e ● Acta Naturalia Pannonica e–Acta Nat. Pannon. 2 (1): 111–133. (2011) 111

Az Egerág‐7. és Bosta‐1. számú fúrások pannóniai dinoflagellata együttesei (Dél‐Dunántúl) Pannonian dinoflagellate associations from boreholes Egerág No. 7 and Bosta No. 1 (Southern Hungary)

Sütőné Szentai Mária

Abstract – The subject of the study is examination of Galeacysta etrusca zone into two subzones. The as‐ dinoflagellates from boreholes Egerág No. 7 and Bosta sociations of the Galeacysta etrusca – Spiniferites vir‐ No. 1, located south of the Mecsek mountains, southern gulaeformis and Galeacysta etrusca – Spiniferites cru‐ Hungary. In the Egerág No. 7 borehole, the following ciformis subzones indicate time differences, the lat‐ biozones have been identified: Pontiadinium pecsvarad‐ ter being stratigraphically younger and occurring ensis zone, Spiniferites paradoxus zone, Spiniferites validus zone, and Galeacysta etrusca ‐ Spiniferites virgulaeformis in Bosta No. 1 borehole. subzone of the Galeacysta etrusca zone. In the Bosta No. 1 About vertical and horizontal distribution of borehole, however, the Spiniferites validus and Galeacysta Pannonian dinoflagellate assemblages in southern etrusca zones are present, the latter being represented by Transdanubia: the Galeacysta etrusca – Spiniferites cruciformis subzone. Continuous sedimentation across the Sarmatian‐ The layers of this subzone are younger than 5,33 M.Y. Pannonian boundary developed in the southern and their formation followed the Zanclean transgres‐ foreland of the Eastern Mecsek mountains, as ex‐ sion. emplified by several borehole profiles (Szilágy No.

1, Nagykozár No. 2, Bóly No. 1, Somberek No. 2). Key words – Pannonian dinoflagellates, Galeacysta etrus‐ ca, Spiniferites cruciformis, Hungary. In the southern foreland of the Western Mecsek, however, sedimentation started somewhat later, Author’s address – Sütő Zoltánné, 7300 Komló, Május 1. with the associations of the Spiniferites bentorii ob‐ utca 7., Hungary. E‐mail: sutozoltanne12@t‐online.hu longus zone (TÍMÁR, 1986, SÜTŐNÉ SZENTAI 1989). This is the time when a contiguous water mirror Summary – In the southern foreland of the West‐ developed in the southern foreland of the entire ern Mecsek mountains, the presence of Lower Mecsek mountains, including the vicinity of Szent‐ Pannonian layers was demonstrated earlier by in‐ lőrinc, Nagykozár, Somberek, Máriakéménd, and vestigation of ostracods (TÍMÁR 1986) and dino‐ Bóly. flagellates (SÜTŐNÉ SZENTAI 1989) from borehole The dinoflagellate association closing the Lower Szentlőrinc No. XII. Dinoflagellate data from well Pannonian belongs to the Pontiadinium pecsva‐ Egerág No. 7 prove the distribution of Lower Pan‐ radensis zone. This association has been identified nonian deposits further to the south. in boreholes at Egerág, Máriakéménd, Hímesháza, In this study we describe dinoflagellate associa‐ Nagykozár, Pécsvárad, Somberek, and Bóly, tions representing the Lower Pannonian Pontiadin‐ whereas a thin coal seam indicates a temporary ium pecsvaradensis zone and the Upper Pannonian marshland developed at Szentlőrinc at this time. Spiniferites paradoxus, Spiniferites validus, and Galea‐ Late Pannonian dinoflagellate associations be‐ cysta etrusca zones from borehole Egerág No. 7, longing to the Spiniferites paradoxus zone were and those representing the Upper Pannonian found, for the time being, only in the southern Spiniferites validus and Galeacysta etrusca zones foreland of Mecsek mountains, in the vicinity of from borehole Bosta No. 1. We also suggest a cor‐ Szentlőrinc – Egerág – Nagykozár – Máriakéménd relation between the two borehole profiles. – Somberek – Bóly, where they conformably over‐ The accompanying Spiniferites species divide the lie Lower Pannonian layers.

© e‐Acta Naturalia Pannonica, 2 (1) 31.01. 2011, HU ISSN 2061–3911 112 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

The associations of the Spiniferites validus zone Pusztaföldvár, Makó, Csanádapáca, Medgyes‐ are the most widespread in the investigated south‐ bodzás, Maroslele, and Kunágota in the Great ern Transdanubian area. The occurrence in the Plain (Alföld). This species does not seem to be re‐ Western Mecsek (area of Karácodfa – Horvát‐ lated to Spiniferites bentorii‐type Pannonian forms, hertelend – Kisbeszterce) can be traced as far to therefore I do not consider it an endemic species the northwest as Gálosfa, and has a direct connec‐ within the Pannonian dinoflagellate associations. I tion to more southerly and easterly areas at Kac‐ also found it at the southern foothill of Fruska sóta – Szentlőrinc – Nagykozár – Pécsvárad – Gora, in the Grgeteg outcrop, where it has an ex‐ Somberek – Egerág – Bosta – Bóly – Majs – Töttös. cellent preservation, similar to that at Nagy‐ In the eastern foreland of Mecsek it occurs in harsány and Bácsalmás (Plate X, Figures 3 – 4; Pla‐ Bátaszék, whereas in the northern foreland, in‐ te IX, Figure 3). cluding Hegyhát and Tolna, it was identified only The distribution of the „Galeacysta etrusca com‐ in the vicinity of Dombóvár. plex” is indicated by Speranta‐Maria Popescu et The Spiniferites validus zone unconformably al. (2009) in the Pannonian basin, referring to ma‐ overlies Middle Miocene layers in the vicinity of terials from the Majs No. 2 borehole. Korpád, Horváthertelend, Karácodfa, Kisbeszterce The layers of the Galeacysta etrusca – Spiniferites in the Western Mecsek, Mesozoic limestones at cruciformis subzone were deposited following the Majs and Töttös east of the Villány mountains, beginning of the Zanclean transgression at 5,33 Permian quartz porphyry at Egerág and unspeci‐ M.Y., thus they are Pliocene in age. fied Miocene layers at Bosta south of the Mecsek. The origin, distribution, and stratigraphic span At Máriakéménd, this zone is missing from above of Galeacysta etrusca, Spiniferites virgulaeformis, and the Spiniferites paradoxus zone, probably due to particularly of Spiniferites cruciformis are going to erosion. be explored and clarified by European research The Galeacysta etrusca zone has a more limited teams with the leadership of SPERANTA‐MARIA geographical extent. It has been identified in the POPESCU. vicinity of Szentlőrinc – Egerág – Bosta – Nagy‐ harsány – Villány – Magyarbóly – Majs –Töttös. It Bevezetés is missing from the southern foreland of the East‐ ern Mecsek, from the area of Nagykozár, Som‐ A Kárpát‐medencét a késő miocénben elborító berek, and Bóly, but it occurs northeast of the csökkentsósvizi beltenger visszahúzódását dél fe‐ Mecsek at Szekszárd (Hidaspetre). lé, a feltöltődés irányát a dinoflagellaták elterjedé‐ Dinoflagellate studies from boreholes in south‐ se is jelzi. A Dunántúlon, a Mecsek környékén és a ern Transdanubia have been published in Folia Mecsektől délre eső területeken, valamint az Al‐ Comloensis and Bulletin of the Hungarian Geo‐ föld legdélebbi részén maradtak meg legtovább a logical Society (SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1984, 1986, tengeri, csökkentsósvizi életterekben ezek az 1989, 1994, 1995, 1998, 2000, 2002, 2003, 2004). együttesek. The Galeacysta etrusca zone can be subdivided A Mecsektől délre eső területről az Egerág‐7. és into two subzones, the base of the upper one being a Bosta‐1. számú fúrásokat 1980‐ban kaptam vizs‐ marked by the first appearance of the species gálatra a Magyar Állami Földtani Intézettől Spiniferites cruciformis. In the lower subzone, Galea‐ (MÁFI), JÁMBOR ÁRONtól. Ez a munka a legkoráb‐ cysta etrusca is accompanied by Spiniferites virgu‐ bi vizsgálataimhoz tartozott, amelyek egykori laeformis, but this latter species can be present any‐ munkahelyemen, a Komlói Földtani Anyagvizsgá‐ where within the zone, including the upper sub‐ ló Laboratóriumban 1979‐ben indultak el BÓNA JÓ‐ zone. ZSEF vezetésével. E két fúrás együttesét az elmúlt The presence of Spiniferites cruciformis in the évtizedek adatai alapján át kellett értékelni, töb‐ Galeacysta etrusca – Spiniferites cruciformis subzone bek között a Spiniferites cruciformis és a Galeacysta may be highly important because it has a distribu‐ etrusca fajok későbbi megismerése miatt. A tion limited to the southernmost part of Hungary, dinoflagellata fajok meghatározása, valamint az including boreholes at Bosta and Nagyharsány in együttesek zonációba sorolása az eredeti, kézira‐ Transdanubia, and Bácsalmás, Algyő, Battonya, tos jelentéshez képest sokat változtak az elmúlt e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 113

1. ábra. Helyszínrajz. • Pannóniai rétegek a dél‐dunántúli fúrásokban; + tektonikus helyzetben lévő pannóniai rétegek a fúrásokban; — a Galeacysta etrusca elterjedése; - - - a Spiniferites cruciformis elterjedé‐ se; ↔ A Galeacysta etrusca kicserélődése minden irányban; ← a Spiniferites cruciformis vándorlásának iránya. Fig. 1. Location of the Pannonian layers in boreholes of South Hungary; + Pannonian layers in tectoni‐ cally situations in the boreholes; — the spreading of Galeacysta etrusca; ‐‐‐‐‐ the spreading of Spiniferires cruciformis; ↔ the exchange of Galeacysta etrusca in every direction ; ← the direction of migration of Spiniferites cruciformis.

évtizedekben. Ahhoz, hogy a legkorábbi vizsgála‐ HAM L. WILLIAMS, JUDITH K. LENTIN és ROBERT A. taim később értelmezhetőek legyenek, revízióju‐ FENSOME 1998: The LENTIN AND WILLIAMS Index kat érdemesnek láttam elvégezni. of Fossil Dinoflagellates, 1998 Edition munkára tá‐ Az eddigi vizsgálatok alapján következtetni le‐ maszkodtam. A Chlorophyta meghatározásánál B. het arra, hogy a Mecsek déli része és a Villányi‐ VAN GEEL és T. VAN DER HAMMEN 1978: hegység között csökkentsósvízű tengerág húzó‐ Zygnemataceae in Quaternary Colombian Sedi‐ dott a pannóniai korszak fiatalabb szakaszában, a ments tanulmánya volt segítségemre. Galeacysta etrusca zónában (1. ábra). A litosztratigráfiai besorolás JÁMBOR ÁRON szó‐ beli közlése alapján, a mikroplankton zónák idő‐ Anyag és módszer beni azonosítása MAGYAR IMRE (MAGYAR & al. 2004) adatai szerint történt. A két fúrás preparátumai a komlói József Attila Az Egerág‐7 és Bosta‐1. sz. fúrásokban lévő Könyvtár és Muzeális Gyűjteményben találhatók, dinoflagellatákat az I ‐ X. fotótáblák, rétegtani elter‐ Komló, Városház tér 3. sz. alatt. jedésüket három táblázat szemlélteti. A dinoflagellaták rendszertani besorolásánál GRA‐ 114 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

A dinoflagellata együttesek jellemzése az Egerág‐7. számú fúrásban Késő pannóniai együttesek Spiniferites paradoxus zóna: 297,6‐297,9 m A fúrás 452,4 m‐ben érte el a perm időszaki kvarc‐ porfírt. Erre települnek a pannóniai rétegek, a ko‐ Megjelenő új fajok: Virgodinium pelagicum, ra pannóniai Zámori Formációval, a 349,0‐452,4 m Millioudodinium detkensis, Impagidinium globosum, között (1. táblázat). A formációból vizsgált minták, Impagidinium spongianum, Chytroeisphaeridia a 397,6‐399,9 m között, mikroplankton mentesek tuberosa, Chytroeisphaeridia hungarica (vastagabb voltak. A 397,6‐397,8 m közötti mintában KERNER‐ fallal, mint a korábbi együttesben). NÉ SÜMEGI KATALIN pannóniai korú ostracodákat Átfutó fajok az alsóbb zónából: Spiniferites ben‐ látott (egykori szóbeli közlés). torii pannonicus, Spiniferites sp., Nematosphaeropsis Dinoflagellatában gazdagok a Csákvári Agyag‐ balcombiana, Virgodinium asymmetricum ssp. tertius, márga Formáció rétegei, a 101,3‐348,8 m‐es mély‐ Virgodinium transdanuvianum, Virgodinium trans‐ ségközben. A dinoflagellata vizsgálat a Csákvári formis, Chytroeisphaeridia cariacoensis (III‐IV. fotó‐ Agyagmárga Formációban az alsó pannóniai eme‐ táblák). letet záró Pontiadinium pecsvaradensis zónát, felette Chlorophyta: Spirogyra sp., Botryococcus braunii. pedig a késő pannóniai Spiniferites paradoxus, Spiniferites validus, Galeacysta etrusca zónákat mu‐ Spiniferites validus zóna: 201,0‐251,3 m tatta ki. A legfelsőbb, 51,4‐51,6m‐es minta a Som‐ lói Formációból a Dinoflagellata‐Zygnemataceae köz‐ 201,0‐201,3 m, a zóna felső szakasza, 251,0‐251,3 m tes zónába tartozik, mert kevés dinoflagellatát tar‐ a zóna alsó szakasza. talmazott. Megjelenő új fajok: Spiniferites validus, Spiniferites galeaformis, Tectatodinium pellitum, Pontiadinium Kora pannóniai együttes inequicornutum. Pontiadinium pecsvaradensis zóna: 348,8‐348,5 m Átfutó fajok az alsóbb zónából: Impagidinium globosum, Impagidinium spongianum, Pontiadinium A dinoflagellata együttesben zónajelzők és legna‐ obesum, Virgodinium asymmetricum ssp. tertius, gyobb egyedszámban találhatók a Pontiadinium Virgodinium transdanuvianum, Virgodinium baltesi, nemzetség fajai. A zónában előforduló Spiniferites bentorii ssp. oblongus, Chytroeisphaeridia dinoflagellaták: Pontiadinium pecsvaradensis, Pon‐ cariacoensis, Chytroeisphaeridia hungarica (vastag fal‐ tiadinium pecsvaradensis ‐ Pontiadinium inequi‐ lal), és több dinoflagellata faj, melyek még nincse‐ cornutum átmeneti forma, Pontiadinium obesum, va‐ nek leírva. lamint a Virgodinium asymmetricum ssp. primus, Jellemző az alsóbb zónából átfutó fajok deformá‐ Virgodinium asymmetricum ssp. tertius, Pyxidinopsis ciója, a quadrat körvonal erőteljessé válása, a sp., Spiniferites bentorii ssp. pannonicus, Spiniferites Virgodinium asymmetricum ssp. tertius és a Pontia‐ bentorii ssp. oblongus, Nematosphaeropsis balcom‐ dinium nemzetségek fajainál (VI. tábla 3‐4. ábra). biana, Spiniferites sp., Chytroeisphaeridia cariacoensis, Az Impagidinium globosum, Tectatodinium Chytroeisphaeridia hungarica (vékony falú egyedek‐ pellitum, I. spongianum fajok 150‐150 egyeddel mu‐ kel van jelen az együttesben) (I‐II. fotótáblák). tatkoznak a 251,0‐251,3 m‐es mintában, de a fel‐ Chlorophyta: a Spirogyra sp. több példánnyal kí‐ sőbb, 201,0‐201,3 m‐ben több száz példánnyal. séri a dinoflagellatákat (III. tábla 5. ábra). A Spiniferites validus fajnak csak töredékei for‐ Prasinophyta (tengeri zöldmoszat): a Tasmanites dultak elő mindkét mintában, de jellegzetessége nemzetséghez tartozó faj egy példánya fordult elő, miatt így is azonosítható volt (V. tábla 7. ábra). nem valószínű, hogy áthalmozott (I. tábla 4. ábra). A Spiniferites bentorii ssp. oblongus alfaj ismételt A dinoflagellaták aranysárga‐sárga színűek, fino‐ jelenléte a sótartalom relatív emelkedésére utal. man szemcsézettek, egyes példányok fekete, piri‐ tes bevonatúak (II. tábla 4. ábra). e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 115

Galeacysta etrusca zóna gálat a 161. oldalon (NAGY ELEMÉR ‐ NAGY ISTVÁN Galeacysta etrusca‐Spiniferites virgulaeformis 1976). alzóna:101,3‐152,6 m Visszatérve az Egerág‐7. sz. fúrásra, a dinofla‐ gellatákon kívül a Chlorophyta (édesvízi zöld mosza‐ Megjelenő új fajok: tok) is jelen vannak, a Mougeotia laetevirens és a Galeacysta etrusca, Spiniferites virgulaeformis, Acho‐ Pediastrum boryanum fajokkal, a 101,3‐101,6 m‐es mosphaera andalousiensis, Impagidinium cf. sphae‐ mintában. A folyóvízi hatást a Pediastrum moszat ricum. jelzi. További jellemző faj a „28. forma torzult theká‐ Az alsóbb, 152,4‐152,6 m‐ben a Botryococcus val”. Ez a faj a Virgodinium asymmetricum ssp. braunii és Cooksonella circularis fajok mellett egy tertius alfajnak az erősen deformált változata, tengeri zöldmoszat faj, a Tasmanites volt jelen. mely torzulása miatt tűnik új fajnak (VII. tábla 2. ábra). Ez a faj erősen nyújtott, antapikális búbbal Dinoflagellata‐Zygnemataceae köztes zóna: is ellátva, Pontiadiniumnak fest pl. a Bosta‐1. sz. fú‐ 51,4‐51,6 m rásban (VII. tábla 3. ábra). Az alzónában előforduló fajok, a fentieken kí‐ A Galeacysta etrusca kísérő együttese van jelen eb‐ vül: Impagidinium spongianum, Impagidinium glo‐ ben a mintában, kevesebb, fogyatkozó egyed‐ bosum, Tectatodinium pellitum, Millioudodinium számmal, és a zónajelző fajok nélkül. (2. és 3. táb‐ bacculatum, Pontiadinium pecsvaradensis (erősen lázat). megvastagodva), Pontiadinium obesum (vékony fal‐ lal, kezdetleges tabulációval, V. tábla 5‐6. ábra), A sporomorpha együttesek rövid jellemzése Pontiadinium inequicornutum (nagyon vékony fal‐ lal). A Chytroeisphaeridia hungarica jól fejlett, mére‐ A Pontiadinium pecsvaradensis, Spiniferites para‐ te nagyobb, mint a S. validus zónában volt és több doxus, Spiniferites validus zónákban kevés a spóra‐ száz példányban van jelen (V. tábla 1‐4). pollen szemcse. Ezt az együttest a zónajelző Galeacysta etrusca faj A Spiniferites paradoxus zónában a mocsári‐ mellett elsősorban a Spiniferites virgulaeformis elő‐ láperdei vegetáció pollenjeinek kisebb felszaporo‐ fordulása jellemzi. Az alzóna kísérő együttesében dása a vegetáció átmeneti megtelepedését mutatja, a vastag, szivacsos falú formák dominánsak, több a Spiniferites validus zóna megnövekedett vízmély‐ száz egyeddel, a Tectatodinium pellitum, Impa‐ sége azonban elmosta ezt. gidinium spongianum fajokkal. A Galeacysta etrusca zónában és afelett, az 51,4‐ Az Impagidinium spongianum faj a S. paradoxus 152,6 m‐es mélységköz mintáiban az egykori ten‐ zónában vékony falú, a S. validus zónában már gerparton a mocsári‐láperdei vegetáció megtele‐ sokkal vastagabb (IV. tábla 3‐6. ábra), a Galeacysta pedését igazolják a Taxodiaceae‐Cupressaceae, Taxo‐ etrusca zónában pedig már olyan vastag falú, hogy dium pollenek. alig hasonlít elődeire (VIII. tábla 3. ábra). A partközeli vizeken tündérrózsák nyíltak A tabulációs dinoflagellaták közül az Impa‐ (Nymphaeaepollenites pannonicus), távolabb az gidinium globosum kisebb termetű, mint a Spini‐ égeres lápi vegetáció terült el. ferites paradoxus és a Spiniferites validus zónákban A parti erdő lombos erdei zónájában, az aljnö‐ volt. vényzetben páfrány félék éltek (Osmunda, A Spiniferites virgulaeformis faj a Peterd‐1. sz. fú‐ Laevigatosporites haardti), spórájuk gyakorisága ma‐ rásban tektonikus helyzetű pannóniai rétegben ta‐ gas. lálható a triász rétegsorban, 864,8 m‐ben, melyet a A hegyvidéki tűlevelű fenyő félék az 51,4‐152,6 vizsgálat idején még csak mint pannóniai m‐es mélységközben dominánsak. dinoflagellatát ismertem (IX. tábla 1. ábra). Ebben a mintában nem volt nannoplankton, míg a fúrás A dinoflagellata együttesek jellemzése 782,0‐800,0 m‐es mélységközéből BÓNA JÓZSEF al‐ a Bosta‐1. számú fúrásban só pannóniai nannoplanktont határozott meg (személyes közlés). A publikációban „pollenekkel A fúrás 347,0‐412,8 m között harántolta a Tésenyi igazolt alsó pannoniai homok”‐ként idézett a vizs‐ Formáció karbon korú rétegeit. E felett a 240,7‐ 116 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

347,0 m között kérdésesen jelölte meg JÁMBOR Pyxidinopsis psilata, Impagidinium globosum, ÁRON az alsó miocén rétegeket. A pannóniai réte‐ Impagidinium spongianum, Tectatodinium pellitum, gek alsó határát a 240,7 m‐től kezdődően határoz‐ Virgodinium asymmetricum, Chytroeisphaeridia ta meg. cariacoensis, Chytroeisphaeridia hungarica, Dinofla‐ A 235,5‐240,7 m Kállai Formációból két mintát gellata egyéb forma. vizsgáltam, amelyek mikroplankton mentesek A Chlorophyta moszatokat a Botryococcus braunii voltak, de spóra‐pollent tartalmaztak. jól fejlett, szép példányai, a Spirogyra sp. 3c. típus, A pannóniai rétegösszlet 49,2‐235,5 m‐es mély‐ Cooksonella circularis és a Mougeotia laetevirens kép‐ ségköze JÁMBOR ÁRON személyes közlése alapján viselik. a Somlói és Tihanyi Formációkon belüli. E sza‐ Ebben a mintában a Spiniferites cruciformis faj je‐ kaszból négy mintát kaptam vizsgálatra: 201,5‐ lenléte érdemel figyelmet. A faj nem tartozik a 201,7 m, 154,0‐154,2 m, 101,1‐101,3 m, 51,6‐51,8 m. Spiniferites bentorii típusú dinoflagellatákhoz. Ki‐ alakulása délebbre keresendő. Magyarországon Késő pannóniai együttesek csak a legdélebbi fúrásainkban találtam meg: Nagyharsánynál, valamint az Alföldön Bácsalmás Spiniferites validus zóna: 201,5‐201,7 m ‐Algyő‐Battonya‐Pusztaföldvár‐Makó‐Csanádapá‐ ca‐Medgyesbodzás‐Maroslele‐Kunágota környé‐ A Spiniferites validus zónában általában előforduló kén (IX. tábla 3. ábra, X. tábla 2‐3. ábra). fajokkal jellemezhető a minta. A Spiniferites validus A Dél‐Dunántúlon a Túrony‐1. sz. fúrásban fajnak csak a függelékeit találtam meg, egész pél‐ 1422,0 m‐ben, a karbon rétegsorba tektonikusan dányokkal a Spiniferites balcanicus, Virgodinium becsípett pannóniai rétegben is megtaláltam. transdanuvianum, Spiniferites galeaformis, Impagi‐ A fajnak jól fejlett, szép példányát találtam meg dinium spongianum, Impagidinium globosum, Virgo‐ a szerbiai Fruska Gora déli lábánál lévő Grgeteg dinium asymmetricum, Chytroeisphaeridia hungarica feltárásában (X. tábla 4. ábra). A mintát 1981‐ben fajok fordultak elő. kaptam vizsgálatra Jámbor Árontól. A Chlorophyta moszatok közül csak a Botryo‐ A romániai Bengesti Valea Mare feltárásból coccus braunii mutatkozott kevés egyeddel. Müller Pál adott vizsgálatra egy mintát 1994‐ben, melyben a Spiniferites cruciformis fajnak több egye‐ Galeacysta etrusca zóna: 154,0‐154,2 m de fordult elő. A Spiniferites validus zónához képest itt felszapo‐ rodnak a dinoflagellaták. Megjelenő új faj a A sporomorpha együttesek rövid jellemzése Galeacysta etrusca, melyet az előző zónában is meg‐ lévő fajok nagyobb egyedszáma kísér, a vastag, A Spiniferites validus zóna mintájából teljesen hi‐ szivacsos falú Impagidinium spongianum és Tectato‐ ányzott a spóra‐pollen, csakúgy mint Egerágnál. dinium pellitum fajokkal. A Chytroeisphaeridia A Galeacysta etrusca zónában Egerággal szemben hungarica is gyakori, a Spiniferites fajok viszont hiá‐ Bostánál kevesebb a mocsári‐láperdei vegetáció nyoznak. Az édesvizi Chlorophytát a Botryococcus pollenje. braunii egy‐két példánya képviseli. A lombos erdei fajok pollenje több, melyek kö‐ zött a dió‐félék dominanciája tűnik ki Galeacysta etrusca‐Spiniferites cruciformis (Caryapollenites simplex). Az aljnövényzetben élt alzóna:101,1‐101,3 m páfrány‐félék között az Osmunda kevesebb, a Laevigatosporites haardti több. Ebben a mintában a Galeacysta etrusca zóna jelleg‐ A mélylápi Azolla bohemica jelen van, míg Eger‐ zetes együttesét találtam meg, a Galeacysta etrusca ágnál hiányzott, de a tündérrózsa‐féle itt is jelen és Spiniferites cruciformis fajokkal. A Spiniferites volt. cruciformis a fajnak egy variációs alakjával van je‐ A hegyvidéki tűlevelűek mindenütt dominán‐ len, mely a battonyai példányhoz hasonló (VII. sak, Bostánál a Tsuga‐félék gyakoribbak. tábla 4. ábra és IX. tábla 2. ábra). Kísérő együttes: Achomosphaera andalousiensis, e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 117

Rétegazonosítás a két fúrásban és egy lehetőség zanclei emeletben, az 5,33 millió év felett jelzett. A a magyarországi miocén‐pliocén határ megvoná‐ Földközi‐tengerből a zanclei emeletben indult sára a Spiniferites cruciformis dinoflagellata transzgresszió idézte elő a fajok vándorlását alapján (POPESCU et al. 2007, 2009). Ez a faj Magyarország déli részére ezzel az áramlattal érkezhetett. Ugyanazon mélységből vett minták dinoflagellata Magyarországon csak a legdélebbi kifejlődési te‐ és sporomorpha tartalma között is különbségek rületeken maradt meg ez a faj, ahol még a sótarta‐ vannak. Nagy kérdés volt számomra sokáig, külö‐ lom adott volt a fennmaradásához. Ahol megtalál‐ nösen a bostai minták esetében, hogy fáciesbeni juk, igazolni tudjuk az 5,33 millió évnél fiatalabb vagy időbeni különbségről van‐e szó. pliocén sorozatot. A Spiniferites validus zóna esetében fáciesbeni a különbség. Bostánál sekélyebb lehetett a víz, ezt A pannóniai dinoflagellata együttesek vertikális mutatja a kőzettani kifejlődés, és a dinoflagellaták és horizontális elterjedéséről a Dél‐Dunántúlon kevés egyedszáma. A dinoflagellaták között a Virgodinium asymmetricum kereszt alakú deformá‐ A szarmata és pannóniai emeletek között folyama‐ ciója itt korábban alakult ki. Egerágnál faj‐ és tos üledékképződés a Kelet‐Mecsektől délre fejlő‐ egyedszámban gazdag ugyanezen zónának az dött ki, a Szilágy‐1., Nagykozár‐2., Bóly‐1. és Som‐ együttese, mely mélyebb vízre utal. berek‐2. sz. fúrásokban. A Galeacysta etrusca zóna két együttese időbeni A Nyugat‐Mecsek déli előterében később, a különbséget mutat. Spiniferites bentorii oblongus zóna együttesével in‐ A zóna alsóbb részén a Galeacysta etrusca és a dul az üledékképződés (TIMÁR ISTVÁNNÉ 1986, SÜ‐ Spiniferites virgulaeformis együttest találjuk az TŐNÉ SZENTAI 1989), és ekkor fedte összefüggő Egerág‐7 152,4‐152,6 m, és a 101,3‐101,6 m‐ben. víztükör a Mecsektől délre lévő területeket, Szent‐ A Bosta‐1 154,0‐154,2 m‐es mintájában csak a lőrinc‐Nagykozár‐Somberek‐ Máriakéménd‐Bóly Galeacysta etrusca faj fordult elő. Sajnos, a beszá‐ környékét. radt fiolák miatt nem volt módom több cseppet is A kora pannóniai korszakot záró dinoflagellata átnézni, mely segíthetett volna ennek a mintának együttes a Pontiadinium pecsvaradensis zónáé. Ez az az összetételét pontosítani, így csak sejthető, hogy együttes Egerág, Máriakéménd, Hímesháza, az alsóbb együtteshez tartozhat. Nagykozár, Pécsvárad, Somberek, Bóly környéki A Galeacysta etrusca zóna felsőbb együttese a fúrásokban igazolható, Szentlőrincnél ideiglenes Bosta‐1. sz. fúrás 101,1‐101,3 m‐es mintájában, a elmocsarasodással, melyre ott vékony lignit réteg Galeacysta etrusca és a Spiniferites cruciformis fajok‐ utal. kal képviselt. A késő pannóniai dinoflagellata együttesek a A Spiniferites cruciformis faj előfordulása jelzi a fi‐ Spiniferites paradoxus zónával a Mecsek környékén atalabb üledékképződést a Galeacysta etrusca zóna – az eddigi adatok alapján – csak a Mecsektől dél‐ felső részén. re találhatók, folyamatos településsel a kora pan‐ Az 5,33 millió év feletti pannóniai rétegek korát nóniai rétegeken Szentlőrinc‐Egerág‐Nagykozár‐ dinoflagellata vizsgálattal idáig bizonyítani nem Máriakéménd‐Somberek‐Bóly környékén. tudtuk. Ehhez szükség volt a Mediterrán térség A Spiniferites validus zóna együttese a Dél‐ dinoflagellata együtteseinek vizsgálatára. Speran‐ Dunántúlon a legszélesebb elterjedésű. A nyugat‐ ta‐Maria Popescu (2007) vezetésével egy kutató‐ mecseki előfordulás (Karácodfa‐Horváthertelend‐ csoport a Maccarone szelvényből (Olaszország 12º Kisbeszterce környéke) északnyugaton Gálosfa északi hosszúság és 44º déli szélesség), ostracoda, környékéig követhető, dél és kelet felé pedig ösz‐ foraminifera, sporomorpha és dinoflagellata vizs‐ szeköttetésben áll Kacsóta‐Szentlőrinc‐Nagykozár gálatokat végzett. A messinai‐zanclei emeletekben ‐Pécsvárad‐Somberek‐Egerág‐Bosta‐Bóly‐Majs‐ a mediterrán transzgresszióhoz kapcsolódó fauna‐ Töttös környékével. A Mecsektől keletre Bátaszék és flóraváltozásokat mutatták ki. A Paratethys‐ környékén találjuk, míg a Mecsektől északra eső fajok, és sok magyarországi pannóniai dinofla‐ Hegyhátról és Tolnából csak Dombóvár környéké‐ gellata faj van jelen a Maccarone szelvény messi‐ ről van adatunk. nai emeletében. A Spiniferites cruciformis faj a A pannóniai rétegek a Spiniferites validus zónával 118 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái a Nyugat‐Mecsekben Korpád‐Horváthertelend‐ Véleményem szerint a zanclei emelet korai sza‐ Karácodfa‐Kisbeszterce környékén a középső mio‐ kaszában a tengeri összeköttetést a Galeacysta cénre, a Villányi‐hg.‐től keletre Majs és Töttös kör‐ etruscán kívül a Spiniferites cruciformis bizonyítja. nyékén a mezozoikum mészkő rétegeire, a Me‐ Ennek az összeköttetésnek az útvonala ma még csektől délre Egerágon a permi kvarcporfírra, Bos‐ nem ismert. Lehet, hogy erodálódtak e réteg‐ tánál bizonytalan korú miocénre települtek. Má‐ összletek. riakéméndnél a S. paradoxusos együttes felett hiá‐ Az európai kutató közösségek SPERANTA‐MARIA nyoznak, feltehetően erodálódtak. POPESCU vezetésével a Galeacysta etrusca, Spini‐ A Galeacysta etrusca zóna ehhez képest szűkebb ferites virgulaeformis, Spiniferites cruciformis fajok horizontális elterjedésű. Szentlőrinc‐Egerág‐Bosta‐ adatait beépítve pontosítják majd a fajok, különö‐ Nagyharsány‐Villány‐Magyarbóly‐Majs‐Töttös sen a Spiniferites cruciformis faj evolucióját, hori‐ környékén bizonyított. Hiányzik a Kelet‐Mecsek zontális elterjedését és időbeni helyzetét. déli előteréből Nagykozár, Somberek, Bóly kör‐ E dolgozatban a Galeacysta etrusca zóna együt‐ nyékéről, viszont kimutatott a Mecsektől északke‐ teseinek újabb adataival e kutatásokat szeretnénk letre, Szekszárd (Hidaspetre) környékén. segíteni. A Dél‐Dunántúlon mélyült fúrások dino‐‐ flagellata vizsgálatait a Folia Comloensis‐ben és a Az előfordult taxonok felsorolása a leírókkal Földtani Közlönyben publikáltam (SÜTŐNÉ SZEN‐ TAI M. 1984, 1986, 1989, 1994, 1995, 1998, 2000, Dinoflagellata: 2002, 2003, 2004). Achomosphaera andalousiensis (JAN DU CHENE A Galeacysta etrusca zónát két alzónára tagolja a 1977) JAN DU CHENE et LONDEIX 1988 zóna felső részén megjelenő Spiniferites cruciformis Chytroeisphaeridia cariacoense (WALL 1967) faj. A zóna alsóbb együttesében a Spiniferites virgu‐ MATSUOKA 1987 laeformis van jelen, mint a zónajelző faj kísérőele‐ Chytroeisphaeridia hungarica SÜTŐ‐SZENTAI 1990 me. A S. virgulaeformis faj azonban a zónán belül Chytroeisphaeridia tuberosa SÜTŐ‐SZENTAI 1985 mindenütt jelen lehet, a felsőbb együttesben is. Galeacysta etrusca CORRADINI et BIFFI 1988 A Galeacysta etrusca‐Spiniferites cruciformis Impagidinium globosum SÜTŐ‐SZENTAI 1985 alzónában a Spiniferites cruciformis faj jelenléte ki‐ Impagidinium spongianum SÜTŐ‐SZENTAI 1985 emelten fontos lehet. Csak a legdélebbi fúrásaink‐ Impagidinium cf. sphaericum (WALL 1967) LENTIN ban fordult elő Bosta‐Nagyharsány, valamint az et WILLIAMS 1981 Alföldön Bácsalmás‐Algyő‐Battonya‐Pusztaföld‐ Millioudodinium detkensis SÜTŐ‐SZENTAI 1990 vár‐Makó‐Csanádapáca‐Medgyesbodzás‐Maros‐ Nematosphaeropsis balcombiana DEFLANDRE et lele‐Kunágota környékén. E faj kialakulása nem COOKSON 1955 mutat kapcsolatot a Spiniferites bentorii típusú pan‐ Pontiadinium inequicornutum (BALTES 1971) nóniai fajokkal, ezért nem tartom endemikus faj‐ STOVER ET EVITT 1978 nak a pannóniai dinoflagellata együttesben. Egy Pontiadinium obesum SÜTŐ‐SZENTAI 1982 délebbi előfordulását a Fruska Gora déli lábánál a Pontiadinium pecsvaradensis SÜTŐ SZENTAI 1982 grgetegi feltárásban is megtaláltam, ahol nagyon Pyxidinopsis psilata (WALL ET DALE 1973) Head jó megtartási állapotú, csakúgy, mint Nagyhar‐ 1994 sánynál és Bácsalmásnál (X. tábla 3 ‐ 4. ábrák, IX. Spiniferites balcanicus (BALTES 1971) SÜTŐ‐ tábla 3. ábra). SZENTAI 2000 A „Galeacysta etrusca complex” elterjedését Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et SPERANTA‐MARIA POPESCU (SPERANTA‐MARIA DALE 1970 ssp. oblongus SÜTŐ‐SZENTAI 1986 POPESCU et al. 2009) jelzi a Pannon‐medencében is, Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et hivatkozva a Majs‐2. sz. fúrás vizsgálatára. Tanul‐ DALE 1970 ssp. pannonicus SÜTŐ‐SZENTAI 1986 mányukban a 10.A ábrán tengeri összeköttetést Spiniferites cruciformis WALL et DALE 1973 ábrázolnak a Pannon‐medence és a Mediterrán Spiniferites galeaformis SÜTŐ‐SZENTAI 1994 tenger között a Messinai salin crízis előtt. A 10.B Spiniferites tihanyensis SÜTŐ‐SZENTAI 2000 ábrán a „Latest Messinian‐Early Zanclean” idején Spiniferites validus SÜTŐ‐SZENTAI 1982 a Vaskapu környékén az összeköttetés megsza‐ Spiniferites virgulaeformis SÜTŐ‐SZENTAI 1994 kad. Virgodinium asymmetricum SÜTŐ‐SZENTAI 2010 e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 119

Virgodinium asymmetricum ssp. primus SÜTŐ‐ POPESCU, S. ‐P., DALESME, F., JOUANNIC, G., SZENTAI 2010 ESCARGUEL, G., HEAD, M. J., MIHAELA CARMEN Virgodinium asymmetricum ssp. tertius SÜTŐ‐ MELINTE‐DOBRINESCU, M. C., SÜTŐ‐SZENTAI, M., SZENTAI 2010 BAKRAC, K., CLAUZON, G. & SUC, J.‐P. 2009: Virgodinium pelagicum (SÜTŐ‐SZENTAI 1990) SÜTŐ Galeacysta etrusca complex: Dinoflagellate Cyst ‐SZENTAI 2010 Marker of Paratethyan Influxes to the Mediter‐ Virgodinium transdanuvianum (SÜTŐ‐SZENTAI ranean Sea Before and after the Peak of the 1990) SÜTŐ‐SZENTAI 2010 Messinian Salinity Crisis. – Palynology 33 (2): Virgodinium transformis SÜTŐ‐SZENTAI 2010 105–134. Tectatodinium pellitum WALL ET DALE 1967 SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1984: Szervesvázú mikro‐ plankton vizsgálatok a Mecsek hegység környé‐ Chlorophyta: kének pannóniai rétegeiből. [Die Microplank‐ Botryococcus braunii KÜTZING 1849 ton Organischen Untersuchungen aus den Pan‐ Cooksonella circularis NAGY 1965 nonischen Schichten der Umgebung des Mecsek Mougeotia laetevirens (A. BRAUN) WITTROCK in B. Gebirges (Süd‐Ungarn)]. − Folia Comloensis 1: VAN GEEL et T. VAN DER HAMMEN 1978 55−77. Pediastrum boryanum (TURP.) MENEGHINI SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1986: A magyarországi pan‐ Spirogyra 3c típus B. VAN GEEL et T. VAN DER nóniai (s. l.) rétegösszlet mikroplankton vizsgá‐ HAMMEN 1978 lata. [Über das Microplankton mit Organischer Membranbildungen des Ungarischen Schichten‐ Köszönetnyilvánítás komplexes ʺPannon s. l. ʺ]. − Folia Comloensis 2: 25–45. Megköszönöm Dr. Jámbor Áronnak és Dr. Magyar Im‐ SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1989: A Szentlőrinc − XII. sz. rének a dolgozat lektorálását, szakmai tanácsaikat, ja‐ szerkezetkutató fúrás pannóniai rétegsorának vaslataikat és bátorításukat. Fazekas Imre szerkesztő úr‐ szervesvázú mikroplankton flórája. − Földtani nak a folyamatos publikációs lehetőséget, a sok számí‐ Közlöny 119: 31−43. tógépes segítséget, s azt bizalmat és bíztatást köszönöm, SÜTŐ Z.‐né 1994: Microplankton Associations of mely hosszú évek óta erőt ad munka folytatásához. Organic Sceleton in the Surroundings of Villány

Mts. [A Villányi‐hegység környékének szerves‐

vázú mikroplankton együttesei]. − Földtani Irodalom – References Közlöny 124 (4): 451−478.

SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1995: A Délkelet − Dunántúl MAGYAR I., JUHÁSZ GY., SZUROMINÉ KORECZ A. & ősföldrajzi képe a Pannóniai emelet idején. SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2004: A pannóniai Tótkom‐ [Paleogeographical Changes in SE Trans‐ lósi Mészmárga Tagozat kifejlődése és kora a danubia during the Pannonian]. – Folia Com‐ Battonya‐pusztaföldvári‐hátság környezetében – loensis 6: 35–55. The Tótkomlós Calcareous Marl Member of the SÜTŐNÉ SZENTAI M. 1997: A Komlói Természettu‐ Lake Pannon Sedimentary Sequence in the Bat‐ dományi Gyűjtemény mikropaleontológiai típus tonya‐Pusztaföldvár Region, SE Hungary – ‐ anyaga. [Micropaleontological Type Material Földtani Közlöny 134 (4): 521–540. of Natural Historical Collection at Komló]. – NAGY E. & NAGY I. 1976: A Villányi‐hegység Tri‐ Földtani Közlöny 126 (2–3): 267–268. ász képződményei – Geologica Hungarica Series SÜTŐNÉ SZENTAI M.. 1998: A Hidaspetre (Szek‐ Geologica 17: 111–227. szárd) feltárás mikroflórájának vizsgálata. − POPESCU, S.‐P., MELINTE, M.‐C., JEAN‐PIERRE SUC, Folia Comloensis 7: 25–36. CLAUZON, G., QUILLÉVÉRÉ, F.,& SÜTŐ‐SZENTAI, SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2000: Examination for Mic‐ M. 2007: Earliest Zanclean Age for the Colom‐ roplanktons of Organic Sceleton in the Area bacci and Uppermost Di Tetto Formations of the between the Mecsek and the Villány Mountains „Latest Messinian” Northern Appennines: New (South‐Hungary, Somberek No. 2 borehole). Palaeoenvironmental Data from the Maccarone [Szervesvázú mikroplankton vizsgálatok a Me‐ Section (Marche Province, Italy). – Geobios 40: csek és a Villányi‐hegység közötti területen 359–373. 120 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

(Somberek ‐ 2. sz. fúrás)]. − Folia Comloensis 8: 157–167. SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2002: Analysis of Micro‐ planktons of Organic Sceleton from Borehole Nagykozár 2 (S–Hungary). – Folia Comloensis 11: 93–110. SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2003: A Máriakéménd–3. sz. fúrás szervesvázú mikroplankton vizsgálata. [Analysis of Microplanktons of Organic Ske‐ leton from Máriakéménd 3 (South Hungary, Ba‐ ranya country)]. – Folia Comloensis 12: 129–142. SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2004: A Karácodfa Kft‐2. szá‐ mú fúrás dinoflagellata vizsgálata (Mecsek hegység). [The investigation of dinoflagellates of Karácodfa Kft‐2 borehole (South Hungary Me‐ csek Mountains]. – Folia Comloensis 13: 93–102. SÜTŐNÉ SZENTAI M. 2010: Definition and Des‐ cription of New Dinoflagellate Genus, Species and Subspecies from the Pannonian Stage (Hungary). – e‐Acta Naturalia Pannonica 1 (2): 223–239. TÍMÁR I.‐né 1986: Ostracoda fauna a Szentlőrinc‐ XII. sz. fúrás pannóniai rétegeiben. – Folia Com‐ loensis 2: 53–64. VAN GEEL, B. & T. VAN DER HAMMEN 1978: Zyg‐ nemataceae in Quaternary Colombian Sedi‐‐ ments. – Review of Palaeobotany and Palyno‐ logy 25: 377–392. WILLIAMS, GRAHAM. L., JUDITH K. LENTIN and RO‐ BERT A. FENSOME 1998: The Lentin and Williams Index of Fossil Dinoflagellates 1998 Edition. – AASP Contributions Series Number 34: 1–817. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 121

Szervesvázú Mikroplankton zónák Egerág-7. Bosta-1

Mougeotia laetevirens zóna Anyaghiány 0,0-49,2 m

Dinoflagellata- 51,4-51,6 m 51,6-51,8 m Zygnemataceae köztes zóna (5) maradvány mentes csoport csoport Dunántúli Formáció F ő

Galeacysta etrusca -

101,1-101,3 m (4b) csoport

.Spiniferites ő Galeacysta 5,33 M.Y. ↑ zóna zóna cruciformis alzóna

ő etrusca zóna 7,9 ↑. G. etrusca- S. virgulaeformis 101,3-152,6 m (4a) 154,0-154,2 m (4a) alzóna

Spiniferites tihanyensis zóna csoport csoport (8,1 M.Y.) ő Dunántúli Formáció F Formáció Dunántúli Spiniferites validus zóna 201,0-251,3 m 201,5-201,7 m Spiniferites balcanicus f (9,2 M.Y.) (3) (3)

Spiniferites paradoxus zóna 297,6-297,9 m

(10,6 M.Y.) (2) F Formáció Peremartoni Kőzettanilag kérdésesen alsó miocén

PANNONIAI S.L. Pontiadinium pecsvaradensis 240,7-347,0 m 348,5-348,8 m zóna (1) (10,8 M.Y.)

Spiniferites bentorii oblongus zóna

zóna zóna (11,6 M.Y.) ő

Spiniferites bentorii pannonicus zóna (11,8 M.Y.) dmények, 347,0 m alatt m alatt 347,0 dmények, ő Spiniferites bentorii f Mecsekia ultima_ Spiniferites bentorii

pannonicus-Lingulodinium 452,4 m alatt feküje, dmények machaerophorum zóna ő (12 M.Y.) bb ő

Spiniferites bentorii budajenoensis-Mecsekia része része incrassata zóna Permi Kvarcporfír a Miocén képz Miocén a Kvarcporfír Permi Tésenyi Formáció (Karbon), a Miocén képz Miocén a (Karbon), Formáció Tésenyi A szarmata emelet legfels 1. táblázat. Table 1. The layer‐situation of Egerág‐7 and Bosta‐1 boreholes in the organic microplancton zonation 122 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

Az Egerág-7. sz. fúrás dinoflagellata együtteseinek táblázata 397,6-399,9 m 348,5-348,8 297,6-297,9 251,0-251,3 201,0-201,3 152,4-152,6 101,3-101,6 51,4-51,6 ¦ 1 2 3 4a 5

Spiniferites bentorii pannonicus ? + Spiniferites bentorii oblongus + + Spiniferites sp. + Nematosphaeropsis balcombiana + + Pontiadinium pecsvaradensis - + P. pecsvaradensis-P. inequicornutum - Pontiadinium inequicornutum ? + + + Pontiadinium obesum -? Pyxidinopsis sp. - Virgodinium asymmetricum primus - - Virgodinium asymmetricum tertius - - ? ? + + + Virgodinium transdanuvianum ?? Virgodinium transformis ?? Virgodinium pelagicum - Millioudodinium detkensis ? Chytroeisphaeridia cariacoensis ? ? ? Chytroeisphaeridia tuberosa ?? Chytroeisphaeridia hungarica ? - - - - - ? Impagidinium globosum ? - - - ? ? Impagidinium spongianum ? - - - - ? Impagidinium cf. sphaericum + Tectatodinium pellitum - - - - ? Spiniferites validus ? - Spiniferites galeaformis ? ? Spiniferites virgulaeformis + ? Achomosphaera andalousiensis ? Galeacysta etrusca + + Dinoflagellata egyéb formák ???- ? Tasmanites sp. + + Spirogyra sp. - ? + Botryococcus braunii + - - ? Cooksonella circularis + + Mougeotia laetevirens + + Pediastrum boryanum + Kulcs: - = 50 db < ? = 10-50db + = 10 > db + = torzult alak ¦ üres minta; 1 = P. pecsvaradensis zóna, 2 = S. paradoxus z., 3 = S. validus z., 4a = Galeacysta etrusca-Spiniferites virgulaeformis alzóna 2. táblázat.

Table 2. Dinoflagellata species in the Egerág No. 7 borehole e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 123

A Bosta-1. sz. fúrás dinoflagellata m m m m együtteseinek táblázata 234,0-240,2 234,0-240,2 201,5-201,7 154,0-154,2 101,1-101,3 m 51,6-51,8 ♠ 3 4a 4b ─ Spiniferites validus töredéke + Spiniferites balcanicus + Spiniferites galeaformis + Spiniferites tihanyensis + Impagidinium globosum + █ Impagidinium spongianum + █ █ Impagidinium sp. + Virgodinium asymmetricum ssp. tertius ╬ ╬ Virgodinium asymmetricum + Virgodiniumidii transdanuvianum i i + Chytroeisphaeridia hungarica + █ █ Chytroeisphaeridia cariacoensis + Pyxidinopsis psilata + Tectatodinium pellitum █ █ Pontiadinium pecsvaradensis ▌ Galeacysta etrusca ▌ ▌ Spiniferites cruciformis var. + Achomosphaera andalousiensis + Dinoflagellata egyéb forma + + + Deflandrea sp. áthalmozott + Mougeotia laetevirens + Botryococcus braunii + + █ Spirogyra 3c típus + Cooksonella circularis + Kulcs: ♠ = pollenes; + = 10 db >, ▌= 10-50 db, █ = 50 db <, ─ üres minta; ╬ = kereszt alakú torzult forma; 3 = S. validus zóna, 4a = Galeacysta etrusca-Spiniferites virgulaeformis alzóna, 4b = G. etrusca-Spiniferites cruciformis alzóna; 3. táblázat.

Table 3. Dinoflagellata species in the Bosta No. 1 borehole 124 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

I. tábla. 1‐4. Egerág‐7. sz. fúrás 348,5‐348,8m. 1. Pontiadinium pecsvaradensis‐P. inequicornutum átme‐ neti forma 84 μm; 2. Pontiadinium obesum 81 μm; 3. Pontiadinium pecsvaradensis 80 μm; 4. Tasmanites sp. 88 μm. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 125

II. tábla. 1‐4. Egerág‐7. sz. fúrás 348,5‐348,8 m. 1. Spiniferites bentorii ssp. pannonicus 60 μm; 2. Virgodinium asymmetricum ssp. primus (tabuláció nélküli forma) 71 μm; 3. Nematosphaeropsis balcombiana 90 μm; 4. Spiniferites sp. 82 μm. 126 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

III. tábla. 1‐5. ábra. Egerág‐7. sz. fúrás 297,6‐297,7 m. 1. Virgodinium asymmetricum ssp. tertius 69 μm; 2. Virgodinium transdanuvianum 70 μm; 3‐4. Virgodinium transformis 62 μm; 5. Spirogyra sp. 98 μm. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 127

IV. tábla. 1‐7. Egerág‐7. sz. fúrás. 1. Impagidinium globosum 70 μm; 297,6‐297,7 m; 2. Virgodinium pelagicum 70 μm 297,6‐297,7 m; 3‐4. Impagidinium spongianum 67 μm 297,6‐297,7 m; 5‐6. Impagidinium spongianum 60 μm 251,0‐251,3 m. 128 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

V. tábla. 1‐7. Egerág‐7. sz. fúrás. 1.Chytroeisphaeridia hungarica 53 μm 251,0‐251,3 m; 2. Chytroeisphaeridia hungarica 52 μm 152,4‐152,6m; 3‐4. Chytroeisphaeridia hungarica 58‐60 μm 101,3‐ 101,6 m; 5‐6. Pontiadinium obesum, kezdetleges fejlettségű tabulációval 66x70 μm 152,4‐152,6 ; 7. Spiniferites validus függelék hossza 45 μm, elágazás 35 μm 251,0‐251,3 m. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 129

VI. tábla. 1‐6. Egerág‐7. sz. fúrás. 1‐2. Impagidinium globosum 65 μm 251,0‐251,3 m; 3‐4. Pontiadinium cf. obesum (quadrat variáció) 83x75 μm 251,0‐251,3 m; 5‐6. Impagidinium cf. sphaericum 60x64 μm 152,4‐152,6 m. 130 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

VII. tábla. 1‐2. Egerág‐7. sz. fúrás 152,4‐152,6 m. 1. Spiniferites virgulaeformis 70x80 μm; 2. Virgodinium asymmetricum ssp. tertius (torzult variációs forma) 72 μm; 3‐5. Bosta‐1. sz. fúrás 101,1‐101,3 m. 3. Virgodinium asymmetricum ssp. tertius (torzult variációs forma) 75x50 μm; 4. Spiniferites cruciformis (variációs forma) 70 μm; 5. Achomosphaera andalousiensis (töredék). e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 131

VIII. tábla. 1‐5. ábra Bosta‐1. sz. fúrás. 1. Galeacysta etrusca 88x84 μm 101,1‐101,3 m; 2. Spiniferites balcanicus 75x65 μm 201,5‐201,7 m; 3. Impagidinium spongianum 85x80 μm 101,1‐101,3 m; 4. Virgodinium asymmetricum ssp. primus 52x50 μm 101,1‐101,3 m; 5. Chytroeisphaeridia cariacoensis 45x55 μm 101,1‐101,3 m. 132 Sütőné: Egerág ás Bosta dinoflagellátái

IX. tábla. 1. Spiniferites virgulaeformis Nagyharsány ‐ 1. sz. fúrás 169,4‐170,4 m; 2. Spiniferites cruciformis var. Battonya K ‐ 13. sz. fúrás 991,0‐1009,0 m; 3. Spiniferites cruciformis Nagyharsány ‐ 1. sz. fúrás 169,4‐170,4 m; Az 1 ‐ 3. ábrák nagyítása 1000 X‐es. e‐Acta Nat. Pannon. 2 (1) 2011 133

X. tábla. 1. Spiniferites virgulaeformis Peterd – 1. sz. fúrás 864,8 m; 2 ‐ 4. Spiniferites cruciformis 2. ábra Maroslele ‐ 1 . sz. fúrás 3130,0 – 3134,0 m; 3. ábra Bácsalmás – 1. sz. fúrás 330,6 – 332,9 m; 4. Grgeteg (Szerbia) feltárás, a fehér márga felett 80 cm‐re (Jámbor Áron gyűjtése)

© e‐Acta Naturalia Pannonica, 2 (1) 31.01. 2011, HU ISSN 2061–3911