Doktori (PhD) értekezés Kulturális fesztiválok mint a művel ődés új formái Szabó János Zoltán Debreceni Egyetem BTK 2011 Kulturális fesztiválok mint a művel ődés új formái Értekezés a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzése érdekében Neveléstudomány tudományágban Írta: Szabó János Zoltán okleveles m űvel ődési és feln őttképzési menedzser Készült a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolája (Neveléstudományi Program) keretében Témavezet ő: Prof. Dr. Szabó László Tamás Dsc. egyetemi tanár (olvasható aláírás) A doktori szigorlati bizottság: elnök: Dr. ………………………… tagok: Dr. ………………………… Dr. ………………………… A doktori szigorlat id őpontja: 20… . ……………… … . Az értekezés bírálói: Dr. ........................................... Dr. …………………………… Dr. ........................................... A bírálóbizottság: elnök: Dr. ........................................... tagok: Dr. ………………………….. Dr. ………………………….. Dr. ………………………….. Dr. ………………………….. A nyilvános vita id őpontja: 20.… . ……………… … . 1 NYILATKOZAT Én, Szabó János Zoltán teljes felel ősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerz ői jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Jelen értekezést korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el. …………………………. Debrecen, 2012. január 9. 2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 5 2. A fesztivál és a kulturális fesztivál fogalma 18 3. A fesztivál-jelenség történeti sajátosságai 27 3.1. A fesztivál mint ünnep 27 3.2. Az ókori ünnepek 33 3.3 A középkori és újkori ünnepek 40 3.4 A mai fesztiválok kialakulása 49 3.4.1 A művészeti fesztiválok kialakulása 49 3.4.2 A nemzetközi filmfesztiválok 53 3.4.3 A kulturális fesztiválok kialakulása 61 3.4.4 A kulturális fesztiválok és ellenkultúra Magyarországon 72 4. A fesztiválkutatás elméleti kérdései 86 4.1 A fesztiválok m űvel ődéstudományi értelmezése 86 4.2 Fesztiválok és kulturális emlékezet 97 4.3 A fesztiválok kulturális antropológiai értelmezése 102 4.4 A fesztiválok gazdaságtudományi vonatkozásai 107 5. Fesztiválkutatások a kultúrakutatásban 119 5.1 A fesztiválok társadalmi funkciói 119 5.2 A kutatások értelmezési keretei 127 5.3 Szabadid ő felhasználás, kultúrafogyasztás, turizmus szociológia 130 5.4 A 2004-es országos fesztiválfelmérés tapasztalatai 139 5.5 Fesztiválközönség kutatások, ifjúságkutatások 148 5.6 Nemzetközi kutatások 154 6. Az empirikus kutatás célja és módszertana 169 6.1 A kutatás hipotézisei és kérdései 170 6.2 A kutatás módszertana 172 6.2.1 A 2007-es kérd őíves felmérés és terepkutatás 172 6.2.2 A 2009-es interjúk 175 3 7. Az empirikus kutatás eredményeinek elemzése 177 7.1 A fesztiválok szocializációs folyamatai 177 7.1.1 Fesztiválok és konformitás 177 7.1.2 Közönség és közösségi kapcsolatrendszer 195 7.1.3 Fesztiválok és tanulási folyamatok 216 7.1.4 A szocializációs folyamatok értékelése 241 7.2 Az NKA fesztiváltámogatás rejtett szempontrendszere 249 7.2.1 A felhívások értékelése 249 7.2.2 A területi kiegyenlítettség 254 7.2.3 A 2004-es országos és a 2007-es saját kutatás összevetése 263 7.2.4 A fesztiválok hatékonysága 275 7.2.5 A rejtett szempontrendszer értékelése 285 8. Összegzés 288 9. Felhasznált irodalom 299 10. A szerz ő témával kapcsolatos publikációi, konferencia el őadásai 317 11. Táblázatok, ábrák és térképek jegyzéke 319 12. Összefoglaló 322 13. English Summary 326 14. Mellékletek jegyzéke 329 4 1. Bevezetés Kultúra és játék szorosan összefügg. Huizinga szavaival „az emberi kultúra a játékban, játékként kezd ődik és bontakozik ki” (Huizinga 1944: 55) ugyanakkor hozzáteszi, hogy a 19. század végére „a kultúra csaknem minden megnyilvánulásában háttérbe szorította a játéktényez őt.” (uo: 204) Huizinga szavait nem cáfolva úgy látjuk, hogy a játéktényez ő ugyan valóban visszaszorult, de nem t űnhetett el teljesen, hanem átalakult, és más szervezeti keretek között megjelen ő társadalmi eseményeket eredményezett. A játéktényez őt háttérbe szorító intézmények létrejötte új ünneplési formák megjelenését követelte ki, közöttük is figyelmet érdemel a fesztiválok megjelenése és elterjedése – ez a kutatásunk tárgyköre. Amikor Richard Wagner 1876-ban a Bayreuther Festspiele-ben megnyitotta a Bayreuthi Ünnepi Játékokat, talán nem is sejtette, hogy ezzel egyúttal a modern kor egyik legnépszer űbb ünneplésformájának is lerakta az alapjait. Huizinga ugyan szkeptikus maradt az európai életforma-változás kultúrára gyakorolt hatását illet ően, de 1945-ben bekövetkezett halála miatt nem érhette meg a fesztiválok második világháború utáni általános elterjedését, a kulturális üzletbe való beépülését. A fesztiválok és az életforma változásainak összefüggései manapság egyre aktuálisabbak, ezért is áll ez a téma kutatásunk középpontjában. Egyes történelmi korokban a széles néprétegek művel ődésének szinte kizárólagos formája az össznépi ünnep volt, a Wagner által életre hívott művészeti fesztivál forma azonban csak hosszú fejl ődési pályát bejárva vált össznépi ünneppé. A klasszikus művészeti fesztiválokon (1876-1933) meglehet ősen zárt volt résztvev ők köre (elit), a nemzetközi filmfesztiválok már szélesebb közönség rétegeket vontak be, a második világháború után pedig a kulturális élet demokratizálódásának köszönhet ően teljesen kitágult a résztvev ők köre. A hippi mozgalom térnyerésekor az ellenkultúra szimbólumává vált a fesztiválforma (ld. Woodstock), melynek f ő m űfaja a könny űzene lett. A kulturális paradigmaváltás az ifjúsági kultúra általánosan elfogadottá válásával ment végbe (konformizálódás), melyet a különböz ő zenei irányzatok (rock, punk, alternatív rock) mainstream-be kerülése kísért. A kulturális paradigmaváltást ifjúsági korszakváltás is követte (ifjúsági életmód), ami azonban Kelet-Európában késleltetve ment végbe, f őleg azért, mert a fiatal korosztályok nagy arányban csak a rendszerváltás után kapcsolódhattak be a fels őoktatásba. A fesztiválok mára az év (kulturális) csúcspontját jelentik a fiatalok számára, egyúttal azonban a m űvel ődési intézményrendszer szerves részévé, a kulturális politika eszközévé is váltak. 5 Az elmúlt két évszázadban Nyugat-Európában az iskolán kívüli m űvel ődés színterei jelent ős mértékben átalakultak és bővültek: • széles körben elterjedtek az állam vagy önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények (könyvtár, színház, múzeum, klub stb.) • piaci alapú magánkezdeményezek jöttek létre (képz őművészeti galéria, mozi, magánszínház), a szórakoztatóipar részeként a cirkusz és a színház vegyítéséb ől kialakult a revüszínház, majd „music hall” (zenés kocsma), • a demokratikus államberendezkedés teret adott a civil kezdeményezéseknek; egyesületek, népf őiskolák jöttek létre, elterjedtek a szakszervezeti népházak, a tudományos ismeretterjeszt ő társulatok, a városi kultúra sajátosságaként az elhagyott gyárépületekb ől házfoglalással vagy átalakítással kulturális központok jöttek létre, • átalakult a nyomtatott sajtó, kialakult az elektronikus média (televízió, rádió, Internet). Ezeknek a változásoknak többé-kevésbé Kelet-Európában is meg voltak a történeti el őzményei, a f ő eltérés abban látható, hogy a második világháborút követ ően Kelet- Európában az állam önálló kulturális szakágazatként kultúraközvetítési intézményrendszert alakított ki művel ődési otthonok formájában (Kovalcsik 1986). Voltak ennek demokratikus el őzményei (népházak, olvasókörök stb.), de a népm űvelés új intézményrendszere az uralkodó kurzus propagandagépezetévé vált („nagytermi” népm űvelés), s csak a diktatúra felpuhulása után adott teret közm űvel ődésként az alulról jöv ő helyi kezdeményezéseknek is. A fesztiválszervez ők Nyugat-Európában a jogszabályi környezet betartásával szabadon dolgozhattak önkormányzati, piaci vagy civil szervezeti keretek között, míg Kelet-Európában a fesztiválügy egyrészt államilag szervezett volt (Táncdalfesztivál, Ki Mit Tud, Budapesti Tavaszi Fesztivál), másrészt az alulról jöv ő fesztivál-kezdeményezésekre korlátozott lehet őség volt. Közös azonban, hogy az 1960-as évekt ől induló ifjúsági mozgalmak (Magyarországon f őleg a csövesek, rockerek és punkok) a vasfüggöny mindkét oldalán igyekeztek használni a fesztiválformát. Az 1980-as években nyugat-európai sajátosság a fesztiválok bevonása a turisztikai vonzer ő és városkép alakításába (városrehabilitáció), míg a kelet-európai országokban ezek a törekvések a rendszerváltozás után éledhettek csak fel. További kelet-európai sajátosság a közm űvel ődési intézményrendszer ünnep- és versenyszervez ő feladata, a m űvel ődési házak és a fesztiválok intézményesült kapcsolata. 6 Nyugat-Európában az identitással és normákkal kapcsolatos kérdések a konfliktuskihordó politikai szocializációs modellnek köszönhet ően konszenzusos módon rendez ődtek, a társadalom ünneplési gyakorlata az értékek és normák átadását és az együvé tartozást meger ősítette (Szabó I. 2009: 292-298). A 20. századi Kelet- Európában ezzel szemben folyamatos értékválság alakult ki, a hivatalos értékvilág (szocialista embereszmény) és a mindennapi élet értékei nem voltak azonosak. Magyarországon a Rákosi-rendszer konfliktustagadó, majd a Kádár-rendszer konfliktuskerül ő politikai szocializációs modellje alattvalói mintát igyekezett közvetíteni. Ez a szabad közösségi m űvel ődési tevékenységet és az értékek szabad társadalmi ünneplési gyakorlattal történ ő meger ősítését egyaránt gátolta. A fesztiválok olyan értékek átadását nem tehették sikeressé, melyet a közösség nem vallott magáénak, a közösség által ténylegesen vallott értékek átadására lehet őséget adó fesztiválok, pedig politikai veszélyforrássá váltak a hatalom számára. A Kádár-rendszer fesztivál-örökségének jellemz ője