A Felsőszabolcsi Melioráció Jelenlegi Állapota

A FELSŐSZABOLCSI MELIORÁCIÓ JELENLEGI ÁLLAPOTA

Elöntés a Belfő-csatorna és a IX. számú csatorna melletti legelőn

Regezin meliorációs belvízátemelő telep

Dréncső fektetés

készítette: Némethné Tóth Katalin vízhasznosítási referens

Tartalom

1. Bevezetés ...... 2 1.1. Történeti áttekintés a melioráció helyzetében a Felső-Tisza-vidékén ...... 2 1.2. A ’80-as évek meliorációja a Felső-Tisza-vidékén ...... 2 2. A Felsőszabolcsi térség meliorációja ...... 4 2.1. A belvízrendszer jellemzői ...... 5 2.2. Terepviszonyok ...... 6 2.3. Talajadottságok ...... 6 2.4. Domborzat és vízfolyások ...... 7 3. A melioráció helyzete napjainkban ...... 8 3.1. A melioráció helyzete Felsőszabolcsban ...... 8 3.2 A melioráció vízjogi rendezése ...... 11 4. Öntözésre berendezett területek ...... 12 5. Felsőszabolcs középső térségének, azon belül is a demecseri terület vízrendezési állapota 12 5.1. Meliorációs területek vízrendezése ...... 12 5.2. A melioráció megvalósítása ...... 14 5.3. Jellemző elöntési helyek ...... 14 6. Megállapítások ...... 16

1. Bevezetés 1.1. Történeti áttekintés a melioráció helyzetében a Felső-Tisza-vidékén

A Felső-Tisza-vidék területén már az 1970-es években is végeztek részleges meliorációs munkálatokat. A főművekkel, üzemközi művekkel összehangolt meliorációs fejlesztés csak egy térségben az Ecsedi-lápon valósult meg. Itt a főművi fejlesztésre 1967-70 között került sor, az üzemi vízrendezést 100 %-ban állami támogatásból 1968-75 között végezték el. A megye többi területén ebben az időszakban a melioráció szétszórtan, pontszerűen valósult meg, s az a főművi fejlesztést nem követte. Például a Beregi öblözetben a főművi fejlesztés megvalósult, de meliorációs beavatkozások nem történtek. Azokon a területeken ahol végzetek meliorációt ott sem komplexen. A talajjavítást, altalajlazítást a legtöbb helyen elhagyták, és sok esetben a tábla területének víztelenítése sem volt megfelelő. A sok tervező miatt a tervek különböző színvonalúak voltak, ugyanez elmondható a kivitelezésről is, különösen az üzemek által végzett munka minősége nem volt megfelelő. Több esetben a vízrendezést megelőzően végezték el a táblásítási, kémiai talajjavítási munkákat, amiből jelentős vízkárok keletkeztek.(Megszüntették a mikro vízelvezető elemeket és pótlásukról nem gondoskodtak.)

Meliorációs beavatkozások Belvízrendszer Területrendezés Vízrendezés Talajjavítás összesen: megnevezése Terület Terület Terület Terület ha ha ha ha 1 Felsőszabolcsi belvízrendszer 19 554 2 900 805 23 259 2 Tisza-Szamosközi belv.r. 24 546 15 164 nincs adat 39 710 3 Szamos-Krasznaközi belv.r. nincs adat 18 693 14 460 33 153 4 Beregi belvízrendszer 4 091 2 773 nincs adat 6 864 5 Nyíri belvízrendszer nincs adat Krasznabalparti 6 belvízrendszer nincs adat mindösszesen 48 191 39 530 15 265 102 986 1. táblázat Meliorációs beavatkozások Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén 1970-1980 között

1.2. A ’80-as évek meliorációja a Felső-Tisza-vidékén

A ’70-es évek vége felé csapadékos, belvizes időszak köszöntött be, melynek következményeként 1977 és 1982 között átlagosan 11 000 ha/év volt a belvízzel elöntött területek nagysága. Az elöntések tartóssága 30-80 nap volt.

A megyében 4 fokozottan belvízveszélyes térség van, Felsőszabolcs, Tisza-Szamosköz, Szamos-Krasznaköz (Ecsedi-láp) és a Bereg. Ezért a 4 térség komplex meliorációs tervével pályáztak 1980-ban a MÉM-nél (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium). A belvízhelyzetet és a gazdaságosságot mérlegelve a Felsőszabolcsi és a Tisza-Szamosközi öblözet pályázatát fogadták el.

1981-ben elkészültek a tanulmánytervek, majd folyamatosan készítették a kiviteli terveket, és megkezdődött a kivitelezés is. A meliorációs munkák 65 %-át az I. ütemben 1985-ig tervezték elvégezni, ez volt a VI. öt éves terv, a II. ütem elvégzését 1990-ig a VII. öt éves tervben végezték. Tisza- Térségen Felsőszabolcs Szamosköz Összesen kívül ha ha ha ha Területrendezés 18 128 18 555 36 683 15 237 Vízrendezés 13 542 14 321 27 863 10 055 Talajcsövezés 3 755 2 055 5 810 Mélylazítás 4 380 3 052 7 432 Kémiai talajjavítás 6 582 8 527 15 109 1 782 Komplexen berendezve 7 910 8 170 16 080 2. táblázat 1980-1985 között elvégzett meliorációs munkák

1. ábra meliorációs létesítmények a FETIVIZIG működési területén

A meliorációs beavatkozások elvégzése több szempontból is szükséges volt és igény volt rá a mély fekvésű, belvizes területek víztelenítése érdekében és a termőföldek termőképességének növelése céljából. A cél eléréséhez az alábbi feladatok elvégzése volt szükséges:

 Területrendezés  Termelendő növények igényeihez igazítva megfelelő mélységig lesüllyesztett talajvízszint  Vízrendezés  Talajjavítás – jobb tápanyagfelvétel és talajszerkezet

2. A Felsőszabolcsi térség meliorációja

A Felsőszabolcsi térségre 1981-ben készített tanulmánytervet az AGROBER Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházási Vállalat Szabolcs-Szatmár megyei kirendeltsége, Felsőszabolcsi térség meliorációs tanulmányterve címmel. altervezők:  Debreceni Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszéke

 Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság  Országos Környezet és Természetvédelmi Hatóság Debrecen  TESZÖV Erdészeti Csoport Nyírbátor A hatóságok és a térségben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek elfogadták a meliorációs terv koncepcióját. A melioráció az akkor üzemelő 11 termelőszövetkezet területéből 8 termelőszövetkezet területét teljes területtel, 3-ét részterülettel érintette. 2.1. A belvízrendszer jellemzői

A Felsőszabolcsi belvízrendszer az ország északkeleti részén, a Tisza balparti vízgyűjtőjében terül el. Északon a Tisza, délen a Lónyay-főcsatorna határolja. Fő gyűjtő csatornája a Belfő- csatorna. A 45. sz. Felsőszabolcsi belvízrendszer területén 3 belvízvédelmi szakasz található. A védelmi szakaszok elhatárolása nem vízgyűjtőterület megosztás alapján történt, vízrendszerük összefüggő. Belfő alsó: 208,17 km2 Belfő középső: 195,39 km2 Belfő felső: 335,19 km2 Belfő összesen: 738,75 km2 Rakamazi fennsík: 99,25 km2

(A Rakamazi fennsík 133,25 km2 összterületéből 34 km2 a Nyírségi öblözet vízgyűjtőterületéhez kapcsolódik). Zsurk-Naményi fennsík: 268 km2 Mindösszesen: 1106 km2 A 45. sz. Felsőszabolcsi belvízrendszer vízgyűjtő területének nagysága tehát 1106 km2.

2. ábra A Felsőszabolcsi belvízrendszer áttekintő helyszínrajza

2.2. Terepviszonyok

A terület sík jellegű, de nagyon változatos terep és talajviszonyok jellemzik. A Tiszamenti terület sík, kis terepesésű, ahol kötött öntéstalajok vannak. A Belfő-csatorna és a Nagyhalász- Pátrohai csatorna vízgyűjtőterületének mélyártéri részét az egy táblán belül is igen változatos terep és domborzati adottságok jellemzik sok volt tófenékkel. A tófenekek szintje 94,00 mBf. - 94,50 mBf-i szint között találhatók. 2.3. Talajadottságok

A terep talajai genetikai osztályozás szerint a vízgyűjtő területén, a Tisza mentén nem karbonátos réti öntéstalajok, máshol barna, rozsdabarna erdőtalajok, réti öntéstalajok, lápos réti talajok, tőzeges, kotus talajok, humuszos talajok váltakoznak. A középső részvízgyűjtő területén túlnyomó részt erősen kötött vályog, középkötött vályog, de homokos tőzeges, kotus, agyagos talajú területek is nagyobb foltokban találhatók. Az alsó talajréteg laza szerkezete miatt a talajvízszint változása igen gyors. Szárazabb időben a felső kotu a defláció következtében vándorol, míg vizes időszakban a foltszerűen jelentkező vízfoltok megnyomják, betömörítik a talajt. A területen lehulló csapadék a talaj felszínén, illetve annak felső rétegében tározódik. Hamar jelentkezik a tócsásodás, majd a nagyobb belvízfoltok. A lefolyás csak nagyobb mélységű vízborítás után indul meg. A fenti okok miatt a talajvíz többször tenyészidőszakban is a terepszint közelében van.

Vízgazdálkodási tulajdonságai alapján többségükben jó, vagy közepes vízáteresztő képességűek a talajok, kivéve az agyag, illetve az erősen kötött vályogtalajok. A talajvíz szintje a Belfő-csatorna középső öblözetében a terep alatt átlagosan 1,65-1,80 cm mélyen van. A legmélyebb részeken - a volt tófenekeknél és a mélyebb fekvésű részeken, továbbá a Tisza melletti területeken - a talajvíz szintje belvizes időben eléri a terepszintet. Kedvezőtlen az is, hogy a terület alatt húzódó rétegvíz mindig nyomás alatt van. A Tiszalöki duzzasztás /1954 óta/miatt a vízgyűjtőterületről a gravitációs vízkivezetés lehetősége megszűnt, minden belvizet szivattyúval kell a fő befogadó Tiszába emelni. A terület belvízi adottságai nagyon kedvezőtlenek: - A magas talajvízszint - Nyomás alatti rétegvízszint /Nyírség felőli talajvízáramlás/ - Tiszamenti területeken a Tisza hatása - Sok a mélyfekvésű terület, volt tófenék. - Esetenként víz átnemeresztő kötött talajok. - Nagyon kis vízszintesések a csatornákon, ami miatt esésnövelő szivattyútelepek szükségesek. - Folyóshomok altalaj, emiatt a szükségesnél kisebb beágyazású csatornák. A vízügyi kezelésű csatornák beágyazottsága általában 1,0 m és 5,0 m között változik.

A melioráció ideje alatt végzett talajvizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a művelt réteg alatti szint túl nedves állapotban történt letaposása következtében fellépő tömődöttség, szerkezet leromlás, a talajok vízbefogadó képességét tovább rontja. 2.4. Domborzat és vízfolyások

A területre jellemző tagoltság, domborzat, mélyfekvésű területek váltakozása miatt igen nagy a csatornák sűrűsége. A vízelvezető rendszer kiépítését a mélyfekvésű rendszer összekötése, illetve a K-Ny. irányban meghatározó lejtésviszonyok határozták meg /Belfő, Nagyhalász- Pátrohai/ vízgyűjtő főművek kiépítésével. Ezekre a csatornákra É-D-i irányból torkollanak be a mellékcsatornák. A zömében sík viszonyok miatt kevés kivétellel a csatornák beágyazottsága és fenékesése kicsi, de szakaszonként az igen mély 6-8 m beágyazottság is megtalálható. Belfő-csatornába torkoló csatornák: I. számú csatorna, II. számú csatorna, XXII. számú régi- csatorna, III. számú csatorna, IV. számú csatorna, XXII. számú csatorna, Nagyhalász- Pátrohai, Regezin, Halásztanyai, Járatéri, Kállai, Hajnaltói, Hajókomoki, Zöldtói, VI.sz., XX.sz., XIX.sz., VII.sz., VIII., Ekeresi, XVIII., IX. alsó, XVII.sz., Bersénytanyai VIII. számú alsó csatorna, Pávás-csatorna, Nagyúti-csatorna, X. számú csatorna, X/a. csatorna 1966. évben beüzemelésre került a Kétérközi esésnövelő szivattyútelep mellett a Belfő, és Halásztanyai szivattyútelepek, melyek a Belfő-csatorna 13+360 km szelvény fölötti vízgyűjtő területéről közbenső átemelési lehetőséget biztosítanak belvizes időszakban, vagy abban az esetben amennyiben a Tiszaberceli átemelő szivattyútelep üzemképtelen, nem tudja ellátni a funkcióját. A Belfői és Halásztanyai szivattyútelepek 3-3 db egyenként 2,4 m3/sec teljesítményű szivattyúval rendelkeznek.

A Nagyhalász-Pátrohai csatorna 2+094 km szelvényében épült Zúgói szivattyúteleppel (2,4 m3/s) kerül átemelésre a belvíz a Belfő-csatorna alsó öblözetébe, vagy gravitációsan a szivattyúteleppel egybeépítet zsilipen keresztül védelmi időszakon kívül. Mértékadó vízszinteket meghaladó vízállásoknál lehetőség van a Nagyhalász-Pátrohai- csatorna 12+050 km szelvényében az osztózsilip kezelésével vízgyűjtőjének feléről az Orosztanyai (VI. sz.) csatornán keresztül a Besztereci szivattyúteleppel a Belfő-csatorna középső öblözetébe juttatni a belvizeket, (a Tiszáig ekkor háromszoros átemelés történik) vagy az összes lefolyó víz a Zúgói szivattyútelepen keresztül jut a Belfő-csatorna alsó öblözetébe. 1980-1989 között meghatározó volt a komplex melioráció kiépítése. Elsődleges feladat volt a talajvízszint csökkentése, melyet a talajadottságok és a felszíni viszonyok miatt úgy az üzemközi, mint a főművi befogadókba csak átemeléssel lehet bejuttatni. Ezért a vízrendszer alsó szakaszán 11 db, a középső szakaszon 16 db meliorációs átemelő épült. Ezzel párhuzamosan a főművi rendszer felújítása: a Belfő és Nagyhalász-Pátrohai, Orosztanyai összekötő, Csibaréti, Bözséri csatornákon iszapolás és szelvénybővítés is megtörtént. A Bözséri és Csibaréti szivattyútelepek jelentős drénezett területeket víztelenítenek közvetlenül. A fejlesztések és a meliorációs rendszer kiépítésének köszönhetően a mezőgazdasági területeken megtapasztalták a kedvező hatásokat: - Kevesebb volt a vízkár, a vetetlenül maradt terület. - A vetésszerkezet egyszerűsödött. - Átlagos táblaméret megnőtt 40-50 ha, korábban 15 ha volt. - Talajelőkészítés, műtrágyázás, vetés, vegyszeres gyomirtás, növényvédelem, betakarítás időben és jobb minőségben elvégezhető. - Javult a gépek kihasználtsága, csökkentek a művelési és szállítási költségek.

3. A melioráció helyzete napjainkban 3.1. A melioráció helyzete Felsőszabolcsban A fajlagos csatornasűrűség: 1,62 km/km2 (fennsíki terület nélkül). A Felsőszabolcsi belvízrendszer alsó szakaszának területén 11,194 km üzemi csatorna található. Az üzemi csatornahálózat fajlagos sűrűsége 0,053 km/km2. A középső szakasz területén 2,050 km üzemi csatorna található. Az üzemi csatornahálózat fajlagos sűrűsége 0,01 km/km2. A jelenlegi üzemi csatornahossznak közel fele az 1960-as 1970-es években épült a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttérést követő táblásítási, vízrendezési munkák során. A Felsőszabolcs alsó és középső öblözet területén 6.616 ha a drénezett terület, melyből a középső szakasz területén 16 db meliorációs átemelő, 1977 l/sec kiépítéssel 2993 ha területet mentesít. A 16 db átemelőből csak 1 db üzemképes (Regezin csatorna, hossza: 2,050 km). Az ehhez a csatornához és átemelőhöz kapcsolódó drénrendszert az AGRO-HALÁSZ Kft. rendszeresen üzemelteti.

Az alsó szakaszon 11 db meliorációs átemelő, 1860 l/sec kiépítéssel 3152 ha területet mentesít. A meliorációs átemelő telepek közül mára már csak 3 üzemképes (Nagyhalász- tóközi, Kótaj, Buji-Csisztina).

3. ábra Tóközi és Regezin meliorációs átemelő szivattyútelepek részletes helyszínrajza

A jelenlegi körülmények között csak az Agrohalász Kft. üzemelteti a meliorációs rendszereit az előírásoknak megfelelően Nagyhalász térségében, itt a birtokrendszer nem változott, együtt maradt, csak bérlik a területet.

1. fotó Regezin meliorációs belvízátemelő telep

A többi szivattyútelepen sem gépek, sem elektromos berendezések nem találhatók, az aknák fedlapjai is hiányoznak. A nagyüzemi gazdálkodás megszűnése óta a meliorációs létesítmények gazdátlanok maradtak, elhanyagoltak. Vízgazdálkodási szempontból kedvezőtlen, hogy a nagy táblák feldarabolásával az üzemi csatornák megszűntek, vagy több tulajdonos kezébe kerültek, így karbantartás hiányában nem látják el feladatukat. A melioráció kapcsán kialakított úthálózat elhanyagolt. Az úthálózat mellett lévő csapadékvíz elvezető csatornák több helyen át vannak töltve, így eredeti funkciójukat nem töltik be. A komplex melioráció megvalósulása miatt - ahol zárt szivattyús átemeléssel került megoldásra a víztelenítés - zárt öblözetek alakultak ki, /Nagy tó, Bersény tó, Demecser Régi folyás vízgyűjtője, Bikástó, Disznóstó, Henetó, Fertőtó/ ahol a víztelenítés csak szivattyús átemeléssel oldható meg. Amennyiben a szivattyútelepek nem üzemelnek, úgy elsősorban csapadékos időszakban a talajfelszínt megközelítő vízszintek alakulnak ki, továbbá a csatornákban jelentős vízszintemelkedések következnek be, mely a mértékadót, illetve azokat meghaladó vízállásokat eredményeznek. Ennek következtében a csatornák melletti területeknél a mélyebb fekvésű részeken felszíni vízborítások alakulnak ki. Az 1980-as években megindult meliorációs beruházásokkal egy időben felújításra /bővítésre/ kerültek a főművi csatornák. Ekkor történt meg az Orosztanyai /VI.sz./ csatorna bővítése torkolati zsilippel, mely a Nagyhalász-Pátrohai csatorna vízgyűjtő területének feléről /60 km2/ vízkormányzási lehetőséget biztosít a Belfő-csatorna felé az esésnövelő Besztereci szivattyútelepen keresztül. Az öblözet mélyfekvésű területe miatt 1982-ben elkészült az Orosztanyai összekötő /VI-VII.sz./, mely a VII.sz. csatorna mélyebb fekvésű részéről 10 biztosítja a belvizek levezetését a Besztereci szivattyútelepen keresztül. A vízgyűjtő területen megvalósuló beruházási munkák során 1981 évben megépült a Csibaréti szivattyútelep /0,52 m3/s telj./, továbbá a melioráció folytatása során 1983 évben megépült a Bözséri szivattyútelep, amely 0,170 m3/s. 1981 évben került megépítésre a Zöldtói szivattyútelep, 0,30 m3/s., mely az Orosztanyai csatorna 0+247 szelvény alatti bujtatóval mentesíti az Orosztanyai csatorna 0+000-1+620 szelvények közötti jobb parti mélyterületeit a belvizekről. 1981-ben épült meg a Besztereci szivattyútelep is /2,4 m3/s telj./, mindkét telep esésnövelő jellegű.

4. ábra A Felsőszabolcsi melioráció áttekintő helyszínrajza

3.2 A melioráció vízjogi rendezése A régi tervdokumentációk között keresgetve, a melioráció vízjogi rendezésére vonatkozóan találtam egy tájékoztató anyagot, ami az alábbiakat tartalmazza: Az elvi vízjogi engedélyezési eljáráshoz benyújtott tervek bár formailag nem feleltek meg, kielégítették a minimális feltételeket. Az elvi engedélyek két részre bonthatóak: egyik esetben a meliorálandó területrészeket egységesen tartalmazta (összes meliorálandó terület), a másik esetben a kivitelezéshez kapcsolódóan ütemekben került kiadásra. A vízjogi létesítési engedélyek ütemenként kerültek kiadásra. Ennek oka az engedély érvényességi ideje (2 év) és a finanszírozás ütemezése. A kiadott engedélyek csak részben kerültek teljesítésre, elsősorban a felszíni vízrendezésre és csatornaépítésre, valamint úthálózat kialakítására szorítkozva.

A mélylazítás, meszezés számtalanszor elmaradt és változott általában a meliorálandó terület nagysága is fedezet hiány miatt. A vízjogi üzemeltetési engedélyek esetében az engedély kiadásának tárgyi feltétele a műszaki átadás-átvétel jegyzőkönyve, valamint az állapotrögzítő tervdokumentáció, ami a kiviteli terv és a megvalósult állapot közötti eltéréseket tünteti fel. Sajnos sem a beruházó, sem a kivitelező nem tekintette szükségesnek ezeknek a terveknek a hatósághoz történő benyújtását. Ráadásul az AGROBER bonyolítási szerződéseiben az üzemeltetési engedély megkérését sem tartotta feladatának, a beruházó pedig az AGROBER-re várt. Mivel a rendszerek maguktól ellátták a feladatukat, úgymond beüzemelődtek, a vízjogi üzemeltetési engedély megkérése senkinek sem volt kényszerítő feladat. Egyedül a Földhivatali nyilvántartásban rögzítették a létesítményeket.

4. Öntözésre berendezett területek A vizsgált terület alapvetően mezőgazdasági jellegű, kevés az ipari hasznosítású vízigény. Földrajzi és domborzati jellegénél fogva kevés az a mezőgazdasági terület, ahol biztosítani kell az öntöző víz igényt. A Belfő-csatorna a 31+200 km-ig kettős működésű, ahol öntözővíz biztosítása lehetséges. Az AGRO HALÁSZ KFT. területén van kiépített öntözőrendszer, összesen 313 ha. A vízkivétel a Belfő-csatorna 7+100 km és 13+360 km szelvényénél szivattyúval történik a Regezin csatornába. A vízkivételi mű teljesítménye 118 liter/sec. A víz kijuttatása "LINEÁR" berendezéssel történik. A felesleges vizet a drénezett területről zsilipen gravitációsan, vagy szivattyús átemeléssel oldja meg belvizes időszakban. Ezen túlmenően a területen egyedi zöldségkultúrák öntözésére öntöző kutas telepeket létesítettek, ahol zömében esőztető öntözési módot alkalmaztak, de napjainkban a mikro és a csepegtető öntözést részesítik előnyben az üzemeltetők. A Rakamazi és Vencsellői Öntözőfürtök a Rakamazi fennsíkon találhatóak. Önálló tiszai vízkivételi művekkel rendelkeznek.

5. Felsőszabolcs középső térségének, azon belül is a demecseri terület vízrendezési állapota

5.1. Meliorációs területek vízrendezése Meliorációs létesítmények Felsőszabolcsban meliorációval érintett területek 1981 – 1992 között összesen 50 077 ha. Ezen belül 8748 ha-on valósult meg drénezés és 217,6 km csatornát építettek. 12 006 ha-on talajjavítást végeztek. 1980-1989 évek között megvalósult meliorációs átemelők a következők:

meliorációs szivattyútelep Sorszám befogadó vízfolyás szelvényszám száma, neve 1 1 sz. átemelő Vasmegyer Nagyhalász-Pátrohai csatorna 7+690 2 2 sz. átemelő Köper Köper csatorna 1+920 3 3 sz. átemelő Nagyhalász-Pátrohai csatorna 5+960 4 4. sz. átemelő Árpaszigeti szivattyútelepi levezető 0+270 csatorna 5 5 sz. átemelő Fertőtói csatorna 0+370 6 6. sz átemelő Bikástag Henetói csatorna 1+780

7 7. sz. átemelő Gombás csatorna 0+495 8 8. sz. átemelő László dűlői Köper csatorna 4+370 9 9. sz. átemelő Járatéri Járatéri csatorna 0+160 10 1. sz. átemelő Kék Gálkuti Nagyhalász-Pátrohai csatorna 9+990 11 1. sz. átemelő Demecser Nagyhalász-Pátrohai csatorna 14+970 12 2. sz. átemelő Demecser Régi folyás 0+840 13 3. sz. átemelő Demecser Nagyhalász-Pátrohai csatorna 13+000 14 4. sz. átemelő Nagytói VIII. alsó csatorna

15 1. sz. Beszterec Járatéri Belfő-csatornába 16 Regezin Regezin csatorna 0+230

A felsorolt meliorációs átemelők közül üzemképes, de nem a kiépített kapacitással üzemel a Regezin átemelő, amelyet az AGRO-HALÁSZ Kft üzemeltet. A többi átemelő telep esetében az áramszolgáltató már rég leszerelte a trafókat, mivel több helyen eltulajdonították őket. Demecserben a melioráció kivitelezése 1986-ban indult. Az első ütem kb. 460 ha területet érintett, mely a Nagyhalász-Pátrohai csatornától délre fekvő Demecser belterület, Vártanya felé vezető közút és a VIII. Felső üzemközi csatorna által határolt terület. Az érintett terület nagy része 98,0-97,0 mBf. közötti szinteken fekszik, ezek között helyezkednek el a mély foltok, amelyek 94,0 – 94,5 mBf. szinten találhatók. Határozott lejtése nincs a területnek.

5. ábra Demecser térségében meliorációs létesítmények

A főbefogadó Nagyhalász-Pátrohai csatorna mértékadó vízszintje 94,3-94,5 mBf. Így csak átemeléssel lehetett a talajcsövezést megoldani. A VIII. Felső csatorna mellett lévő 96,0 mBf feletti terület gravitációsan drénezhető. A terület mélyfekvésű részein uralkodó talajtípus kialakulásában szerepet játszott az állandó vízborítás, 65%-ban lecsapolt kotus láptalaj. További talajtípusok a területen karbonátos réti talaj 19%, lápos réti talaj 6,5%, karbonátos csernozjom réti talaj 4,5%, csernozjom barna erdőtalaj 2%, karbonátos többrétegű humuszos homoktalaj 2%, karbonátos laza erdőtalaj 1%. A mélyfekvésű részeken a talajvíz a talajcsövezési szakvélemény készítésekor 0-0,5 m mélységben volt, nagyjából a terület 70%-án. A túlnedvesedés a vizsgált területen túlnyomóan időszakosan jelentkezett, ez azt jelenti, hogy a területre talajművelő eszközökkel csak nagyon későn lehet rámenni. A betakarítást is gyakran veszélyeztette a víz. A leírt indokok alapján volt szükség a talajcsövezés megvalósítására. 5.2. A melioráció megvalósítása A 97,0 mBf terepszint alatti területekre lett a drénhálózat kiépítve, az ennél magasabb területek kimaradtak a drénezésből. A területen az 1980-as évek előtt melioráció nem volt. A táblák kialakítását, úthálózat tervezését a meglévő nyomvonalak és a terepszint adottságok figyelembevételével készítették. A táblásítás kialakítását akadályozó facsoportokat, fasorokat kivágták, a meglévő üzemi árkokat, amelyekre a drénhálózat kialakítását követően már nem volt szükség (Csonkanyárfás, Cifrakuti), feltöltötték. A lefektetett talajcsövek zárt gyűjtőcsatornákon keresztül szállították a vizet a gyűjtő aknákba, ahol az automata átemelők üzemeltek. A Nagyhalász-Pátrohai csatorna mértékadó vízszintjét figyelembe véve gravitációsan csak a VIII. Felső csatorna 1+400-as szelvényétől délre eső terület, illetve az úttól a belterület felé eső terület talajcsövezhető. A többi területrészen csak átemelés után oldható meg a drénhálózat vizének befogadóba juttatása. 2 átemelő szivattyútelep épült, az egyik a Nagyhalász –Pátrohai csatorna 14+970 szelvényébe, a másik a községi Régi folyás üzemközi csatorna 0+840 szelvényébe emelte a drénvizeket. 5.3. Jellemző elöntési helyek Csapadékos időszakban a meliorált területeken kívül, az alábbi mélyfekvésű területek belvízveszélyesek, ahol elöntések keletkeznek, de nincs a melioráció kiépítve. Demecser község területén Bersénytó, Kolbártó Kék: Királytó, Paptó Gégény: Templomkert, Beréte, Moncsa Dombrád: Dobásztó, Buborlápi, Ekeres, Kerekdombóc A meliorált területeknél a gravitációs vízbevezetés a terület nagyobb részén a beavatkozás miatt megszűnt, torkolati átemelő szivattyútelepek készültek, melyeknek jelenlegi körülmények között nincs üzemeltetőjük. Így a kiépített rendszer funkcióját nem tölti be.

Emiatt a mentesített mélyebb fekvésű területek csapadékos időjárás következtében felszíni vízborítások keletkeznek. Elsősorban a következő területeken jelenik meg a belvíz: Demecser: - Nagytó - Bersénytó - Régi folyás csatorna vízgyűjtő területe - Nagyhalász-Pátrohai csatorna jobb és balparti területei Vasmegyer: - Henetó, Harasztos alja - Fertőtó, Bikás tó, Bőve, - Disznóstó, Árpaszigeti, Gombás és - László tagok Beszterec: - Járatér, Királytó

6. ábra Mélyfekvésű területek

Jelenleg nagyon befolyásoló tényező az üzemközi, üzemi csatornák műszaki állapota, mivel az elmúlt 20-25 év alatt nem történtek meg az évenkénti karbantartási /kaszálási, iszapolási/ munkavégzések. Ennek következményeként alapvető feladataiknak nem tesznek eleget. A 2017.évi tavaszi belvízvédekezés ideje alatt Demecserben a fent felsorolt helyeken meg is jelent a belvíz. (5. ábra)

A gazdálkodók részéről az elöntési foltokkal kapcsolatos panaszok a Nagyhalász-Pátrohai csatorna osztózsilipjétől felfelé a IX. sz. csatornáig, valamint a Nagyhalász-Pátrohai csatornába torkolló VIII. sz. Felső és a Belfő-csatornába torkolló VIII. sz. Alsó csatornák mentén, valamint a Belfő-csatornába torkolló IX. sz. Alsó és a Nagyhalász-Pátrohai csatornába torkolló IX. sz. Felső csatornák mentén jelentkeztek. Főművi csatornáinkban nem beszélhettünk túl magas és tartós vízszintekről, a Nagyhalász- Pátrohai csatorna legmagasabb vízszintje a Zúgói szivattyútelepnél 131 cm volt (mértékadó szint 120 cm). Két nap alatt a vízállás a mértékadó 120 cm alá csökkent és a védekezés folyamán a későbbiekben nem is haladta meg azt. Vízmérce ’0’ pont 92,19 mBf a 131 cm 93,5 mBf-i szintnek felel meg. A Nagyhalász-Pátrohai osztózsilipnél a felvíz szint messze elmaradt a mértékadó szinttől, a legmagasabb vízszint 87 cm volt (mértékadó szint 120 cm). A vízmérce ’0’ pont 92,96 mBf, így a 87 cm 93,83 mBf-i szintnek felel meg. A Demecser térségében lévő talajcsövezett területről nem valósulhatott meg az automata szivattyútelepekkel a vízátemelés, mivel a rendszert már az 1997 évi hatósági bejárás tapasztalatai szerint sem lehetett üzemeltetni. (Forrás: Demecser térség belvízhelyzetének javítása – Jegyzőkönyv 1997. december 18.) A korábbiakban már szóltunk arról, hogy ezeken a mély területeken foltokban mindig is megjelent a talajvíz, amely rossz hatással van a talaj szerkezetére, megnyomja, betömöríti a talajt. Emiatt a területen lehulló csapadék a talaj felszínén, illetve annak felső rétegében tározódik, és kialakulnak a tócsák, majd a nagyobb belvízfoltok. A Nagyhalász –Pátrohai csatornában a védekezés idején a vízszintek még a 94,00 mBf-i szintet sem érték el, a gravitációs vízlevezetés végig biztosított volt. De a befogadó csatorna csak azt a vizet tudja elvezetni, ami eljut a medrébe. A VIII. sz. Felső és VIII. sz. Alsó csatornák, valamint a IX. sz. Alsó és IX. sz. Felső csatornák korábban Társulati üzemeltetésben voltak. A Vízügyi Igazgatóságoknak 2014. évtől kezdődően kellett átvenniük kezelésükbe ezeket a csatornákat. A társulati csatornák állapotáról általánosan elmondható, hogy elhanyagoltak. Jelentős fenntartási, karbantartási munkákat igényelnek. A FETIVIZIG ütemezetten próbálja felzárkóztatni az átvett csatornák állapotát a főművi csatornákéhoz. Ennek ellenére vannak olyan csatornaszakaszok, amelyek náddal benőttek, ami lassítja a vízlevezetést.

6. Megállapítások Összefoglalva az eddig leírtakat leszögezhetjük, hogy a ’80-as években azért kezdték meg ezeket a jelentős vízrendezési munkákat Felsőszabolcsban, mert a terület fekvése miatt kevés volt a jól termő terület és szerették volna jelentősen megnövelni a terméshozamokat, nem csak újabb területek vízrendezésével, hanem a meglévő szántók feljavításával is. Ezért történt a komplex melioráció, ami magába foglalja nem csak a talajcsövezést és a vízrendezést, csatornaépítést, hanem a talajjavítást, megfelelő agrotechnikai műveletek végrehajtását is. Ahhoz, hogy a meliorált területeken a víztelenítő hálózat ismét üzemképes lehessen az eltömődött drénrendszereket át kell mosatni, de valószínűleg ennyi idő elteltével sok helyen sérültek, vagy töröttek is a talajcsövek. Az ellenőrző aknákat is helyre kell állítani, valószínűleg több helyen akár be is szántották már. Ezeket a hibákat mind fel kell tárni, ki kell javítani. Csak ezt követően lehet rátérni az automata átemelők újbóli beüzemelésére. A rendszer csak akkor lehet üzemképes, ha évente felülvizsgálják, a hibákat kijavítják és rendszeresen karbantartják. A nyílt árkos üzemi csatornák karbantartása, iszaptalanítása, az

16 eltömődések, átereszek kitisztítása és a torkolati műtárgyak üzemképessége, megléte legalább ugyanannyira fontos. Mindennek jelentős anyagi vonzata van, mint ahogyan a megépítésük is igen jelentős beruházás volt. Kérdés, hogy a belvízveszélyes területeken, (régi tófenekek) érdemes-e üzemeltetni a már elkészült rendszereket, ugyanis a belvízzel leggyakrabban sújtott területek nem tartoznak a legjobb termőképességű területekhez. Megfontolás tárgyát kell, hogy képezze, a földhasználat jelenlegi rendszerének a megváltozása, a feltört legelők újból legelővé alakítása, valamint természetvédelmi szempontok alapján, értékes helyek, vizes élőhelyekké alakítása, arra alkalmas helyek (régi tó fenekek) területének tározókká alakítása, mely vízvisszatartásokkal megoldható. A fent leírtak azt igazolják, hogy az elöntési foltok kialakulását nem a főművi csatornarendszer nem megfelelő üzemeltetése okozza, hanem a terepadottságok, a talajszerkezet, a talajvíz helyzete. A természetes körülmények, a volt tófenekek visszakövetelik az eredeti területeiket. A talajvízszint mindig is magas volt ebben a térségben a Tisza közelsége miatt. A dombok közötti mélyedések magassága csak 94,00-94,50 mBf-i szinten van. A gyakori vízborítás miatt a talajszerkezet sem megfelelő, összetömörödött, a kultúrnövények számára nem megfelelő vízgazdálkodási tulajdonságokkal bír. Sajnos az utóbbi években a területi gazdálkodásban nem az volt a jellemző, hogy a természethonos gazdálkodásnak megfelelő művelési ágú területként hasznosítsák a magántulajdonokba került földeket. A szárazabb években inkább felszántották az eredetileg vízállásos nádas, vagy rét-legelő művelési ágú területeket, később pedig mikor ismét csapadékosabb évek következtek, felháborodottan tapasztalták a túlnedvesedést és az elöntések megjelenését. Országos szinten is megkezdődtek a régi meliorációs tervek felkutatása, a megvalósult rendszerek beazonosítása és a működőképesek, valamint helyreállíthatók megvizsgálása. Természetesen az első lépés csak az, hogy összegyűjtsük a még meglévő terveket, dokumentumokat, információkat és létrehozzunk egy olyan adat- és dokumentumbázist, ami megalapozza a későbbi területi állapotfelmérést. Ez segít majd a megalapozott térségi vízkészlet-gazdálkodás megvalósításában, valamint hogy, ahol lehet, ismét hozzuk működésbe a meglévő rendszereket.