GELLÉR KATALIN Magyarok a Julian Akadémián GELLÉR KATALIN Magyarok a Julian Akadémián L'Harmattan Kiadó Budapest A könyv megjelenését az MTA támogatta © L’Harmattan Kiadó, 2017 © Gellér Katalin, 2017 ISBN 978-963-414-201-0 L’Harmattan France 7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 L’Harmattan Italia SRL Via Bava, 37 10124 Torino-Italia T./F.: 011.817.13.88 A kiadásért felel Gyenes Ádám A sorozat és a kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. Tel.: 267-5979 [email protected] webshop.harmattan.hu A sokszorosítást a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter Tartalomjegyzék I. A Julian Akadémia magyar növendékei a századfordulón: az első nemzedék 7 1. Bevezető 7 2. A Julian Akadémia tanítási módszerei és tanárai 10 3. Újítók és hagyománykövetők. Grafikusművészek 18 4. A Julian Bohémiája 20 5. A párizsi közeg. Barátságok 25 6. Bretagne-i intermezzo 30 7. A „magyar nabi”. Bastien-Lepage-tól Puvis de Chavannes-hoz 32 8. Párizsi portrék. A hazai szabadiskola terve 34 9. Az 1900-as évek 36 10. Összegzés 38 II. Bevezető Nagy Sándor Párisi emlékek című írásához és tollrajzsorozatához 41 III. Függelék: Nagy Sándor: Párisi emlékek 45 IV. Képjegyzék 115 V. A tanulmányban említett nevek jegyzéke 131 I. A Julian Akadémia magyar növendékei a századfordulón: az első nemzedék 1. Bevezető A magyar gondolkodók és művészek már a korábbi századokban is élénk figyelem- mel fordultak a francia szellemi és művészeti áramlatok felé. A képzőművészek közül a 19. század közepéig kevesen jutottak túl Bécsen, a bécsi akadémián, de az 1848-as forradalom és szabadságharc utáni emigrációs hullám többeket Franciaor- szágba sodort.1 Közülük Madarász Viktor Hunyadi László siratása című festményé- vel jelentős sikert is aratott, aranyérmet nyert az 1861-es Párizsi Szalonban. Munkácsy Mihály párizsi „festőfejedelemsége” már nagyban megváltoztatta a helyzetet, elképzelhetővé vált, hogy a festészet fővárosában nem csak francia meste- rek arathatnak sikert. Hírneve és segítőkészsége, mellyel felkarolta a fiatal magyar festőket, számos tanítványt vonzott műtermébe.2 A barbizoni tájképfestők híre Ma- gyarországra is gyorsan elért. Megfordult itt az enigmatikus tájképeivel és csavargó- képeivel Párizsban is sikert arató Mednyánszky László.3 Paál László, ha a késői ge- nerációhoz tartozott is, a kiemelkedő barbizoni festők közé sorolható. Párizsban telepedett le hosszú oroszországi szolgálata után a „cárok festője”, Zichy Mihály, remélve, hogy itt függetlenül alkothat, megfogalmazhatja eddig képes beszéd mögé rejtett eszméit. A párizsi tanulmányút vagy hosszas tartózkodás a század végétől vált széles kör- ben népszerűvé. A magyar művészek képzőművészeti akadémia híján magasabb képzésre külföldi intézményekbe, kezdetben Bécsbe, majd az 1860-as évektől egyre növekvő számban a müncheni akadémiára jártak. A bajor főváros jelentős nemzet- közi művészeti centrum volt, ahol a magyarok otthonosan érezték magukat.4 Beta- gozódtak művészeti életébe is, például Liezen-Mayer Sándor stuttgarti oktatói sike- rei után,1883-tól Piloty-tanítványból a müncheni akadémia tanára lett, s itt tanított 1 A francia–magyar művészei kapcsolatokról l. Kelp Anna: A XIX. századi magyar festészet viszonya a francia festészethez, Budapest, 1928.; Boros Judit: Magyar festők Párizsban (1880–1896). PhD-disszertá- ció,. Budapest, ELTE Művészettörténeti Tanszék, 2006. 2 Gosztonyi Ferenc (szerk.): Munkácsy a nagyvilágban. Kiállítási katalógus, Budapest, Magyar Nemze- ti Galéria, 2005. A katalógus kétnyelvű, angolul is olvasható. 3 Markója Csilla (szerk.): Mednyánszky László (1852–1919). Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Ga- léria, 2003. A katalógus háromnyelvű, németül és szlovákul is olvasható. 4 München szerepéről l. Jászai Géza: München und die Kunst Ungarns 1800 bis 1945. (Einige Bemer- kungen zur Revision der modernen ungarischen Kunst), Ungarn-Jahrbuch, 2. 1970. 143–153. ; Hessky Orsolya – Kárai Petra – Veszprémi Nóra: München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850– 1914. Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. Német nyelven is olvasható. 7 Wagner Sándor is. A prófétaként tisztelt Hollósy Simon müncheni magániskolája számos magyar művésznövendéket vonzott.5 A francia festészet újítóinak híre is München közvetítésével jutott el a magyar, ahogy általában a közép-európai festőkhöz is, akik többnyire az itteni akadémiára jártak. A Glaspalast nemzetközi kiállításai felkeltették figyelmüket a Párizsban be- következett változásokra. Az 1869-es müncheni kiállításon például megismerked- hettek Gustave Courbet és a barbizoni festők műveivel. Elsősorban a francia plein air-festőkre figyeltek fel, közülük is Jules Bastien-Lepage és Pascal Dagnan-Bouve- ret műveire. Párizsban is az említett Bastien-Lepage és Dagnan-Bouveret műveinek közvetlen tanulmányozása miatt indultak.6 Csodálatuk egyik tárgyát, Jules-Bastien Lepage-t Réti István 1891-ben meg is örökítette egy ceruzarajzán. 41 Az első renegát, aki elhagyta Münchent, majd párizsi mentorát, Munkácsy Mi- hályt is, Rippl-Rónai József volt. Ő tekinthető a magyar művészet modernizációját eredményező párizsi zarándoklat elindítójának. 1887-es tavaszi Párizsba utazásá- nak példáját müncheni tanulótársai közül többen is követték. A Párizsba utazók szinte kivétel nélkül a Rodolphe Julian festő alapította Julian Akadémiára iratkoz- tak be.7 Még ez évben Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla is a francia főváros- ba utazott, s a Julianon William-Adolph Bouguereau és Tony Robert-Fleury osztá- lyába kerültek.8 Csók István, aki 1887. december elején érkezett Párizsba, kezdetben Colarossi „fából összetákolt magán festőiskoláját” látogatta, de később csatlakozott 5 Hollósy Simon iskolája 1886-ban jött létre. A müncheni művészeti életről és Hollósyról Réti István: A nagybányai művésztelep, Szerk., bev. Aradi Nóra, Budapest, 1954, 25–31, 115.; Nagy Ildikó (szerk.): Nagybánya művészete. Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996. Angol és német nyelvű rezümékkel. 6 A müncheni Glaspalastban, 1883-ban nagy szenzációt keltett Bastien Lepage Le mendiant (A koldus) című 1880-ban kiállított festménye, majd 1888-ban a La pauvre fauvette (A szegény poszáta) című al- kotása. Réti István: i.m. 27. 7 Rodolphe Julian (1839–1907) francia festő, első festőiskoláját 1868-ban nyitotta meg egy korábbi tánciskola helyén és a Vivienne utcában, ahol lakott. Sikere után egymás után hozta létre a műterme- ket. A Julian Akadémiáról szóló külföldi szakirodalomból elsősorban az 1989-es Shepherd Galériában rendezett kiállítás katalógusára hivatkozom, amely listát is közölt az itt tanuló diákokról: The Julian Academy. Paris, 1868–1939. Essays by Catherine Fehrer. Catalogue: Robert J. F. and Elisabeth Kas- hey, New York, Shepherd Gallery, 1989. ; a tárgyban l. még: [Georges Vallin], Élèves et professeurs de l’Académie Julian, https://sites.google.com/site/academiejulian (visit 9 Mai 2013). ; a magyar szakiro- dalomból a korabeli cikkekre, tudósításokra, valamint saját korábbi kutatásaimra (Gellér Katalin: Né- hány adat a Julian Akadémiáról és az ott tanuló magyar művészekről. Ars Hungarica, 1979. 7. 89–94.) és Boros Judit disszertációjára támaszkodom (Boros Judit: 2006, 117–140.) 8 A Julian Akadémia fent említett listái szerint Ferenczy Károly és Csók István 1887 és 1889 között tanult itt (Ferenczy 1887 őszétől 1889 nyaráig), 1887-ben pedig Iványi Grünwald Béla is. 8 Ferenczyhez és Iványi Grünwaldhoz, akik a Julian Akadémia rue du Faubourg Sa- int-Denis-n lévő műtermébe jártak.9 Lelkesedésükkel nem voltak egyedül: 1884–85-ben Bastien-Lepage-nak retros- pektív kiállítása volt, s Dagnan-Bouveret is az elismert művészek közé tartozott.10 72 Az előbbi világos, tompított színvilágának számos francia követője is volt.11 A pa- rasztok életét megörökítő festményei, Jean-François Millet munkáival szemben, el- beszélő részletekben gazdag, idillikus tájképzsánerek, melyek nem álltak távol a Párizsba áramló kelet- és észak-európai festők többségének ízlésétől. A Julianon tanuló festőnövendékek egy része is hasonló ízlést képviselt, mint például a Feren- czy Károllyal, Iványi Grünwald Bélával és Csók Istvánnal egy időben itt tanuló Jules Adler, 78 aki Dagnan-Bouveret-t vallotta mesterének.12 A Julian Akadémia nőtanít- ványai közül Marie Bashkirtseff naplójában hosszasan lelkesedik Bastien-Lepage Jeanne d’Arc-ot falusi környezetben megjelenítő festményéért.13 A magyar festők szinte kivétel nélkül müncheni tanulmányok után jöttek Pá- rizsba. Körösfői-Kriesch Aladár európai körútja végén kezdett ismerkedni a párizsi művészeti közeggel.14 Rippl-Rónai mellett Vaszary János volt az egyik legfogéko- nyabb a francia festészetben ekkoriban bekövetkezett változásokra. Az elsők közt járt a Julian Akadémiára: 1889–90 között, majd 1893-ban. 61-63 Szignált akt-tanul- mányai szerint 1894-ben is dolgozott itt.15 A hosszú évekig Franciaországban tar- 9 Csók István: Emlékezéseim. 2. kiad., Bev. Németh Lajos, Budapest, 1990, 45–47.; monográfusai sze- rint hol 1887-től, hol 1888-tól tartózkodott Párizsban. A Julian Akadémia említett listája szerint 1887 és 1889 között tanult a Bouguereau és Robert-Fleury felügyelete alá tartozó osztályban.; Csók Istvánról l. Farkas Zoltán: Csók István, Budapest, 1957.; Gärtner Petra – Király Erzsébet – Révész Emese (szerk.): Bálványok és démonok. Csók István (1865–1961) festészete. Kiállítási katalógus, Szent István Király Mú- zeum, Székesfehérvár, 2013. 10 Kunffy Lajos leírja, hogy Hollósy tanítványaként mennyire lelkesedett, társaival