Makó Pál Költői Munkái

Makó Pál költői munkái Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti források Az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport sorozata Sorozatszerkesztő Szelestei N. László A sorozatban megjelent: 1. Szent Bernát világosvölgyi apátúrnak Az jó életnek módjáról való könyve (Ebeczky Sándor fordítása, 1612); 2013 2. Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok (Magyar fordítás 1663-ból); 2013 3. Magyar bencések prédikációi a 17–18. század fordulójáról; 2014 4. Szent Anna tisztelete Magyarországon a barokk korban; 2015 5. Barokk kori prédikációk és népénekek Szent Márton püspökről; 2016 6. Makó Pál költői munkái; 2018 Makó Pál költői munkái Sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta SZÁDOCZKI Vera MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Budapest, 2018 Lektorálta Takács László Készült az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoportban, a szerző a Kutatócsoport munkatársa. A borítón elöl: Az Elegiacon (1780) címlapja Hátul: Részlet Tarnóczy István Mennybe vezérlő kalauz című művének címlapjáról (Nagyszombat, 1675) ISBN 978-963-508-860-7 ISSN 2064-0250 © Szádoczki Vera © MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Kiadványink internetes elérhetősége: http://btk.ppke.hu/tudomanyos-kozelet/kutatasok/mta-ppke- barokk-irodalom-es-lelkiseg-kutatocsoport/kiadvanyaink Felelős kiadó: P. Vásárhelyi Judit Tördelte a szerző A sorozat címlapterve: Szentes Éva Nyomdai munkák: Séd Kft. Szekszárd Felelős vezető: Dránovits István www.sednyomda.hu Tartalom Bevezetés...................................................................................................... 7 Makó Pál élete és munkássága .................................................................. 9 Versváltozatok........................................................................................... 28 Makó latinsága és irodalmi előképei ...................................................... 30 Átírási és jegyzetelési alapelvek............................................................... 33 Rövidítésjegyzék........................................................................................ 39 Makó Pál költői munkái Elegia I.................................................................................................. 43 Elegia II. ............................................................................................... 46 Elegia III. ............................................................................................ 49 Elegia IV. ............................................................................................ 52 Elegia V. .............................................................................................. 56 Elegia VI. ............................................................................................ 61 Elegia VII. ........................................................................................... 63 Elegia VIII. ......................................................................................... 66 Elegia IX. ............................................................................................ 69 Elegia X. .............................................................................................. 77 Elegia XI. ............................................................................................ 82 Elegia XII. ........................................................................................... 85 Elegia XIII. ......................................................................................... 88 Elegia XIV. ......................................................................................... 90 Elegia XV. ........................................................................................... 94 Elegia XVI. ......................................................................................... 96 Elegia XVII. ....................................................................................... 99 Elegia XVIII. ................................................................................... 102 Elegia XIX. ....................................................................................... 116 Elegia XX. ......................................................................................... 119 Elegia XXI. ...................................................................................... 124 Elegia XXII. .................................................................................... 128 [Elegia XXIII.] ................................................................................. 145 [Elegia XXIV.].................................................................................. 156 [Elegia XXV.] ................................................................................... 166 [Elegia XXVI.].................................................................................. 166 [Elegia XXVII.] ................................................................................ 168 Ode .................................................................................................... 171 Nicomedes dramation ..................................................................... 173 Appendix I. Paulus Makó, Oratio quam anno 1777, cum Regia Scientiarum Universitas Budae collocaretur ............ 189 II. Johannes Chrisostomus Hannulik, De Reverendissimo Paulo Mako .......................................... 203 III. Michael Korycki, Ad Equites Polonos, quos Paulus Mako Philosophus et Poeta Germanus vehementer carpsit .............................................. 205 IV. Baróti Szabó Dávid, Fő Tisztelendő Makó Pál’ Apát, és kanonok’ Úr’ haláláról ......................... 205 V. Georgius Pray, Posthumae memoriae Pauli Mako ................ 207 VI. Az 1794-es Magyar Hírmondó tudósításai Makó Pál haláláról .................................................................. 210 VII. Anton Kreil, Einige züge aus dem Leben und dem Charakterdes nunmehr verewigten Paulus Mako ..... 212 VIII. Nekrolog auf das Jahr 1793. Makó Pálról.......................... 218 Irodalomjegyzék ..................................................................................... 223 Névmutató .............................................................................................. 228 Bevezetés A 18. századi latin nyelvű költészet kevésbé feltárt része a magyar iroda- lomnak, bár az utóbbi években, évtizedekben megszaporodtak a témával foglalkozó kutatások, konferenciák, publikációk. Az ismeretlenség több okra vezethető vissza, mégis egyetlen szóval összefoglalható: latin. Jogos kérdés- ként merül, merült fel, hogy lehet-e idegen nyelven – jelen esetben latinul – magyar irodalmat művelni. Ezen a kérdésen közel százötven éve vitatkoznak irodalomtörténészeink, kezdve Toldy Ferenctől Pintér Jenőn, Alszeghy Zsolton át Tarnai Andorig.1 Korai irodalomtörténet-íróink elnevezték a 18. századot a hanyatlás korának, s megbélyegezték a nemzetietlen jelzővel, melyet azóta sem sikerült maradéktalanul lemosni róla, hiába emelték fel ellene egyesek hangjukat. Tény, hogy a 18. században változás történt. Az előző századokban virág- zásnak indult magyar nyelvű irodalom háttérbe szorult. A főrendek a francia irodalmat olvasták, a jezsuitáknál tanuló középnemesek a latint művelték, míg a polgárság nyelve a német volt. Előtérbe került a latin, mert ez volt az ország hivatalos és hivatali nyelve; mert mint európai közvetítő nyelv ezen érhette leggyorsabban utol a belháborúk után Magyarország a nyugatot a tudományos életben, irodalomban; mert ezzel tiltakozhatott más nyelvek – kiváltképp a német – terjedése ellen; mert ezen a nyelven tudtak érintkezni egymással az ország nemzetiségei. De ahogy azt már Toldy is megállapította: „a téli állapot [azaz a szűk századnyi latin irodalom] egy új tavaszt hordott méhében. Ez a deák irodalom szerencsésen közvetítette s általánosította az európai tudományos míveltséget, szellemében pedig hazafias volt.”2 Annak ellenére, hogy Toldy felismerte, a 18. századi latin irodalom magában hordozza későbbi irodalmunk csíráját, mégis legtöbben a hiányokra kon- centráltak, a kevés és nem feltétlen elsőrangú költőre, a hiányzó epikára... Megbélyegezték a latin irodalmat, hogy az a papok irodalma, vallásos eszmék 1 TOLDY Ferenc, A magyar költészet története: Az ősidőktől Kisfaludy Sándorig, Bp., Szépirodalmi, 1987, 235–245; PINTÉR Jenő, A magyar irodalom története: A legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig, II, Bp., 1909, 365, 372–381; ALSZEGHY Zsolt, Nemzetietlen-e irodalmunk úgynevezett „nemzetietlen” kora?, Irodalomtörténet, 1942/1, 1–13; A magyar irodalom története 1600–1772-ig, szerk. KLANICZAY Tibor, Bp., Akadémiai, 1964 (különösképpen a Tarnai Andor által írt részek: 397–419, 551–579). 2 TOLDY Ferenc, A magyar nemzeti irodalom története: A legrégibb időktől a jelen korig, Bp., Szépiro- dalmi, 1987, 124. 7 megszólaltatója. Aztán csodálkoztak, hogy hirtelen a semmiből, minden előzmény nélkül hogyan támadhattak elsőrendű költők a 19. században. Ahogy Szegedy-Maszák Mihály írja: Petőfi előtt nem volt igazi magyar tájköltészet.3 Pedig ott van a lírai én szemüvegén át látott magyar táj a ver- sekben, ott van a haza nagyjainak emlékezete, ott vannak a költészeti-poéti- kai eszmélések – csak épp latinul szólalnak meg. Ezt a latin irodalmat számosan képviselték hazánkban, kik kiválóan, kik másod- vagy sokadrangúan. Érdemes vizsgálni a latin nyelvű irodalmat már az iskolai jegyzetanyagoktól kezdve: a gimnázium poéta osztályától és a repe- tensképzőtől, a néhány lapos kiadványként megjelent szövegeken át a készre érlelt kötetekig. Találunk

Load more