt magasugrásban bronzérmet szerzett Gönczy Lajos, aki 1915-ben a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred tartalékos főhadnagyaként halt hősi halált a Doberdó-fennsíkon. Olimpiai aranyérmet elsőként 1912-ben, Stockholmban érdemelt ki magyar katona, ott azonban mindjárt há- rom, hiszen első helyezett kardcsapatunknak három tiszt: Berti László, Mészáros Ervin és Schenker Zoltán is tagja volt. (Némiképp árnyalja a képet, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjei – a birodalom nemzetekfelettisége jegyében – 1908-ig olimpiai csapat- versenyen nem szerepelhettek.) Azóta több tucat olimpiai bajnokság, valamint ezüst- és bronzérem megszerzése fű- ződik magyar katonák nevéhez. A harmincöt arany-, tizennyolc ezüst- és huszonöt bronz- érem önmagában is tekintélyes eredmény, s ki tudja, mennyivel lehetnének magasabbak e számok, ha a XX. század történelmi eseményei nem szóltak volna közbe többször is? Az első és a második világháború, illetve a hidegháború a szembenálló felek sportolóit egy- formán érintették: a fegyveres konfliktusok miatt elmaradt 1916-os, 1940-es és 1944-es olimpiai játékok, illetve a nemzetközi bojkott miatt csonkára sikerült 1980-as és 1984-es olimpiák megannyi vissza nem térő lehetőséget jelentettek az erejük teljében lévő verseny- zőknek. Magyarország ráadásul – az első világháború veszteseként – nem vehetett részt az 1920-as olimpián, 1956-ban pedig a forradalmi események nehezítették sportolóink fizikai és mentális felkészülését. Többen aztán politikai okokból nem is tértek vissza ha- zájukba 1956-ban, így a későbbiekben már nem járulhattak hozzá nemzetünk sportsikere- ihez. Mindemellett számos kiváló sportemberünk karrierje tört derékba a két világháború harcterein, ahol közülük többen hősi halált haltak, mások sebesülésük miatt nem tudták folytatni a versenysportot. Ez utóbbira találunk azonban felemelő ellenpéldákat is: elég Tersztyánszky Ödönre gondolni, aki jobb karjának súlyos harctéri sérülése után bal ke- zébe vette a vívófegyvert és kitartó munkával sikerült az olimpiai dobogó legfelső fokáig felküzdenie magát. Itt említhetjük Takács Károly nevét is, aki kézigránát-robbanás követ- 3 Szakály Sándor: Adalékok Kemény Ferenc életútjához. Katonai szolgálatának időszaka 1880– 1893. In: Szabó Lajos