Borsi-Kálmán Béla „REGÁTIAK”, „ERDÉLYIEK” ÉS

„MAGYAROK” ION GHEORGHE DUCA, TANULMÁNYOK , ARMAND CA˘ LINESCU, , VALAMINT ALEXANDRU VAIDA-VOEVOD EMLÉKIRATAIBAN

Pritz Pál kollégánk (és panelfelelősünk) bevezető eseményeket, jeleneteket száz százalékos objekti- előadásában egyebek között arra hívta fel a fi gyel- vitással, sine ira et studio visszaadni. Megjegyzem: met, hogy a memoár-író a mindenkori historiku- talán nem is mindig áll ez szándékában… sok munkájának hasznos segítője ugyan, de olyan De vajon mi, a „vérprofi k”, a historikusok céhének írástudó, aki egyszersmind riválisa, versenytársa is iparosai képesek vagyunk-e erre? S nem volna-e Klió engedelmes szolgáinak.1 helyesebb, talán becsületesebb is, ha beismernénk: Be kell vallanom, hogy közel negyven éves egy történész, legyen bár szakmája minden csín- történészi pályám során, teszem azt Kállay Béni ja-bínjának birtokában, s viseltessék a legmélyebb (kéziratos),2 vagy (számtalanszor ki- alázattal is a Történelmi Igazság (soha el nem érhe- adott) feljegyzéseit3 tanulmányozva sohasem jutott tő) magasztos elve iránt, bizony csak a VALÓSÁG eszembe, hogy szakmai ellenlábassal lett volna egy-egy szerény szeletét, parányi töredékét tudja dolgom! Ellenkezőleg, nem csupán sokat tanultam megragadni, s azt többé-kevésbé meggyőző mó- tőlük, hanem nagy élvezettel is olvastam a belgrádi don formába önteni. Ebből a szempontból tehát diplomáciai élet 1860-as évekbeli kulisszatitkairól, alig különbözik az emlékíróktól… illetve a XIX. század harmadik/negyedik évtizedé- S hogy miért épp most jut eszembe mindez? nek havaselvi és moldvai valóságáról papírra ve- Azért, mert a) kényszerből módosítanom kellett tett megfi gyeléseiket, elemzéseiket. Lehet persze, előadásom jó előre megadott címén4 (s persze né- hogy ennek eredendő naivitásom, vagy immár jó- mileg témáján is), hiszen tüzetesebb tanulmányo- vátehetetlen (javíthatatlan) korlátoltságom az oka: zás során kiderült, hogy Ion Gheorghe. Duca (Bu- nem tudok, s most már nem is akarok különbséget karest, 1879. december 20. – Sinaia, 1933. december tenni, hierarchikus viszonyt felállítani a kezembe 29.) háromkötetes memoárjai5 nem tartalmaznak került források értéke között, noha magam is meg- elégséges anyagot szerzőjük magyarságképének re- tapasztaltam, hogy a memoár-író, bármit állít is konstruálásához. Márpedig e nélkül – vagyis a egyébként, képtelen az általa megélt (történelmi) másik fél (a magyarság, a magyar történelem és tár- sadalom) többé-kevésbé alapos ismerete nélkül igen 1 Pritz Pál: Emlékirat és történelem (Az azonos című panel nehéz még csak elgondolni is, hogyan juthat el egy, bevezető előadása, elhangzott 2011. augusztus 23-án, a magyar nemzeti törekvésekkel szemben eredendő- délelőtt Kolozsváron, a VII. Hungarológia Kongresszus en ellenérdekelt vezető román politikus a magyar– keretében.) román (román–magyar) együttélés máig megoldat- 2 MOL, P 344 (Kállay Béni iratai), ill. OSZK Foll. Hung. 1732. lan alapkérdéseinek akárcsak körvonalazásáig is … 3 Például: Ion Ghica: Scrisori către V Alecsandri. Bucureş- 4 I. G. Duca és a magyar–román együttélés. (Vö. Horváth ti, 1887. uő.: Amintiri din pribegia după 1848. Noue scrisori Jenő: Beszámoló a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kong- către . Bucureşti, 1889. uő.: Scrieri I-IV. resszus Emlékirat és történelem szekciójának munkájáról, Az előszót írta, tárgy, személy- és helységnévmutatóval http://www. grotius. hu /doc/pub/beszámolók) ellátta Petre V. Haneş. Bucureşti, 1914, Institutul de Arte 5 I. G. Duca: Amintiri politice. Vol. I-II-III. München, 1982, Grafi ce şi Editură Minerva, etc. Jon Dumitru Verlag (a továbbiakban: Duca I-II-III.) 77 Ergo: az tűnt legcélszerűbbnek (ha úgy ahogy tarta- Erdély hajdani székhelyén, Kolozsvárott hangzik ni akarom magam a tematikához), hogy átlapozom el, le kell szögeznem, hogy a bukaresti hatalom véle- Duca kortársainak és pályatársainak (a „regáti” ménye a „hegyeken túli testvérekről” nem választ- C. Argetoianu, A. Călinescu, G. Gafencu, s persze ható el e nagy generáció – (1873–1953), – valamiféle tükör gyanánt – az „erdélyi” A. Vai- Alexandru Vaida-Voevod (1872–1950), Vasile Gol- da-Voevod) birtokomban lévő visszaemlékezéseit diş (1862–1934), Ştefan Cicio-Pop (1865–1934) etc. is, hátha több sikerrel járok. De nem, az eredmény – társadalmi gyökereitől, szocializációjától, ízlésvi- – Vajda Sándor emlékezései kivételével, amelyek lágától és gondolkozásmódjától, egyszóval alkatá- szakszerű elemzése panelünk egy másik előadá- tól (habitusától), amely tagadhatatlanul Erdélyhez, sának tárgya6 – ugyanez volt, csaknem a nullával s a régi (1920 előtti) Magyarországhoz kötődik; egyenlő. Ez persze nem azt jelenti, hogy Ducanak némi (szándékos) túlzással tehát maga is egyfajta

– Borsi-Kálmán Béla: „Regátiak”, „erdélyiek” és „magyarok”… – Borsi-Kálmán (s általában a bukaresti politikai elitnek) ne lett vol- „hungaricum”. na kiforrott álláspontja a történelmi Magyarország- b) a kolozsvári helyszín (s az erdélyi román és ma- gal (egészen pontosan annak szétszedésével, majd gyar kollégák remélhető jelenléte) jelentősen meg- bármilyen formában való visszaállításával) kapcso- könnyítheti Budapesten s általában Magyarorszá- latban, mert annak – s persze a Habsburg Monar- gon) jóval kevésbé érthető fejtegetéseim recepcióját.9

TANULMÁNYOK chia helyreállításának – legelszántabb ellenzői közé c) tisztában vagyok vele, hogy megközelítésem ro- tartozott. Olyannyira, hogy külügyminiszterként mán „belügynek”, s mint ilyen változatlanul ún. köztudottan ő a Kis-antant összeeszkábálásának „kényes” (legalábbis „nem szeretem”) témának egyik vezéralakja. De a külpolitikai vonalvezetés minősül, jóllehet a romániai történészek elsöprő és stratégiai gondolkodás az ő (s a bukaresti oli- többsége (kivált az erdélyiek) nagyon is tudatában garchia zöme) esetében – az „erdélyiekkel” szöges vannak fontosságának.10 ellentétben – nem társadalomtörténeti/szociológia S végül: d) a regáti román emlékírók (főként Ar- megalapozottságú, netán negatív személyes élmé- getoianu) döbbenetes közléseinek, s azok megfo- nyekre, fi atal korban elszenvedett egyéni sérelmek- galmazásának értelmezését meg sem kísérelhettem re/frusztrációkra visszavezethető tapasztalatok, hanem hideg politikai számítás eredménye.7 9 Ez a várakozásom sajnos csak részben teljesült, mert b) annál több adatot (adalékot) találtam viszont szekciónk résztvevői között összesen négy erdélyi (ill. a formálódóban lévő Nagy-romániai politikai elit bel- partiumi) származású historikus szerepelt, három (L. Ba- logh Béni, Novák Cs. Zoltán és e sorok írója) előadóként, ső csatározásaira, rokon- és ellenszenveinek háló- míg a bukaresti viszonyokat közülünk legjobban ismerő zatára, olykor egymás iránt táplált, néha a nyom- Csucsuja István a hallgatóság sorában foglalt helyet. Az dafestéket is nehezen viselő zsigeri ellenérzéseire. audiatur et altera pars elve – a román kollégák távollété- ben – tehát eleve sérült… Ezek – szándékosan leegyszerűsítve – két újabb 10 Előadásomat egy 1978 nyarán történt személyes élmény téma köré csoportosíthatók: elbeszélésével kezdtem: Bukarestben, a Piaţa Romana 1) a „regátiak” egymás közötti torzsalkodásai közelében a város szívében volt találkozóm a román labdarúgó válogatott és az 1986-ban BEK-győztes Steaua (moldvaiak kontra havaselviek egyfelől, „törzsö- Bucureşti balhátvédjével, egyben csapatkapitányával, 8 kös” románok versus „fanarióták” kiszorítósdija a kesehajú, világos szemű Iosif Viguval, aki 1946-ban másfelől) a Bihar vármegyei Érsemjénben (Şimian) született, 2) az Ó-királyságbeli (leegyszerűsítve: bukaresti) s persze a parókián (vagy a plébánián) Vígh Józsefnek oligarchia viszonya az erdélyi román politikusok- anyakönyvezték. Mivel rekkenő hőség volt, egy- hoz – és vice versa. Mielőtt mondanivalóm kissé egy korsó sört rendeltünk és beszélgetni kezdtünk, részletesebb kifejtéséhez hozzákezdenék még négy természetesen magyarul. Kisvártatva egy húszas éveinek elején járó szőkésbarna román fi atalember jött oda az szempontot illik felvetnem: asztalunkhoz, bemutatkozott és engedélyt kért, hogy csatlakozhasson hozzánk. Indokul azt hozta fel, hogy a) mivel előadásom a VII. Nemzetközi Hunga- Belső-Erdélyből származik (talán dicsőszentmártoni rológiai Kongresszuson, ráadásul a „történelmi” volt) magyarul nem sokat ért, de olyan jó hallgatni a mi beszédünket, mert az szülőföldjére – a civilizált, közép- 6 L. Balogh Béni: Alexandru Vaida-Voevod és a magyar–ro- európaias Erdélyre – emlékezteti. Amely, tudniillik mán együttélés – bizonygatta –, kiáltó ellentétben áll e barbár, keleti, 7 Ez az alapmagatartás (attitűd) olvasható ki különben egzotikus balkáni, regáti világgal… Lásd ehhez – Argetoianu rövidesen idézendő emlékirat-részletéből is! „fordított alapállásból” (s persze jóval szakszerűbben): (B.-K. B.) Szilägyi N. Sändor: Szempontok a nemzettudat 8 Vö, például előadásunk 18. sz. jegyzetével! lélektanához. Korunk, 1990/9., 1102–1113. 78 volna, ha – a Kossuth-emigráció román kapcsola- torral.14 Carp meg volt győződve róla, hogy az tainak egykori (pályakezdő) kutatójaként – nem orosz győzelem Románia vesztét jelentette volna, állna rendelkezésemre a „kulcs”: Veress Sándor s hogy csupán Németország volt képes fenntartani (1828–1884) – „civilben” Londonban végzett „ha- a rendet és a civilizációt Európa e barbarizmussal tármérnök”, vagyis földmérő, a két szomszédnép sújtott keleti felében. S minthogy biztos is volt a történetírásában egyaránt nevet szerzett Andrei német diadalban, azonnali belépésünket szorgal- Veress Endre11 édesapja) – 1870 körül keletkezett, mazta a háborúba a Központi Hatalmak oldalán, máig kiadatlan Románia története című kézirata.12 hogy érvényesíthessük Besszarábiára támasztott Mindezek előrebocsátása után vágjunk a köze- igényeinket. Lahovary és Cantacuzino – főként pébe – in medias res – és nézzük meg miként véle- Cantacuzino – szintúgy a haladéktalan hadba lépés kedett az 1914. augusztus 3-i Sinaia-i Koronatanács mellett kardoskodtak, de ők ezt a másik oldalon résztvevőiről – gyakorlatilag az akkori román po- akarták, s Franciaország iránti odaadásuk miatt litika színe virágáról – egy szem- és fültanú, Cons- kívánták, amelyet nem volt szabad veszni hagyni, tantin Argetoianu (1871–1952), aki tizenhat éves mintha annak sorsa tőlünk függött volna! Őszinte- diplomáciai pályáját befejezve nem sokkal koráb- ségükben szinte nem is említették Erdélyt, a nemzet ban tért vissza Bukarestbe. kiegészítését és Vitéz Mihályt – fi gyelmen kívül hagy- Íme krónikájának egy részlete: va minden nemzeti érvet, amelyek csaknem valameny- „Azt vártam, hogy Sinaián szerény, a nagy idők nyiünket a Központi hatalmak ellen sorakoztattak fel, fennköltségétől áthatott férfi akra találok, hiszen s tették ezt azért, hogy – „pour voler au secours de az ország és az egész világ sorsa forgott kockán la ”15 – a hadüzenetet követeljék.”16 – ám a hamisítatlan csalárdság kellős közepén ta- Az eddig citált szövegrészben nincs semmi láltam magam, amelyben a legundorítóbb becs- rendkívüli, sokan és sokat olvashattunk a Monar- vágy igyekezett érvényre jutni a hazafi as frázisok chia hadüzenetét megelőző, s pár hétig – az első menedékében. Csupán három őszinte, személyes nagy embervesztéségekkel járó kínos vereségek érdekeit sutba vágni képes emberrel találkoztam. híréig – eltartó euforikus hangulatról, amely kevés Carppal, Iancu Lahovaryval13 és Cantacuzino dok- kivételtől eltekintve a magyar társadalom szinte minden rétegét is átjárta. Az pedig a román tár- 11 Veress Endrét (1868–1953) főként bibliográfusként sadalom-és politikatörténet ABC-jéhez tartozik, és szövegkiadóként tartja számon mindkét nemzet tör- hogy – nem függetlenül a két fejedelemség egy- ténetírása. Alakjához és tevékenységéhez lásd újabban mástól jó néhány vonásában eltérő gazdaság- és Demény Lajos [1926–2010]: Veress Endre a román–ma- gyar közös múlt kutatásának szolgálatában. Századok, társadalomfejlődésének, valamint mentalitástör- 2004/1., 89–118. (Veress Endre fi a – a nagyapja nevét viselő – Veress Sándor (1907–1992), a Bartók és Kodály 1881-ben a „román korona” érdemrenddel kitüntetett utáni magyar zeneszerzés egyik legnagyobb formátumú, magyar szakembert gyászoló özvegyet: „Asszonyom … nemzetközi hírű képviselője. én bejártam az egész művelt világot, de becsületesebb 12 Veress Sándor: Románia története (kézirat, 214 folió, embert, mint Veress Sándor volt, soha nem láttam, soha MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms. 10.491/7., a továbbiak- nem ismertem.” Lásd Oroszhegyi. 12. (Részlet Bíró ban: Veress-kézirat.) Ezt jól egészíti ki, néhol (például a Sándor előszavából,) Alakjáról és tevékenységéről lásd cigányság vonatkozásában) tovább árnyalja, a havaselvi bővebben Beke György: Veress Sándor tolla és körzője. viszonyokat szintén „terepszinten” ismerő, az 1860-as Bukarest, 1976, Politikai Könyvkiadó. évek elején a Kárpát-könyökben fekvő Râmnicul Sărat- 14 Ion (Iancu) Cantacuzino (1863–1834), eredeti foglalko- ban körorvosként tevékenykedő Oroszhegyi (Szabó) zására nézve Párizsban végzett kutatóorvos, bakterioló- Jósa 1942-ben Kolozsvárott kiadott korképe: Dr. Orosz- gus, a 20. század első harmadában több alkalommal is hegyi Jósa [Gy. orvos Romániában 1860-1862]: Román miniszter. élet. A mai oláhföld és népe természeti, történeti, közéleti, 15 Franciaország segítségére siessünk (fr.) vallási, erkölcsi, forgalmi, szokási s társadalmi viszonyainak 16 Lásd Constantin Argetoianu: Pentru cei de mîine. rajza. Sajtó alá rendezte [s a szerző életrajzát összeállítot- Amintiri din vremea celor de ieri. vol 1. A szöveget ta]: Bíró Sándor. Kolozsvár, 1942, Minerva Irodalmi és gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Ion Arde- Nyomdai Müintézet Részvénytársaság (Erdélyi ritkasá- leanu. Bucureşti, 1991, Editura Albatros, 85–86. (az én gok, 5.) (a továbbiakban: Oroszhegyi.) kiemelésem! – B.-K. B. a továbbiakban: Argetoianu 13 Ion Lahovary (1844–1915) a havaselvi konzervatívok 1991.) Az emlékiratból – A holnapi nemzedékeknek. Emlékek egyik vezéralakja. Atyja (vagy nagybátyja), Emanuel a tegnapiak idejéből címmel, saját fordításában, kitűnő elő- Lahovary román nagybojár egyike volt azoknak a buka- szóval ellátva – hosszabb részletet közöl Horváth Andor: resti földbirtokosoknak, akik Veress Sándort kérték fel Tanúskodni jöttem. Válogatás a két világháború közötti román latifundiumuk szakszerű tagosítására. Idősebb Laho- emlékirat- és naplóirodalomból. Kolozsvár 2003, Kriterion vary e szavakkal vigasztalta a halála előtt három évvel, Könyvkiadó, 126–217. (a továbbiakban: Horváth 2003) 79 ténetének alapstruktúráitól – Moldvában a konzer- vészet megszentelt vízében megmerítkezett ember vatívok hadállásai jóval erősebbek voltak a liberá- számára Franciaország előbbre való Romániánál. lisokéinál, mint Havasalföldön, ott viszont emezek Vesszen Románia, ha pusztulása hasznos Francia- voltak nagy fölényben. Közismert összefüggés az ország megmentésének! Ha hallgatói tőről metszett is, hogy a moldvai progresszió vezéralakjai, bár románok lettek volna, talán sikerült is volna meg- alapműveltségüket ugyancsak az 1820-as/30-as győzni őket, de nem tősgyökeresek, hanem közönséges évek óta gombamód szaporodó francia nyelvű levantei korcsok voltak [az én kiemelésem! – B.-K. B.], „panziókban” szerezték, a németes kultúra elsajá- akik vállat vontak, és más, több haszonnal kecseg- títására is gondot fordítottak és sokan – havasel- tető balek után néztek.”20 vi nemzedéktársaikkal ellentétben – német egye- A másfél évtizedes Nyugat-európai távollét temeken szereztek képesítést.17 után pár hónappal korábban hazatérő (ezért kora (1837–1923), az apai ágon erdélyi származású Titu román valóságát a megszokottnál kritikusabb Maiorescu (1840–1917) és az idézetünkben szerep- szemmel fi gyelő) konzervatív román politikus lő Petre Carp (1837–1919) voltak legnagyobb te- – némileg relativizálva s enyhítve korábbi kitételeit kintélyű, a világháború kitörésének időpontjában – pár oldallal lejjebb emígy összegzi benyomásait: bizony már élemedett korú képviselőik. Ugyan- „[…] mindenki európai politikát folytatott és senki csak mondhatni, köztudott, hogy a Cantacuzino sem politizált románként – ezzel azt akarom monda- és a Lahovary-klán inkább Havaselvéhez kötődik, ni, hogy mindenki Európa sorsával foglalkozott s s tántoríthatatlan franciabarátnak minősül. Ami nem Romániával törődött. A románok francia- és azonban most következik, igencsak mellbevágó, németbarátokra oszlottak, és azonnali [a szerző következésképpen körültekintő elemzést (leg- kiemelései!] belépésünket követelték a háborúba, alábbis bővebb magyarázatot) igényel: aszerint, hogy melyik hadviselő féllel rokonszen- „A cigányvérrel kevert levantei zagyvalék, amely veztek, s anélkül, hogy a sajátos román érdekekre te- társadalmunk krémjét alkotta18 [az én kiemelésem! kintettel lettek volna. A kevertvérű korcsok eme pszi- – B.-K. B.], naphosszat a Palota parkjának központi chózisa az igazi románokat is hatalmába kerítette, senki sétányán nyüzsgött, amely a személyes kvalitások sem érzett román módra…”21 [az én kiemeléseim! (értékek) egyfajta fortyogó börzéjeként működött. – B.-K. B.] Lahovary, aki nem vette észre, hogy ezek az em- berek érzéketlenek az elvont eszmék iránt, órákat Lássunk most egy hevenyészett (társadalom- és töltött közöttük, sorban elkapta kabátgombjukat, mentalitástörténeti) freskót, többnyire Ion Ghica és azt bizonygatta, hogy Franciaországot semmi (1816–1897) föntebb már szóba hozott emlékiratai, esetre sem lehet magára hagyni. S mivel erősen és, – hol kontrasztként, hol ellenpontozás gyanánt raccsolt is, telefröcskölte nyálával hallgatóságát, – egyebek között, Veress Sándor (és Oroszhegyi mely úgy menekült előle, akárha maga lett volna Jósa) tanúságtételére (is) támaszkodva. Felvázolá- az ördög, s inkább azt hajtogatta, hogy németba- sa már csupán azért is indokolt, mert Constantin rát. Iancu Cantacuzino ritkábban bukkant fel Si- Argetoianu (1871–1952), Armand Călinescu (1893– naiában, de amikor eljött, Lahovarynál is katego- 1939), Ion Gheorghe Duca (1879–1933) és Grigore rikusabb volt. A Francia Becsületrend szalagjával a Gafencu (1892–1957) felmenői kivétel nélkül ebből a gomblyukában elmagyarázta az oláhoknak,19 hogy balkáni/levantei világból, pontosabban annak kü- minden embernek két hazája van: a sajátja és Fran- lönféle szegmenseiből származnak. ciaország. És minden civilizált [kiemelés az erede- * tiben!], vagyis a tudomány, az irodalom és a mű- Tudott dolog, hogy a középkori magyar biroda- 17 Lásd erről bővebben Borsi-Kálmán Béla: Nemzetfo- galom és nemzetstratégiák. A Kossuth-emigráció és a román lom 1526-os bukásával végleg elszakadtak azok az nemzeti törekvések kapcsolatának történetéhez. Budapest, egyre vékonyodó politikai, közigazgatási és főleg 1993, Akadémiai Kiadó, 1993. (különösen: A román nemzettudat fejlődése a Kárpátokon innen és túl egy 20 Argetoianu 1991, 86. nemzedék készülődésének tükrében c. I. fejezetet, uo. 21 Argetoianu, 88. Argetoianu döbbenettel vegyes 17–62., a továbbiakban: B.-K. B. 1993.) felháborodásában Legyünk románok! címmel az Epoca c. 18 Vö. előadásunk 45. sz. jegyzetével! lapban 1914. augusztus 22-én nagyhatású cikket tett köz- 19 A szövegösszefüggésben szereplő valah itt a moldovean zé, amelyben ugyancsak felbukkan egy érdekes mondat: (moldvai) ellentéteként, vagyis havaselvi (muntyán) „Egyszóval találtam franciákat, találtam németeket értelemben használatos. (Vö. előadásunk 30. sz. jegyze- – megtaláltam Fanart – ám nem találtam románokat!”. Uo. tével.) (az én kiemelésem! – B. –K. B.) 80 kulturális szálak, amelyek Havasalföldet (románul akadnak közöttük.23 Célkitűzéseik az idők folya- Munténiát) – korabeli magyar nevén: Havaselvét mán megváltoztak ugyan, de típusaikban, tipikus – a nyugati keresztény civilizációhoz kötötték, jól- alakjaikban makacsul őrizték ezt a sajátos levantei lehet a havaselvi ortodox egyház feje még a XIX. szellemiséget és magatartásmódot, amelyet Argetoia- század derekán is az Ungrovlahia metropolitája cí- nu oly hevesen rosszall, s amelynek maradványai met viselte. Ettől kezdve nem kellett többé a román még manapság, asszimilálódásuk után több mint fejedelmeknek két (esetleg három) urat szolgálni, másfélszáz esztendővel is a bukaresti szellemi/po- és országuk, népük és létük védelmében egymás litikai krémben kitapinthatók, érzékelhetők, s ami a ellen kijátszani őket. leglényegesebb: megkülönböztethetők. Igaz, fogal- A török birodalom terjeszkedése is megállt a milag igen nehéz körülírni őket. XVI. század végén, s a fényes padisahok kényel- Annál szembetűnőbbek voltak e különös világ mesebbnek tartották meghagyni román (havaselvi külsődleges jegyei, amelyek – főként Ion Ghica – Borsi-Kálmán Béla: „Regátiak”, „erdélyiek” és „magyarok”… – Borsi-Kálmán és moldvai) felségterületeiket a dar-al-áhd, a se nem már többször szóba hozott visszaemlékezései béke, se nem háború állapotában – természetesen nyomán – az 1820-as/30-as években, sőt a század tekintélyes összegű évi adóteher (harács) ellené- derekán is még igencsak egzotikusak, erősen kele- ben. De belső életüket nemigen zavarták, intézmé- ties jellegűek voltak, ami nagyon is érthető, mert

nyeiket, főként az egyházat, békén hagyták. E vi- hiába járt le 1821-ben a Fanarból kikerülő korrupt TANULMÁNYOK szonylagos nyugalmi állapot kedvezett a kultúra fejedelmek ideje, emlékük elevenen kísértett még! fejlődésének. Ebben az időszakban épültek a leg- Hiszen csupán néhány esztendő telt el Ioan Cara- szebb román kolostorok és templomok, közöttük gea vajda 1818-ban véget ért rossz emlékű uralma az egyik legnagyszerűbb ortodox monostor, az óta, nem sokkal korábban (1813–1814-ben) még a argyasi (Curtea de Argeş), vagy egy másik remek- pestis szedte áldozatait Bukarest utcáin, s tűzvész mű: a jászvásári Trei Ierarhi. A merőben bizánci ke- dühöngött egyes kerületeiben. A török kaszárnya resztény fogantatású román szellemiség azonban még tömve volt mavroforokkal, neferekkel és niza- hosszú időre eltávolodott a nyugati gondolkodás- mokkal, az iskolában és a hivatalokban ugyanúgy tól, s a századok során egyre több balkáni–levan- újgörög szó járta, mint száz évvel korábban, a nyá- tei (bolgár, szerb, török, albán) majd – s leginkább ri délutánokon édes-bús nótákat húzott a meter- – újgörög elemet szívott magába, különösen az hanea, a török zenekar. Hosszú, zöld, sárga vagy 1711–1821 közötti időszakban, az ún. fanarióta kor- élénkpiros kaftánba bújt, törökpapucsos, coboly- szakban, amikor még a vajdák is sztambuli görög föveges bojárok látogatták egymást, természete- tisztviselők vagy politikai kalandorok voltak. Ter- sen batáron, melynek bakján a vizitiu, a rendsze- mészetesen nem egyedül érkeztek, magukkal hoz- rint magyar (székely) kocsis feszített sarkantyús ták kiterjedt rokonságukat,22 személyzetüket, hű csizmában, vállán panyókára vetett, sújtásos ka- embereiket, léhűtőiket s ugyancsak keleti, levantei bátban, s a hintó mellett zord tekintetű marcona gondolkodásmódjukat s életfelfogásukat, amely- férfi ak lovagoltak, széles övükben gyöngyberaká- ben a sors iróniájaként, s természetesen nagyon sos pisztoly, díszes markolatú handzsár vagy ja- áttételesen, még a hagyományos (és szerfelett kifi - tagán; az úr albán testőrei, az arnauták. Miközben nomult) bizánci csalárdság elemei is elkeveredtek. fekete(leves), dulcsáca24 és csibuk mellett élénk tere- Amikor pedig az 1829-es drinápolyi béke után fere folyt isztambuli pletykákról, a legfrissebb ud- a tőkés viszonyok fejlődése is némi lendületet vari intrikákról, természetesen újgörögül, később vett, és elkezdődött a főként gabonakereskedők- pedig franciául, az asszonynép is megmutatta ma- ből, uradalmi intézőkből, kisbojárokból álló, pol- gát a főváros előkelőségének és a külvárosok – a gári érdekű rétegek összerázódása, a fi gyelmes mahala – lakosságának. A jó ízlés, a francia sikk is szemlélő kezdetben csak kevés román származású 23 Egy jeles román történész – főként, mert kivétel egyént talál közöttük. Főleg görögök, de szerbek, nélkül csaknem anyanyelvi szinten beszéltek és írtak bolgárok, albánok és arománok (makedo-romá- újgörögül (hiszen az alap- és középfokú iskoláztatás az nok) – Moldvában örmények –, is szép számmal óegyházi szláv (ószláv) mellett az 1830-as évekig jobbára ezen a nyelven folyt!) – joggal nevezheti összefoglaló néven „görögöknek” őket. Lásd I. C. Filitti: Clasele sociale 22 Lásd erről monografi kus igénnyel Mihail-Dimitri în trecutul românesc. Bucureşti, 1925, Atelierele Grafi ce Sturdza: Dictionnaire historique et généalogique des Grandes SOCEC (különösen: 11–17.) (a továbbiakban: Filitti.) familles de Grèce d’Albanie et de Constantinople. , 1983, 24 Cukorban főtt, nagyon édes meggy- vagy cseresz- Chez l’auteur, 7, rue de la Néva, F-75008 Paris (a továb- nyebefőtt, ill. lekvár, amelyet a törökösen elkészített biakban Sturdza 1983) kávéhoz szolgáltak fel egy pohár hideg víz mellett. 81 megkívánta, hogy a divatos külhoni, bokát takaró Hiszen, gondoljunk csak bele: memoár-íróink ruhák szegélyét legalább naponta egyszer végig- nagy- és dédszülei még kaftánt, csúcsos bojársüve- húzzák a porban.25 get hordtak, rangjukat szakálluk nagysága/hossza A tömény, keleti unalmat csak egy-egy udvari is minősítette, s ha nem voltak is valamennyien a bál, lányszöktetés, gyilkosság vagy trónvillongás fanarióta-klánok leszármazottai (mint épp idézett törte meg, no meg a húszas évektől sűrűn előfor- visszaemlékezésünk szerzője: a kisoláhországi/ duló idegen megszállások, amikor gyakran cserélt olténiai kisbojár ivadék, Constantin Argetoianu),26 gazdát a havaselvei (munténiai) főváros. Tudor a görög nyelvet ők is hibátlanul beszélték. A nagy- Vladimirescu pandúrjai után Alexandros Ypsilanti szülők gyermekkorában, valamikor 1821 és 1831 palikárjai, mavroforjai, török csapatok, majd 1828-tól között zajlott le az a fi nom, részleteiben máig sem orosz alakulatok látogatták meg Bukarestet. kielégítően ismert átmenet, amikor a jobb társa-

– Borsi-Kálmán Béla: „Regátiak”, „erdélyiek” és „magyarok”… – Borsi-Kálmán 1828–1834 között a cári ihletésű Szerves Rendtartás ságokban – nem függetlenül a tágas bojárlakok- (Szervezeti Szabályzatok, ) ba, a konakokba hosszú évekre bekvártélyozott, évadján az adminisztratív ügyeket Pavel Kiszeljov a francia nyelvet tökéletesen bíró muszka27 tisztek (Kiseleff) tábornok csinovnyikjai intézték, franciául már említett jelenlététől – csaknem észrevétlenül beszélő nyalka orosz tisztek tették a szépet az ele- az újgörögről áttértek a francia használatára: egy

TANULMÁNYOK gáns bukaresti hölgyeknek, a falvakban és a gyéren délkelet-európai, balkáni, levantei kultúrkörből lakott tanyákon kozák lovasok rekviráltak, a szá- egy nyugatiba, s ezzel együtt „német” (azaz eu- zad derekán (egészen pontosan 1854–1857 között) rópai) gúnyát is öltöttek, tanulmányaikat pedig, még osztrák hadak (s benne magyar katonák) is ha csak tehették, Párizsban (legalábbis Franciaor- tiszteletüket tették a Dîmboviţa partján. szágban, néha Svájc francia nyelvű részében Suisse Minden emberi közösség históriájában vannak Romande-ban) végezték. Joggal mondhatta egyikük olyan időszakok, amikor a létét meghatározó külső (a moldvai Alecu Russo), hogy egyik lábukkal a és belső törtvényszerűségek többnyire áttekinthe- múltban, a másikkal a jövőben álltak: ők az össze- tetlen szövevényében bizonyos események és (az kötő kapocs a fanarióta éra és a modern kor között.28 illető közösség szemszögéből véletlen, ám követ- kezményeit tekintve óriási jelentőségű) történések 26 Vö. Ion Ardeleanu bevezetőjével, Argetoianu 1991, az összefüggések másféle rendszerét hozzák létre, VI–VII. Veress Sándor úgy vélekedik, hogy a fanarióta amely szerencsés esetben új irányt adhat a szóban korszakban a korábbi politikai elitnek az azonnali be- hódolással járó gyors keveredést nem vállaló, vagy arra forgó közösség (a majdani román nemzet) további kezdetben nem képes része (gyanúnk szerint Argetoianu sorsának. felmenői is ebből a rétegből származtak!) vidéki – leg- A román nép történetében ez az időszak az inkább a szubkárpátikus, termékeny dombvidéken 1828–1878 közötti fél évszázad, amikor a körülmé- található – birtokaira húzódott, s a társadalmi ranglétrán nyek különlegesen szerencsés alakulása folytán a fokozatosan lesüllyedt. Ezzel is összefüggésben ez a tár- középkor sötétjéből egyszeriben a legújabb korban sadalmi csoport őrizte meg leginkább régi román jellegét, termett, és, jóllehet ellentmondásosan, mindazt el- egyszersmind – ez ugyancsak Veress megfi gyelése – e réteg tagjai feltűnő tipológiai hasonlóságot mutatnak érte, amit egyáltalán el lehetett: a gabonakereske- a magyar (és erdélyi) birtokos köz- és kisnemességgel. delem szabadsága – a török függés lazulása (1829), Lásd Veress-kézirat, 79–80. fól. az orosz befolyás visszaszorítása (1856), a fejede- 27 románul: muscal (moszkovita). Itt jegyezzük meg, lemségek egyesítése/egyesülése (1859), Románia, hogy ugyanígy nevezték az orosz, vagy lipován (lipo- mint politikai entitás megteremtése (1862), agrár- vén) – a magyar vizitiu- klánokkal erősen rivalizáló – reform (1864), az ország függetlenségének kikiál- bukaresti kocsisokat is! tása, majd annak a nemzetközi közösséggel való 28 Minderről ezt olvashatjuk Veressnél: „Életmódjuk és viseletük hajdan egészen magyaros volt, legalább régibb elismertetése (1877/1878). Olyan vívmányok ezek, képeik ezt mutatják, azután török kaftánba és papucsba melyekről a föntebb jelzett törvényszerűségek fel- ’s bő bugyogóba bújtak fejüket gyaur kucsmával fedvén ismerői, mi több tevékeny formálói, a román tör- be mint török alatt valókat illet, utóbb feszes muszka ténészek által „48-as nemzedéknek” nevezett férfi ak egyenruhák vele muszka dorbézolás és kártyázás lőn legmerészebbjei is – emlékirataink szerzőinek atyái divatos. Ma meg minden á la Paris a czipőtől a zongo- és nagyatyái! – pár esztendővel korábban legfel- ráig és paszomántos inasig – Mind e változaton átment jebb csak álmodozhattak. a nyelv is – még mai napig van egy jó csomó – majdnem kiküszöbölhetetlen magyar, török, muszka szó benne. Most meg annyira meg francziásodott a szalóni nyelv 25 Vö. Ştefan Ionescu, Bucureştii în vremea fanarioţilor, hogy úri ember nem is akar oláhul beszélni és ha beszél Cluj, 1974., Editura Dacia harmada francziául van. – De most még sem annyi- 82 Az átmenet azonban mégsem volt azért annyira leghatékonyabb eszköze, amelyet épp Iancu Ghica, rohamos, lett légyen bár külsőségeiben rendkívül és főként Ion C. Brătianu (1821–1891) – Ionel C. látványos. Az európai kultúrájú, franciául és né- Brătianu édesapja – kezelt az 1860-as/70-es évek- metül, néha már angolul is (miként Dumitru Bră- ben a legügyesebben.33 Hogy aztán pár évtized- tianu,29 és Ion Ghica) társalgó férfi ak agysejtjeiben del később majd „Nagy-Románia atyja” Ionel C. ott éltek még az apák és nagyapák beidegződései, Brătianu (1864–1927) fejlessze tökélyre… s erre, az esélyeket állandóan latolgató, megal- * kuvónak tűnő, kifi nomult manőverezésre, takti- kázásra igencsak nagy szükségük volt e valóban Előadásom bevezetőjében azt mondtam, hogy nagy generáció tagjainak. Egy román írónő, Dana azért kényszerültem témámon módosítani, mert Dumitriu mondatja ki az 1850/60-as évek esemé- a közvetlen környezete által Iancu (Jean) Duca- nyeinek egyik főszereplőjével, Antoine Eduard nak hívott jelentős román politikusnak voltakép- Thouvenel (1818–1866) isztambuli francia követtel pen nem voltak említésre méltó magyar kapcso- (III. Napóleon későbbi külügyminiszterével)30 a lé- latai.34 Egy kicsit jobban belegondolva a dologba nyeget, amely alighanem nemcsak Ghicára, hanem ez szinte „természetesnek” tekinthető, hiszen egy e nemzedék – s a következő generációk! – vala- regáti (Ó-királyságbeli), „jó családból való” úrfi ,35 mennyi tagjára is érvényes: „Ion Ghica olyan ember, ha eszmélkedése idején találkozott is „magyarok- aki elegyíteni tudja Keletet a Nyugattal. Látják, arra kal”, azok többnyire a társadalmi ranglétra alsóbb törekszik, hogy délkelet-európai módszerekkel teremtsen szintjein helyezkedtek el: Moldvában csángó job- modern országot.”31 Igen, a levantei-bizánci módsze- bágyok vagy részesparasztok,36 Havaselvén pedig rek mesteri alkalmazása, a körülményekhez való leleményes igazítása – nyersebben fogalmazva: végig egész történetén soha a legsötétebb időkben sem esett kétségbe, ’s ennek köszönheti, hogy ma önálló a legendás román hintapolitika32– volt e nemzedék állammá, vérével, pénzével vagyonával szabadon ren- ra franczia a bojár osztály mint a minő görög volt a delkező, ’s ennek folytán a polgárisulás útján gyorsan fej- fanarióta fejedelmek idejében, akkor csak a nép maradt lődő, ’s a többi keleti népeknek példányul sic! szolgáló volt olá sic!, az úri osztály görögül tanult, görögül független országgá lett-” Uo. 5–6. fól. (az én kiemelésem! kormányzott, görögül beszélt görögül imádkozott még – B- K. B.) a czigányok is voltak befolyással jellemük kifejlődésére, 33 Szomorú feladata lenne egyszer egy semleges (brit, csak a zsidóktól – e számoló és vállalkozó néptől nem portugál, svájci) történésznek egybevetni e diadalmene- tanultak semmit.-” Veress-kézirat, 40. fól. tet a magyar reformkor emigrációba szorult vezéralak- 29 Dumitru Brătianu (1818–1892), a havaselvi liberálisok jainak ismétlődő kudarcaival, vesszőfutásával. Lehango- az ún. „vörösök” egyik vezéralakja, 1849 után a londoni ló, de felemelő is, hiszen alighanem kiderülne, hogy nem székhelyű Központi Demokratikus Bizottságban a a képességekkel volt többnyire a baj, hanem az általános román emigráció képviselője, Kossuth Lajos engesztel- európai hatalmi viszonyok (s azok tendenciája) kedvez- hetetlen ellenfele, Ion. C. Brătianu testvérbátyja, annak tek (sokkal) inkább a román törekvéseknek, s hiúsították 1891-ben bekövetkezett elhunyta után a Nemzeti Liberá- meg rendre Kossuthék legjobb szándékú kísérleteit is. lis Párt elnöke, Ionel C. Brătianu nagybátyja (vö. B.-K. B. 1993., különösen a II. és III. fejezet, valamint 30 Lásd bővebben: L.ouis Thouvenel: Trois années de la az Epilógus! Uo. 63–199.) question d’Orient (1856–1859), d’après les papiers indits de 34 Ha csak azt a fontos – és most következő fejtege- M. Thouvenel. Paris, 1897, Calmann Lévy téseink érvényét nemigen cáfoló – mozzanatot nem 31 Idézi – Dana Dumitriu: Prinţul Ghica. I-II. Bucureşti, számítjuk ide, hogy az utolsó ember, aki a mártírha- 1980, Editura Cartea Românească nyomán – Borsi-Kál- lált halt román miniszterelnököt élve látta, az magyar mán Béla: A múlt és a jövő mezsgyéjén. A román sofőrje – „Török bácsi” – volt, akinek iszonyodva kellett reformnemzedék bölcsőjénél. In uő: Kockázatos viszonyok. végignéznie, amint a három vasgárdista pribék a Sinaia-i Írások a román irodalom, művelődéstörténet és nemzeti ön- vasútállomáson „főnöke” mögé lopózkodik, s egyikük szemlélet tárgyköréből. Pécs, 1997, Jelenkor Kiadó, 46. (az orvul öt golyót ereszt a fejébe… Lásd Koszta István: én kiemelésem! B.-K. B.) Mária királynő párizsi követsége 1919. Nem (csak) Erdély volt 32 Erről, két részletben, emígy vélekedik Veress Sándor: a tét II. Budapest, 2011, Kárpátia Stúdió Kft., 68. (a 96. sz. a) „Politikájuk megalakulásuktól kezdve egész a krími jegyzetben., a továbbiakban: Koszta 2011) Vö. Armand háborúig végtelen sora a szín változtatásnak tele rút Călinescu: Însemnări politice. A szöveget gondozta és az hitszegő elpártolással szótörés ’s eskü szegéssel. Két előszót írta Dr. Al. Gh. Savu. Bucureşti, 1990, Humani- felé kaczérkodás ’s álnok porba borúlás a hatalmasabb tas, 199. (Itt kell megemlítenünk, hogy 1939 szeptembe- előtt.-” Veress-kézirat, 39. fól. kéziratát befejezve, min- rében Armand Călinescu is a vasgárdisták bosszújának den jel szerint megenyhült választott hazája iránt, mert áldozatává vált.) munkája (nyilván a főszövegnél később írt) bevezetőjében 35 újgörög eredetű román szóval: coconaş már ekképpen ítél: „Ez a nemzetiségéhez s azzal eggyé 36 moldvai román dialektusban: răzeş, ugyanazon részes forrott vallásáhozi csökönyös ragaszkodás húzódik szabadparaszt kategória neve Munténiában: moşnean 83 jobbára székely iparosok, ácsok, kőművesek, ko- 1898 februárjában csupán „tisztességből”, pro for- csisok37 (később taxisofőrök) – és leginkább daj- ma vett el, hogy akkortájt világra jövő egyetlen fi a kák,38 cselédek, főzőasszonyok és házvezetőnők törvényesen viselhesse apja nevét. Imént hivatko- voltak. Néhány képzett szaktörténészt leszámítva zott kútfőnk tudni véli, hogy 1902 júliusában egy ki tudja még például napjainkban azt, hogy az el- bajor országi üdülőhelyen az akkor négyeszten- múlt évszázad egyik legjobb román történetírójá- dős, az anyja társaságában lévő tisztek által „Mein nak számító Gheorghe Ion Brătianu (1898–1953) Prinz”-nek nevezett „nagy barna szemű és hajú, – Nagy-Románia megteremtőjének „természetes” virgonc kisfi ú magyarul beszélgetett a [feltehe- fi a – hátulgombolós kisgyermekként folyékonyan tően csángó] házvezetőnővel”…40 Csupán halkan, beszélt magyarul? Ennek a ténynek a megértésé- en passant jegyezzük meg, hogy ez a liaison, akár- hez persze tudni kell, hogy atyja, Ionel C. Brătia- csak Brătianunak Elisa Ştirbey-jel (1870–1957) – az nu, pályakezdő vasúti mérnök korában Bákóban akkori kamarilla egyik beltagjának számító Barbu (s a ruginoasai fejedelmi kastélyban) egy darabig Ştirbey (1872–1946) nővérével – 1907-ben kötött együtt élt a „államalkotó” Alecsandru Ioan Cuza hivatalos házassága41 egyaránt azt bizonyítja, hogy (1820–1873) környezetéből származó fanarióta ere- Argetoianu imént taglalt feljegyzése (tkp. indula- detű, nálánál némileg idősebb moldvai Maria Mo- tos kirohanása) nem egyszerűen előítéletes, hanem ruzi hercegnővel,39 akit forrásunk szerint Brătianu – társadalomtörténetileg s főként társadalomlélek- – a röghöz kötött jobbágyot jelölő rumân kifejezéssel tani szemszögből – merően téves is! A „tősgyöke- szemben, míg a robotra kötelezett parasztokat a vecin resnek” minősített (egyébként valószínűleg bolgár szomszéd néven ismerték Moldvában. Valószínűleg eredetű) Brătianu-sarj mindkétszer a görög/fanarió- ez az oka annak, hogy a havaselvi bojárok és „polgá- ta oligarchia42 egy-egy előkelő hölgytagját tüntette rok” inkább az általánosabb valah formát részesítették előnyben, nehogy a (többnyire valóban tőrőlmetszett kel ellátta Stelian Neagoe. Bucureşti, 1992, Humanitas, román) „pórnép” tagjainak véljék őket… Lásd erről 105. Vö. Sturdza 1983, 359. például Constantin C. Giurescu: Vechimea rumâniei în Ţa- 40 „un copilaş oacheş şi zglubiu, care vorbea ungureşte ra-Românească şi legătura lui Mihai Viteazul. Memoriu citit cu bona şi căruia ofi ţerii veniţi îi ziceau »Mein Prinz«”. la Academia Română în şedinţa dela 8/21 Maiu 1915. A dajka „nacionáléjára” vonatkozó feltevésünket meg- Bucureşti, 1943 (különösen: 139–141., 336–349.). Vö. P. erősíteni látszik, hogy G. I. Brătianu 1898. január 30-án Cancel: Despre rumân şi despre unele probleme lexicale vechi Ruginoasa-ban, az ottani Cuza-kastélyban látta meg a slavo-romane. Lucrare tipărită de Casa Şcoalelor. Bucu- napvilágot. Ruginoasa pedig nincs messze Lészpedtől reşti, 1921, Atelierele Grafi ce SOCEC, valamint Veress (Lespezi), Szabófalvától (Sabaoani) és Románvásártól Sándor írásunk 23. sz. jegyzetében idézett véleményével. (Roman), ahol tudvalevőleg a legarchaikusabb csángó 37 Vö. Veress-kézirat, 101. fól. nyelvjárást beszélő magyar katolikus – moldvai román 38 Nem egészen köztudott (legalábbis Magyarországon), dialektusban: papiştaş (pápista) – lakosság (is) él… Vö. hogy sok egyéb mellett a szocialista nomenklatúra ezt a Anastasie Iordache: Ion I. C. Brătianu. Bucureşti, 1994, szokást is átvette az osztályellenségnek minősített és Editura Albatros (Historia), 80–81. (a továbbiakban: az ötvenes/hatvanas években kíméletlenül fölmorzsolt Iordache.) „burzsoá-földesúri” elittől, még Ceauşescuéknak is 41 A frigynek különös pikantériát kölcsönöz az a tény, volt az ötvenes évek elején székely dadájuk. Lásd erről hogy Elisa korábban mintegy másfél évtizeden át Brătia- A Ceauşescu gyermekek esztelneki dajkája [2010. szeptember nu egyik legnagyobb politikai ellenfele, a moldvai szár- 29., 07:34 ] [2756]; mazású (1854–1925), a konzer- http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=75303& vatívok vezetője – 1918. március 5. és 1918. október 23/ what=archivum (letöltés dátuma: 2011. február 10., 16 november 6. között miniszterelnök, az 1918. május 7-i óra.) A csúfos véget ért diktátor magyar kapcsolatairól (a Központi Hatalmakkal kötött, román szemszögből lásd legújabban Aranykorszak? A Ceauşescu-rendszer katasztrofális és sohasem ratifi kált) bufteai béke aláírója magyarságpolitikája I. 1965-1974. A kötetet összeállítot- – hitvese volt. Vö. Alexandru Marghiloman: Note politice. ta és a bevezető tanulmányt írta: Novák Csaba Zoltán I-II. köt. Kiadta és a bevezetőt írta Stelian Neagoe. Bucu- [a Román Akadémia Gheorghe Şincai Kutatóintézetének reşti, 1993–1994. Ed. Scripta. Politikai feljegyzések címmel munkatársa]. Csíkszereda, 2011., Pro-Print Kiadó. részleteket közölt belőle: Horváth 2003, 52–64. (a hozzá 39 Maria Moruzit (1863–1921) valóban nem fogadta tartozó jegyzetek: uo. 479–482.) kegyeibe a sors: első férje, ifjabb Alexandru Cuza – a 42 A Moruzi-család és a Ştirbey-Bibescu família a fana- két fejedelemséget 1859-ben egyesítő A. I. Cuza Maria rióta érában, illetve az azt követő „átmeneti korszakban” Catargiu-tól származó, tehát házasságon kívül szüle- egyaránt két-két fejedelmet adott Moldvának, illetve tett idősebbik fi a – korán elhalt, így fi atal özvegyként Havaselvének: Constantin Moruzi 1777–1782 között kezdett (számára reménytelen) viszonyt Nagy-Románia egy ízben, Alexandru Moruzi viszont háromszor is leendő mindenható miniszterelnökével. Lásd Constantin (1792, 1802–1806, 1806–1807) ült Moldva trónján, míg Argetoianu: Pentru cei de mîine. Amintiri din vremea celor Gheorghe Bibescu 1843-tól 1848-ig, testvére Barbu de ieri. III. kötet, V. rész (1916–1917). Kiadta és jegyzetek- Ştirbey pedig 1848–1856 között volt Havaselve vajdája. 84 ki vonzalmával, vagyis a kétféle eredetű elit43 tagjai nyek görög (bolgár, szerb, albán etc.) nevüket le- a lehető legtermészetesebb módon keveredtek és egyszerűsítve (pl. Ducakisból: Duca), vagy azt egy- olvadtak föl egymásban… egy cu/escu (Gafencu, Călinescu, Ceauşescu) vagy Más szóval egy átlagos regáti (főként persze (ritkábban) anu/eanu/ ianu/ (Brătianu, Argetoianu,) bukaresti) „polgár”, kivált, ha a legelőkelőbb kö- végződéssel ellátva,47 s a németnél, a magyarnál, rökből, a „protipenda”44 néhány tucat családjából valamint a töröknél jóval könnyebben megtanul- származott – erdélyi román nemzedéktársaival ható48 román államnyelv birtokában már a második szöges ellentétben – mondhatni „felülnézetben” nemzedékükben alig észrevehetően elvegyülnek a szemlélhette voltaképpen ugyanazt a radikális kor- mégiscsak többségben lévő őshonos moldvai és ha- szerűsítésre szoruló avítt társadalomszerkezetet, vaselvi országlakosok között…49 Sőt, Veress Sán- amelynek reformok útján történő megváltoztatása dor felbecsülhetetlen értékű kéziratában azt állítja, Közép- és Dél-Kelet-Európában magára valamit is hogy Havaselvén Szörénytoronytól (Turnu-Seve- – Borsi-Kálmán Béla: „Regátiak”, „erdélyiek” és „magyarok”… – Borsi-Kálmán adó államférfi nak vagy politikai gondolkodónak rin) Galacig és Brăiláig – a főváros környékét is ide- az elmúlt másfélszáz esztendőben megkerülhetet- értve50 – bolgár és szerb falvak tucatjai sorakoznak, len program, lényegében korparancs volt… amelyek lakossága ez idő tájt már tökéletesen két- * nyelvű, ám szigorúan ellenőrzött állami rendelet

tiltja az ortodox templomokban az anyanyelv hasz- TANULMÁNYOK S milyennek látták ezt a világot az 1850-es/60-as nálatát. Akárcsak a moldvai pápisták szent hajlékai- években Kossuth Lajos hajdani katonái, kivált ban51 a magyarét…52 Oroszhegyi pedig a havaselvi Veress Sándor és Oroszhegyi (Szabó Jósa)? Hely és moldvai földbirtokos bojársággal évszázadok hiányában csupán néhány, szintén meghökkentő óta valamiféle szerves szimbiózisban53 élő cigány- értesülésükre/közlésükre és elemzésükre hivat- ságot korrajza egyik passzusában a fejedelemségek kozhatunk most, amelyek közös jellemzője, hogy második legnépesebb etnikumának írja le!54 nem csupán minden tekintetben megerősítik az * Argetoianu-idézetek mai olvasatban szokatlanul „erősnek”, etnokratikusnak és elfogultnak minősü- A sajátos bukaresti couleur locale a Havaselvére lő állításait, hanem – főként Veress Sándor – a fog- (Munténiába) a XIX. század elején-közepén, majd lalkozásukból következő hely- és tárgyismeretet az 1918–1920-as „Nagy Egyesülés” után kivándo- hasznosítva képzett demográfusoknak, szocioló- rolt erdélyi román értelmiségi és politikus nemzedé- gusoknak, és – igen! – történészeknek becsületére kekben ugyanazt a hatást keltette, mint amit fél év- váló okadatolt elemzésekkel is tovább árnyalják 47 Vö. Veress-kézirat, 76–77. fól. őket! Veress például kerek perec kijelenti, hogy a 48 Veress-kézirat, 59–60. fól. bojári osztályokban, sőt e sajátos „levantei polgá- 49 Vö. Oroszhegyi 44., 70., 75. Zökkenőmentes (és a risulásban”45 érdekelt minden városlakó rétegben, román nemzetépítés szemszögéből szerfelett hasznos!) főként a kereskedők és a földbérlők (árendások) beolvadásuk mélyebb okairól lásd Oroszhegyi 95–96. soraiban a „görög elem” számaránya túlnyomó,46 50 Oroszhegyi 96. 51 bizonyára nem véletlen, hogy a régi román kró- s voltaképpen mindössze annyi történik, hogy e nikákban (főként Moldvában) a templom szó egyik balkáni és a görög szigetvilágból érkező jövevé- szinonimája az egyértelműen magyar eredetű locaş sfînt Ennélfogva az Egyesült Fejedelemségekben (1862-től (istenlaka) kifejezés. Vö. előadásunk 23. sz. jegyzetével! Romániában) maradt leszármazottaikat a honi szokás- 52 Lásd Veress-kézirat, 56–57., és 87. fól. Vö. Oroszhegyi jog szerint megillette a beizade (beyzadé, prince, Prinz), 44. vagyis a hercegi cím 53 Lásd ehhez különösen a 23. sz. jegyzetben idézett 43 a bukaresti román argóban: caimac (krém) szöveg-részletet! 44 Protipenda vagy protipendada (újgörög: az „öt család), 54 „Végre is nyelvre és szokásra annyira a nemzet kebe- a fanarióta korban (kb. 1711–1821) rögzült, az uralkodó lébe elegyedtek, hogy [a fejedelemségek] népének valódi köré csoportosuló legszűkebb oligarchikus elit megje- javát teszik.” Oroszhegyi 83–84.; továbbá: Veress-kézirat lölésére szolgáló kifejezés, amelynek legbefolyásosabb 76. fól. Vö. előadásunk 12. sz., és 23. sz. jegyzeteivel is. tagjaiból került ki a mindenkori (és mindenható) kama- Lásd minderről bővebben: Borsi-Kálmán Béla: A ro- rilla is. Lásd például Filitti, 10–11. (vö. csillaggal jelzett mán társadalom és közélet az 1850-es, 60-as években a jegyzetünkkel is!) magyar (Kossuth-)emigránsok szemével – főként Veress 45 Vö. előadásunk 27. sz. jegyzetével! Sándor és Oroszhegyi Jósa munkáiban. In: Kisebbség- 46 Veress-kézirat 40., 75–76., 88., 94. fól. (etc.). Orosz- kutatás, 2011/1., 14–33. (kötetben uő.: Megközelítések. hegyi összességében a románság és a cigányság után a Tanulmányok a magyar–román (román–magyar) kapcsolat- harmadik legszámosabb népelemnek tartja a fejedelemségek- történetről és identitásról. Budapest, 2011, Lucidus Kiadó ben megtelepedett görögöket! Oroszhegyi 95–96. [Kisebbségkutatás Könyvek], 9–31.) 85 századdal korábban a fejedelemségekbe vetődött S valóban, Vaida egyik regáti riválisa, talán leg- magyar emigránsokban! Erre kiváló példa Alexandru nagyobb bukaresti ellenlábasa – a Ionel Brătianu Vaida-Voevod (1872–1950) is, aki hosszú, több- örökébe lépett, a Vasgárdisták által élete virágjá- nyire szarkasztikus, olykor maliciózus oldalakat ban kegyetlenül legyilkolt tehetséges Ion Gheorghe szentel regáti élményeinek.55 A jelenség időnként Duca (1879–1933) – fi noman szólva nemigen szív- annyira kétségbe ejtette őket, hogy olykor nyom- lelte a román nemzeti ügynek párizsi és londoni dafestéket nehezen tűrő kifejezésekre ragadtatták missziójával rendkívül nagy szolgálatot tevő er- magukat, mint például maga Voevod, aki egy he- délyi román politikust:59 diplomáciai ügyekben lyütt56 „mahalaua sufl etească” (körülbelül: kültelki tájékozatlannak, ugyanakkor szerfelett önteltnek szellemiség, a „lealjasulás” értelmében) súlyosan és fennhéjázónak festi le Vaidát! Mi tagadás, töb- sértő összefoglaló névvel illette ezt a mentalitást.57 bi regáti nemzedéktársának sem sokkal jobb a vé-

– Borsi-Kálmán Béla: „Regátiak”, „erdélyiek” és „magyarok”… – Borsi-Kálmán A kiváló megfi gyelőképességű, s a tollal is jól bánó leménye az egyébként nagyon is ravasz, igencsak erdélyi román politikusnak sikerült egyetlen be- tanulékonynak bizonyuló, már-már „bizantinus” kezdésbe sűríteni két tűz közé szorult (erdélyi ro- módszerekre is hajló egykori budapesti képvi- mán) politikus nemzedékének áthidalhatatlan er- selőről. Körülményesnek, kicsit bárdolatlannak, kölcsi dilemmáit: „Bukarestben káoszra találtunk, „darabosnak”, szószátyárnak ábrázolják,60 épp azt

TANULMÁNYOK mely maga volt a közélet alapja. Úgy éreztük ma- a kifi nomultságot, mesteri színlelő képességet hiá- gunkat, mint a bolondok házában. A bennszülöt- nyolják belőle, amelyet szerintük csak a bukaresti tek mindezt természetesnek és jónak találták. A mi „szerájban” (a fanarió ta módszereket, életveszélyes koncepciónkban ők a kormányzati tapasztalat intrikákat csorbítatlanul őrző fejedelmi – 1881-től hiányát látták. Számukra mi az ellenzék emberei királyi! – udvarban, s főként a mindenkori kama- voltunk […] valamiféle eszelős [erdélyi] parasztok, rilla boszorkánykonyhájában) lehet elsajátítani. szánalmas, deklasszált hazátlanok. Nem mondták Bizonyára nem írható a véletlen számlájára, hogy ugyan, de éreztették velünk társadalmi és politi- Argetoianu a simulékony, szónoki képességek- kai alacsonyabbrendűségünket. A magyar »grófok« kel kiváltképpen megáldott, nevük alapján szin- nagyzási hóbortja a velük való politikai és szokványos tén görög eredetűeknek vélelmezhető Ducat és érintkezés során demokratikus volt az akkori idők [bu- George Danielopolut egy helyütt gúnyosan a „Szeráj karesti] politikai parvenüinek krémjéhez képest.”58 eunuchjainak” aposztrofálja…61 S ugyancsak ide, ebbe a gondolatkörbe tartozik Argetoianu azon ál- 55 Lásd Alexandru Vaida-Voevod: Memorii. I–IV. lítása is, miszerint az első világháború időszakának A szöveget gondozta, az előszót, a jegyzeteket és a kommentárokat írta Alexandru Şerban. Cluj-Napoca, másik helyén Vaida nem csupán megismétli, hanem még 1994, 1995, 1997, 1998, Editura Dacia, (a továbbiakban: „rá is tesz” föntebb citált elmarasztaló véleményére: „Mi A. Vaida-Voevod I–II–III–IV. [A köteteken a szerző neve a rafi nált magyar oligarchiával való párbajban edződ- kötőjel nélkül szerepel.. A hivatkozott passzusokat lásd: tünk. Hiába próbálták meg regáti barátaink nekünk A. Vaida-Voevod II., 76–80., 166–169.; III., 153–154.; IV., megmagyarázni a z elvtelen haszonleső politikusság, 139., 142–144., 166., 189–190., 199–200., 206–208.) a szektásság, az okkult, a kamarilla fogalmakat, mi to- 56 A. Vaida-Voevod IV., 189–190. vábbra is úgy gondoltuk, hogy túloznak, hogy az ördög 57 Vaida különben – azonos címmel – egy egész alfejeze- nem is olyan fekete, mint amilyennek látszik. A jövő tet szentel e jelenségnek! Csupán ízelítő gyanánt néhány történései aztán meggyőztek róla, hogy a legképtelenebb pikánsabb kitétel: „A kültelki szellemiség ott lüktet és túlzások sem közelítik meg a csalárd politikussághoz nyüzsög valamennyi társadalmi osztály embereiben. társult praktikák igazi mélységeit!” Saját átültetésében Összetevői számosak: a bárdolatlan, dölyfös, ravasz, idézi Koszta 2010., 169–170. alamuszi bojárok idejének hagyatéka (persze csak a 59 Lásd bővebben Koszta 2010. legképzettebbek lebegtek a felszínen) karrierista törtetés, 60 Lásd például Grigore Gafencu: Însemnări politice. a korrupt lelkek aljassága, akik habozás nélkül készek Kiadta és az utószót írta Stelian Neagoe. Bucureşti, 1991, bármikor, bárkinek eladni magukat azért, hogy tisza- Humanitas, 93–96. (A hivatkozott passzusban Vaida virág életű közönséges luxusra tegyenek szert, munka különben könyvtárszobájában a millenniumi, Szilágyi nélkül, nagydoktorok és félművelt újságírók, akiket Sándor által szerkesztett A Magyar Nemzet Története. Bu- megfertőzött a fi lozófi ai, szociológiai, irodalmi, sőt még dapest, 1895–1898, Athenaeum Nyomda, vastag, szépen teológiai frazeológia is (…) stb. Uo. bekötött, kitűnő állapotban lévő, de a padlón heverő, 58 A. Vaida-Voevod II., 15. (Az én kiemelésem! – B-K. selejtezésre ítélt köteteit mutatja – célzatosan – vendégé- B.). Ezt a szövegrészt saját fordításában Koszta István nek, mondván, hogy azért dobja ki őket, mert gyerme- is idézi tavaly megjelent fi gyelemre méltó könyvében: kei már nem olvasnak magyarul. „Annyi baj legyen” Koszta István: Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás – kommentálja Vaida közlését az emlékirat szerzője… a párizsi konferenciáról. Csíkszereda-Budapest, 2010, Uo. 93–94. a továbbiakban: Gafencu.) 164–165. (a továbbiakban: Koszta 2010.) Emlékiratai egy 61 Argetoianu, 1991., 218. 86 bukaresti diplomáciai életében – Charles Beaupoil Talán még e tények közlésénél is érdekesebb az Saint-Aulaire gróf (1866–1954), francia nagykövet emlékirat-író magyarázata: Argetoianu – a román két esztendős (1916–1918 közötti) romániai misszió- kormányfő származására és főként „bizantinus” jának kezdetéig – csupán a lengyel származású, habitusára egyaránt utalva – (a fanarióta politikai szintúgy grófi rangú Stanislas Alfonsovici Poklews- iskolában pallérozódott) „kifi nomult görögöcské- ky-Koziell (1868–1937) cári orosz követ volt Brătia- nek”63 minősíti Brătianut, akire különben Vaida nu szellemileg egyenrangú partnere! A többiekkel is felnézett és kora legjobb diplomatájának, s a – ideértve sir George Barclay brit misszióvezetőt, román nemzet providenciális fi gurájának tartot- és Jean Camille Blondelt, Franciaország korábbi ta.64 Csodálata valószínűleg csorbult valamelyest, meghatalmazottját is – a román miniszterelnök amikor ő maga is a bukaresti ármány áldozatává Argetoianu szerint úgy játszott, mint a macska az vált. A jó néhányszor szóba hozott machiavellisz- egérrel. Nem tudjuk, mivel emlékirataiban szemé- tikus cselszövésekre ugyanis Ionel Brătianu azzal lyét néhány semmit mondó szófordulaton kívül teszi föl a koronát, hogy közvetlenül Vaida – ro- nemigen érinti, miként ítélte meg Argetoianu a Mo- mán szempontból különben szerfölött eredményes narchia képviselője – Ottokar Czernin gróf, későbbi – londoni tárgyalásainak sikeres befejezése után a közös külügyminiszter (1872–1932) – bukaresti te- brit fővárosba menesztett rejtjeltávirat útján tudat- vékenységét, ám bizonyos jelek arra utalnak, hogy ja korábbi védencével 1920. március 13-i „lemon- az osztrák–magyar diplomata 1913–1916 közötti ro- dása” tényét…65 mániai kiküldetése idején nyugat-európai kollégái- nál némileg jobban belelátott a román kormányfő Egyébként a regátiak is érezték a „hegyeken túli praktikáiba. Ezt bizonyítandó (és Brătianu bizanti- testvérek” fenntartásait! Maga Duca így ír erről, nizmussal elegyes machiavellizmusáról kialakított azoknak a napoknak hangulatára emlékezve, véleményének illusztrálása céljából) idemásoljuk amikor, 1919 novemberében, először hívták össze egy – Czernin bukaresti raportjaira alapozott – teljes ülésre Nagy-Románia parlamentjét: „Az er- korabeli újságcikk alábbi részleteit a sorsfordító délyiek úgy óvakodtak tőlünk, akárha pestisesek 1916. augusz tus 27-i koronatanács előzményeiről: lettünk volna”, összegzi benyomásait, s a párt- „[1916.] Julius huszonhetedikén Czernin megjelent politikai okokon túl e tartózkodás okait „a rejtett a román királynál. A király szerint Bratianu a mo- [erdélyi] felsőbbrendűségben, a regionalizmusban, narkia felosztásánál meg akar jelenni, nem pedig annak valamint Maniu66 és Vaida minden regáti sajátos- érdekeit előmozditani. Huszonkilencedikén [Czernin] való viszonyáról az 1914. évi július hó 22-től 1916. évi jelenti, hogy Bratianut fi gyelmeztette, hogy utoljá- augusztus hó 27-ig terjedő időben. Budapest, 1916. Az ra tárgyal vele, mivel tudja, hogy az ántánt hatalmak- Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat kal tárgyal. Bratiano kijelentette, hogy nem gondol kiadása. A korabeli román diplomácia hatékonyságá- mostan a háborúra, csupán jelen akar lenni a felosz- hoz (s kivált Ionel Brătianu stratégiai gondolkodásához tásnál, mivel leverésünk elkerülhetetlen. Czernin és partnereire gyakorolt szuggesztív hatásához) lásd fi gyelmeztette őt, hogyha megtörténik a román legújabban: Diana Mandache: Later Chapters of my Life. The Lost Memoir of Queen Marie of . Sutton árulás, akkor német csapatokat vetnek Erdélybe és Publishing 2004. Vö. Koszta 2011, 20. (a 23. sz. jegyzet- félmillió bolgár megtámadja Romániát […] A ko- ben – Borsi-Kálmán Béla bevezetőjéből.) ronatanács összeülésekor [román] katonaság vet- 63 „grecotei subţire”. Uo. 229. Mint már utaltunk rá: te körül a követséget. Bratianu a koronatanácsot ez apai ágon nem bizonyítható. Gyanítható azonban megelőzőleg becsületszavára fogadta, hogy semlege- (főként, ha hitelt adunk a Veress-kézirat 76. lapján olvas- sek maradnak. Az utolsó pillanatban a királyt tolta ható közlésnek!), hogy Ion. C. Brătianu hitvese (Ionel C. előtérbe, elháritva a felelősséget. Kétségtelen, hogy Brătianu édesanyja), Pia (Caliopia) Pleşoianu felmenői között valóban akadhattak görög származású szemé- Bratianu még szivesen várakozott volna, amit előre lyek, hiszen Pia Pleşoianu édesapjáról egyértelműen láttam, az bekövetkezett – irja a külügyminiszter kiderül, hogy az általa birtokolt (vagy csupán árendába [Berchtold Lipót gróf, ti. a közös külügyminiszté- kapott?) Vîlcea-megyei Pleşoi (napjainkban: Pleşoiu) rium ún. »Vörös könyvében«] – az ántánt hirtelen helység után vette fel családnevét! Vö. Iordache 15. kierőszakolta Románia közbelépését.”62 64 Lásd például A. Vaida-Voevod II., 225–233. 65 Vagyis a mór megtette a kötelességét … Lásd Duca 62 Lásd A legnyomorultabb fi ckó. – Bratianu jelen III., 196. és 199. akart lenni a monarkia felosztásánál. – Temesvár okt. 66 Iuliu Maniu (1873–1953) Vaida-Voevod mellett a 11. Temesvári Hirlap, 1916. október 12., 3. Lásd erről legjelentősebb erdélyi román politikus, Vaida barátja és bővebben: Osztrák–Magyar Vöröskönyv. Diplomáciai bizalmasa, az Erdélyi Román Kormányzótanács (Consiliu ügyiratok Ausztria–Magyarországnak Romániához dirigent) elnöke. Vaida hozzá intézett jelentéseit dolgozta 87 sággal szembeni megvetésében” jelölte meg.67 S itt viszonylagos sikeressége, illetve, ennek torz tükör- kell azt is megemlítenünk, hogy Vaidával és Octa- képe gyanánt, a magyar nation building defi cites jel- vian Gogaval ellentétben Maniun egyetlen „ regáti” lege, mondhatni csaknem teljes kudarca. Ez a me- politikus sem talált fogást! Olyannyira nem, hogy rev szembeállítás természetesen nem állja ki egy egyikük – Grigore Gafencu – épp Iuliu Maniu ki- alaposabb történeti vizsgálódás próbáját, hiszen kezdhetetlenül feddhetetlen jellemével hozza ösz- könnyű belátni, hogy a román fejlődés is jelentősen szefüggésbe Duca frusztráltságát (s néhány, va- alatta marad elvi lehetőségeinek és a – valameny- lószínűleg négyszemközt mégis csak elejtett epés nyi közép-kelet-európai nép és nemzet számára megjegyzését) a legnagyobb tekintélyű erdélyi varázsszerként (minden korábbi, krónikusan örök- román politikusnak a húszas/harmincas évek for- lött szervi bajt, társadalomfejlődési hiányosságot dulóján választott, hallgatásra, távolságtartásra meggyógyító panacea gyanánt) tételezett – nyugati alapozott akkori taktikája vonatkozásában, amely típusú polgári átalakulás/modernizáció terén még szöges ellentétben állt az ő hiperaktív, kulisszák a szintúgy távolról sem kielégítő magyar(országi) mögötti mesterkedéseivel…68 Mindezt a csaknem „teljesítményhez” is alig mérhető. Vagyis mérték- zsigeri kölcsönös ellenszenvet Duca – történelmi- adó, a magyar és román társadalom stabilitását, leg teljes joggal – azzal a tagadhatatlan ténnyel nemzeti tudatának kiegyensúlyozottságát, szilárd, hozta összefüggésbe, hogy az „erdélyiek” – úgy- megkérdőjelezhetetlen önazonosságát, egészséges mond – „az Ó-királysággal (a Regáttal) ellenséges önértékelését szavatolni, és biztosítani hivatott ci- magyar szellemiségben nevelkedtek”.69 toyen-burzsoáziáról továbbra is csupán beszélünk, anélkül, hogy megteremtéséhez, jobban mondva S itt zárul is a kör! kivajúdásához – a számos biztatóan kezdődő, ám * mindannyiszor ellankadó nekilendülés ellenére – az elmúlt kilenc évtizedben akár egy arasszal is A magyar és a román historiográfi a egyik visz- közelebb kerültünk volna. Románok és magyarok sza-visszatérő toposza, jóllehet homlokegyenest egyaránt! ellenkező megközelítésből a román nemzetépítés Mindennek, vagyis a társadalmaink mélyszerke- zetében és gondolkodásmódjában (mentalitásában) fel Koszta István már többször hivatkozott 2010-es elmaradt oly kívánatos változások/változtatások fontos könyvében (Koszta 2010), további életrajzi adatait lásd uo. 26. (a 39. számú jegyzetben.) (egészen pontosan azok majd’ mindig közös tőről 67 Duca III., 194. eredeztethető elodázása/kisiklatása) – szintén kö- 68 Vö. Gafencu 164. zös, bár ugyancsak ellentétes előjelű kompenzáció/ 69 Duca III., 152. (az én kiemelésem! – B. K. B.) Ezt a bu- elhárítás/elfojtás képében – marad a „felszín”, ha karesti szemszögből kétségtelenül felemás erdélyi román úgy tetszik, az „érem másik oldala”: az 1918–1920 attitűdöt egy ízben – igaz, meghatározott politikai céllal közötti történelmileg döbbenetes hongyarapodás/ és kényes lélektani helyzetben: az ország megcsonkítása gyarapítás fölötti bizonytalankodással (és be nem és Erdély bekebelezése ellen a pesti román nagykövet- ség előtt 1918. december 15-én tüntető felajzott magyar vallható lelkiismeret-furdalással) elegyes diadal- egyetemisták lecsillapítása céljából – az egyik, már mámor felidézése és kényszeres történeti/társada- nevében is „erdélyi”, román politikus, Ioan Erdelyi [Er- lomtörténeti „magyarázata” az egyik, a szintúgy délyi János] – akit (akárcsak Vaidát 1920 elején Párizsba francia mintájú, de annál demokratikusabbnak el- és Londonba) a Brătianu vezette kamarilla nagyon is gondolt/remélt, régi határait „természetesen” (?) tudatosan küldött a román megszállás idejére a magyar megőrző „történelmi Magyarország” illúziójának fővárosba! – emígy fogalmazta meg: „Én is magyar brutális szertefoszlása miatti önbizalomromboló, nevelésben részesültem – jelentette ki Erdélyi – mindig rokonérzéssel viseltettem a magyarok iránt és ezért is bénító és önsorsrontó nosztalgikus kesergés, fele- bíztak meg engem az ellentétek elsimításával. Biztosít- lősségáthárítás és bűnbakkeresés a másikon. hatom a magyar ifjúságot, hogy bármiképpen döntsön a A (terjedelmi korlátok miatt) töredékesen idé- békekonferencia és bármiképpen változzon meg Európa zett és korabeli forrásokkal való szembesítés se- térképe, mi testvériességben, jó barátságban és békesség- gítségével társadalom- és mentalitástörténeti kontex- ben akarunk élni a magyarokkal és aki magyar, székely tu sukba visszahelyezni próbált emlékirat-szövegek vagy szász volt eddig, az marad ezután is.” Idézi Viczián (s azok interpretációja) révén emez (áldatlan) hely- János: Diákélet és diákegyesületek a budapesti egyetemeken 1914–1919. Budapest, 2002, Közreadja az Eötvös Loránd zet meghaladásának oly kívánatos irányába kíván- Tudományegyetem Levéltára, 226. tunk tenni egy apró lépést.

88