A Kelet-Európai Népzene Hatása Ligeti György Zenéjére
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
KERÉKFY MÁRTON A KELET-EURÓPAI NÉPZENE HATÁSA LIGETI GYÖRGY ZENÉJÉRE DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2014 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori iskola (7.6 Zeneművészet) A KELET-EURÓPAI NÉPZENE HATÁSA LIGETI GYÖRGY ZENÉJÉRE KERÉKFY MÁRTON TEMAVEZETŐ: DR. DALOS ANNA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2014 Tartalom Rövidítések IV Köszönet V Bevezetés VII I. FEJEZET Ligeti és a kelet-európai népzene 1. Otthon (1945–1956) 1 2. Az emigrációban (1956 után) 15 II. FEJEZET A népdalfeldolgozástól a saját hang megtalálásáig (1945–1956) 1. A népi dallamokat felhasználó művek áttekintése 25 2. A cappella népdalfeldolgozások 33 3. Népdalokat felhasználó a cappella művek 45 4. Strófikus népdal-harmonizálások 51 5. Népi dallamokat felhasználó hangszeres művek 59 6. „Kitalált folklór” 69 III. FEJEZET Népzenei inspiráció Ligeti kései műveiben (1978–2000) 1. Ironikus önarcképek? Hungarian Rock és Passacaglia ungherese 75 2. Nosztalgia: Trió hegedűre, kürtre és zongorára 88 3. Az anyanyelv bűvöletében: Magyar etűdök és Síppal, dobbal, nádihegedűvel 107 4. Változatok népzenére: Hegedűverseny 114 5. Személyesség: Szonáta szólóbrácsára 141 Összegzés 154 Függelék. A Ligeti György műveiben felhasznált népi dallamok jegyzéke (1945–1955) 164 Bibliográfia 181 III Rövidítések GS/1 Ligeti, György. Gesammelte Schriften, Bd. 1. Hrsg. Monika Lichtenfeld. Mainz: Schott, Basel: Paul Sacher Stiftung, 2007. GS/2 Ligeti, György. Gesammelte Schriften, Bd. 2. Hrsg. Monika Lichtenfeld. Mainz: Schott, Basel: Paul Sacher Stiftung, 2007. MNT/I Kerényi György (közr.). A Magyar Népzene Tára I: Gyermekjátékok. Budapest: Akadémiai, 1951. MNT/II Kerényi György (közr.). A Magyar Népzene Tára II: Jeles napok. Budapest: Akadémiai, 1953. MNT/III/B Kiss Lajos (szerk.). A Magyar Népzene Tára III/B: Lakodalom. Budapest: Akadémiai, 1956. MNT/V Kiss Lajos–Rajeczky Benjamin (szerk.). A Magyar Népzene Tára V: Siratók. Budapest: Akadémiai, 1966. MNT/VI Járdányi Pál–Olsvai Imre (közr.), A Magyar Népzene Tára VI: Népdaltípusok 1. Budapest: Akadémiai, 1973. MNT/VII Olsvai Imre (szerk.). A Magyar Népzene Tára VII: Népdaltípusok 2. Budapest: Akadémiai, 1987. MNT/VIII/A Vargyas Lajos (közr.). A Magyar Népzene Tára VIII: Népdaltípusok 3. Budapest: Akadémiai, Balassi, 1992. MNT/X Paksa Katalin (szerk.). A Magyar Népzene Tára X: Népdaltípusok 5. Budapest: Balassi, 1997. MOL Magyar Országos Levéltár, Budapest PSS Paul-Sacher-Stiftung, Basel PSS SGL Sammlung György Ligeti, Paul-Sacher-Stiftung, Basel VÍ Ligeti György válogatott írásai. Ford. és közr. Kerékfy Márton. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2010. ZTI Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának népzenei gyűjteménye IV Köszönet Értekezésem témájának kidolgozásához sokféle primer forrást dolgoztam fel, ami nem lett volna lehetséges az alábbi személyektől és intézményektől kapott segítség nélkül. Elsősorban ezért őket illeti köszönet. Hálával tartozom a bázeli Paul Sacher Alapítványnak (Paul-Sacher-Stiftung) azért a kutatói ösztöndíjért, amelynek keretében 2011 áprilisa és szeptembere között öt hónapon át tanulmányozhattam Ligeti György kompozíciós kéziratait, levelezését és az alapítvány gyűjteményében található egyéb anyagait. Köszönöm az alapítvány hozzájárulását az értekezés négy kézirat-fakszimiléjének közléséhez. Szeretném külön köszönetemet kifejezni Dr. Heidy Zimmermann-nak, az alapítvány Ligeti-gyűjteményéért felelős munkatársának, aki a kutatás kapcsán felmerült valamennyi kérdésemben készségesen segített. Hálával tartozom a kolozsvári Folklór Archívum Intézet (Institutul „Arhiva de Folclor a Academiei Române”) és a bukaresti Constantin Brăiloiu Etnográfiai és Folklór Intézet (Institutul de Etnografie şi Folclor „Constantin Brăiloiu”) igazgatóinak, amiért megengedték, hogy betekintsek intézetük gyűjteményébe; az előbbi helyen Salat-Zakariás Erzsébet, az utóbbin Nicolae Teodoreanu volt segítségemre. Köszönöm a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet (MTA BTK ZTI) Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívuma vezetőjének, hogy használhattam az irányítása alatt álló népzenei gyűjteményt. Hálás vagyok dr. Pávai Istvánnak, aki nemcsak rendelkezésemre bocsátotta Ligeti és Jagamas János levelezésének fennmaradt dokumentumait, hanem további értékes információkkal is ellátott. Nagyon köszönöm Dr. Balogh Pálné sz. Brigitte Lőwnek, Ligeti első feleségének, hogy válaszolt a mintegy hat évtizede történtekre vonatkozó faggatózásaimra, és rendelkezésemre bocsátotta a tulajdonában lévő szerzői kéziratok és javított példányok másolatát. Köszönöm témavezetőmnek, dr. Dalos Annának a kutatás és az értekezés megírása során nyújtott sokirányú segítségét és szövegeim részletekbe menően figyelmes olvasását; ötletei, javaslatai és kritikái inspirációt és bátorítást adtak munkám folytatásához. Értékes szakmai útmutatást kaptam továbbá dr. Berlász Melindától, dr. Paksa Katalintól, Riskó Katától és dr. Szalay Olgától, amiért ezúton mondok köszönetet. Hálával tartozom dr. Vikárius Lászlónak, az MTA BTK ZTI Bartók Archívuma vezetőjének, hogy Ligeti-kutatásaimat akkor is megértő jóindulattal és érdeklődéssel támogatta, amikor azok hosszabb-rövidebb időre elvontak Bartók archívumi feladataimtól. Köszönetet mondok munkahelyemnek, az MTA BTK ZTI-nek, amely romániai kutatóutamat anyagilag is támogatta. Az értekezésben szereplő kottapéldák közléséért az alábbi kiadókat illeti köszönet: Schott Musik International, Mainz, Editio Musica Budapest, Edizioni Suvini Zerboni, Milano. V Végül, de nem utolsósorban szeretném kifejezni mély hálámat dr. Ligeti Verának, aki személyes emlékein kívül bécsi otthonát is megosztotta velem, ahol 2009-ben több napon át böngészhettem a zeneszerző könyvtárát, kottáit és hangfelvételeit. Irántam és munkám iránt tanúsított szeretetteljes érdeklődését kitüntetőnek érzem. Neki ajánlom az értekezést. VI Bevezetés Értekezésemben azt a hatást kívánom bemutatni, amelyet a kelet-európai – elsősorban a magyar és a román – népzene gyakorolt a huszadik század második felének egyik legjelentősebb komponistája, Ligeti György (1923–2006) zenéjére. Célkitűzésemet – a dolgozat három fejezetében – három irányból igyekszem megvalósítani: (1) írás- és szóbeli nyilatkozatai alapján igyekszem időrendben rekonstruálni Ligeti kelet- európai népzenéhez fűződő mindenkori zeneszerzői viszonyát (I. fejezet); (2) áttekintem és elemzem Ligeti 1945 és 1956 között komponált, eredeti népi dallamokat felhasználó, illetve a folklórra hivatkozó műveit (II. fejezet); (3) az 1978 és 2000 közti időszak kiválasztott alkotásaiban rámutatok a kelet-európai népzenei utalásokra, analizálom a folklórelemek felhasználásának módját, és megvizsgálom ezen utalások poétikai szerepét, vagyis megkísérlem értelmezni őket (III. fejezet). Vizsgálódásaim során az alábbi kérdésekre keresek választ: miként jelentett Ligeti számára inspirációs forrást a kelet-európai népzene? a folklór mely elemeit, rétegeit építette be kompozícióiba, és hogyan? mi a népzenei referenciák jelentősége, poétikai szerepe az egyes művekben? Az értekezés ötlete 2007-ben, a Ligeti életművének 1950 és 1956 közti szakaszát elemző szakdolgozatom1 megírását követően született meg. Nem sokkal korábban, 2006 novemberében jelent meg egy tanulmány Farkas Zoltán tollából, aki nemcsak kimutatott bizonyos kézzelfogható magyar népzenei hatásokat Ligeti és Kurtág György műveiben, hanem a folklór felhasználásának módját is górcső alá vette.2 Ez a gondolatébresztő írás adta a kezdőlökést doktori értekezésem témájának kidolgozásához. Nem mintha a recepció ne figyelt volna fel már korábban a magyar vagy – tágabban – a kelet- európai népzene hatására Ligeti kései műveiben. Az 1990-es évek óta – mint azt a Ligeti- monográfiák és -elemzések számos utalása jelzi – lényegében konszenzus alakult ki az irodalomban arról, hogy a kelet-európai népzene hatása a zeneszerző életművében nem korlátozódott a magyarországi periódusára, hanem látens vagy közvetett módon 1956 után is érvényesült. Ezek az utalások ugyanakkor többnyire nem léptek túl az általánosságok szintjén, ha pedig mégis konkrét zenei párhuzamokat kerestek egyes Ligeti-művek és a folklór között, akkor 1 Kerékfy Márton, „…eine Neue Musik aus dem Nichts zu bauen”: Ligeti György zeneszerzői útja, 1950–1956 (szakdolgozat, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2007). 2 Farkas Zoltán, „Magyar népzenei hatások Ligeti György és Kurtág György zenéjében”, Magyar Zene 44/4 (2006. nov.): 361–386. VII időnként nyilvánvalóan téves megállapításokat fogalmaztak meg.3 Mindez persze nem meglepő, ha meggondoljuk: először is, e monográfiák és tanulmányok szerzői – nem lévén járatosak a kelet- európai folklórban – információikat jellemzően a zeneszerző nyilatkozataiból szerezték, amelyeket a jelek szerint időnként félre is értettek. Másodszor, az 1990-es évek második feléig még Ligeti korai folklorisztikus alkotásainak jó része is csaknem ismeretlennek számított. Ifjúkori, népi dallamokon alapuló kórusműveinek nagyobb része csak a Ligeti-lemezösszkiadás keretében 1996-ban megjelent – és interpretációs szempontból sajnos messze nem kifogástalan – CD- felvétel és az azt követő kottakiadások nyomán vált szélesebb körben ismertté.4 E darabok közül korábban Nyugat-Európában csupán négy, Ligeti folklorisztikus hangszeres művei közül pedig mindössze kettő jelent meg nyomtatásban.5 Végül harmadszor, az a közeg – az 1945-től 1956-ig tartó időszak magyarországi zeneélete – sem volt ismert a Ligeti-monográfiák és -cikkek szerzői előtt, amelyben az ifjú zeneszerző kelet-európai népzenével kapcsolatos ismereteit