Magyar Festők Párizsban (1880 – 1896)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Eötvös Loránd Tudományegytem Bölcsészettudományi Kar Boros Judit MAGYAR FESTŐK PÁRIZSBAN (1880 – 1896) Doktori disszertáció Témavezető: Dr. Passuth Krisztina egyetemi tanár A bizottság tagjai: Dr. Kelényi György egyetemi tanár, a bizottság elnöke Dr. Sármány Ilona egyetemi tanár, hivatalosaan felkért bíráló Dr. Gellér Katalin PhD, hivatalosan felkért bíráló Dr. Ágoston Júlia PhD, a bizottság titkára Dr. Eörsi Anna egyetemi docens, a bizottság tagja Dr. Tímár Árpád, a bizottság póttagja Dr. Zwickl András, a bizottság póttagja 2006 Tartalomjegyzék Bevezetés 1 I. A téma kutatásának története 7 II. A 19. század második felének művészeti stíluspluralizmusa Párizsban 27 A modernitás és modernizmus elméleti kérdései 27 A naturalista gyökerű modernizmus 36 A festészeti modernizmus alternatív felfogása (az antinaturalista modernizmus) 44 A modernitás hivatalos művészete 49 A harmadik oldal – a műkereskedelem és a juste milieu 52 III. Párizs, mint művészeti központ 56 A művészeti élet intézményei 58 A művészeti élet főbb eseményei az 1880-1896 között. Kiállítások 68 IV. Magyar festők és festőnövendékek Párizsban 74 V. Munkácsy Mihály és a Munkácsy-tanítványok 80 Munkácsyék párizsi életformája – a „Munkácsy-szalon” 91 A Munkácsy-atelier és a Munkácsy-tanítványok 94 Változatok, replikák, másolatok Munkácsy-életművében 112 VI. A Julian Akadémia 117 A Julian Akadémia alapítása és működési gyakorlata 117 A Julian Akadémia tanárai 127 A Julian Akadémia növendékei 132 A Julian Akadémia 20. századi története és utóélete 139 VII. Rippl-Rónai József párizsi korszaka 141 Rippl-Rónai Munkácsy mellett 141 Az átmenet évei 145 Rippl-Rónai 1892-es kiállítása 150 Rippl-Rónai kapcsolata a Revue Blanche körével 153 VIII. 1897 - Két egyéni kiállítás Párizsban 155 Rippl-Rónai József kiállítása 155 Mednyánszky László kiállítása 157 IX. Epilógus. Ferenczy Károly modernizmusának elméleti kérdései 159 Összefoglalás 170 Mellékletek Válogatott bibliográfia 172 Modern festés – írta Rippl-Rónai József 186 Adattár (Névsor, Magyar festők munkái párizsi kiállításokon, „Párizsi” képek az OMKT kiállításain 189 Illusztrációk 1 —52 Bevezetés A jelen disszertáció szokatlanul hosszú idő alatt készült, és mint ilyen számos, egymásra rétegződő változás nyomát viseli. A téma kiválasztása a Magyar Nemzeti Galéria két, az 1990-es évek második felében rendezett kiállításához, jelesül az 1996-os Nagybánya művészete,1 illetve az 1998-as Rippl-Rónai gyűjteményes kiállítása2 című tárlatok előkészítéséhez kapcsolódik, amikor a nagybányai alapító nemzedékre, illetve Ripp-Rónai életére és festészetére vonatkozó kutatás közben kiderült számomra, hogy az 1880-as, 1890-es évek folyamán Párizsban tanuló magyar festőkkel kapcsolatos publikációk egyrészt szegényesek, másrészt számos téves adatot, vagy éppen megállapítást tartalmaznak. Ezért kezdetben úgy gondoltam, hogy a dolgozat legfőbb célja a pozitivista szemléleten alapuló anyagközlés, melynek során választ találhatok a Rippl-kutatás – illetve a megelőző Nagybánya-kutatás - során megfogalmazódott kérdésekre. A nagybányai festők indulását vizsgálva szembesültem azzal a közhelyszámba menő, de számomra sokáig meg nem válaszolható kérdéssel, esetenként szemrehányással, amely mintegy elítéli az 1890 körül Párizsban tanuló magyar festők zömét, amiért Jules Bastien-Lepage és Dagnan-Bouveret „finom naturalizmusát” tekintették példaadónak az impresszionizmus mesterei helyett. Ez az alapkérdés indította el aztán a további kérdések hosszú sorát, amelyek végeredményben egy főleg művészetszociológia szempontok alapján felépített választ eredményeztek. Természetesen az évek során számos mellékága is keletkezett ennek a kutatásnak, pontosabban az elsődlegesen művészetszociológiai megközelítést szükebben értelmezett művészettörténeti és művészetelméleti kérdések árnyalták. A dolgozat jellegét alapvetően meghatározta az a témaválasztás szempontjából nem túl szerencsés körülmény, hogy egyáltalán nem állt módomban kutatásokat végezni Párizsban. Ennek következtében munkámat tulajdonképpen egy ottani, széleskörű kutatás 1 Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Rendezte Csorba Géza – Szücs György. Magyar Nemzeti Galéria, 1996. március 14—október 20. Katalógus. Szerkesztette Nagy Ildikó. A MNG kiadványai 1996/1. 2 Rippl-Rónai gyűjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1998. március 12 — szeptember 6. A katalógus koncepciója: Bernáth Mária. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1. Sorozatszerkesztő: Nagy Ildikó. megalapozásának tekintem, egy olyan hálószerű rendszernek, amelynek szemeit párizsi, de nem csak párizsi, hanem például amerikai helyszíneken végezett levéltári és adattári kutatások tölthetik ki. A választott időhatár Mindenekelőtt szeretném indokolni, miért éppen az 1880 – 1896 közötti bő másfél évtized képezte a kutatás tárgyát. Pontosabban a dolgozat tárgyát, mert a kutatásaim óhatatlanul nagyobb időszakot, lényegében az 1870 - 1914 között éveket fogták át. A kezdeti évszámot a modernizmushoz való kapcsolódás indokolja, mivel a modern magyar festészetet megteremtő művészek az 1880-as években kezdték tanulmányaikat. Ugyanakkor el akartam kerülni, hogy a dolgozat túlnyomó részét Munkácsy Mihály festészetének tárgyalása képezze, részben ezért sem 1870-et jelöltem ki kezdési időpontul. Ez a későbbiekben nem bizonyult igazán szerencsés döntésnek, ezért, ahol indokolt (éppen Munkácsy esetében), bizonyos mértékig kitértem az 1870-es évekre is. A záró évszámot egyrészt az 1896-os millenniumi kiállítás időpontja, amely meglátásom szerint lezárja a magyar festők premodern, felkészülési időszakát, másrészt a nagybányai művésztelep megalakításának dátuma adta. Végül, de nem utolsó sorban ekkor volt Budapesten Rippl-Rónai József első egyéni bemutatkozása is egy magánlakáson rendezett kiállítás keretében, ami ezzel a sajátos körülménnyel együtt ugyancsak a modernizmus hazai kezdeteként értékelhető. A disszertáció témája Azok számára, akik életcéljuknak tekintették a művészi alkotást és az ehhez szükséges tehetséggel, néhányan zsenialitással is bírtak, a párizsi évek kivétel nélkül a modernitással való találkozást és a modernizmushoz való kapcsolódás lehetőségét és feladatát hordozták. Azt, hogy a modernitás melyik fokához és ebből következőleg a modern festészet melyik stílusirányzatához tudtak kapcsolódni, személyenként változott. Mint ahogy eltérő volt a modernség befogadásának tudatosodása, pontosabban rendkívül ritka volt a modernség tudatos választása. Talán csak Rippl-Rónai és Ferenczy esetében beszélhetünk tudatos választásról. Választásuk sajátos vonásairól a róluk szóló elemzésben lesz szó. Tudatos volt Munkácsy választása is, amikor 1867-ben megismerve Courbet festészetét, hiányos festői tudása ellenére megpróbálta asszimilálni ennek a hatalmas életműnek a tanulságait. Courbet festészete olyan, mint egy irdatlan szikla a 19. század közepén. Innen is, onnan is megmászható, a tetőről körül lehet tekinteni, de ki is lehet kerülni. Courbet-ról ugyanúgy elmondható, mint az impresszionizmusról, hogy egyszerre lezárója egy korszaknak és úttörője egy másiknak. Mint a 19. század igazi gyermeke, Courbet is a nagy mű bűvöletében élt. Ez a mű azonban már nem a harmónia coelestist, hanem a földi paradicsom képét volt hivatott megmutatni. Courbet még tudta azt, amit a 19. század második felének festői közül kevesen - különös módon ez az akadémista festők többségére is érvényes - hogy a művészet társadalmi marginalizálódása (amit az alkalmankénti állami-intézményes kampányok sem tudtak megakadályozni) nem jelentheti a művészet teljességigényének feladását. A kutatás szempontjai A kutatási szempontok kialakítása, a dolgozat súlypontjainak kijelölése a munka folyamán, a kutatás empirikus, anyaggyűjtő szakaszát követően alakult ki. Mindenekelőtt szükségesnek láttam a dolgozatban használt terminológia tisztázását, ami azt jelentette, hogy át kellett tekintenem a 19. század második felének művészeti stílusáramlatait. Ezt követően vizsgáltam a párizsi művészeti intézményeket és azokat a kapcsolatokat, amelyek a magyar festőket ezen intézményekhez fűzték, továbbá a művészek számára elérhető életkörülményeket, a lehetséges kapcsolatok kiépítését. Informatívnak bizonyult az 1880-96 között rendezett jelentősebb kiállítások áttekintése, bár ezt elég esetlegesen lehetett itthonról elvégezni. Bár a kiállítások megléte nem bizonyítja, hogy azokat a magyar művészek meg is tekintették, bizonyos útmutatást adnak a korszakban zajló művészeti diskurzusok tekintetében. Rendkívül kevés konkrét adat maradt fenn a festők kiállítás-látogatásairól, pedig egy adott kiállításnak mind a megtekintése, mind mellőzése nagyon informatív lehet. Ugyanez vonatkozik a múzeum-látogatásokra, illetve a múzeumokban kiállított képekre, hiába kérjük számon ugyanis bizonyos képek nem ismerését a meg nem ismerhetőség körülményei között. Nehezen vagy alig lehet feltárni a művészek személyes kapcsolatait. Munkácsy Mihály és Rippl-Rónai József kivételével, akiknek társadalmi és művészeti kapcsolatairól elég sok tudósítás maradt fenn, részben sajtópublikációk (Munkácsy), részben magánlevelezés (Munkácsy, Rippl-Rónai) formájában, e téren olyan jelentős alkotók esetében is csak tapogatózni tudunk (vagy azt sem), mint Ferenczy Károly, Mednyánszky László vagy Vaszary János. A pozitivista adatgyűjtésen túl arra a kérdésre kerestem választ, hogy miként befolyásolta a magyar festészet fejlődését, konkrétan a modernizmushoz való viszonyát az a tény, hogy a jelzett időszakban közel félszáz festő töltött hosszabb vagy rövidebb időt Párizsban. A 19.