A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA ELMÉLETI FOLYÓIRATA • IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM • 2016 MÁRCIUS 3 Bevezető 91 Romváry Ferenc: A Csontváry-ügy 5 Beszélgetés Navracsics Tiborral Kulin Ferenc 101 Csuday Csaba: Gondolatszilánkok El Kazovszkijról 12 Pletl Rita: Széchenyi 111 Zirkuli Péter: Kulturális diplomácia. A francia változat 21 Eckhardt Mária: Liszt, az európai és a magyar zenekultúra apostola 120 Iñaki Abad Leguina: Európai szélesség 32 Kovács Sándor: Bartók 126 Hermann Zoltán: A magyar operajátszás kezdeteiről 41 Kiss Gy. Csaba: A visegrádi gondolat 132 Beszélgetés Káel Csabával Ablonczy Bálint 47 Kiss Zoltán Károly: Az uniós jogharmonizáció ellentmondásai 136 Dvorszky Hedvig: A Debreceni Református Kollégium 56 Balogh Csaba: Vázlat a műkritika ideologikusságáról 144 Szörényi László: Tengeristennő az Olymposon 63 Deme Tamás: A művészeti nevelés megújítása 149 Rezümék / Abstracts 73 Juhász Sándor: Nagy nemzedék – Világhírű magyar fotográfusok 156 Szerzők / Authors 81 Beke Márton: Makovecz Imre – A közösség drámája A képanyag összeállításához nyújtott Felelős kiadó: Kucsera Tamás Gergely, segítségükért köszönetet mondunk a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára A szerkesztőbizottság elnöke: Fekete György, – a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke Kutatóközpontnak, Szerkesztőbizottság: Albert Gábor, Fabényi Júlia, – az El Kazovszkij Alapítványnak, Farkas Ádám, Jankovics Marcell, – a Magyar Állami Operaház Archívumának, Kelemen László, Mezei Gábor, Vigh Andrea – a Janus Pannonius Múzeumnak, Főszerkesztő: Kulin Ferenc – a Budapesti Történeti Múzeumnak, Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely – a Magyar Nemzeti Galériának, Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila – a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba Múzeumnak, Laptervező: Árendás József – a Makovecz Imre Alapítványnak, A szerkesztőség címe: – az Országépítő folyóiratnak, 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. II. emelet – Zsitva Tibornak, [email protected] – Barcza Jánosnak, Szerkesztőségi órák: kedden 14-től 17 óráig – Sáros László György, Szabados Árpád, Megjelenik negyedévente Vidák István akadémikusoknak. Ára számonként: 990 Ft Nyomás: Kontaktprint ISSN 2064-3799 Bevezető A MM 2016/1 számának legtöbb írása a művészek, a művészetek társadalmi szerepéről és a kulturális intézmény­ rendszer működésének jogi, gazdasági és politikai feltételeiről szól. Navracsics Tiborral, az EU kulturális ügyekben illetékes biztosával folytatott beszélgetésünkben arra kerestünk választ: vajon az Unió kultúrpolitikája kellő erőfeszítéseket tesz­e, hogy összhangot teremtsen polgárainak a szuverén nemzetállamokhoz és az európai közösség egészéhez kötődő identitástudata között. (Hogy az „európaiság­tudat” hogyan válhat nyitottá más nemzetek sajátos kulturális értékeinek befogadására, azt jól példázza a spanyol Iñaki Abad Leguina – az elméleti szövegkörnyezetben szokatlanul személyes hangvételű – budapesti élménybeszámolója!) A kultúrpolitikai érdekű kérdésfelvetésekhez két rokon tematika kapcsolódik. Az egyiket azoknak az iskolateremtő és intézményszervező magyar géniuszoknak szenteltük, akiknek a nemzeti hagyományokból (is) táplálkozó művészetük a világkultúra részévé válhatott. Ebben a tematikus blokkban Széchenyi Istvánról (Pletl Rita), Liszt Ferencről (Eckhardt Mária), Bartók Béláról (Kovács Sándor) és Makovecz Imréről (Beke Márton) szóló írásokat közlünk, s ehhez az arcképcsarnokhoz illeszkedik Juhász Sándor visszatekintése a világhírű magyar fotográfusokra. A másik témakörnek a művészet, a jog és a politika alcímet adhatnánk. Kiss Zoltán Károlynak a szerzői jog problémáit elemző tanulmánya az uniós jogharmonizáció ellentmondásaira mutat rá, Zirkuli Péter írása a kulturális diplomácia francia modelljét vázolja fel, Kiss Gy. Csaba A visegrádi gondolat című esszéje a szellemi közösséget alkotó szomszéd nemzetek politikai együttműködésének szükségességét hangsúlyozza. A művészetek és a műélvező közönség szervezhető/manipulálható viszonyának értelmezésével foglalkoznak a harmadik tárgykör szerzői. Balogh Csaba dolgozata az ideologikus műkritika XIX. századi intézményesülésének folyamatát vizsgálja, Hermann Zoltánnak Tallián Tibor könyvét ismertető írása (A magyar operajátszás kezdeteiről) a modern nemzeti kultúra műhelyteremtő törekvései közötti „belháborúkba” enged bepillantást, Deme Tamás cikke pedig a művészeti nevelés megújításában nélkülözhetetlen magyar pedagógiatörténeti tradíciót idézi fel. Az intézmények működési mechanizmusai és a művészi szabadság elve közötti megszüntethetetlen feszültségek a kánonon kívül kibontakozott két életmű felidézése során kerülnek szóba. Romváry Ferenc hozzászólása a Csontváry­ ügyhöz aktuális kultúrpolitikai vitákat is érint, Csuday Csaba El Kazovszkijról szóló esszéje pedig egy koherens művészi világkép állandóságát szembesíti változó esztétikai értékszempontjainkkal. Kötetünk záró írása – Szörényi László recenziója a Tengeristennő az Olymposon című tanulmánykötetről – egyszerre példázza, hogy mennyire nélkülözhetetlen a kultúrpolitika intézményfenntartó szerepe az elmúlt korok szellemi örökségének megőrzésében, s hogy mily súlyos kockázatokkal jár, ha a politika játékszabályai nem igazodnak a kultúra természetéhez. Kulin Ferenc 5 Remények és aggodalmak Beszélgetés Navracsics Tiborral Kulin Ferenc: Az Ön rendkívül szerteágazó európai nevelési programokat sem tudok politikailag értelmezni, biztosi munkakörében – az Unió honlapja szerint – a ha nem látom, hogyan viszonyulnak azok egy formálódó kultúrával kapcsolatos feladatokat az alábbiakban Európa­eszméhez. deklarált célok határozzák meg: „Előmozdítani a kulturális sokféleséget azáltal, hogy Navracsics Tibor: Valóban, az európai integráció folya­ segítünk Európa alkotóművészeinek új közönségeket matát végigkíséri az európai identitásról szóló vita. Lé­ meghódítani és az új médiaeszközökben rejlő tezik­e a földrajzi vagy az éppen geopolitikai önazonos­ lehetőségeket kiaknázni. ságon­önérdeken túl olyan összetartozás­tudat, amely Elősegíteni, hogy a kultúra a katalizátor szerepét töltse kulturálisan és így demokratikusan is megalapozza az be az innováció, a gazdasági növekedés és a munkahely­ európai integrációt? Európai etnosz hiányában létrejö­ teremtés terén. het­e európai démosz, azaz vezethet­e az európai kon­ Megteremteni a feltételeit annak, hogy a fiatalok tinensen zajló folyamat egyfajta ausztrál vagy amerikai – bármilyen társadalmi vagy kulturális háttérrel államépítési modell megismétléséhez? Van­e Európának rendelkezzenek is – teljes mértékben részt tudjanak venni kulturálisan is különböző arculata, és vezet­e ez valami­ a társadalmi életben és a demokratikus folyamatokban.” lyen közösségélményhez? Mielőtt az oktatás és a kultúra területéhez tartozó konkrét Az ötvenes évektől kezdve próbálnak választ adni teendőiről faggatnám, engedje meg, hogy a munkakörét ezekre a kérdésekre. Tekintettel arra, hogy az európai szabályozó uniós dokumentummal kapcsolatban egy el­ integráció a második világháború utáni nyugat­európai méleti jellegű észrevételt tegyek. Érthető és helyeselhető kereszténydemokrácia egyik vívmánya, az első válaszok az a törekvés, hogy a politika tartsa távol magát a kultúra is jobbára ebből a gondolatkörből származnak. A kezdeti világának tartalmi, szakmai problémáitól, de azt gondolom, időszakban elsősorban a nyugati kereszténység kisugár­ hogy ez a távolságtartás csak akkor számon kérhető, ha azt zásán belül létező demokráciák adták az európaiság kul­ is látjuk: hol vannak a két dimenzió megszüntethetetlen turális keretét – kijelölve egyúttal az integráció politikai érintkezési pontjai. A politika ugyanis csak azt a kultúrát és kulturális határait is. menedzselheti eredményesen, amelynek maga is része, Az egymást követő bővítések, úgy is mondhatnánk, azaz, ha ugyanazon értékeszmények jegyében végzi hogy az európai integráció sikere újra és újra átrajzolták a dolgát, mint a művészet, a tudomány és az oktatás ezeket a kulturális­politikai határokat. Görögországgal, műhelyei. Az idézett dokumentum ezzel szemben csak újabban pedig Bulgáriával és Romániával, a keleti keresz­ pragmatikus célokat fogalmaz meg anélkül, hogy akár csak tény világhoz tartozó nemzetekkel is egy közösségben utalást tenne is ezekre az általános érvényű értékelvekre. élünk, a jövő nagy kérdése pedig, hogy Albánia, Bosz­ Ez a fajta menedzseri magatartás – úgy hiszem – a nia­Hercegovina vagy éppen Törökország esetleges tag­ szellemi partner­szerepben rejlő lehetőséget sem aknázza ságával többségében vagy teljesen muzulmán kultúrájú ki. Bürokratikus feladataiba temetkezik, ahelyett, országok is az Európai Unió tagjai lesznek­e. hogy nyilvános párbeszédet kezdeményezne az alkotó Az önmaga elé a politikai unió megteremtését tűző értelmiséggel. Jómagam éppúgy nem tudok elképzelni 1992­es maastrichti szerződés tette politikailag is aktuá­ összeurópai kulturális politikát szellemi irányultságának lissá az európai identitás kérdését. Hiszen politikai rend­ deklarálása nélkül, mint ahogyan művészi, oktatási­ szer erős közös identitás nélkül nem létezhet. Láthattuk 6 REMÉNYEK ÉS AGGODALMAK ezt az elmúlt negyedszázadban a szomszédságunkban „Mindenik európai nemzet kettős helyzetet él meg, széthullott államok példáján, ahol a dezintegráció első a többségi és a kisebbségi helyzetét. Ennek ellenére, a lépése a „csehszlovák”, „jugoszláv” és a „szovjet” azonos­ megbékélés történelmi leckéjének dacára a sokféleség ságtudat meggyengülése, majd széthullása volt. egyenlő kezelése távolról sem közösségi realitás. […] Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy az egész eu­ A kisebbségekkel