Franciaország a 21. Század Elején Vákát Oldal FRANCIAORSZÁG a 21

A 21. század elején Franciaország továbbra is az egyik európai nagy hatalom, mind gazdasági, mind politikai, mind pedig kulturális értelemben, a globalizációs és nemzetközi politika aktív sze replője. Magyar nyelven ugyanakkor sajnálatosan kevés publikáció születik erről az országról. Jelen Franciaország összeállítás ezt a hiányt kívánja a maga szerény esz közeivel ellen súlyozni, kereszt metszetet mutatva a mai francia valóságról. Természetesen az itt meg rajzolt kép korántsem teljes. A szerzők mindegyike a társadalomtudományok művelője, s ennek meg a 21. század elején felelően kiki a saját szakterületének szemszögéből mutatja be és elemzi a témát. A tanulmánykötet ezért gazdasági, társadalmi, katonai, kül és bel politikai témákat is vizsgál, elsősorban a jelen tör ténéseire fókuszálva. A készítők szándéka szerint a mű eredendően a 2017es, Emmanuel Macron győzelmével végződő elnökválasztásra készült, azonban a későbbi megjelenés semmit nem von le a tanulmányok szakmai értékéből. FRANCIAORSZÁG A 21. SZÁZADFRANCIAORSZÁG A 21. ELEJÉN A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretében jelent meg. Gazdag Ferenc (szerk.): (szerk.): Ferenc Gazdag Szerkesztette: GAZDAG FERENC Európai Szociális Alap Franciaország a 21. század elején Vákát oldal FRANCIAORSZÁG A 21. SZÁZAD ELEJÉN Szerkesztette Gazdag Ferenc Budapest, 2019 A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projekt „A fejlesztéspolitikai kapacitások erősítése” alprojektje keretében készült. Szerzők Bene Krisztián Bóka János Fejérdy Gergely Fregán Beatrix Gazdag Ferenc Robák Ferenc Szemlér Tamás Szűcs Anita Vajkai Edina Szakmai lektor Kiss J. László © A szerkesztő, 2019 © A szerzők, 2019 © Dialóg Campus Kiadó, 2019 © Wolters Kluwer Kiadó, 2019 A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető. Tartalom A kötet szerzői 6 Előszó 7 Gazdag Ferenc Milyen hatalom Franciaország a 21. század elején? 9 Robák Ferenc A Frankofónia a francia diplomácia szolgálatában 43 Szűcs Anita Gazdaság és külpolitika 59 Fregán Beatrix A francia védelmi stratégia modernizációja 85 Vajkai Edina A francia migrációs politika irányvonalai 105 Bene Krisztián A politikai jobboldal Franciaországban 131 Fejérdy Gergely Politikai földrengést hozó francia elnökválasztások, 2017 145 Bóka János Az Európai Unió és a francia elnökválasztás 175 Szemlér Tamás Francia gazdaság 2017 – kihívások és válaszlehetőségek 189 A kötet szerzői Bene Krisztián, PhD habilitált egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Bóka János, PhD egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar; európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkár. Fejérdy Gergely, PhD egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar. Fregán Beatrix, PhD egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar. Gazdag Ferenc, DSc professor emeritus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar. Robák Ferenc Magyarország nyugalmazott tunéziai és brüsszeli nagykövete. Szemlér Tamás, PhD egyetemi docens, nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar. Szűcs Anita, PhD egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézet. Vajkai Edina PhD-hallgató; tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar. Előszó A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2016-ban kapcsolódott be a Közigazgatás- és Közszol- gáltatás-Fejlesztési Operatív Programba, komoly támogatást nyerve a közigazgatás, a köz- szolgálat és az állam versenyképességének növelése, a vonatkozó tudás mennyiségének és szintjének növelése, a közszolgálat szervezeti és személyi kompetenciájának fejlesztése céljára. E program keretében egy sor kutatóműhely és kutatócsoport alakult, közöttük egy kis létszámú munkacsoport a francia politika, a francia állam működésének vizsgálatára. A munkacsoportba elsősorban az egyetem francia témákon dolgozó oktatói tömörültek, kiegészülve néhány más intézményben oktató, illetve kutató kollégával. A kutatócsoport kettős célt tűzött ki maga elé: készíteni egy minél pontosabb áttekintést a 2017-es elnökvá- lasztás előtti Franciaországról, majd a következő lépésként relációs vizsgálatokat folytatni Franciaország és Közép-Európa kapcsolatairól. Elsőként egy konferenciát szerveztünk az elnökválasztások apropóján (2017. május 10.), áttekintve a választási év francia belpolitikai, gazdasági és társadalmi folyamatait. A kuta- tócsoport tagjai a saját szakterületük szempontjából értékelték a helyzetet. Szó esett – sor- rendben – a francia külpolitika két meghatározó aspektusáról, a nagyhatalmi pozíció kilátásairól a 21. században (Gazdag Ferenc), a francia külpolitika eszközrendszerének egy nagyon specifikus dimenziójáról, a frankofóniáról (Robák Ferenc), valamint a magyar–francia kapcsolatok alakulásáról (Garadnai Zoltán). Szűcs Anita a gazdasági fejlődés és a nemzetközi érdekérvényesítés francia esetét vizsgálta, különös tekintettel az Európai Unió belső erőviszonyaira, illetve a francia–német kapcsolatokra. Az európai integráción belüli francia politikai törekvéseket vette számba Bóka János, kitekintéssel az integráció fejlődésének várható irányaira, valamint az új francia elnök és a választások utáni új német kormány együttműködésére. A nukleáris képességekkel rendelkező Franciaország katonai ambíciói közvetlenül szolgálják az ország érdekeinek érvényesítését, Fregán Beatrix tanulmánya a haderőre vonatkozó stratégiák modernizálását követi nyomon. Egy másik szakterületi vizsgálatot végzett Vajkai Edina, aki napjaink egyik legégetőbb társadalmi- politikai kihívását, a migrációt, illetve annak francia gyakorlatát mutatta be. Bene Krisztián írása a politikai jobboldal történelmi és politikai fejlődését követi nyomon. Elemzése külön kitér a meglévő pártstruktúra szerkezetét feszegető Nemzeti Front bemutatására. A kötet apropóját szolgáltató elnökválasztások belpolitikai nyomkövetésére Fejérdy Gergely vál- lalkozott. Elemzése már-már napi részletességgel követi nyomon az elnökjelöltek kiválasz- tását, programjait, az előválasztások lefolyását és a tradicionális pártversengésen átlépő Emmanuel Macron győzelmét. A sort Szemlér Tamás gazdasági elemzése zárja, amelyben a közgazdaságtan klasszikusnak tekinthető paraméterei mentén (gazdasági növekedés, államháztartás, foglalkoztatás és versenyképesség) tekinti át a francia gazdaság állapotát, külön kitérve Macron választási programjának ígéreteire is. A kötetben a konferencián elhangzott előadások leírt változatai olvashatók. Budapest, 2018. január 14. Gazdag Ferenc Vákát oldal Milyen hatalom Franciaország a 21. század elején? Gazdag Ferenc Bevezetés Egy francia számára magától értetődő országának nagyhatalmi státusza. A frissen meg- választott Emmanuel Macron első nagyobb interjújában a következő kijelentéssel kezdte: „Franciaországnak a legrövidebb időn belül nagyhatalommá kell válnia.”1 Azért hozzá- tette, hogy e feladathoz megújítandó „politikai heroizmus” kell, amit elnöki mandátuma alatt minden erejével biztosítani fog. Meg is mutatta az őt faggató újságíróknak, hogy honnan veszi az inspirációt: az irodájában tartott de Gaulle: Háborús emlékiratok kö- tetből. A vaskos iromány néhány kulcsfogalmát is citálta: a követendő modell a „francia grandeur”, és az ehhez vezető úton van szükség a „politikai heroizmusra”. Néhány héttel később az Ötödik Köztársaság mindössze 39 éves elnöke egy komplett reformcsomagot is letett az asztalra az Európai Unió szükségesnek vélt átalakításáról.2 Amelyet természetesen az EU alapító nagyhatalmának, azaz Franciaországnak kell vezetnie. Visszatekintve az Ötödik Köztársaság elnökeire, Macron meglehetősen vegyes örök- séget kapott elődeitől. A nagyhatalmiság kérdése azonban kivétel. Közvetlen két elődje közül François Hollande-tól nem látott túlságosan sok követendő irányt. Holland átlagpolitikus volt, aki az elnöki szerephez nem ért fel. Nem volt Európa-politikája, elfogadta a másodhegedűs szerepet Angela Merkel mögött. Nicolas Sarkozy pedig soha nem használta a „grandeur” fogalmát politikai megnyilvánulásai során. Visszatérő témái a francia eredet, a kultúra és a vallás voltak. Fellépéseiben nem is kívánt a grandeur-szerepre hasonlítani. Nemzetközi ambícióit és képességeit akkor villantotta fel, amikor 2008 második felében Franciaország töltötte be az EU elnöki tisztét. Ebbéli minőségében nagyon határozottan járt el az örmény válság megoldásában. Őt megelőzően Jacques Chirac saját bevallása szerint is „szerény elnök” kívánt lenni, és nem volt olyan ambíciója, hogy történelmi személyiség legyen. A hatalom permanens akarása, allűrjei, lendülete viszont kétszer is az Elysée-palotába repítették, nem is említve a párizsi főpolgármesteri éveket. Az Irak elleni háború megindítását ellenző álláspontja a nemzetközi politika élvonalába helyezte, s az ország reputációját követendő hatalmi mintává tette. Legalábbis a háborút ellenzők szemében. Erről később részletesebben is lesz szó. Valéry Giscard d’Estaing-t itt amiatt kell feltétlenül megemlíteni, mert Macron saját elképzeléseit éppen hozzá viszonyítva határozta meg. Giscard d’Estaing elnökségének 1 Dupont – Gernelle – Le Fol 2017. 2 Macron 2017, 82. 10 Franciaország a 21. század

Load more