Nagy Rock 'N' Roll Konyv

Szakács Gábor Nagy rock ’n’ roll könyv Szakács Gábor Ozzy Osbourne: „Amikor fiam rehabilitációján megismertem a szerek mélységét, és ez hasonló a heroinhoz, teljesen ledöbbentem. 55 éves vagyok és hátralé- vô életemben újra kell gondolnom sok mindent, mivel saját magamat is hihetetlenül hosszú ideig károsítottam.” © Szakács Gábor, 2004. június ISBN 963 216 329 X FOTÓK: Antal Orsolya, Ágg Károly, Becskereki Dusi, Dávid Zsolt, Galambos Anita, Knapp Zoltán, Rásonyi Mária, Tóth Tibor BORÍTÓTERV, KÉPFELDOLGOZÁS: Fortek Zsolt KIADVÁNYSZERKESZTÔ: Székely-Magyari Hunor KIADÓ ÉS NYOMDA: Holoprint Kft. • 1163 Bp., Veres Péter út 37. Tel.: 403-4470, fax: 402-0229, www.holoprint.hu Nagy Rock ’n’ Roll Könyv Tartalomjegyzék Elôszó . 4 Így kezdôdött . 6 Írók, költôk, hangadók . 15 Családok, gyermekek, utódok . 24 Indulás, feltûnés, beérkezés . 41 Fesztiválok, koncertek, rendezvények . 66 Stílusok, mûfajok, irányzatok . 107 Menedzserek, jogászok, tudósítók, fényképészek, koncertszervezôk . 115 Botrányok és tragédiák . 151 Drogok, italok, szenvedélyek . 183 Feleségek, barátnôk, prostik . 228 Melegek . 258 Politika . 268 Vallások, eszmék, szellemiség . 311 Példaképek . 326 Külföldiek . 352 Nemzettudat . 365 Hangmérnökök, producerek, stúdiók . 368 Legek . 386 A pop/rock halottai . 389 Utószó . 415 Köszönetnyilvánítás . 419 3 Szakács Gábor Elôszó 2004-et írunk, és ha minden igaz, akkor bô fél évszázaddal ezelôtt kez- dôdött az a korszak, amelyet gyûjtônévvel rock ’n’ rollnak nevezünk. Ennyire gyorsan változó világban, ilyen hosszú ideig, ilyen sok ember még aligha hódolt egy zenei irányzatnak. Hogy most, amikor az embe- ri hangot, a muzsikusok tudását, a természetes hangszereket a számító- gépek és robotszerû zeneszerszámok elemi erôvel kezdik felváltani, egy- ben kiszorítani, érdemes elgondolkodni, hogy mit adott nekünk az el- múlt ötven év eme zenemûvészete. Amikor 1963 táján elôször csavargattam a viharvert Pacsirta rádió gombját a hatóság által zavart Szabad Európa Rádió zenés mûsorai irányába, ifjúi fejjel még valami megmagyarázhatatlan varázslatnak tartottam a Trashman együttes Surfin Bird, a Beatles From Me To You, a Dave Clark Five Why Do You Love Me, az Animals The House Of The Rising Sun, a Rolling Stones Tell Me címû száma- it. Hallgattam a BBC ma- gyar adásának zenéjét, Bobby Gordontól még le- mezt is nyertem az általa feltett kérdésre beküldött helyes válaszért. Ámulva Dave Clark Five nézegettem az 1965 táján elôször kezembe került BRAVO újság fényképeit, és persze ôrült iramban el- kezdtem angolul tanulni, hogy meg is értsem, mit mondanak és mirôl éne- kelnek ezek a hírességek. Egyetlen cél lebegett elôttem – és ezzel minden bi- zonnyal nem voltam egyedül–, hozzá- juk hasonlítani, megtanulni gitározni, 4 Nagy Rock ’n’ Roll Könyv zenekart alapítani. Ez utóbbi vágyálom nem sokkal késôbb, már 1966-ban teljesült, de ennél többre – és ezzel sem vagyok egyedül – nem igazán jutottam. Aztán valami nagyon megváltozott. Az elmúlt évtizedek ezerszámra hallott, csodálatos felvételei szinte egyik napról a másikra szöges ellentétbe kerültek azzal, amit a ’90-es évek elején kezdtem egyre gyakrabban tapasztalni. És ezzel is osztoztam kortársaim sorsában, akikkel, ha összejöttünk, állandó beszédtéma lett ez a válto- zás. Azt ôk is érzékelték, hogy baj van, mégpedig nagyon nagy baj, de hogy mikor és hol siklott ki medrébôl a pop/rock jó szándékúnak in- dult/vélt kezdeményezése, arra nem tudtak választ adni. Én sem. Ekkor kezdtem el végiggondolni a fél évszázad történéseit, felderíteni a részle- teket, amelyek felett annak idején nagyvonalúan átsiklottam. Amit ta- pasztaltam, azt nagyon nehéz volt tudomásul venni, hiszen a pop-rock elhivatott követôjeként – Dedicated Follower Of Fashion (A divat elhivatott követôje), amint azt a Kinks is megénekelte – évtizedeket töltöt- tem e mûfaj áhítatában. Most mégis tiszta vizet kell öntenem a pohárba, mert különben az egész úgy fog eltûnni, mint „..homok a szélben…” (Kansas együttes – Dust In The Wind – után szabadon Balázs Fecó). Nem állítom, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, a minden bajra al- kalmazható gyógyírt, azonban az egymás mellé rakott mozaikkockák- ból mégiscsak körvonalazódik a valóság. Mivel rengeteg mûfaji és stí- lusirányzat alakult, halt el az évtizedek folyamán, elképzelhetô, hogy nem minden elôadó és zenekar tarthat számot ugyanolyan mértékben a tisztelt olvasó érdeklôdésére, azonban a folyamatok és változások ér- zékeltetéséhez bemutatásuk mégis elengedhetetlen. Azt sem állítom, hogy bizonyos híreket másutt, más formában nem lehetett olvasni, azonban ilyen csoportosításban aligha akadt rá példa. Nem szorítkoz- tam csupán a tények leírására, ahogyan azt általában a kiadványok többsége teszi, hanem a cselekményekbôl a megfelelô, gyakran mégoly keserû következtetéseket is igyekeztem levonni. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a pop-rock olyan idôtálló és örök érvényû dalo- kat, zenemûveket hozott létre, amelyek százmilliók számára okoztak pótolhatatlan boldogságot és örömöt. És talán ez a könyv is hozzájá- rulhat ahhoz, hogy ezek a csodák még nagyobb megbecsülésnek ör- vendjenek, mint a pillanatnyi élvezetet jelentô fércmûvek halmaza. Megfelelôen hosszú idô után ugyanis a zenébôl ugyanúgy leülepszik és kicsapódik a zagy, mint a zavaros vízben az uszadék. Az ötvenedik szü- letésnap erre adta meg a jelet. 5 Szakács Gábor Így kezdôdött Hogy ki, mikor találta ki a rock ’n’ roll mûfajt, arról megoszlanak a vé- lemények. Annál is inkább, mivel születése nem hasonlítható az olyan határozott történelmi eseményekhez, mint a Bastille lerombolása, 1848. március 15., vagy az amerikaiak atomtámadása Hirosima ellen 1945-ben. Ezek a történések idôponthoz kötötten a jövôre kiható mesz- szemenô következményekkel jártak, ám a rock ’n’ roll, majd a beat ese- tében ilyen egyértelmûen behatárolható nap nem áll rendelkezésünkre, hiszen Leopold Mozart már 1780-ban így figyelmeztette fiát: „Ne fe- ledkezz el a populáris elemrôl”. Ennek az lehetett az elôzménye, hogy 1773-ban Johann Gottfried Herder az 1765-ben Reliquies Of Ancient English Poetry címmel, Thomas Percy anglikán püspök kiadásában megjelent angol és skót balladagyûjteményérôl írt mûbírálatában az angol popular song német fordításaként megalkotta a ’népszerû dal’ fogalmát. A Budapestrôl elszármazott, zsidó származású Johann Michael Strauss papa Johann Baptist, azaz idôsebb Johann Strauss néven ismert muzsi- kus nemzetséget alapító fiának 1857 februárjában bemutatott Kék Du- na keringôjét is a sláger szóval jellemezték. A rock ’n’ roll képzeletbeli indítóvona- lán már az 1940-as évek végén ott klimpí- rozott az egykori fodrászból lett zongoris- ta énekes, Fats Domino, 1951-ben a dal- nok Johnnie Ray (sikerdalai 1952-ben: The Little Cloud That Cried, és Cry), vagy a lemezlovas Alan Freed, aki állító- lag elsôként használta a rock ’n’ roll kife- jezést 1953-ban. Egyik rádiómûsorát úgy jelentette be, hogy „Hölgyeim és uraim! A Crazy Man Crazy, egy rock and roll dal a Bill Haley and The Cometstôl”. Ez az el- sôség ugyan zenei értelemben igaz lehet, az élet más területén viszont semmiképp, 6 Nagy Rock ’n’ Roll Könyv hiszen a ’rázkódj és gurulj’ szólást a blues mûfajban már régóta a sze- retkezés zsargon kifejezésére használták, akárcsak a boogie-woogiet. A brit lapokban 1953 januárjában megjelent az elsô Top Twenty, azaz a húsz legsikeresebb kislemez – ezeket 1948-ban gyártották elôször – listája új lökést adott a mûfajnak, amelynek élharcosai közé sorolhatjuk az ugyanezen évben stúdióba tévedt Elvis Aaron Presleyt, vagy még in- kább a korábban jódlizó Bill Haleyt és 1954 áprilisában rögzített Rock Around The Clock címû felvételét. Ám Haley elsôsége is erôsen vitat- ható, mivel Bill barátunk derekasan lenyúlta Sonny Dae 1952-ben megjelent és sikertelensége miatt homályba veszett dalát. Nem hagyhatjuk említés nélkül Jerry Lee Lewis, Little Richard, Chuck Berry úttörô szerepét sem, de akárhogy is történt, a brit zenei szaklap, a Melody Maker már 1956- ban azt írta: „…ha eljön az utolsó ítélet nap- ja, lesz egy sor dolog, amiért az amerikai ze- neiparnak kell viselni a felelôsséget… – és a lista élén a rock and roll áll majd.” Hogy végül is mikor köszönt ránk –ha egyáltalán- az a bizonyos végítélet, pusztán szemlélet Chuck Berry kérdése, hiszen Alan Freed belépôjéhez iga- zítva az elmúlt öt évtizedet, talán már jócskán benne is élünk a végnapok- ban. Végül is minden viszonylagos. Az már kevésbé, hogy 1958. április 13-án megnyílt a londoni Marquee Club és ezzel létrejött az a helyszín, amelyért sorba álltak a zenekarok. Aki ugyanis ott jól teljesített, az szinte biztosra vehette, hogy megnyílnak elôtte a klubok és lemezstúdiók ajtajai. Hogy mennyire volt mindez ôszinte és az emberek javát szolgáló tevé- kenység, arra legjobb példa az 1956-ban beindított német popzenei folyó- irat, a Bravo elsô fôszerkesztôjének – Peter Boenisch – nyilatkozata: „…a Bravót szerkesztem. Így hiába lesznek az autóim egyre nagyobbak és job- bak, mégis felfordul a gyomrom magamtól.” Ô tudja, mire gondolt, de ön- marcangolásában talán olyan késôbbi bugyutaságokra is gondolt, mint Ralf Benedix üzletember Karl Heinz Schwab mûvésznéven 1961-ben ki- adott Babysitter Boogie címû badarsága, amelyen saját kiscsemetéje ga- gyogása hallik. Ugyanez a pénzember választotta ki 1965-ben Heinz Georg Kramm pékmestert is, akit viszont Heino néven futtatott be. Lát- juk, nincs új a nap alatt, korunk mesterségesen kitalált hírességeinek elô- dei négy évtizeddel ezelôtt is uralták a sikerlistákat. 7 Szakács Gábor A kezdetek meghatározásánál egy hajszállal talán könnyebb megvá- laszolni azt

Load more