A 20. SZÁZAD TITKAI EURÓPA (1900–1945) 5. kötet Történelmi olvasókönyv Szerkesztette Németh István Pandora Könyvek 19. kötet A 20. SZÁZAD TITKAI Európa (1900–1945) Történelmi olvasókönyv 5. kötet Szerkesztette: Németh István Szerzők: Arany Ágnes, Arany Éva, Hegedűs István, Kozári József, Makai János, Matthaeidesz Konrád, Németh István, Tiszóczi Tamás, Szabó Viktor, Urbán Judit Sorozatszerkesztő: Prof. Dr. Mózes Mihály A 20. SZÁZAD TITKAI Európa (1900–1945) 5. kötet Történelmi olvasókönyv Szerkesztette Németh István LÍCEUM KIADÓ Eger, 2013 Es z t E r h á z y Ká r o l y Fő i s K o l a Bö l c s é s z E t t u d o m á n y i Ka r tö r t é n E t t u d o m á n y i in t é z E t ISSN szám 1787-9671 A kiadásért felelős az Eszterházy Károly Főiskola rektora Megjelent a Líceum Kiadó gondozásában Igazgató: Kis-Tóth Lajos Felelős szerkesztő: Zimányi Árpád Műszaki szerkesztő: Bányászi Manuéla Borítóterv: Gembela Zsolt Megjelent: 2013. április Példányszám: 50 Készítette: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdája Felelős vezető: Kérészy László TAR T ALOM Véres intrikák a német birodalmi kancellárián (Németh István) 6 Tuhacsevszkij, a vörös Napóleon (Makai János) 25 Franco tábornok Spanyolországa (Kozári József) 38 Joseph Goebbels: Kommunizmus álarc nélkül (1935) (közreadja és fordította: Szabó Viktor) 54 R. N. Coudenhove-Kalergi a sztálinizmusról és a totális rendszerekről (közreadja: Németh István) 81 A Memel-vidék a két világháború között (Németh István) 98 Leni Riefenstahl és Hitler kapcsolata (Urbán Judit) 103 Német külpolitika revízió és expanzió között (1936–1939) (Németh István) 114 Német–angol tárgyalások a Szudéta-válság idején (1938) (Hegedűs István) 137 Vinnicja – szovjet és német tömeggyilkosságok (Németh István) 153 Piaśnica – a német Katyń (1939–1940) (Arany Éva) 159 Erich Hartmann, a Luftwaffe ördöge (Németh István) 171 Háború a nők ellen (Németh István) 176 Margarete Buber-Neumann: Milena Prágából (közreadja és fordította: Tiszóczi Tamás) 195 A náci műkincsrablás „tábornoka” (Németh István) 210 Ostmark – Ausztria a „Harmadik Birodalomban” (1938–1945) (Németh István) 219 A krakkói különleges akció (1939) (Németh István) 234 Lengyel menekültek Magyarországon (1939–1945) (Andrzej Przewoźnik) 242 Katyńi magyarok (Matthaeidesz Konrád – Németh István) 263 Bomba-terror a német polgári lakosság ellen (Németh István) 268 Sikorski halála (1943) (Arany Éva) 317 Kódbeszélők – természetes nyelvek használata rejtjelezésre (Arany Ágnes) 324 I. M. Majszkij memoranduma „a jövendő világ kívánatos alapelveiről” (1944. január 11.) (közreadja: Németh István) 330 Führer-főhadiszállás a különvonaton (Németh István) 336 Kaltenbrunner és Höttl az „alpesi erődben” (1945) (Németh István) 356 Totális rendszerek a 20. században (Németh István) 365 VÉRES IN T RIKÁK A NÉME T BIRODALMI KANCELLÁRIÁN 1934. január 26: német–lengyel megnemtámadási szerződés 1935. január 13: népszavazás a Saar-vidéken (a lakosság 91%-a a Németországhoz való csat- lakozás mellett) 1935. március 1: a Saar-vidék visszacsatolása Németországhoz 1935. március 16: az általános hadkötelezettség bevezetése Németországban 1935. június 18: német–brit flottaegyezmény 1936. március 7: a demilitarizált Rajna-vidék megszállása egy hadosztállyal 1936. március 7: a locarnói szerződés felmondása 1936. július 11: a német–osztrák egyezmény 1936. október 25: a berchtesgadeni (berlini) jegyzőkönyv a német–olasz tengelyről 1936. november 25: az antikomintern paktum Japánnal 1937. március 20: német–spanyol titkos együttműködési jegyzőkönyv 1937. november 5: a Hoßbach-memorandum: Hitler háborús terveinek első bejelentése – Ausztria és Csehszlovákia szétzúzása 1938. szeptember 29: a müncheni négyhatalmi egyezmény a Szudéta-vidék elcsatolásáról 1938. szeptember 30: angol–német (megnemtámadási) nyilatkozat 1938. október 1: német katonai bevonulás a Szudéta-vidékre 1938. november 2: az első bécsi döntés csehszlovák területek átengedéséről Magyarország- nak 1938. december 6: angol–francia (megnemtámadási) nyilatkozat 1939. március 31–április 13: angol és francia garancia Lengyelországnak, Romániának és Gö- rögországnak 1939. március 16: Hitler rendelete „Cseh–Morva Protektorátus” megalakításáról 1939. március 18–21: protektorátusi szerződés Németország és Szlovákia között 1939. április 28: Hitler felmondja a német–brit flottaegyezményt 1939. május 22: német–olasz katonai szövetségi szerződés (acélpaktum) 1939. augusztus 23: szovjet–német megnemtámadási egyezmény és titkos kiegészítő jegyző- könyvek közép- és kelet-európai érdekszféráik elhatárolásáról 1939. augusztus 25: angol–lengyel kölcsönös segélynyújtási egyezmény 1939. szeptember 1: a Wehrmacht megtámadja Lengyelországot 1939. szeptember 1: brit és francia jegyzék (1939. szeptember 3.) a német kormányhoz 1939. szeptember 3: Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenete Németországnak 1939. szeptember 17: a Vörös Hadsereg megtámadja Lengyelországot 1939. szeptember 28: szovjet–német határ- és barátsági egyezmény titkos kiegészítő jegyző- könyvekkel A spanyol polgárháború elterelte a külföldi hatalmak figyelmét Német- országról, s egyúttal megvetette a későbbi német–olasz fegyverszövetség alapjait. Mussolini és Hitler egyaránt fegyvert s muníciót küldött Franco tábornoknak. Az olasz egységek teljesítménye azonban kiábrándította a német tábornokokat, akik óvták Hitlert a túlságosan szoros kapcsolattól. Véres intrikák a német birodalmi kancellárián 7 Hitler azonban nem hallgatott a kételkedőkre: számára nem létezett olyan, aki ellentmond kívánságainak, reményeinek és céljainak. Sőt: egy ideje olyan látszat alakult ki, mintha sikerrel jár- nának fáradozásai a nyugati hatalmakkal kötendő szovjet- ellenes egységfront ügyében. Az 1936 őszi nürnbergi párt- kongresszusnak („a becsület Fogadóhelyiség az új birodalmi kancellárián pártkongresszusa”) az utolsó pillanatban váratlanul bolsevik-ellenes jelleget adott. Wagner Gauleiter, aki Hitler torokgyulladása miatt felolvasta beszédét, túláradóan dicsérte a nemzetiszocialista teljesítményeket: „Micsoda különbség egy másik or- szághoz képest, ahol a marxizmus igyekszik megszerezni a hatalmat […] Megígérjük, hogy amíg mi és utódaink élnek, ilyen romboló bolsevik erők Németországban sohasem ütik fel fejüket.” A Wehrmacht tábornokai azonban attól tartottak, hogy a háború utat nyitna a bolsevizmusnak Európába. Ezért a béke megőrzését kívánták a Szovjetunióval szemben is, amelynek ugyan elutasították politikai rend- szerét. Az 1936. őszi nagy hadgyakorlat végén von Fritsch vezérőrnagy Uborovics tábornok társaságában tüntetően a Vörös Hadsereg egészségére ürítette poharát. A békülékeny gesztus azonnal Hitler tudomására jutott, aki kérdőre vonta Fritschet: „Ha én a német munkásoktól antikommunista magatartást követelek, akkor tábornokaimtól is elvárom, hogy ne mula- tozzanak kommunista tábornokokkal!” Fritsch indignáltan azt válaszolta, hogy a pohárköszöntő megfelelt a nemzetközi szokásoknak. Megjegyzését azonban Hitler egy kézmozdulattal lesöpörte. A pohárköszöntőről Göring is tudomást szerzett, s azonos véleményen volt Hitlerrel. A Wehrmacht vezető tábornokai már régóta szálkát jelentet- tek szemében, mert nem csak a légierő, hanem a hadsereg főparancsnoka is szeretett volna lenni. Legszívesebben Blomberg hadügyminisztert is le- váltotta volna. 1936-ban Hitler még nem merészelt nyíltan szembefordulni tábor- nokaival. De amikor tudomást szerzett Reinhardt Heydrich intrikájáról 8 Véres intrikák a német birodalmi kancellárián Tuhacsevszkij marsall ellen, felötlött benne, hogy valami hasonlót lehetne kitalálni a Wehrmacht kényelmetlenné vált tábornokaival szemben. *** Tuhacsevszkij: német intrika áldozata? A német–orosz viszony II. Katalin orosz cárnő óta meghatározó volt Oroszországban. Tuhacsevszkij azok közé tartozott, akiket dühödt német- ellenesség jellemzett. Véleménye azonban sokaknak nem tetszett, hiszen Lenin 1922. április 16-án, a genovai konferenciával egy időben, Rapallo észak-olasz kisvárosban aláírt egyezménnyel helyreállította a diplomáci- ai kapcsolatot Szovjet-Oroszország és Németország között, s kölcsönösen lemondtak egymás iránti jóvátételi kötelezettségekről. A megállapodás titkos részeként a Reichswehr és a Vörös Hadsereg vezérkara megegye- zett abban, hogy a szovjet fél technikai segítséget nyújt a korlátozásokkal sújtott német haderőnek. A „kölcsönös segítségnyújtás” keretében a már 1921-ben elkezdett gyakorlatot folytatták. A Szovjetunióban országszerte német üzemek létesültek. Cserébe a szovjetek német katonákat képeztek ki, és kereskedelmi áruforgalom címén az üzemekben gyártott fegyverek és vegyi fegyverek egy részét átadták Németországnak. Ez a fajta együtt- működés a két ország között 1933 közepéig folytatódott. A német technológiai segítségnyújtás hihetetlen összeggel gyarapította a szovjethatalmat, hiszen 1928-ban a német hadikiadásokra elkülönített 73 millió márkából a német légierő szakembereinek és páncélos tisztek szovjetunióbeli kiképzése 5,7 millió márkát tett ki. Tuhacsevszkij hat alka- lommal járt szolgálati úton Németországban, ahol megtekintett több hadi- üzemet, és látta a német hadigépezet fejlődésének hihetetlen tempóját. Így szerzett tapasztalatai is szembeállították Sztálinnal, mert meg volt győ- ződve arról, hogy a német katonai fejlesztések fenyegetést jelentenek szá- mukra. Ezzel szemben Sztálin partnernek tekintette Hitlert, és a megegye- zés híve volt. A jövedelmező német–szovjet kapcsolatok haszna sem volt számára utolsó szempont. Tuhacsevszkij híres, és katonai tananyagként kötelező olvasmánynak tekintett elemzései közül kiemelkedett az 1935- ben megjelent A mai Németország