Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 101–115 Ka­pos­vár, 2008

Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből (1.) () Fazekas Imre Regiografo – Biológiai Gyűjtemény, H-7300 Komló, Majális tér 17/A, , e-mail: [email protected]

Fazekas, I.: Microlepidoptera Pannoninae meridionalis V. Anyag és módszer Faunistical and taxonomical data from Somogy county (1.), SW Hungary. a vizsgálati anyag meghatározó részét Ábrahám Abstract: In this paper faunistical and taxonomical data from Levente gyűjtötte. Ezek a bizonyító példányok Kapos- south-west Transdanubian region and the distribution of some váron a Somogyi Múzeumok gyűjteményében vannak rare Microlepidoptera species in Hungary are published. During the survey, the occurrence of 126 taxa of 15 Microlepidoptera elhelyezve. A szerző által gyűjtött fajok a Regiografo – families was reported. Numerous new distribution data are Biológiai Gyűjteményben (Komló) találhatók. provided and the latest results of the taxonomical revisions of the a problémás taxonok esetében mindenkor elvégez- last years are also applied.The Stigmella rolandi (Van Nienkerken, tem az ivarszervek mikroszkópi vizsgálatát, amelyekről 1990), Helcystorgamma arulensis (Rebel, 1929), Pseudeulia tartós preparátumok vagy a rovartűn elhelyezett, eti- asinana (Hübner, 1799), Cydia milleniana (Adamczewski, 1967) kettre ragasztott, feltárt genitáliák készültek. A hazai és and Mecyna flavalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) is new európai térképek rajzolásánál elsősorban az irodalmi species in the Somogy county fauna. Among the rare species adatokat és részben az újabb gyűjtési adatokat vettem it is worth mentioning: Yponomeuta sedella Treitschke, 1832, figyelembe. quadrillella (Goeze, 1783), ornatipennella (Hübner, [1796]), Pseudeulia asinana (Hübner, 1799), Eucosma hohenwartiana ([Denis & Schiffermüller], 1775), Cydia milleniana Eredmények (Adamczewski, 1967), Scoparia ambigualis (Treitschke, 1829), Pyrausta despicata (Scopoli, 1763). The protected species are: Nepticulidae – Törpemolyok palustralis (Hübner, 1796). He describes the habitat Stigmella rolandi Van Nieukerken, 1990 (= spinosis- and gives a a photograph of the species drawing of the genitalia simae sensu Klimesch, 1951) ands distribution map. With 13 figures. Hungary, Bőszénfa, 2001.06.18. leg. Fazekas I. a törpemoly a magyar irodalomból „Nepticula Insecta, Microlepidoptera, faunistic, taxonomic, Keywords: spinosissimae Waters” néven volt ismert (vö. Szőcs distribution, Hungary 1977: p. 305.). A S. rolandi-t Görögországból (locus typicus: Parnassós Oros, 5–6 km S. Polídhrosos (Fókis), Bevezetés Abies-Pinus W., 1000–1200 m) egy fenyves erdőből írta le Erik J. van Nieukerken holland kutató. A sokáig euró- Somogy megye molylepke faunájának első jegy- pai fajnak tartott S. rolandi később előkerült Kazahsztán- zékét a közelmúltban készítettem el (Fa z e k a s 2001). ból, Oroszországból (Volga-régió), Ukrajnából (Krím-fél- A munkának az volt a célja, hogy a korábbi publikációk, sziget) Macedóniából és a horvát tengerpartról. Ismert az újabb gyűjtések alapján rendszertani sorrendben Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Csehor- szintézist adjon a megyéből kimutatható taxonokról. szágban. A mediterrán területeken (Olaszország, Szar- dínia, Dél-Franciaország és Spanyolország) mindenütt A tanulmány 971 faj nevét közölte. A vizsgálatok ek- lokális és ritka (1. ábra). Az oligophag hernyók Rosa fa- kor nem terjedtek ki a fajok taxonómiájára, földraj- jok és Sanguisorba minor levelekben aknáznak júliustól zi elterjedésére, biológiájára, természetvédelmére. októberig. A xerothermofil jajrózsalevél-törpemoly má- A korábbi kutatások során csak elvétve találunk olyan justól szeptemberig két nemzedékben repül, meleg er- elemző Microlepidoptera publikációkat, amelyekben dőszéleken, cserjésekben, sziklagyepekben és száraz a szerzők részletesen elemzik a nagy kiterjedésű, gyepekben. Magyarországon kisebb populációi élnek természetföldrajzilag, ökológiailag igen sokszínű me- az Északi- és a Dunántúli-középhegység déli lejtőin. Ez gye faunáját. A megyére vonatkozó irodalmat „Somogy idáig a Dél-Dunántúlról nem volt ismert (Fa z e k a s 2001, megye molylepke faunája” című írásom irodalomjegy- 2002). Új faj Somogy megyében. zékében foglaltam össze (Fa z e k a s 2001). Tineidae – Ruhamolyfélék Jelen tanulmányomban 15 család 126 fajának új Triaxomera parasitella (Hübner, 1796) faunisztikai, taxonómiai, biológiai és állatföldrajzi adatát Hungary, Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L. közöm a megyéből. Több faj esetében ábrákon muta- Baranyában csak Zobákpusztán (Komló) és Nagy- tom be az identfikációhoz nélkülözhetetlen, a magyar tótfaluban gyűjtötték (Fa z e k a s 2002, 2007). irodalomban korábban hiányosan vagy egyáltalán nem Monopis monachella (Hübner, 1796) ismertetett határozó bélyegeket. Munkám célja, hogy Hungary, Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L.; Somogy megalapozzam a somogyi molylepkék átfogó monográ- megye, Böhönye, 1986.10.7. leg. leg. Ábrahám L. fiájának összeállítását. 102 Fazekas Imre

1. ábra: Stigmella rolandi Van Nieukerken 1990: a) földrajzi elterjedés Európában, a csillag a somogyi Bőszénfát jelöli, b) hernyóakna Rosa levélen, c) hím genitália; aedeagus, d) a hím genitália részlete ventrális nézetben

Psychidae – Csőzsákosmolyfélék Bijugis bombicella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Hungary, Zselic TVK., Ropoly-p. 1985.05.1. leg. Ábrahám L.; Hungary, Nagybajom, 1991.05.14. leg. Ábrahám L. Baranyában lokális és ritka: Pécs, Szava, Vokány, Bisse (Fa z e k a s 2002, 2007). Canephora hirsuta (Poda, 1761) (= unicolor Hufnagel, 1766) Lipótfa, 1986.06.20. fénycsapda. 2. ábra: Az Yponomeuta sedella Treitschke, 1832 változékony faj, egyes példányok teljesen Yponomeutidae – Pókhálósmolyfélék rajzolatmentesek is lehetnek Yponomeuta evonymella (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1986.06.30. fénycsapda. Yponomeuta sedella Treitschke, 1832 (= vigintipunctata Retzius, 1758) elhagyott szőlőkben. Go z m á n y (1955) az imágók habi- Hungary, Fonyód, 2001. 07.01. leg. Fazekas I. (2 ex). tusát nem ábrázolta. Változékony faj, egyes példányok Gozmány (1955) szerint európai faj. Már a 20. század teljesen rajzolatmentesek is lehetnek (2. ábra). elején gyűjtötték a Távol-Keleten is. Az Ussuri-vidéktől, Kínától a Palearktikum erdőssztyepp övezetén át egé- Ypsolphidae – Íveltszárnyú-tarkamolyfélék szen Nyugat-Európáig kimutatták, de areája nem konti- Ypsolopha vittella (Linnaeus, 1758) Böhönye, 1986. 04.7. leg. Ábrahám L. nuus. Magyarországon sokáig csak Budai-hegységben, Nagymaroson és Simontornyán ismerték. Később, fő- Plutellidae – Tarkamolyfélék leg a középhegységek több pontján megtalálták. A Dél- Plutella xylostella (Linnaeus, 1758) (= maculipennis Dunántúlon leginkább a Mecsekben elterjedt (Fa z e k a s Curtis, 1832) 2002), Somogyban csupán Nattán Miklós fogta Kapos- Siófok, 1985.05.19–20. (2 ex) leg. Ábrahám L.; Kaposfő, váron. A társasan, szövedékben élő oligophag hernyók 1986.04.7. fénycsapda; Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L.; Sedum maximum és S. album növényeken táplálkoz- Kaposfő, 1986.04.3. fénycsapda. nak, de megtalálták kecskerágón (Euonymus spp.) Eidophasia messingiella (Fischer von Röslerstamm, is. Április-májusban, július-augusztusban két nemze- 1840) dékben repül sziklagyepekben, nyílt száraz erdőkben, Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. erdei irtásréteken, cserjésekben, gyümölcsösökben, Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 103 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

Ethmiidae – Feketemolyfélék Chimbachidae – Tavaszimolyfélék Ethmia quadrillella (Goeze, 1783) (= funerella Fabricius, Diurnea fagella ([Denis & Schiffermüller], 1775) 1787) Kaposfő, 1986.08.08. fénycsapda. Kaposfő, 1985.08.14. fénycsapda; Marcali, 1985.05.29. leg. Ábrahám L.; Szabás, 1986.08.05. leg. Ábrahám L. – Zsákhordómolyfélék Korábban csak Kaposvárról és a barcsi boró- Coleophora ornatipennella (Hübner, [1796]) kásból közölték (Sz a b ó k y 1983ab), áprilistól au- Marcali, 1985.05.24,05.29. (2 ex), 06.1. leg. Ábrahám L. gusztusig. A Dél-Dunántúlon erősebb populációi Földrajzi elterjedése: Kína, Nyugat-Szibéria, Török- a Mecsekben és a Villányi-hegységben ismertek ország és Európa (Ba l d i z z o n e et al. 2006). A magyar (Fa z e k a s 2002). A Kelet-Oroszországtól (Kazán) Eu- irodalomban csak európai és kis-ázsiai fajként ismerték rópáig elterjedt politipikus gyászos feketemoly her- (Go z m á n y 1956, Szőcs 1977). A polifág hernyók árvacsa- nyói officinale, és lán (Lamium spp.), zsálya (Salvia spp.) fajok virágjában Lithospermum officinale növényeken élnek június-júli- (a vacokban) kezdenek el aknázni majd áttelelés után usban és szeptember-októberben. A imágók április kö- tavasszal (olykor már ősszel is) Holcus-, Briza-, Dactylis- zepétől szeptember végéig két nemzedékben repülnek és Bromus fűféléken élnek. Az imágók mezo- és xerophil mocsaras, nedves réteken, gyertyános- és bükkelegyes réteken májustól egészen augusztusig repülnek. Európa tölgyesek tisztásain, szegélyein; szórványosan száraz más tájain főleg májusban és júniusban gyűjtötték (pl. tölgyesekben és bokorerdőkben is. Go z m á n y (1955) Lengyelország, Németország). Somogyból eddig csupán még „jellegzetes lápvidéki” lepkének tartotta. Az elülső Kaposvárról közölték (Sz a b ó k y 1983). A Dél-Dunántúlon szárny rajzolata igen változékony (több földrajzi alfaját a Mecsekben és Villányi-hegységben ismertek lokális írták le), a sérült példányok azonosítása csak genitália populációi. Bár Go z m á n y (1956) és Sz ő c s (1977) szerint vizsgálattal lehetséges. Go z m á n y (1955: 7. ábra. D) ál- országosan elterjedt faj, areája bizonytalan identifikáci- tal ábrázolt példány egy egyedi eltérés (rövid, széles ón alapszik. A Coleophora-k a hazai molylepkék egyik szárny), nem jellemző általában a Pannon-régió po- legkevésbé kutatott, s egyben a legnehezebben azono- pulációira, a szárnyak nyújtottabbak, a fekete mintázat sítható fajai. Biológiájuk, földrajzi elterjedésük részletes variabilis (3. ábra). kutatásokat igényel. A szárnyak habitusának vizsgálata mellett mindig szükséges a csápok, a genitáliák és a her- nyózsákok elemzése is (4. ábra). Coleophora squalorella Zeller, 1849 Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. Földrajzi elterjedése: Oroszország keleti tájai, Kína, Kazahsztán, Ural-vidéke, Volgamenti-hátság, Kau- kázus, Baltikum, Közép-, Észak- és Nyugat-Európa (Ba l d i z z o n e et al. 2006). A magyar irodalom csak Közép- Európából említi (Go z m á n y 1956). A hernyók - és Chenopodium fajokon élnek, az imágók júniustól au- gusztusig repülnek. Somogyban (Fonyód, Kaposvár), korábban már Nattán Miklós is gyűjtötte (Sz a b ó k y 1983). 3. ábra: Az Ethmia quadrillella (Goeze, 1783) A Dél-Dunántúlon ezen kívül csak a Villányi-hegység elülső szárnyának változékonysága. száraz, meleg sziklagyepjéből (Szársomlyó) mutatták ki (Fa z e k a s 2002). A C. squalorella és a C. ornatipennella vázlatos szárny rajzolatát a 4. ábrán mutatom be. – Laposmolyfélék Coleophora vibicella (Hübner, 1813) Semioscopis steinkellneriana ([Denis & Schiffermüller], Somogyvár, 1989. 08.01. leg. Fazekas I. 1775) Földrajzi elterjedése: Mongólia, Dél-Szibéria, Kis- Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. Ázsia, Európa (kivéve Skandinávia és a Baltikum). Semioscopis avellanella (Hübner, 1793) Magyarországon sokáig alföldi fajnak tartották: „…A Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. xerophilous species, known only from the hot sandy Agonopteryx ocellana (Fabricius, 1775) plains in Hungary” (Go z m á n y , Sz a b ó k y 1986, Sz ő c s 1977). Lipótfa, Kiskuckó-sarok, 1986.03.21. leg. Ábrahám L.; Már korábban ismert volt a domb- és hegyvidéki terüle- Zselic TVK, Dennai-erdő, 1986.09.29. leg. Ábrahám L. tekről is (Fa z e k a s 2000, Sz a b ó k y 1983). Magyarországon, Agonopteryx arenella ([Denis & Schiffermüller], 1775) a Duna-Tisza közén, a Mátrában, a Bakonyban és a Dél- Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L.; Lipótfa, Kiskuckósa-rok, Dunántúlon lokális és ritka. A hernyók ősztől (áttelelve) jú- 1986.03.21. leg. Ábrahám L. niusig Genista és Vicia fajokon élnek. Az imágók, száraz Agonopteryx nervosa (Haworth, 1811) élőhelyeken júniustól augusztusig repülnek. A Dél-Du- Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. nántúlon csak Balatonföldváron, Fonyódon és Kaposvá- Agonopteryx alstroemeriana (Clerk, 1759) ron gyűjtötte Nattán Miklós. Ismeretlen a viszonylagosan Juta, 1985. 05.15. leg. Ábrahám L. jól kutatott Mecsekben és Villányi-hegységben (Fa z e k a s Depressaria heraclei (Retzius, 1783) Zselic TVK, Dennai-erdő, 1986.05.04. leg. Ábrahám L. 2002). A C. vibicella magyarországi elterjedése, az elülső szárny és a genitáliák habitusképe az 5. ábrán látható. 104 Fazekas Imre

4. ábra: A Coleophora ornatipennella (Hübner, [1796]) és Coleophora squalorella Zeller, 1849 fajok fontosabb határozó bélyegei: elülső szárnyak, ivarszervek, hernyózsák

Depressariidae – Laposmolyfélék a somogyi molylepke katalógusban (Fa z e k a s 2001) lobella ([Denis & Schiffermüller], 1775) még nem szerepelt. Pa s t o r a l i s et al. (2000) szerint Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. Somogyban a következő lelőhelyeken gyűjtötték: Fo- nyód, Kaposvár (in coll. MTM, Budapest). A szerzők a Gelechiidae – Sarlósajkú-molylepkefélék H. arulensis-t a magyar faunában új fajként közölték, Nothris verbascella ([Denis & Schiffermüller], 1775) de a tanulmányok megjelenésének eltérő időpontjai Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L. miatt nem került a somogyi listába. Ismert az Alföldről, Helystogramma triannulella (Herrich-Schäffer, 1854) Baranyából (Mohács), a Bakonyból,a Kisalföldről és az Böhönye, 1986.10.07. leg. Ábrahám L. Alpokaljáról is. Az imágók júniustól szeptemberig repül- Helystogramma rufescens (Haworth, 1828) nek szikeseken, tölgyes erdőszegélyeken, irtásréteken, Kaposfő, 1985.07.20., 09.15. fénycsapda. patakmenti magaskórósokban és lápos területeken. Dichomeris limosella (Schläger, 1849) Fő tápnövénye a Buphthalmum salicifolium. Hernyóját Kaposfő, 1985.07.18.,08.21. fénycsapda. megtalálták a védett Telekia speciosa-n is. A kaukázusi- Helcystorgamma arulensis (Rebel, 1929) Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 105 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

Tortrix viridana Linnaeus, 1758 Lipótfa, 1987.06.04. (4 ex) fénycsapda. Acleris sparsana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L; Böhönye, 1986.04.07. Európai faunaelem, amely a Kaukázus vidékétől a Balkánon át Skandináviáig, a Brit-szigetekig és a Pire- neusi-félszigetig elterjedt. A polifág hernyók erdei fák és cserjék levelein élnek májustól júniusig. A nyári bábál- lapot után az imágók augusztustól októberig repülnek, majd áttelelés után még tavasszal is megfigyelhetők (május végéig). Somogyból alig ismert, ritka és lokális: Kaposvár, Zákány (Sz a b ó k y 1983). Baranyából még nincs bizonyítópéldány (Fa z e k a s 2002). Acleris rhombana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.10.11. fénycsapda. Sz a b ó k y (1983) ez idáig egyetlen adatát közölte So- mogyból (Darány): „Acleris contaminata HBN. (sic!)”. A „contaminata” hibás betűzés, helyesen contaminana, ez a név csupán a rhombana egyik szinonimája. Érdekes, hogy Nattán Miklós somogyi gyűjteményéből teljesen hiányzik a faj, miközben Baranyából több lokális popu- lációja ismert (Fa z e k a s 2002). Az A. rhombana Közép- Ázsiától Európáig elterjedt, s újabban meghonosodott Észak-Amerikában is (Ra z o w s k i 2008). A poliphag her- nyók elsősorban cserjéken élnek (Corylus, , Prunus, Pyrus, Rosa, ), de a tölgyet (Quercus) is fogyasztják. Az imágók június közepétől októberig gyűjthetők. Acleris variegana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Zselic TVK, Dennai-erdő, 1986.09.29. leg. Ábrahám L. somogyban csak Nattán fogta Kaposváron (Sz a b ó k y 1983). A Dél-Dunántúlon lokális és nem gyakori (Fa- 5. ábra: Coleophora vibicella (Hübner, 1813): z e k a s 2002). Ra z o w s k i (2008) szerint egy „Europeo- a) az elülső szárny rajzolata, b) a hím genitália Altaian” faunaelem, amely elterjedt Kínától Nyugat-Szi- ventrális nézetben, c) a nőstény genitália részlete, bérián, Kis-Ázsián és Európán át egészen ÉNy-Afrikáig. d) lelőhelyek Magyarországon. A hernyók tápnövénye az A. rhombana fajéhoz hasonló, de a tölgy helyett a tápnövények köre az Ulmus-szal, a Vaccinium-mal, a Colutea-val és a Berberis-szel bővült. balkáni-kárpáti flóraelem Magyarországon csak Bükk- Az imágók júliustól október elejéig repülnek, majd átte- ben és a Bereg-Szatmári-síkon él, de telepítve, elva- lelés után még májusban is gyűjthetők. dulva (pl. Soproni-hegység, Zempléni-hegység) az Phalonidia contractana (Zeller, 1847) ország több pontján megtalálható (Fa r k a s 1999). A H. Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L. arulensis az Uráltól Dél-Oroszországon és Közép-Euró- Agapeta hamana (Linnaeus, 1758) pán (Magyarország, Szlovákia, Ausztria) Észak-Olasz- Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. országig igen lokálisan elterjedt (El s n e r et al. 1999). Agapeta zoegana (Linnaeus, 1767) Mivel a faj a habitus alapján könnyen felcserélhető a H. Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. (3 ex). albinervis (Gerasimov, 1929) fajjal egzakt azonosítása Eupoecilla ambiguella (Hübner, 1799) csak genitália vizsgálattal lehetséges. Ezt a problémát Juta, 1985.05.15. leg. Ábrahám L. igazolja az is, hogy a két faj különbségeit Go z m á n y nem Aethes hartmanniana (Clerk, 1759) ismerte fel, s a Fauna Hungariae kötetben (vö. Go z m á n y Kaposfő, 1985.07.05. fénycsapda. 1958, XVI. kötet, 5. füzet, p. 155.) a taxonokat felcse- Bivoltin faj, az imágók május közepétől augusztusig rélte. Így a H. albinervis-nél leírt lelőhelyadatok (Bátor- repülnek. A hernyók Scabiosa ocroleuca, S. columbaria, liget, Mohács, Kaposvár, Fonyód, Balatonalmádi) a H. Succisa pratensis és Knautia arvensis növényeken él- arulensis fajhoz tartoznak (vö. Pa s t o r a l i s et al. 2000). nek. Magyarországon főként a domb- és középhegysé- gi területeken elterjedt, Somogyból szórványos adatai Tortricidae – Sodrómolyfélék ismertek (Sz a b ó k y 1983). Kis-Ázsiában, az Ural vidé- Neosphaleroptera nubilana (Hübner, 1799) kén, és Európában gyűjtötték. Gyakran felcserélik az Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985.08.14. Ae. piercei Ob r a z t s o v , 1952 fajjal, amelynek taxonómiai fénycsapda. státusza bizonytalan (vö. Fa z e k a s 1992). 106 Fazekas Imre

6. ábra: Pseudeulia és Cydia (Tortricidae) fajok morfológiája és földrajzi elterjedése: a) P. asinana (Hübner, 1799) elülső szárnyának rajzolata; b) hím genitália, ventrális nézet; c) a C. milleniana (Adamczewski, 1967) lelőhelyek és Larix decidua vázlatos elterjedése, d) a C. milleniana hím ivarszerve, e) a C. zebeana (Saxesen, 1840) hím ivarszerve; f) a C. milleniana elülső szárnyának főbb rajzolati elemei; f) a C. zebeana elülső szárnyának főbb rajzolati elemei. (b,d,e: Razowski 2002, 2003 nyomán kiegészítve)

Aethes smeathmanniana (Fabricius, 1781) kat, ahol májustól szeptemberig két nemzedékben repül. Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. (2 ex); Kaposfő, Morfológiailag igen közel áll az Ae. cnicana (Westwood, 1985.05.09.,07.18. fénycsapda. 1854) fajhoz, s attól többnyire csak ivarszervi vizsgálattal Korábban csak Kaposváron gyűjtötte Nattán Miklós. különböztethető meg (Fa z e k a s 1991, 1992). A holarktikus elterjedésű faj két nemzedékben április- Doloploca punctulana ([Denis & Schiffermüller], 1775) tól szeptemberig repül. A poliphag hernyók Achillea Böhönye, 1986.04.28. leg. Ábrahám L. millefolium, Anthemis arvensis, A. cotula, Centaurea Tortricoides alternella ([Denis & Schiffermüller], 1775) nigra és Lactuca sativa növényeken élnek. (= tortricella Hübner, 1796) Aethes rubigana (Treitschke, 1830) (= badiana sensu Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L., (11 ex); Siófok, Hübner, 1799) 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. Kaposfő, 1985.08.18. fénycsapda. Archips podana (Scopoli, 1763) Somogy megyében eddig két lelőhelyét ismerték: Ka- Böhönye, 1986.10.07. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985.06.20. posvár, Darány (Sz a b ó k y 1983ab). Az oligophag hernyók fénycsapda; Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. gyökerekben, szárakban és leveleken táplálkoznak: Pandemis corylana (Fabricius, 1794) Arctium lappa, A minus és Cirsium oleraceum, C vulgare. Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. A faj kedveli a mezofil réteket és a magaskórós társuláso- Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 107 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

Pandemis heparana ([Denis & Schiffermüller], 1775) fulvana-t az E. hohenwartiana szinonimájának tekintet- Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. ték. Pa s t o r a l i s (2007) csak részben vette figyelembe Pandemis dumetana (Treitschke, 1835) Ag a s s i z & La n g m a i d (2004) taxonómiai vizsgálatait, s Hosszúvíz, 1990.06.17. fénycsapda; Kaposfő, 1985.04.04. (2 az E. fulvana-t továbbra is az E. hohenwartiana szino- ex.) fénycsapda; Marcali, 1985.05.29. leg. Ábrahám L. nimájaként közölte. Összességében megállapítható, Pseudeulia asinana (Hübner, 1799) hogy az eddig „hohenwartiana”-nak tartott név alatt Böhönye, 1986.04.28. leg. Ábrahám L. valójában három faj van elrejtve, s a teljes fajkomplex Somogyból eddig nem került elő, új faj a megyében. Magyarországon revízióra szorul, amelyre egy későbbi A Dél-Dunántúlon is csak szórványosan fogták: Bisse, önálló tanulmányomban fogok visszatérni. Itt kell meg- Komló, Magyarürög, Pécs (Fa z e k a s 2002). Japántól Kínán, jegyeznem, hogy Ag a s s i z & La n g m a i d (2004) a differenci- Kis-Ázsián ás a Balkánon át Közép-Európáig elterjedt. ális bélyegeknél mellőzték a hím ivarszervek összeha- A hernyók Pyrus és Laurus fajokon (pl. Mediterráneum) sonlítását, s ez különösen megnehezíti az idenfikációt, élnek. Az imágók április-május hónapokban tölgyesek ugyanakkor több taxonómai kérdést is nyitva hagyva irtásrétjein, fás legelőkön, bokorerdőkben, elhagyott sző- még mindig bizonytalan az általuk „jó fajoknak” tartott lőkben repülnek. A szárny rajzolata variabilis, időnként a taxonok elkülönítése. hasonló Cnephasia fajokkal könnyen összetéveszthető, Eucosma metzneriana (Treitschke, 1830) ivarszervi vizsgálata indokolt (6. ábra: a, b). Kaposfő, 1985.07.02.,07.18. fénycsapda. Syndemis musculana (Hübner, 1799) Epiblema scutulanum ([Denis & Schiffermüller], 1775) Zselic TVK., Dennai-erdő, 1986.05.04. leg. Ábrahám L.; Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. Kaposfő, 1985.05.12. fénycsapda; Siófok, 1985.05.25–30. leg. Polifág, Kelet-Ázsiától Kazahsztánon át Nyugat-Eu- Ábrahám L. rópáig elterjedt faj. Az imágók április közepétől augusz- Aphelia viburnana ([Denis & Schiffermüller], 1775) tusig két nemzedékben repülnek. A Dél-Dunántúlon rit- Kaposfő, 1985.09.03. fénycsapda. ka és lokális: Mecsek, Villányi-hegység (Fa z e k a s 2002). Adoxophyes orana (Fischer von Röslerstamm, 1834) Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. Epiblema foenella (Linnaeus, 1758) Hedya salicella (Linnaeus, 1758) Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. Kaposfő, 1985.09.21. fénycsapda. Hazánkban főleg a dombvidékeken és a középhegy- Hedya nubiferana (Haworth, 1811) ségekben elterjedt. Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L.; Marcali, 1985.05.24. Notocelia cynosbatella (Linnaeus, 1758) leg. Ábrahám L. Kaposfő, 1986.05.06. leg. Ábrahám L. Celypha striana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Notocelia uddmaniana (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1985.09.03., 1985.09.20,09., 22., 1986.04.07. Kaposfő, 1985.09.15. fénycsapda; Marcali, 1985.06.01. leg. Áb- fénycsapda; Marcali, 1985.06.08. leg. Ábrahám L.; Siófok, rahám L. 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. (5 ex). Notocelia incarnatana (Hübner, 1800) Celypha rivulana (Scopoli, 1763) Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985.09.03. (2 Cydia milleniana (Adamczewski, 1967) ex) 09.04. fénycsapda. Sz a b ó k y (2001) „Cydia zebeana (Ratzenburg, 1840)” Celypha lacunana ([Denis & Schiffermüller], 1775) néven közölte Zselickislakról. Tanulmányához egy habi- Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. (4 ex); Kaposfő, tusrajzot is készített, a rajz azonban nem a zebeana-t, 1985.06.08., 1985.07.18. fénycsapda; Marcali, 1985.05.29., hanem a milleniana-t ábrázolja (vö. Ra z o w s k i 2003: 1985.06.05. leg. Ábrahám L. (2 ex); Siófok, 1985.05.25–30. Plate XIV, 404, 4004a, 405). Így feltételezhető, hogy a leg. Ábrahám L. szerző a két fajt felcserélte (6. ábra: d, ezen, f, g). Ezen Ancylis unculana (Haworth, 1811) a véleményen van Pa s t o r a l i s Gábor (2007) is, amikor Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. így ír: „…Téves határozás, valójában C. milleniana pél- Ancylis apicella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. dányok”. Itt kell megjegyezni, hogy Ratzenburg nem Eucosma hohenwartiana ([Denis & Schiffermüller], leírója a zebeana fajnak. A faj és az auctor neve he- 1775) (= ? Semasia jaceana Herrich-Schäffer, 1851) lyesen: Cydia zebeana (Saxesen, 1840). A C. zebeana Kaposfő, 1986.04.07. fénycsapda. (6. ábra: g) jelenleg nem bizonyított Magyarországról, Ag a s s i z & La n g m a i d (2004) szerint „…the E. a hernyó Larix polonica-n él (Ra z o w s k i 2003). A mor- hohenwartiana group of species three taxa whose fológiai igen változékony C. milleniana (6. ábra: f) az status has long been in question: hohenwartiana Amur-vidéktől Észak-Kínán át Európa montán térsé- – fulvana – parvulana. „Eucosma” jaceana was geiig diszjuktan elterjedt. A hernyó hazánkban vörösfe- treated by Ha n n e m a n n (1961) as distinct species, after nyőn (Larix decidua) él, amely Magyarországon csak a Ag a s s i z & La n g m a i d (2004) gave it as a synonym of E. Vend-vidéken és az Őrségben őshonos, másutt – főleg hohenwartiana.” A szerzők a fajcsoport nőstényeinek a hegyvidékeken – ültetik (vö. Si m o n 1992). Si m o n Tibor- összehasonlító ivarszervei vizsgálata során megállapí- ral ellentétben Sz a b ó k y (2001) a következőket jegyez- tották, hogy az önálló fajnak tartott (vö. Ra z o w s k i 2003) te meg: „Mivel a vörösfenyő nem őshonos hazánkban, E. scutana (Constant, 1893) az E. parvulna (Wilkinson, újabban a természetvédelem ültetését nem engedélye- 1859) szinonimája. A taxonómiai, chorológiai kérdé- zi. Így lehetséges, hogy a kiöregedő fenyőkkel együtt sek világos áttekintését nehezíti, hogy a szerzők több- a C. zebeana (sic!) eltűnik a faunánkból.” Ba r t h a és sége az új vizsgálatok előtt az E. parvulna-t és az E. Má t y á s (1995) megkérdőjelezik a vörösfenyő nyugat- 108 Fazekas Imre

magyarországi őshonosságát. Az eddigi gyűjtések Anerastia lotella (Hübner, 1813) alapján a C. milleniana magyarországi elterjedése kö- Böhönye, 1986.08.11. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985.08.14. vetkezőképpen vázolható fel: Zempléni-hegység, Bükk, fénycsapda. Mátra, Gödöllői-dombság, Bakony, Alpokalja, Zalai- Scoparia ambigualis (Treitschke, 1829) dombság, Zselic (6. ábra: c). Ha az előbbi areaképet Kaposfő, 1985.06.08. fénycsapda. összevetjük a vörösfenyő országos elterjedésével (l. egy régebbi munkámban már rámutattam (Fa z e k a s Bartha, Mátyás 1995: 90. p.), akkor azt tapasztaljuk, 1986ab), hogy a magyarországi Scoparia fajok Go z m á n y hogy a C. milleniana és a Larix decidua elterjedése kor- (1963) könyvében lefektetett identifikációs alapjai, a relatív. A C. milleniana várhatóan előkerül a Mecsekből, taxonok elterjedése alapos revízióra szorulnak. A ha- a Börzsönyből, sőt a Dunazug-hegységből is. zai fajok ismerete csak provizórikusnak tekinthető. A Cydia pomonella (Linnaeus, 1758) somogyi Scopariinae fauna szinte feltáratlan. Így nem Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L.; Marcali, 1985.06.01. meglepő, hogy az országosan elterjedt (vö. Fa z e k a s leg. Ábrahám L. 1996) S. ambigualis-nak csak egyetlen lelőhelyét közöl- Lathronympha strigana (Fabricius, 1775) ték a megyéből: „Kaposvár, 1948. VI. 31., 1952 (sic!)” Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. (2 ex); Lipótfa, (Sz a b ó k y 1983a). A Scopariinae fajok csak akkor azono- Kiskuckósarok 1986.13.21. leg. Ábrahám L.; Marcali, síthatók, ha a szárnyak rajzolata sérülésmentes, de a 1985.05.29., 06.01. leg. Ábrahám L. közelrokon fajok hasonlósága miatt ilyenkor is szükség Grapholitha molesta (Busck, 1916) van ivarszervi sorozatok elkészítésére. Ilyen vizsgála- Siófok, 1985.05.19–20.,05,20–25. leg. Ábrahám L. tok Somogy megyében ez idáig még nem voltak. A S. Grapholitha funebrana (Treitschke, 1835) ambigualis csak nagy gyakorlattal különíthető el a S. Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. ancipitella (La Harpe, 1855), a S. conicella (La Harpe, 1863) és a S. basistrigalis Knaggs, 1866 fajoktól. Pél- Pterophoridae – Tollasmolyfélék daként ábrán mutatom be a négy faj elülső szárnyának Crombrugghia tristis (Zeller, 1847) tipikus rajzolati mintázatát (7. ábra). A S. ambigualis Eu- Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. rópában széles körben elterjedt, ahol hernyója a fák tö- az oligofág (Hieracium pilosellae, H. echioides) faj vében, az erdei talajon, sziklákon, sziklaüregekben elő- Magyarországon májustól szeptemberig két nemzedék- forduló mohákat (pl. Dicranum scoparium, Isothecium ben repül, lokális és ritka (Fa z e k a s 2003). myosuroides, stb) és zuzmókat fogyasztja. Az imágók Pterophorus pentadactylus (Linnaeus, 1758) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. május közepétől augusztusig repülnek lomb- és tűleve- Emmelina monodactyla (Linnaeus, 1758) lű erdőkben. Marcali, 1985.05.29. leg. Ábrahám L.; Zselic TVK., Dennai- Calamotropha paludella (Hübner, 1824) erdő, 1986.09.29. leg. Ábrahám L. Szabás, 1986. 08.05. leg. Ábrahám L. (2 ex). Chrysoteucha culmella (Linnaeus, 1758) (= hortuella Pyralidae - Fényiloncák Hübner, 1796) Galleria mellonella (Linnaeus, 1758) Lipótfa, Kiskuckósarok, 1986.03.21. leg. Ábrahám L.; Siófok, Kaposvár, 1990. 08.11. leg. Ábrahám L. 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. Actenia brunnealis (Treitschke, 1829) Crambus pascuellus (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1985.08.14. fénycsapda. Kaposfő, 1985.06.24. fénycsapda. Endotricha flammealis ([Denis & Schiffermüller], 1775) Crambus pratellus (Linnaeus, 1758) Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. Kaposfő, 1985.06.08. fénycsapda. Hypsopygia costalis (Fabricius, 1775) Crambus perlellus (Scopoli, 1763) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1986.04.07. Kaposfő, 1985.09.03., 09.04., 10.11. fénycsapda (3 ex); Sió- fénycsapda; Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. fok, 1985.05.19–20., 05.25–30., leg. Ábrahám L. (2 ex). Sciota adelphella (Fischer von Röslerstamm, 1836) Agriphila tristella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.05.30. fénycsapda. Kaposfő, 1985.05.09.,1985.05.12. fénycsapda (2 ex); Marcali, Oncocera semirubella (Scopoli, 1763) 1985.06.06. fénycsapda. Kaposfő, 1985. 05.09. fénycsapda; Marcali, 1988.06.01. leg. az A. tristella-t rendszeresen felcserélik a szárnyraj- Ábrahám L. (2 ex); Siófok, 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. zolat alapján hozzá igen közel álló A. selasella (Hübner, Trachycera advenella (Zincken, 1818) 1813) fajjal. Az ivarszervek fontosabb differenciális Kaposfő, 1985. 08.14. fénycsapda. bélyegeket egy korábbi munkában már bemutattam Episcythrastis tetricella ([Denis & Schiffermüller], 1775) (Fa z e k a s 1986b). Go z m á n y (1963: 75. ábra: F) a két faj Nagybajom, 1991.05.14. leg. Ábrahám L. (3 ex). habitusát hiányosan, vagy egyáltalán nem ábrázolja a Myelois circumvoluta (Fourcroy, 1785) (= cribrella magyar faunakötetben, ezért a tristella-selasella fajpár Hübner, 1796) elülső szárnyának morfológiai különbségeit a 8. ábrán Kaposfő, 1985.07.18., 09.08., 09.20. fénycsapda. szemléltetem. Homoeosoma sinuella (Fabricius, 1794) Agriphila straminella ([Denis & Schiffermüller], 1775) (= Kaposfő, 1985.09.15. fénycsapda. culmella auct., nec Linnaeus, 1758) Phycitodes binaevella (Hübner, 1813) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. (2 ex); Marcali, Kaposfő, 1985.09.03.,09.15., 09.22. fénycsapda; Siófok, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. 1985.05.19–20. leg. Ábrahám L. (2 ex). Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 109 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

7. ábra: A Scoparia spp. elülső szárnyának összehasonlítása az X-minta és szárnycsúcs kinagyításával: a) S. conicella (La Harpe, 1863), b) S. ancipitella (La Harpe, 1863), c) S. ambigualis (Treitschke, 1829), d) S. basistrigalis Knaggs, 1866.

Agriphila inquinatella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Catoptria falsella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.08.14. fénycsapda; Marcali, 1985.05.29. leg. Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L.; Marcali, 1985.06.01. Ábrahám L. (2 ex). leg. Ábrahám L.; Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. Agriphila tolli pelsonius Fazekas, 1985 Chrysocrambus cratellera (Scopoli, 1763) Kaposfő, 1985. 05.12., 08.14. fénycsapda; Marcali, 1985.06.06. Kaposfő, 1985.06.08. fénycsapda. fénycsapda. Pediasia luteella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Siófok, 1985.05.25–30. leg. Ábrahám L. Platytes cerusella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.06.08., 06.24. fénycsapda (2 ex). Parapoynx stratiotata (Linnaeus, 1758) Somogyvár, 1998. 06.14. leg. Fazekas I. Donacaula forficella (Thunberg, 1794) Kaposfő, 1986. 07.25.,08.04. fénycsapda. Elophia nymphaeata (Linnaeus, 1758) Somogyvár, 1998. 06.14. leg. Fazekas I. Evergestis frumentalis (Linnaeus, 1761) Somogyvár, 1998.06.14. leg. Fazekas I. Evergestis forficalis (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1985.05.09. fénycsapda; Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. Evergestis extimalis (Scopoli, 1763) Kaposfő, 1985.05.09. fénycsapda; Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. Evergestis aenealis ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.05.12. fénycsapda. ferrugalis (Hübner, 1796) (= martialis Guenée, 1854) Böhönye, 1986.10.07. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985.10.06. fénycsapda. Udea accolalis (Zeller, 1867) Kaposfő, 1985.05.12. fénycsapda; Marcali, 1985.05.24., 06.01. leg. Ábrahám L. (2 ex); Zselic, Dennai-erdő, 1986.05.04. leg. Ábrahám L. 8. ábra: Agriphila spp. elülső szárnyának összehason- Pyrausta sanguinalis (Linnaeus, 1767) lítása: a) A. tristella ([Denis & Schiffermüller], 1775), Somogyvár, 1998.06.14. leg. Fazekas I. b) A. selasella (Hübner, 1813) 110 Fazekas Imre

Pyrausta despicata (Scopoli, 1763) (= cespitalis Denis A Dunántúlon szórványosan felbukkan a f. intermedialis & Schiffermüller, 1775) Dup., amely a Balkánon is jól ismert. Zselic TVK., Dennai-erdő, 1986.05.04. leg. Ábrahám L. Pyrausta aurata (Scopoli, 1763) Repülési idő: IV–IX. hónap, két generációban. Habitat: Kaposfő, 1985.08.14. fénycsapda. nedves és száraz rétek. A Pyrausta despicata (Phalaena Pyrausta purpuralis (Linnaeus, 1758) despicata Scopoli, 1763, Entomologica Carniolica: 231. Kaposfő, 1985. 06.24. fénycsapda. Locus typicus: Carniola, in incultis, siccis, neglectisque Sitochroa verticalis (Linnaeus, 1758) locis) Palearktikumban általánosan elterjedt, politipikus, Marcali, 1985.06.08. leg. Ábrahám L. euryök faj. A politipikus P. despicata példányok között Repülési idő: IV–VIII. hónapokban, két generációban. rendszeresen felbukkannak olyan hím egyedek, ame- Habitat: homokpuszták, száraz gyepek, legelők, gyom- lyeknek az aedeagusában teljesen hiányoznak a mar- társulások, mezo- és higrofil rétek, liget- és láperdők. káns és erőteljes cornutusok. A nőstények genitália Euryök, polifág, több központú, eurázsiai faj. Magyar- vizsgálatánál még nem sikerült differenciális jegyeket országon általánosan elterjedt. A szárny rajzolata alap- találni. Az eltérő genitáliájú egyedek syntopikusak a ján több fajjal összetéveszthető (Psammotis pulveralis, tipikus despicata példányokkal. A faj biológiájában jól Paratalanta pandalis) ezért a fonákrész vizsgálata meg- ismert, hogy a kopuláció közben a cornutusok teljesen határozó jellegű (10. ábra). vagy részlegesen a bursae appendix–ben halmozódhat- Udea olivalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) nak fel (9. ábra, d), amely akár magyarázatot is adhat a Somogyvár, 1998.06.14. leg. Fazekas I. cornutus-tól mentes aedeagusokra. Az előbbieket azon- a megyében eddig csak Kaposváron (Go z m á n y 1963, ban cáfolja az a tény, hogy a kopulában gyűjtött egye- Sz a b ó k y 1983) gyűjtötték, de nem került be a korábbi dek boncolása során is előfordult cornutus mentes vizs- fajjegyzékbe (Fa z e k a s 2001). Magyarországon a 20. gálati anyag. Nem kizárt, hogy a P. despicata név alatt század közepén csupán három lelőhelyét ismerték egy leíratlan fajkomplex rejtőzik. Előbbi megállapításo- (Go z m á n y 1963): Budapest, Kaposvár, Szár. A Dél-Du- mat más kutatók is megerősítették (Nuß M. [Dresden], nántúlon előkerült a Mecsekből is (Fa z e k a s 2002). Or- Speidel W. [Bonn] in litt.). A despicata fajnak eddig tíz szágosan még nincs adata az Alpokaljáról és a Kisal- szinonimáját ismerjük, főként a Ny-Palearktikumból. földről sem (Fa z e k a s 1996).

9. ábra: Pyrausta despicata (Scopoli, 1763): a) az imágó szárnyrajzolata, b) a jobboldali szárnyak, c) a nőstény genitália részlete, d-e) a hím genitália kibontva, ventrális nézetből (a, c, d, e ábrák a szerző rajzai, b ábra Gozmány 1963: 107. ábra, C) Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 111 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

pannóniai populációk részletes vizsgálatot igényelnek. Psammotis pulveralis (Hübner, 1796) Lipótfa, 1986.08.13. fénycsapda; Szenyér, 1987.07.16. leg. Ábrahám L. Repülési idő: VI–IX. hónapokban, két generációban. Habitat: legelők, nedves- és mocsaras rétek, patakok mentén, láperdők. D-Szibériától Ny-Európáig ismert. Hazánkban ez idáig a nyugati határ mentén még nem gyűjtötték. Ostrinia palustralis (Hübner, 1796) Lipótfa, 1986.05.17., 05.19.,05.24. fénycsapda. Védett faj: eszmei értéke 2000 Ft. A magyar „Vörös könyv”, a „Nemzeti Biodiverzitási-monitorizó Rendszer” nem tesz említést a fajról, holott, szinte egész Euró- pában aktuálisan veszélyeztetett taxon, a mocsár-, a turján- és lápvidékek egyik karakterisztikus faja, amely kiválóan alkalmas a populációszintű monitorozásra. Az első somogyi példányát még a 20. század elején gyűj- tötték Vörsön, később megfogták Balatonföldváron és Fonyódon is. Lipótfa (Zselici Tájvédelmi Körzet) a me- gye negyedik lelőhelye. Az oligophag hernyók féléken táplálkoznak: R. aquaticus, R. hydrolapathum, R. palustris. Japánban szintén csak Rumex fajokon figyelték meg (Fu k u z a w a et al. 2004.) Az imágók re- 10. ábra: A szárnyak fonák részének mintázata: pülése: V–VIII. Habitat: patak menti magaskórósok, a) Sitochroa verticalis (Linnaeus, 1758), mocsárrétek, láperdők. A nevezéktani alfajt a Bánát- b) Paratalanta pandalis (Hübner, 1825) ból írták le. A faj areája a magyar faunakötet (Go z m á n y 1963) chorológiai adataitól lényeges eltérő, s attól jó- val szélesebb: Japán, Korea, Dél-Szibéria, K-Európa Paracorsia repandalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) (DNy-Oroszország, Észtország, Lettország és Litvá- Somogyvár, 1999.05.07. leg. Fazekas. nia), DK-Európa (Bulgária, Románia), Közép-Euró- Go z m á n y (1963) szerint „…Magyarországon min- pa (Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, denütt előfordul.” Az újabb vizsgálatok ezt nem erősítik Németország, Lengyelország), D-Európában csak meg. A Dél-Dunántúlon eddig csak Kaposvárott (leg. Olaszországban gyűjtötték. Politipikus faj, főleg Ázsiá- Nattán) és Kisvaszaron (leg. fénycsapda) gyűjtötték. Az ban több alfaját írták le. Magyarországon védett, több- ország más tájain is lokális, helyenként ritka. Ismert Kö- nyire igen lokális és ritka helofil faj: Balatonföldvár, zép-Ázsiában, Kis-Ázsiában, Európában és Észak-Afri- Bátorliget, Csopak, Dinnyés, Fonyód, Jászberény, kában. Ismeretlen Skandináviában, a Baltikumban, Hol- Kecskemét, Kiskunhalas, Kúnfehértó, Lipótfa, Ócsa, landiában és Írországban. A hernyók főleg Verbascum Pákozd, Sopron, „Szigetköz”, Szigetszentmiklós, thapsus, V. densiflorum, V. lychnitisés V. nigrum levelén Szigliget, Tamási, Tihany, Tolna, Vörs. Magyarországi és virágján táplálkoznak. Az imágók áprilistól októberig areasúlypontja a Dunántúl középső tájain és Duna– két nemzedékben repülnek száraz gyepekben, ruderális Tisza közén van, ahonnan főleg a Balaton, a Velencei- gyomtársulásokban. A kopott példányok a közelrokon tó, a Duna és mellékfolyóinak mocsaras területeiről Udea fajoktól biztonsággal csak genitália vizsgálattal kerül elő. (pl. Kapos). A lokális populációk stabilitását, különböztethetők meg (11. ábra). abundanciáját nem ismerjük (12. ábra). Phlyctaenia coronata (Hufnagel, 1763) Ostrinia nubilalis (Hübner, 1796) Marcali, 1985. 05.18. leg. Ábrahám L.; Siófok, 1985.05.9–10 Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. .,05.25–30. leg. Ábrahám L. Pleuroptya ruralis (Scopoli 1763) Phlyctaenia perlucidalis (Hübner, 1809) Böhönye, Erdősház, 1988.06.18. fénycsapda, 08.18. leg. Áb- Kaposfő, 1985. 07.18. fénycsapda; Marcali, 1985.06.05. leg. rahám L. Ábrahám L. Agrotera memoralis (Scopoli, 1763) Scelerocona acutella (Eversmann, 1842) Zselic TVK., Ropoly, 1985.05.09. leg. Ábrahám L. (2 ex). Kaposfő, 1985. 07.05. fénycsapda. Diasemia reticularis (Linnaeus, 1761) (= litterata Repülési ideje: VI–VIII. Habitat: nedves rétek, mo- Scopoli, 1763) csarak, hűvös- és nedves dombsági valamint közép- Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L. hegységi völgyelések. Diszjunkt dél-szibériai, kis-ázsiai Anania verbascalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) és európai (kivéve Skandinávia) faj. Hazánkban felte- Somogyvár, 1998.06.14. leg. Fazekas I. hetőleg a szubboreális posztglaciális időszak regres�- Eurrhypara hortulata (Linnaeus, 1758) szióban lévő maradványfaja. Mivel szerte Európában Juta, 1985.05.20. leg. Ábrahám L.; Marcali, 1985.06.01. leg. is regresszióban van, természetvédelmi szempontból a Ábrahám L.; Nagybajom, 1988.07.02. fénycsapda. 112 Fazekas Imre

11. ábra. Paracorsia repandalis ([Denis & Schiffermüller], 1775): a) fej oldalról, b) hím genitália kibontva, az aedeagus kiemelve, c) nőstény genitália, d) a jobboldali szárnyak diagramja, e) dél-dunántúli lelőhelyek, f) élőhely Somogyváron.

Mecyna flavalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) milleniana (Adamczewski, 1967) és a Mecyna flavalis Somogyvár, 1998.06.14. leg. Fazekas I. (13. ábra) ([Denis & Schiffermüller], 1775) új fajok a megyében. Új faj Somogy megyében. Go z m á n y (1963) szerint Mivel az Udea olivalis ([Denis & Schiffermüller], 1775) „...Magyarországon még nem gyűjtötték.” Későbbi csak „technikai” okok miatt maradt a korábbi listából, vizsgálataim során az Alpokalja kivételével az összes mára Somogy mikrólepkéinek száma 976-ra emelkedett. hazai nagytájról kimutattam. A faj részletes chorológiai A Helcystorgamma albinervis (Gerasimov, 1929) előfor- és biológia vizsgálatára egy későbbi munkámban fogok dulása Somogyban a határozási anomáliák miatt egy- visszatérni. előre kérdéses. Az Eucosma hohenwartiana fajkomplex Nomophila noctuella ([Denis & Schiffermüller], 1775) taxonjainak revíziója további kutatásokat igényel. Böhönye, 1986.10.07. leg. Ábrahám L.; Kaposfő, 1985. A Cydia milleniana (Adamczewski, 1967), a Cydia 05.11.,09.20. (3 ex), 09.22. (2 ex),10.11. fénycsapda; Marcali, zebeana (Saxesen, 1840) fajpár estében megállapítha- 1985.06.06. fénycsapda. tó, hogy a C. zebeana-t téves határozás alapján mutatták Értékelés ki a megyéből. Mivel somogyi Scopariinae fauna szinte feltáratlan, s a hazai fajok azonosítása is problematikus, Somogy megyéből eddig 971 molylepke faj volt is- több taxon összehasonlító ábrája kerül bemutatásra. mert (Fa z e k a s 2002). A Stigmella rolandi Nieukerken, A vizsgálatok alapján nem kizárt, hogy a Pyrausta 1990, Pseudeulia asinana (Hübner, 1799), a Cydia despicata (Scopoli, 1763) név alatt egy leíratlan Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 113 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből fajkomplex rejtőzik. A Scelerocona acutella (Eversmann, egyik karakterisztikus faja, amely kiválóan alkalmas a 1842) szerte Európában is regresszióban van, ter- populációszintű monitorozásra. mészetvédelmi szempontból a pannóniai populációk részletes vizsgálatot igényelnek. Az Ostrinia palustralis Köszönetnyilvánítás (Hübner, 1796) fajról a magyar „Vörös könyv”, s a „Nemzeti Biodiverzitási-monitorizó Rendszer” sem tesz Köszönetet mondok Ábrahám Leventének (Somogy említést, holott szinte egész Európában aktuálisan ve- Megyei Múzeumok, Kaposvár), hogy az általa gyűjtött szélyeztetett taxon, a mocsár-, a turján- és lápvidékek molylepke példányokat vizsgálatra átadta.

12. ábra: Az Ostrinia palustralis (Hübner, 1796) magyarországi elterjedése (a), az imágó habitusképe (b) és tipikus habitatjai; Szigliget (c), Tihany (d), Velenci-tó (e), Kunfehértó (f). A térkép kérdőjele a Mohács-szigeti bizonytan előfordulást jelzi. 114 Fazekas Imre

13. ábra: Somogy megyei fajok: a) Anania verbascalis ([Denis & Schiffermüller], 1775), b) Elophia nymphaeata (Linnaeus, 1758), c) Eurrhypara hortulata (Linnaeus, 1758), d) Evergestis frumentalis, e) Mecyna flavalis ([Denis & Schiffermüller], 1775), f) Parapoynx stratiotata (Linnaeus, 1758), g) Phlyctaenia coronata (Hufnagel, 1763), h) Pyrausta purpuralis (Linnaeus, 1758), i) Udea olivalis ([Denis & Schiffermüller], 1775), j) Agriphila tristella ([Denis & Schiffermüller], 1775), k) Aethes cnicana (Westwood, 1854), l) Aethes hartmanniana (Clerk, 1759). Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. 115 Faunisztikai és taxonómiai adatok Somogy megyéből

Irodalom

Ag a s s i z , D. J. L. & La n g m a i d J. R., 2004: The Eucosma Fu k u z a w a , M., Ta t s u k i , S.,Is h i k a w a , Y., 2004: Rearing of Ostrinia hohenwartiana group of species (Tortricidae). – Nota palustralis (Lepidoptera: ) larvae with a lepidopterologica 27(1): 41–49. switchover of two kinds artifical diets. – App. Entomol. Ba l d i z z o n e , G., van der Wo l f , H., La n d r y , J.-F. 2006: Zool. 39(3): 363–366. Coleophoridae, Coleophorinae (Lepidoptera). – In: World Go z m á n y L. 1955: Molylepkék III. Microlepidoptera III. – Fauna Catalogue of 8: 1–125. Hungariae XVI. kötet, 4. füzet, pp. 64. El s n e r , G., Hu e m e r , P., To k á r , Z. 1999: Die Palpenmotten Go z m á n y L. 1956: Molylepkék II. Microlepidoptera II. – Fauna (Lepidoptera, Gelechidae) Mitteleuropas. – Bratislava, Hungariae XVI. kötet, 3. füzet, pp. 136. pp. 208. Go z m á n y L. 1956: Molylepkék II. Microlepidoptera II. – Fauna Fa r k a s S. (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. – Hungariae XVI. kötet, 3. füzet, pp. 136. Mezőgazda Kiadó, pp. 416. Go z m á n y L. 1958: Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Fauna Fa z e k a s I. 1986a: A Mecsek hegység faunájára új és ritka lepke- Hungariae 40: 1–295. fajok (2.). Lepidoptera: Coleophoridae, Yponomeutidae, Go z m á n y L. & Sz a b ó k y Cs. 1986: Microlepidoptera. – In: Tortricoidea, Pyralidae, Pterophoridae. (Für die Fauna Mahunka S. (ed.): The fauna of the Kiskunság National des Mecsek-Gebirges (Süd-Ungarn) neue und seltene Park. – Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 247–299. Schmetterlingsarten, 2). – Folia Comloensis 2: 97–128. Ha n n e m a n n , H. J., 1961: Kleinschmetterlinge oder Micro- Fa z e k a s I. 1986b: A Nattán-gyűjtemény Crambinae és lepidoptera I. Die Wickler (s.str.) (Tortricidae). In: Dahl, Schoenobiinae fajainak reviziója. (Das Crambinae- und F. (ed.): Die Tierwelt Deutschlands 48. – Gustav Fischer, Schoenobiinae-Material der Nattán’schen Sammlung, Jena, XI + 233 pp., 22 pls. Lepidoptera, Pyralidae). – Folia Comloensis 2:129–148. Ni e u k e r k e n , E. J. 1990: Stigmella rolandi sp. n.: a widespread Fa z e k a s I. 1991: Adatok a Phalonidia vectisana Humphr. & southern European species on Rosa (Lepidoptera: Westw. és az Aethes cinicana Westw. Magyarorszá- Nepticulidae). – Tijdschrift voor Entomologie 133: 239– gi ismeretéhez (Lepidoptera: Tortricidae, Cochylini). 243. [Angaben zur Kenntnis von Phalonidia vectisana Humphr. Pa s t o r a l i s G., Sz a b ó k y Cs., To k á r , Z. 2000: Molyfaunisztikai & Westw. und Aethes cinicana Westw. in Ungarn]. – Állat- újdonságok IV. – Folia Entomologica Hungarica 61: 278– tani Közlemények 77: 53–58. 280. Fa z e k a s I. 1992: A Thyris fenestrella Sc. valamint közelrokon Ra z o w s k i , J. 2003: Tortricidae of Europe, Volume 2, Cochylini és Crambinae taxonok elemzése az Alpokal- Olethreutinae. – Frantisek Slamka, Bratislava, pp. 301 ján. (Eine analyse der Art Thyris fenestrella Sc. sowie der Si m o n T. 1992: A magyarországi edényes flóra határozója. – nahe verwandten Cochylini und Crambinae taxa aus den Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 892 Alpenvorlande, W-Ungarn). – Savaria 20/2: 55–64. Sz a b ó k y Cs. 1983a: A Dél-Dunántúl molylepkéi I. Nattán Miklós Fa z e k a s I. 1996: Systematic Catalogue of the Pyraloidea, molylepke-gyűjteménye (Lepidoptera). – A Janus Panno- Pterophoridae and Zygaenoidea of Hungary. – Folia nius Múzeum Évkönyve 27: 15–35. Comloensis, Supplementum, pp. 34 Sz a b ó k y Cs. 1983b: A barcsi borókás molylepkefaunája I. Fa z e k a s I. 2001: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis (Lepidoptera). – Dunántúli Dolgozatok Természettudo- II. Somogy megye molylepke faunája (Lepidoptera: mányi Sorozat 3: 47–54. Microlepidoptera). – Natura Somogyiensis 1: 303–327. Sz a b ó k y Cs. 2001: Molyfaunisztikai újdonságok – V. – Folia Fa z e k a s I. 2002: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, IV. Entolomogica Hungarica 62: 385–387. Baranya megye Microlepidoptera faunájának katalógusa Szőcs J. 1977: Lepidoptera-aknák és gubacsok. Hyponomia et (Lepidoptera). – Folia Comloensis 11: 5–76. cecidia lepidopterorum. – Fauna Hungariae 125: 3–424. Fa z e k a s I. 2003: Systematisch-biologischer und faunistischer Katalog der Platyptiliinae Ungarns (Microlepidoptera: Pterophoridae). – Folia Comloensis 12: 25–52. 116 Fazekas Imre