Váratlan utazásaim Az összejövetel

Elérkezett végre a vasárnap, a First Avonlea Reunion napja. Nagyon vártuk az ese- ményt. Sajnos Sarah-ról kiderült, hogy mégsem tud eljönni, egy filmjének bemutatója miatt épp Európában tartózkodott. Viszont biztosak voltunk benne, hogy Jackie és a többi színész kárpótolni fog minket. Megérkeztünk a Royal Ontario Museumba, majd felmentünk a teremhez, ahol a rendezvény lesz. Egyelőre még nem mehettünk be, de azt már láttuk, hogy bent zajlanak az előkészületek. A közelben több ismerős arc is felbukkant, megjöttek Bobbyék, és feltűnt Angel is, egyik kanadai barátunk kedves családjával együtt. Angel fantasztikus nő, semmi pénzért nem hagynának ki egy ilyen eseményt a rokongyerekekkel, így most is többen érkeztek. Mag Ruffman még előző nap felhívta Kittyt egy kéréssel. Mag volt a fő szer- vező, de várható volt, hogy nem fogja egyedül győzni a megnyitót, jó eséllyel interjút kell adnia, ügyelnie kell mindenfélére. Ezért megkért minket, pontosabban Kittyt és Rutht, hogy segítsenek neki a vendégek fogadásában. Ruthék több vendéget is szemé- lyesen ismertek már, az volt a feladatuk, hogy a múzeum bejáratánál fogadják a ven- dégeket és az esemény helyszínére kísérjék őket. Szerintem igen megtisztelő kérés volt ez Mag részéről, Kitty és Ruth el is vállalta a feladatot. Először Marilyn Lightstone (Miss Stacey) érkezett meg, majd pár perccel később Mag Ruffman (Olivia Dale) és Jackie Burroughs (Hetty néni) haladt el gyors léptekkel mellettünk, mentek be a terembe. Ezután jött R. H. Thomson ( Jasper Dale), Mickey Mahonen (Gus Pike), Dan Matthews (location manager, Sullivan jobbkeze). Majd megjelent Kevin Sullivan is nagyon elegánsan. A meghívott vendégek a rendezvény termében várakoztak, illetve az egyik helyi tévének nyilatkoztak. A tévé egyébként engem is meginterjúvolt, valaki mondta nekik, hogy a tengerentúlról jöttem, az kelt- hette fel az érdeklődésüket. Nem nyilatkoztam még kamera előtt, így roppant zava- romban hebegtem-habogtam, de azért pár szót ki tudtam nyögni arról, hogy nagyon szeretem a sorozatot. Egyszer csak kijött a teremből az emberek közé Jackie, vagyis Hetty néni. Már korábban hallottuk, hogy Jackie nem az a típus, aki beszédeket szeret tartani emberek előtt, ő inkább szeret elvegyülni és úgy beszélgetni a rajongókkal. Nagyon kedves, vic- ces volt, mindenkivel barátkozott, mindenkire rámosolygott. Nagyon vagány cuccban érkezett: rövid szoknya, vastag talpú cipő, egy jelenség volt, az biztos. Sikerült pár szót

140 Váratlan utazásaim váltanom vele, illetve közös fénykép is készült. Sajnos én pont nem néztem a kame- rába, de ennek ellenére büszke vagyok a közös fotóra.

Az oldalamon Jackie Burroughs vagyis Hetty néni személyesen

Jackie nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy milyen messziről jöttem. Az elmúlt két összejövetel alatt már rájöttem, hogy ezt a kártyát érdemes kijátszani a szí- nészek előtt, értékelni szokták. Hosszú sorban várakoztunk a bejárat előtt, lehetett ott vagy 150-200 ember. A 2005-ös AvCon körülbelül ötven résztvevőjéhez képest ez óriási szám volt. Aztán végül pár perccel két óra előtt kinyílt az ajtó, megindult a tömeg. Az első sorban a ven- dégek foglaltak helyet, mi a barátaimmal a második sorban tudtunk leülni Marilyn Lightstone mögött. Mag nyitotta meg a rendezvényt, először a résztvevőket faggatta arról, ki honnan jött. Ki jött Torontóból vagy a közvetlen közeléből (GTA – Greater Toronto Area)?

141 Váratlan utazásaim

Elég sokan. De jöttek többen Kanada más városaiból vagy akár az USA-ból. Ki érke- zett másik földrészről, jött az újabb kérdés. Ketten tettük fel a kezünket, rajtam kívül még egy hölgy. Itt egy pillanatnyi zavar látszott Mag arcán, később ki is derült, hogy miért. A hölgy valójában kanadai volt (vagy amerikai), még évekkel korábban vándo- rolt be talán valami balti államból, az ország nevét nem értettem. Mag szerint ez így akkor nem számít, a kérdés az volt, hogy e miatt a rendezvény miatt ki érkezett mes�- sziről. A „nyertes” én lettem, a jutalmam egy kabát volt, amit a stáb tagjai viseltek. A kabát az ötödik évad hivatalos dzsekije volt, Mag férje kapta ajándékba, azt ajándé- kozta most nekem tovább. Mivel Daniel magas férfi, így még a méret is jó lett. Erről a kabátról még azt kell tudni, hogy ritka darab. Bobbynak sikerült egyet szereznie belőle az eBayen magának, de amíg más évadok dzsekijeiből több is forgott a neten, ebből az évadból nem. Tehát igazi kincsnek számított egy olyan rajongó szemében, mint ami- lyen én vagyok.

Bobbyval az ötödik évad stábdzsekijében a ROM épülete előtt

Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől és a meghatottságtól, nagyon kelleme- sen esett, hogy Mag gondolt rám. Kiderült, hogy a második legmesszebbről érkező rajongó Sonya barátnőm volt, aki a nyugati partról, San Francisco mellől érkezett, így

142 Váratlan utazásaim

ő is kapott egy kabátot: Mag hasonló kabátját nyerte. Később megtudtuk, hogy ez ter- mészetesen tervezett akció volt, Mag szerette volna Sonyát és engem megajándékozni, amiért ilyen messziről érkeztünk. Nem számoltak azzal, hogy esetleg más is érkezik távolabbi országból, így Mag Ruffman egy pillanatra meglepődött, amikor a másik hölgy is jelentkezett, de aztán végül jól alakult a helyzet. Mag felvezetése után Kevin Sullivan előadása következett. Kevin egy körülbelül egyórás prezentációt tartott, amit videóklipekkel tarkított. A Váratlan utazásból és a Szelek szárnyán című sorozatából is játszott be jeleneteket. Utóbbiról azt kell tudni, hogy a főcím- ben szereplő archív felvételek (a fekete-fehérek és a színesek is, leszámítva azokat, amelye- ken színészek szerepelnek) eredeti, a ’20-as évekből származó felvételek, Kevin saját csa- ládi archívumából vannak, a családjáról készültek. Kevin szerette volna valami autentikus anyaggal feldobni a főcímet, ezért tett bele néhány kockát a családi felvételekből. Fantasztikus volt a prezentáció, a vendégszínészek egy-egy vicces bejátszásnál har- sányan nevettek. Az egymás mellett ülő Mag Ruffman és Jackie Burroughs élvezte a legjobban az egészet. Ők a sorozat forgatása alatt nagyon jó barátnők lettek, való- színűleg eszükbe jutottak a régi emlékek, a közös forgatás. Kevin Sullivan nagyon értett ahhoz, hogyan kell előadni, lenyűgözni a közönségét. Az egyik megható jele- netnél a mellettem ülő Ruth sírdogálni kezdett. Kevin levetítette kedvenc jelenete- met, a Memento Mori című epizód végét. Leírhatatlan érzés volt a pár perces jelene- tet a gyönyörű képekkel és a jól megkomponált monológgal Kevin Sullivan és Jackie Burroughs társaságában végignézni. Kevin volt a szerzője a monológnak, Jackie pedig az előadója. A hideg futkosott a hátamon a gyönyörűségtől. A prezentáció után Mag felhívta a színpadra a meghívott vendégeket, akik a követ- kezők voltak: Alex és Ryan Floyd (akik Daniel babát alakították), Ian D. Clark (Mr. Simone Tremayne), Jackie Burroughs (Hetty King), John Welsman (zeneszerző), Marilyn Lightstone (Miss Muriel Stacey), Mickey Mahonen (Gus Pike), R. H. Thomson ( Jasper Dale). Meghívták még Gema Zamprognát is, aki Felicity Kinget alakította, de a színésznő mindenórás terhes volt, így bár feltételesen igent mondott, sajnos végül nem tudott eljönni.37 Először mindenki csodálkozott, hogy ki az a tizennégy éves ikerpár, aztán kide- rült. Kisbabával forgatni egy filmet vagy sorozatot nagyon nehéz dolog. A babák sokat alszanak, hamar kifáradnak, illetve jogi akadálya is van annak, hogy egy gyerekkel

37 Kisfiú lett, a neve Sam. Ekkor már volt egy kétéves kislánya is, Daniella. Azóta megszü- letett a harmadik gyerek is, Luka.

143 Váratlan utazásaim forgassanak, mert egy csecsemő, kisgyerek csak pár órát dolgozhat egy nap. Ezért a készítők trükkhöz folyamodnak: ikreket szoktak alkalmazni. Ha az egyik baba kifárad, éhes, pihennie kell, a másikkal dolgoznak, majd csere. Az egyszeri szemlélő nem veszi észre a két ikerbaba között a különbséget. A színészek meséltek, poénkodtak. Amikor R. H. Thomsonra került a sor, hogy pár szót meséljen a sorozatról, hozta a lökött feltaláló, Jasper Dale formáját: először kicsit dadogott, majd egy hatalmasat esett a székével. Egy pillanatra megijedtünk, de aztán leesett a poén. Új arc volt Ian D. Clark, aki a szállodát vezető Tremayne-t alakította a Váratlan utazásban. A színész egy aranyos történetet mesélt el nekünk. Többször járt a Prince Edward-szigeten pihenni, nyaralni. Az egyik alkalommal a Fehér Homok Szálló kül- téri felvételeihez használt Dalvay by the Sea Hotelben szállt meg pár napra a család- jával. A színész a szálloda előtt épp befordult a sarkon, amikor meglátott egy anyukát és a kislányát, akik először csak bámultak rá elkerekedett szemekkel, majd a kislány hangosan felkiáltott: „Tudtam, tudtam!” Később a vacsoránál odamentek hozzá, és az anyuka megmagyarázta a helyzetet. Elmesélte, hogy az Egyesült Államokból jöttek, a kislányával együtt nagyon szeretik a sorozatot, azért is érkeztek a szigetre. Indulás előtt megmagyarázta a kislánynak, hogy az a szálló csak egy külső díszlet volt, ott nem fogja megtalálni Mr. Tremayne-t, és Felix vagy Gus Pike sem lesz ott. Úgy tűnt, a kislány megértette és elfogadta a helyzetet, de az anyuka érezte, hogy a lánya azért mégiscsak reménykedik abban, ott lesznek a szereplők, és szörnyen ideges volt, hogy a kislánya csalódott lesz. Ezek után megérkeztek a hotelhez és meglátták Mr. Tremayne-t, a szál- lodaigazgatót, amint épp befordult a sarkon. A vendégek poénkodtak, szemmel láthatóan igen jól érezték magukat. A rendez- vény fél négyig volt meghirdetve, négy óra körül hangzott el az utolsó kérdés, de még volt lehetőség fényképezkedni a vendégekkel, aláírást gyűjteni tőlük. R. H. Thomson kivételével, akinek dolga volt, minden vendég maradt, senki nem rohant haza. Este fél hatig álltak a rajongók szolgálatára, aláírták a századik rajongó könyvét, fényképét, emléktárgyát, fényképezkedtek. Látszott rajtuk, hogy élvezik a rajongók szeretetét, szívesen beszélgettek, pózoltak. Fantasztikus rendezvény, szuper délután volt!

144 Váratlan utazásaim

Hetty néni és Bobby — Hetty néni szalmakalapjában

Közös kép a három gráciával: Jackie-vel, Maggel és Marilynnel

145 Váratlan utazásaim

Én csak egy dolog miatt voltam kicsit feszült: beszélnem kellett Kevin Sullivannel, és attól tartottam, idő előtt hazamegy. Szerencsére Dan Matthewszal együtt az össze- jövetel végéig maradt. A találkozó előtt hirdették meg Sullivanék a sorozat hatodik évadának DVD- kiadását és a kiadáshoz egy bónusz ajándék is járt: a sorozat zenéje CD-n. Na de melyik zene? Igen, John Welsman zenéje! Úgy tűnik, volt értelme a petíciómnak, megszerezhetik végre a rajongók John Welsman csodálatos filmzenéjét is. Sajnos jogi akadályok miatt a CD-t külön megvásárolni nem lehetett, így Sullivanék ajándékba adták a DVD-csomag megrendelőinek. A hatodik évadot még csak előrendelni lehe- tett abban az időben, pár héttel az összejövetel után jelent meg a zenei CD-vel együtt. John Welsman odalépett hozzám a rendezvény hivatalos része után, és megkérdezte: van-e már egy példányom a CD-jéből. Mondtam, hogy természetesen nincs. Erre elő- vett egyet a még meg sem jelent CD-ből és odaadta.

John Welsman dedikálja a szerzeményeit tartalmazó CD egyik első példányát

146 Váratlan utazásaim

A Váratlan utazás zenéit tartalmazó CD papírtokja Welsman dedikálásával

Amikor meghallottam, hogy megjelenik a CD és megtudtam, John Welsman is jön az összejövetelre, reménykedtem, hogy talán kaphatok egy példányt a CD-ből, de amikor odanyújtotta a lemezt… párás lett a szemem. A petíció elérte a célját! Szuper érzés volt! Ráadásul még dedikálta is nekem a CD-t, így enyém lett az első példányok egyike John aláírásával. Micsoda délután volt! A rendezvény után lementünk a múzeum alsó szintjén található büfébe az AvCon- szervezőkkel, Kevin Sullivannel és Dan Matthewszal. Egyrészt a 2007-re tervezett Avonlea Conventionről szerettünk volna egyeztetni Kevinnel, másrészt pedig én akar- tam vele tárgyalni az Anne magyar kiadásáról. Kevin és Dan megkérdezték, hogy mit kérünk, majd rendeltek nekünk kis sütit, teát, ásványvizet. Ott ültünk a többi szerve- zővel a büfében és Kevin Sullivan öltönyben, nyakkendőben egy süteményekkel, teá- val megrakott tálcát egyensúlyozott az asztalunkhoz. Oké, hogy mi voltunk a vendé- gek, de akkor is, az egész jelenet olyan szürreális volt, hogy egy híres kanadai rendező, producer, író kiszolgál minket… Persze a 2004-es találkozás óta tudom, hogy milyen kedves, közvetlen ember, de azért akkor is érdekes volt a jelenet. Alig tudtunk pár dol- got megbeszélni a következő évi AvConnal kapcsolatban, a múzeum zárt, mennünk kellett a büféből. Megijedtem, hogy akkor most mi lesz a magyar Anne-kiadással, de Kevint nem kellett félteni. Egy közeli szálloda előcsarnokában le tudtunk ülni kicsit. Pár perc alatt tisztáztuk, hogy lesz magyar Anne, Kevin személyesen ígérte meg, hogy magyarul is meg fog jelenni a trilógia. Nekem ennyi elég is volt.

147 Váratlan utazásaim

Már csak egy program maradt vasárnap estére, egy közös vacsora a többi rajongó- val egy Swiss Chalet nevű étteremben. Mozgalmas volt a vasárnap! Mivel csak ked- den repültem haza, hétfőn még belefért egy kis túra Ruthszal: megnéztük a torontói állatkertet. Hatalmas állatkertje van a városnak, több óra is kevés volt, hogy mindent rendesen végignézzünk, de jó kis levezető programja volt a torontói kiruccanásnak. Délután még egy közös programunk akadt: Ruthszal, Sonyával és Hyedie-vel elmen- tünk a Casa Lomába. Most végre be is tudtam menni, Hyedie jó vendéglátó módjára szépen körbeveze- tett minket, és közben elmesélte a kastély történetét is. A Casa Lomából javaslatomra úgy mentünk vissza a szállásra, hogy útba essen a Davenport Road 110, szerettem volna megmutatni a többieknek is Sullivanék főhadiszállását. Készítettünk pár képet, most sem mentünk be, azután indultunk vissza a szállásra. Másnap aztán mindenki hazament, de tudtuk, nem kell sokat várnunk a viszontlá- tásra: 2007-ben ismét találkozunk.

A Casa Loma oldalról fotózva

148