BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTVA 1901 A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG BOTANIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI (COMMUNICATIONES SECTIONIS BOTANICAE SOCIETATIS BIOLOGICAE HUNGARIAE) Szerkeszti – Redigit KALAPOS Tibor és VOJTKÓ András Kötet – Tomus Füzet – Fasciculus 103. 1. Budapest, 2016 BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Szerkesztőbizottság – Editorial board CSONTOS Péter (Budapest), LÁNG Edit (Vácrátót), MÉSZÁROS Ilona (Debrecen), SURÁNYI Dezső (Cegléd), SZABÓ István (Keszthely), SZŐKE Éva (Budapest) Technikai szerkesztő – Technical editor: LŐKÖS László (Budapest) A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. A címoldalon a Quercus petraea tavaszi hajtása látható. Tamás Júlia eredeti tusrajza. © Magyar Biológiai Társaság – Hungarian Biological Society, H-1088 Budapest, Bródy S. u. 16. http://www.botkozlem.elte.hu; www.mbt-biologia.hu A Botanikai Közleményeket az MTMT indexálja és az MTA REAL repozitóriumában archiválásra kerül. ISSN 0006-8144 (Nyomtatott); ISSN 2415-9662 (Online) Útmutató a Botanikai Közlemények szerzői részére A Botanikai Közlemények a növénytan különböző szakterületeit képviselő színvonalas, eredeti közleményeket, egy-egy tudományterületet áttekintő szemle cikkeket közöl magyar vagy angol nyelven. A nemzetközi szakmai közvélemény tájékoztatása érdekében a magyar nyelvű cikkek címét, kulcsszavait, összefoglalóját, az ábrák és táblázatok címét és feliratait angol nyelven is megadja. A növényrendszertan, növényföldrajz, fl órakutatás, cönológia és természetvédelem témakörébe sorolható kéz- iratokat Vojtkó Andrásnak (EKF TTK Növénytani és Ökológiai Tanszék, 3301 Eger, Pf. 43., [email protected]), a növényökológia, paleobotanika, anatómia, szervezettan, genetika, élettan és alkalmazott kertészeti növénytan témakö- rében írt kézira tokat Kalapos Tibornak (ELTE TTK Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. stny. 1/C, [email protected]) kérjük elküldeni, kizárólag elektronikus úton, rich text formátumban (rtf ). A lap profi ljába nem illő kéziratokat a szerkesztők indoklással a szerzőknek azonnal visszaküldik. A kézirat tagolása 1. oldal (külön sorokban): A cikk címe; szerző(k) neve; a szerző(k) munkahelye, postacíme, e-mail címe; a dol- go zat rövid címe (max. 50 karakter, szóközzel együtt); kulcsszavak (max. hat, ABC sorrendben). 1. oldalon indítva, majd folyamatosan: Összefoglalás, Bevezetés, Anyag és módszer, Eredmények, Megvitatás, Köszö netnyilvánítás (ha van), Irodalomjegyzék, Angol nyelvű összefoglaló: a dolgozat címe, a szerző(k) neve, mun- kahelye, postacíme, a kulcsszavak és a dolgozat összefoglalója angol nyelven. Az ezt követő oldalakon: a táblázatok (egyenként, külön oldalon) az adott táblázat magyar és angol címével együtt; majd az ábrák (egyenként, külön oldalon) a megfelelő ábraaláírások magyar és angol nyelvű szövegeivel következzenek. Az egyes fejezetek tartalmi jellemzői A Bevezetés a munkához kapcsolódó legfontosabb szakirodalmi, illetve a korábbi saját kutatási eredményeket foglalja össze, melyekhez szorosan kapcsolódik az egyértelműen megfogalmazott kutatási cél. Az Anyag és módszer fejezetben részletesen kell ismertetni a felhasznált anyagokat, leírni az alkalmazott mód- szereket a szükséges hivatkozásokkal együtt. Itt kell röviden ismertetni az alkalmazott statisztikai módszereket is. Az Eredmények az elért új kutatási eredményeket tartalmazza jól áttekinthető ábrákkal és táblázatokkal doku- mentáltan. Kerülni kell a táblázatokban és ábrákban az adatok ismétlődését, átfedését. Az ábrák és táblázatok csak azokat az adatokat tartalmazzák, melyek a szemléltetni kívánt jelenség, összefüggés megértéséhez feltétlenül szüksé- gesek. A terjedelmesebb táblázatok vagy ábrák elektronikus (online) függelékbe kerülhetnek, ami nyomtatásban nem jelenik meg, a folyóirat honlapjáról tölthető le. A Megvitatás a kapott eredményeknek a szakirodalmi, illetve saját korábbi eredményekkel való összevetését és értékelését, az új eredmények kiemelését tartalmazza. Indokolt esetben az Eredmények és a Megvitatás összevonható. Az Összefoglalás csak az alkalmazott módszerekre és az azok segítségével elért legfontosabb új eredményekre és következtetésekre szorítkozzék, ne tartalmazzon bevezetést, diszkussziót, irodalmi hivatkozást, ne tartalmazza a szerzők régebbi eredményeit. Az Irodalomjegyzék csak a szövegközi hivatkozásokat foglalja magába (sem többet, sem kevesebbet). Az Angol nyelvű összefoglaló tartalmára vonatkozóan a magyar nyelvű Összefoglalásnál írottak az irányadók. Formai előírások A számítógépes szövegszerkesztéssel készített kézirat terjedelme az ábrákkal, táblázatokkal és az irodalomjegy- zék kel együtt nem haladhatja meg a 30 oldalt (Times New Roman, 12 pontos betű, 1,5-es sorköz, 2,5 cm-es mar- gók). Az idegen nyelvű összefoglaló terjedelme 30–50 sor. A szöveget kérjük folyamatos sorszámozással ellátni. A Botanikai Közlemények 103(1): 1–5 (2016) DOI: 10.17716/BotKozlem.2016.103.1.1 Szikura József (1932–2015) FEKETE Gábor 1113 Budapest, Dávid Ferenc u. 9.; [email protected] Elfogadva: 2016. február 25. 2015. december 11-én érkezett a megrendítő hír Szikura József professzor, a kiváló botanikus aznapi, váratlan haláláról. Sejtettük ugyan, hogy életének nyolc- vanas éveiben járva aránytalanul sokat, nehéz, megterhelő közfeladatokat vállal, de bizakodtunk is, hogy bölcsessége, nagy tapasztalata, higgadtsága megóvja Őt a magas beosztásával járó stressz romboló hatásától. Bot. Közlem. 103(1), 2016 Fekete G. Szikura József 1932. december 7-én született Kárpátalján, az akkor Csehszlo- vá kiá hoz tartozó Munkácson. Itt kezdte meg, majd Huszton folytatta tanulmánya- it. 1946-ban visszatért Munkácsra, majd – más lehetőség nem lévén – tanulmá- nyait ukrán nyelven folytatta. 1947-ben felvételt nyert a munkácsi mezőgazdasági szakiskolába, ennek befejezésével agronómussegéd oklevelet szerzett. 1950. szep- tember 1-től az Ungvári Állami Egyetem Biológiai Karának hallgatója. Hamar a botanika felé fordult, elsősorban tanítómestere, Fodor István professzor hatására. Ő vezette be Szikura Józsefet a növényismeretbe, és neki köszönhette az élveze- tes terepgyakorlatokat, a Kárpátalja fl órájának, növényföldrajzának megismerését Ungvártól Kőrösmezőig. Fodor István mentori tevékenysége nemcsak a szakmára terjedt ki. Az évfolyamon öten-hatan voltak magyarok, akik természetesen egy- más között magyarul beszéltek; ez a beszéd sértette a többség fülét, ilyenkor bizony a nagy tekintélyű Fodor professzor „védernyőjére” volt szükség. Szikura közben, 1950 és 1957 között az ungvári ifj ú naturalisták állomásának a munkatársa, majd 1957-től 1960-ig az Ungvári Állami Egyetem talajkutató csoportjának fő geobo- tanikusává lépett elő, közben, 1959–1960-ban az egyetem havasi kutatótelepének igazgatója, ekkor többek között a természetes rétek és legelők javításának módsze- reivel foglalkozott. 1960-ban meghívásos pályázat alapján az Ukrán Tudományos Akadémia Központi Botanikus Kertjének (Kijev) munkatársa lett, itt Közép-Ázsia és Kazahsztán területek élőnövény kurátora, 1973-tól tudományos főmunkatársa, 1975–1993 között a Flórakutatási Osztály vezetője, később a Kert herbáriumának vezetője. Kandidátusi értekezését 1967-ben védte meg, míg a biológiai tudomá- nyok doktora címet 1982-ben szerezte meg, majd a professzori címet is elnyerte. 1993-tól az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Sejtbiológiai és Génsebészeti, Táplálkozási, Biotechnológiai és Genomikai Kutatóintézetének főmunkatársa. Már jócskán a hetvenes éveiben járt, amikor lényeges fordulat következett be éle- tében. Szülőföldje, fi atalságának helyszíne, Kárpátalja hívta vissza: a Magyarország kormánya által fenntartott beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán vállalt el oktatói, illetve 2008-tól tanszékvezetői feladatot. 2011-ben a Főiskola Alapítványa pedig rektorrá választotta. A Főiskola (annak Biológiai és Kémiai Tanszéke) bázisán ugyancsak 2011-ben egy Természettudományi Kutatóközpontot is létrehoztak, amelyet – Szikura József egykori mestere emléké- re – Fodor Istvánról neveztek el. Ennek vezetői tisztét ugyancsak Ő töltötte be. Közép-Ázsia és Kazahsztán fl órája már kezdettől vonzotta. Ezt a vonzódást érthetővé teszi a fl óra gazdagsága (mintegy 8000 faj), illetve az, hogy korai becs- lések szerint a közép-ázsiai fl óra több mint 100 endemikus nemzetséget és 1500 bennszülött fajt tartalmaz. Szikura József 1961 és 1973 között öt kutató-gyűjtő expedíciót szervezett és valósított meg a Türkmenisztán-Horászán hegycsoport- ban (a Kopet-dag hegylánca), a Zeravsán, Csatkal, Kuramin, Gisszár hegységek- ben, a Kara-tau, a Zailijszkij Alatau, Dzsungár, Talasz, Kungej, Terszkej-Alatau, 2 Szikura József (1932–2015) Kara-kum, Kizil-kum, Mujun-kum, homoksivatagokban, a Csu-Ili kősivatagban, valamint a taskenti, ariszi, szamarkandi, buharai agyag- és löszsivatagokban. A begyűjtött nagy mennyiségű élő anyag a kijevi botanikus kert gyűjteményét nagy- gyá fejlesztette. Új munkahelyén, 1993-tól feladatát meghatározta, hogy az intézet új haszonnövényekre (takarmány-, gyógy-, dísznövényekre, mézelő növényekre, a meliorizációban hasznos taxonokra stb.) kívánt lelni. Nagy növényismeretét, taxo- nómiai tudását itt kiválóan hasznosíthatta, különösen, hogy továbbra is a közép- ázsiai fl óra begyűjtését és áttelepítését végezhette. Ki kellett alakítani a meghono- sítási munka célszerű fázisait. Első lépésként in situ tanulmányozta a „megcélzott” fajok kvalitatív-kvantitatív tulajdonságait (pl. maghozam, betegségek, kártevők jelenléte), illetve termőhelyüket, a cönológiai környezetet. Majd begyűjtötte a sza- porítószerveket (termések,