The Legend of the Wondrous Hunt

THE Legend of the Wondrous Hunt.

BY JOHN ARANY.

WITH A FEW MISCELLANEOUS PIECES AND FOLK-SONGS.

TRANSLATED FROM THE MAGYAR BY E. D. BUTLER, F.R.G.S., ASSISTANT IN THE DEPARTMENT OF PRINTED BOOKS, BRITISH MUSEUM, AND FOREIGN MEMBER OF THE KISFALUDY SOCIETY.

LONDON: TRÜBNER AND CO. 57 AND 59, LUDGATE HILL. 1881. Preface.

“ THE Legend of the Wondrous Hunt” (Rege a csoda-szarvasról), The translator has ventured to add, and generally in the original which forms the sixth canto of Arany’s epic poem, “The Death of metre, a few Folk-Songs and other pieces, reprinted from the Buda” (Buda halála), is one of the most popular of the many Klausenburg “Journal of Comparative Literature.” Owing to the Magyar ballads written by this poet. The argument is as follows: - exertions of the editor, Dr. Hugo Meltzl, the short lyrical piece by Hunor and Magyar, the sons of Ménrót (Nimrod) by Enéh, start Petõfi, “The Quivering Bush,” has been rendered into numerous with their followers upon a hunting expedition from Havilah, the languages and dialects, amongst which may be mentioned - land of their parents. Led on by the chase, the huntsmen, after Armenian, Chinese, French, Gaelic, German and German dialects, coursing along the south-western borders of the Caspian Sea, arrive Greek, Icelandic, Italian, Old Norse, Romany or Gipsy dialect, at the banks of the Kur. Feeling mysteriously impelled to follow the Roumanian, Lowland Scotch, Swedish, and English. Mr. King, the deer, they swim across the river, and continue from day to day to Australian writer of a second English version, has not inaptly styled pursue the chase, until, having overrun the intervening country, they it “A Polyglot Love Song.” at length come to the shores of the Sea of Azov. The deer now London, February, 1881. vanishing from view, the huntsmen settle upon an island near the coast. In the course of a predatory expedition on the neighbouring mainland, they are attracted by the sounds of distant music. Upon arriving at the spot whence the sounds proceeded, they find a group of maidens, whom they at once carry off, and make their wives. The two noblest of these fall to the choice of Hunor and Magyar, who become respectively the founders of the Hun and Magyar races; the followers of the former removing to Scythia, and those of the latter settling along the Don. TARTALOM

REGEDAL. Rege a csoda-szarvasról...... Arany János VEGYES DARABOK. Reszket a bokor...... Petõfi Sándor Az árva leány...... Petõfi Sándor Mikor a nap...... Vajda János A szerelem méhe...... Czuczor Gergely Emberi pálya...... Szentmiklóssy Alajos A halászlegény...... Bernát Gáspár NÉPDALOK. I. Hajnalodik, harmatozik II. Nem anyától lettél III. Cserebogár, sárga cserebogár IV. Olyan a szemed járása V. Meghalok Csurgóért, de nem a városért VI. Vörös bársony süvegem VII. Álom, álom, édes álom VIII. Csillagos az ég, csillagos IX. Káka tövin költ a rucza X. Kinek nincsen szeretõje XI. A merre én járok XII. Hervad az a rózsa XIII. Ha én rózsa volnék XIV. Mikor én kis gyermek voltam XV. Kis kutya, nagy kutya XVI. Feljött már a hajnal XVII. Karmazsin pántlika a hajadba fonva

CONTENTS BALLAD. The Legend of the Wondrous Hunt...... John Arany MISCELLAEOUS PIECES. The Quivering Bush...... Alexander Petõfi The Orphan Maiden ...... Alexander Petõfi Carpe Diem...... John Vajda The Honey-Bee...... Gregory Czuczor Human life...... Alois Szentmiklóssy The fisher-lad...... Caspar Bernát FOLK SONGS. I. Dew-drops fall, the dawn is peeping II. Thee no love maternal III. Golden May-chafer, I ask not of thee IV. As a star that brightly gleameth V. For Csurgó would I die VI. Gay the life which glads me now VII. Dreaming, dreaming, sweet is dreaming VIII. Starry, starry shine yon heavens blue IX. The duck her young midst rushes rears X. He that yearns for her he loveth XI. E’en the trees are wailing XII. As the rose must wither XIII. As a rose to wither XIV. When a little wayward boy XV. A little dog, a great one, too XVI. See, the risen morning XVII. With crimson riband bound upon thy head

Regedal. Ballad.

REGE A CSODA-SZARVASRÓL. THE LEGEND OF THE WONDROUS HUNT.

Száll a madár, ágrul ágra, From bough to bough the warbler flies; Száll az ének, szájrul szájra; In song the voice to voice replies: Fű kizöldül ó sirhanton, Fresh verdure decks the time-worn grave; Bajnok ébred hősi lanton. The tuneful lyre awakes the brave. Vadat űzni feljövének Away start forth to hunt the deer Hős fiai szép Enéh-nek: The gallant sons of Enéh fair; Hunor s Magyar, két dalia, Twin heroes, Magyar and Hunor, Két egy testvér, Ménrót fia. Whom Enéh erst to Ménrót bore. Ötven-ötven jó leventét A chosen train, the brothers own Kiszemeltek, hogy követnék; Each fifty knights of fair renown, Mint valamely véres hadra, With weapons for the chase arrayed, Fegyverkeztek könnyű vadra. As though for bloody strife displayed. Vad előttük vérbe fekszik, Before them lies the stricken prey, Őz vagy szarvas nem menekszik; Nor roe nor stag escapes away: Elejtették már a hímet - Succumbed so soon the panting hart - Üldözik a szarvas-gímet. The hind ere long shall feel the dart. Gím után ők egyre törnek In hot pursuit careers the band Puszta martján sós tengernek, Along the salt sea’s desert strand; Hol a farkas, hol a medve Where never wolf, where never bear Sohasem járt, eltévedne. Hath strayed, behold the huntsmen there! De a párducz, vad oroszlán E’en where the pard and lion prowl, Végig üvölt a nagy pusztán, And o’er the desert fiercely howl; Sárga tigris ott kölykezik, The tawny tigress casts her brood, Fiát eszi ha éhezik. But, starved, devours in frenzied mood. Száll a madár, száll az ének As soars the bird, song rends the air Két fiáról szép Enéhnek; In praise of sons of Enéh fair: Zengő madár ágrul ágra, From bough to bough the warbler flies; Zengő ének szájrul szájra. Harmonious, voice to voice replies. Már a nap is lemenőben, Now hastes the sun, declining low, Tüzet rakott a felhőben; To gild yon clouds with ardent glow; Ők a szarvast egyre űzik, - And yet the men their course pursue, Alkonyatkor im eltűnik. Till twilight hides the prey from view. Értek vala éjszakára The hunt by darksome eventide Kur vízének a partjára; Hath reached the Kur’s far-stretching side; Folyó víznek partja mellett Along the banks the pleasant meads Paripájok jól legelhet. Are grateful to the weary steeds. Monda Hunor: itt leszálljunk, Saith Hunor: “By this river’s brink Megitassunk, meg is háljunk, We’ll camp, and let our horses drink;” Monda Magyar: viradattal Quoth Magyar: “Soon as breaks the morn Visszatérjünk a csapattal. - We haply home shall all return.” Haj, vitézek! haj, leventék! “Ho, valiant knights; ho, warriors, stand! Micsoda föld ez a vidék, What wondrous spell affects this land, Hogy itt a nap száll keletre? That eastwards here the sun descends, Nem, mint máshol, naplementre? Whose wonted setting westwards tends?” Szólt egy bajnok: én ugy nézem, “Methought,” one hero made reply, Hogy lement az déli részen. “The sun drew near the southern sky.” Szólt egy másik: nem gondolnám: A second said: “I rather deemed Ott vöröslik észak ormán. The northern heavens radiant gleamed.”

Folyamparton ők leszálltak, Dismounting near the river’s bank Megitattak, meg is háltak, The men encamped, their horses drank, Hogy majd reggel, viradattal That early, waked by rosy morn, Hazatérnek a csapattal. They haply all might home return. Szellő támad hűs hajnalra, It dawns; the zephyrs cool arise; Bíborodik az ég alja; A purple border streaks the skies. Hát a szarvas nagy merészen When, lo! beyond the flood appear Ott szökdécsel, túl a vizen. The stags who sport devoid of fear. Száll a madár, száll az ének As soars the bird, song rends the air Két fiáról szép Enéhnek; In praise of sons of Enéh fair: Zengő madár ágrul ágra, From bough to bough the warbler flies; Zengő ének szájrul szájra. Harmonious, voice to voice replies. Nosza rajta, gyors legények! “Rouse, comrades there! for, swift as wind, Érjük utól azt a gímet. Must we pursue the fleeting hind.” És - akarva, akaratlan - And - whether joy or grief it cause - Űzik ismét szakadatlan. They needs must hunt, nor dare to pause. Kur folyót ők átalúszták, Across the river Kur they swim; Még vadabbak olt a puszták, But now the wild grows drear and grim: Ember ottan egy fűszálat, No single grass-blade sprouteth here; Egy csöpp vizet nem találhat. No drop of water far or near. A föld háta fölomolván, The barren soil shows rifts and cracks, Sziksót izzad csupasz ormán, Whence salt exudes in shining tracks; Forrás vize nem iható, No draught springs fresh from bubbling well, Kénköves bűzt lehel a tó. But pools emit a sulph’rous smell. Forrás keble olajt buzog; From out the earth oil turbid flows, Itt is, ott is égnek azok, And here and there it lurid glows; Mint sok őrtűz setét éjjel As watch-fires flare by dismal night, Lobban a láng szerteszélyel. The flames burst forth with fitful light. Minden este bánva bánják, Each eve they, rueful, shed a tear, Hogy e vadat mér’ kivánják, That thus so far they’ve chased the deer; Mért is üzik egyre, nyomba, - That still the prey they must pursue, Tévelyitő bús vadonba. With naught but desert sad in view. Mégis, mégis, ha reggel lett, And yet, when morning comes, they find A gímszarvast űzni kellett, No choice but still to hunt the hind; Mint töviset szél játéka, As breezes drive the chaff away, Mint madarat az árnyéka. Or shadows follow birds by day. Száll a madár, száll az ének As soar the birds, so breezes bear Két fiáról szép Enéhnek; The praise of sons of Enéh fair: Zengő madár ágrul ágra, From bough to bough the warblers fly; Zengő ének szájrul szájra. Melodious, lips to lips reply. Vadont s a Dont ők felverik Beyond the Don the huntsmen flee A Mejóti kis tengerig; Along the calm Maeotian sea. Süppedékes mély tavaknak An island fair to reach, they pass Szigetére ők behatnak. Through treacherous pool and deep morass. Ott a szarvas, mint a pára Dense mists arise, behind, before; - Köd előtte, köd utána - ’Tis vain the chase to follow more. Mig az ember szélyelnézne: Whilst, unaware, the men pursue, Szemök elől elenyésze. The prey hath vanished far from view. Hóha! hóha! Hol van a vad? - “Holla! holla! where runs the deer?” - Egy kiáltja: ihon szalad! One horseman shouts: “’Tis here, ’tis here!” Más kiáltja: itt van, itten! A second calls: “It there must be!” A harmadik: sehol sincsen! A third: “I nowhere one can see!” Minden zugot megüldöznek, A search in every nook they make, Minden bokrot átaldöfnek; Through tangled weed and thorny brake; Gyik ha rezzen, fajd ha rebben: Though fowl and lizard start in fear, De a gímvad nincs ezekben. The frighted hind doth not appear.

Szóla Magyar: hej! ki tudja “Alas!” saith Magyar, “who shall say Merre van a hazánk útja? How we may win our homeward way? Kerek az ég mindenfelé - No beacon in the heav’ns I see: Anyám, anyám, meghalsz belé! My mother! this is death to thee.” Szóla Hunor: itt maradjunk! Saith Hunor: “On this pleasant isle

VEGYES DARABOK. MISCELLAEOUS PIECES.

RESZKET A BOKOR. THE QUIVERING BUSH.

“A POLYGLOT LOVE-SONG.” Reszket a bokor, mert A bird flew here to rest; Madárka szállott rá. The boughs still quivering move; Reszket a lelkem, mert Thus tremor thrills my breast Eszembe jutottál, At thought of thee, my Love! Eszembe jutottál, I think of thee, my Love; Kicsiny kis leányka, For dear art thou to me: Te a nagy világnak Though all the world I rove, Legnagyobb gyémántja! I find no gem like thee. Teli van a Duna, The Danube brimming flows, Tán még ki is szalad. Yea, e’en o’erfloods the fields: Szivemben is alig No bounds my passion knows, Fér meg az indulat. To naught my ardour yields. Szeretsz, rózsaszálam? O! lov’st thou me, my Rose, Én ugyan szeretlek, Who fondly thee adore? Apád-anyád nálam No parent truer shows, Jobban nem szerethet. Nor e’er could love thee more. Mikor együtt voltunk, When last with thee alone, Tudom, hogy szerettél. Thou lovedst me, I know: Akkor meleg nyár volt, Warm shone the summer sun; Most tél van, hideg tél. ’Tis cruel winter now.* Hogyha már nem szeretsz, * I know that thou didst smile When last I saw thee, dear! Az Isten áldjon meg, Feel’st thou no tender thrill, De ha még szeretsz, úgy, Heaven’s smile yet o’er thee shine! Ezerszer áldjon meg! But, if thou love me still, Unmeasured bliss be thine! AZ ÁRVA LEÁNY. THE ORPHAN MAIDEN.** Virágot ültettem Anyám sírhalmára, Fairest blossoms have I scattered Harmat nem is kell, mert On my mother’s lowly bed: Könnyem csorog rája. Rain, or dew, they need not; watered Még holta után is By the filial tears I shed. Kedvét keresem én, Dear to her their budding beauty; Ezen virágokat All their varied scent and bloom: Csak azért ültetém. Meetly, now, in grateful duty, Kedvelője volt a As a veil they wrap her tomb. Virágoknak anyám, Why she loved each fragrant blossom, Szép intését mintha Tenderly she told to me; Még most is hallanám: And a watchword in my bosom “Szeresd a virágot Her desire shall ever be. És ne féltsd szivedet, “Keep,” said she, “the love of flowers

’Twas then the warm springtide; The winter now is near. (From Mr. King’s version.) Fu’ weel I wat that ye were kind That bonnie time we met - The couthie spring was smilin’ then, Noo winter’s at the yett. (From Miss Gordon’s version.) ** This metrical version, as may be seen by the signature, is from another hand. Mert ki ezt szereti, In your heart of hearts, my child: Rosz ember nem lehet; Cold the nature, dull its powers, “A virág s az, erény Callous to their influence mild. Két atyafi gyermek; “Love of flow’rs and virtue’s features Egy szívben egymással Are in closest union bound: Nem ellenkezhetnek. In the highest, noblest natures “Tudod, mi a virág? Both are ever to be found. A földnek jósága; “For, what else the floweret’s sweetness, Tudod, mi a jóság? Than the earth’s heart-goodness shown? A lélek virága.” - What is Virtue’s fair completeness, Virágot ültettem But the soul’s bud, fully blown?” Anyám sírhalmára. Flowers, from their stems fresh-riven, Le az égből, anyám, Lay I on the new-made grave: Tekintesz-e rája? Mother! haply, you, from heaven, Látod-e az égből See my sighs their petals wave. Viruló sírodat, Mother! from your home of blessing, S viruló sírodnál See your weeping child, to-day, Hervadt leányodat? From the grave, she has been dressing, Pale and trembling, turn away. F. M. M. C. MIKOR A NAP. (Sirámok xiike) CARPE DIEM.*** Mikor a nap süt az égen,

*** (Another version of the same) The sun shines brightly on the brake Beneath whose verdure hides the snake, With envy hissing, while above, Sits, cooing soft, the cushat dove. Kigyó jár a zöld levélen, While the noon-day heat abideth, És irigyen sziszeg alant, Through the grass the serpent glideth , Búg fölötte a vadgalamb; He may hiss with venom’d power, Mikor nyári nap süt rátok: Cooes the dove in yonder bower. Szedjétek meg a virágot, While the summer sun is smiling, S élvezzétek - nem gondolva Flow’rs are all our path beguiling; Se tövisre, se kigyóra... Pluck the blossoms gay appearing, Elmegy a nap - melegével; Neither thorn nor venom fearing! Megjön a hűs őszi éjjel: For when day’s bright orb is waning Kigyó nem lesz a virágon, Sighs the ev’ning breeze, complaining; De galamb se szól az ágon...! Lurks no serpent ’neath the flowers, Cooes no dove in leafy bowers. A SZERELEM MÉHE.

A szerelem kis méhecske, THE HONEY-BEE. Szárnyain édes mézecske, Love is like the honey-bee, De fájdalmat szerez lángja, Bearing sweetness on its wing: - Mint a méhecske fulánkja. Woe to him that sippeth! He Ha fulánkos, Isten neki, Must endure its poignant sting. Csak már felém repülne ki, Yet, though love be fraught with pain, Fulánkjától nem rettegnék, Still I’d seek the dang’rous thing; Csak mézének örülhetnék. When gaily smiles the summer morn, Pluck ye the rose, nor seek the thorn; Nor be your joy o’ercast with fear Of snake envenom’d, lurking near. The sun departs, his heat is gone; The cool autumnal eve comes on: No snake lies hid in verdure now; Nor dove sits cooing on the bough. Daring all its force again, EMBERI PÁLYA. For the honey on its wing.

A boldogságért születünk, s nélküle halunk meg. Mért van ez? - árnyékát üzve, előle futunk. HUMAN LIFE. Though formed for joy in endless measure, We fail to reach it: - why? We but the shadow seek of pleasure, A HALÁSZLEGÉNY. Which onward still doth fly. Az Alföldön halászlegény vagyok én, Tisza partján kis kunyhóban lakom én, THE FISHER-LAD. Szelid lánykám, jöjj be hozzám pihenni, Édes anyám majd gondodat viseli. Mine a lowland home, and mine the fisher’s lot: Here by banks of Tisza stands my humble cot. Sötét felhők tornyosodnak az égen, Come and rest, sweet maid; the fisher’s hut is near, Hull a zápor az alföldi térségen; Where, to greet and tend thee, waits my mother dear. Barna kis lány, selyemkendőd megázik, Hószin nyakad, piros orczád megfázik. Dark the low’ring clouds across the concave wend: Streaming showers of rain upon the plain descend. Szétoszoltak már a sötét fellegek, Drenched is all thy vesture, all thy flaxen hair: Szivem nálad marad, de én elmegyek; Nipping winds have chilled thy snowy neck, my fair. Élj boldogúl, a jó Isten áldjon meg, Olykor, olykor rólam is emlékezz meg! “Nay, the clouds are parting; brighter grows the day: Here remains my heart, but I must haste away. Fare thee well! May Heaven’s best blessings rest on thee! Sometimes yet remember, sometimes think of me.” NÉPDALOK. FOLK SONGS.

Hajnalodik, harmatozik, Dew-drops fall, the dawn is peeping. S a lyánka még álmadozik; Still the little maid is sleeping; Piros ajka csak úgy nevet, Though her rosy lips are smiling, Hej be hamis álma lehet. Ah! her dreams may prove beguiling. Hamis álom leánydolog, Maiden’s dreams are false and fleeting, Szive olyan furcsán dobog; Yet her heart is strangely beating; Hej ha már az álom ilyen, Dreamy fancies now partaking, Hát a valósága milyen? What true fortune greets her waking? Piros ajkú kis galambom, Rosy-lipp’d, my dove, my dearest, Soh’ se búsúlj e bajodon, Ills thou haply never fearest; Hiszen mi is legény-fajták We, although boy-natures given, Úgy vagyunk az istenadták. Are not thus more blest of heaven!

II. II.

Nem anyától lettél, Thee no love maternal, Rózsafán termettél, But the rose-bush vernal, Piros pünköst napján Bore; at crimson dawning Hajnalban születtél. Of a Whitsun morning. Orczáid rózsái Here thy blushes hiding, Ha közel volnának, Bashful, yet confiding; Égő szivem mellé To my ardent bosom Tüzném bokrétának. Let me clasp the blossom. III. III.

Cserebogár, sárga cserebogár, Golden May-chafer, I ask not of thee Nem kérdem én tőled: mikor lesz nyár? If thou canst say, when the summer will be: Azt sem kérdem sokáig élek-e? Nor is my prayer, ah! how long may I live? Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e? But, will my darling her heart to me give? Nem kérdem én te tőled, kis madár: Ne’er, little flutterer, need I implore, Derül-e még életemre több nyár. Whether glad summers for me are in store: Ugyis hév nyár emészti éltemet, Warm sunny rays ever round me will shine, Mióta rózsám birja szivemet. If my own loved-one’s affections be mine.

IV. IV.

Olyan a szemed járása, As a star that brightly gleameth, Mint a csillag ragyogása, So thine eye with beauty beameth; Olyan a szád mosolgása, Smiles are mingled with thy blushes Mint a hajnal hasadása. Rosy as Aurora’s flushes. A te szemed olyan kerek, When thine eye around thee roveth, A mennyit lát annyit szeret. All within its reach it loveth; Lám, az enyém olyan igaz, Mine regardeth more sincerely, Száz közül is egyet választ. Prizing one of all most clearly.

Meghalok Csurgóért, de nem a városért, For Csurgó would I die; Yet scarce the town so love; Hej nem a városért, csak egyik utczáért, No, not the town, but prize One street the rest above. De nem az utczáért, csak egyik házáért, Yet not the street, one house Hej ebben növekedett barna galambomért. Does all my fancy move; For in that house there dwells My own, my sweet brown dove. VI. Vörös bársony süvegem, VI. Most élem gyöngyéletem. Bokréta van mellette, Gay the life which glads me now; Barna babám kötötte. Red the cap that decks my brow; See the blossom wreath there laid, Ha kötötte jól tette, Bound by my brunette, sweet maid! Csókot kapott érette. Köss még rózsám másszor is, Well she bound it, but for this Megcsókollak százszor is. Know, that she obtained a kiss. Darling, bind for me, once more; Nyisd ki, babám, az ajtót; I have kisses still in store. Magyar kopogtat, nem tót. Hej be soká nyitod ki, Open the door, my maiden brave; Mint ha nem tudnád, hogy ki. ’Tis a Magyar knocks, no Slave. Why so slow to open, dear? Tudom biz én, de félek, Sure thou knowest who is here? Mert a férfi rosz lélek; Azt esküszi, hogy szeret, “Ay, I know, but feel afraid: Egyet fordul, kinevet. Ill is in man’s nature laid. Though he vow that much he loves, Soon, with scorn, he hence removes.” VII. Álom, álom, édes álom, VII. Édes a hajnali álom! De édesebb az az álom, Dreaming, dreaming, sweet is dreaming, Melyben galambomat látom. When the dawn of day is beaming! But that dream is brightest, fairest, Erősebb a csók a bornál, Which reveals to me my dearest. Édesebb a czukornál, De édesebb a szerelem, More than wine the kiss’s power;

HUNGARIAN POEMS AND FABLES,

FOR ENGLISH READERS.

Selected and Translated by E. D. BUTLER, F.R.G.S., Assistant in the British Museum, and Foreign Member of the Kisfaludy Society. “His translations have all the simplicity and directness of the “The translations are marked by conscientious and faithful rendering originals - two qualities for which Hungarian poetry is especially of both the spirit and form of the original.” - Athenæum. conspicuous... The fables at the end of the volume are exceedingly good.” - Morning Advertiser. “Mr. E. D. Butler has already attained a considerable reputation as a scholar of Hungarian, that most difficult language, and the present “Well printed.” - Holloway Press. little volume, very conscientiously prepared, will certainly enhance “ As regards care and fidelity in translating, these attempts are his fame.” - Examiner. sufficient to gain for Mr. Butler a place in the first rank amongst “We compliment both author and illustrator on their work.” - Poets’ those who have translated Hungarian poems into foreign languages. Magazine. His conception is for the most part faultless. He renders back the sense faithfully, and moreover often line for line... We consider Mr. “Enough in it to amuse anyone who is at all interested in the land of Butler far more competent to make known Hungarian poetry, than Kossuth.” - Pictorial World. were his predecessors in English verse translation from the Magyar.” “The printing of the book is excellent.” - Academy. - Buda-Pesti Szemle, Nov.-Dec., 1877. (Translation.) “In the fables and allegories... the native raciness and simplicity have “We hope that he will perform many such services as successfully as been preserved.” - Scotsman. this in the interest of the national reputation of our literature.” - Kelet, Kolozsvar. (Translation.)