NÉMETH CSABA A GYULAI ERKEL FERENC MÚZEUM ERKEL-GYŰJTEMÉNYE GYULAI KATALÓGUSOK 12. „ Mint a mesék tündér kis királya Kinek mérhetetlen volt a gazdagsága Úgy lépted át ez áldott szülőháznak Almokat termő, gazdag küszöbét, S lelked trónjára magadhoz emelted Hamupipőkét - a magyar zenét. " (Nuszbek-Székely Sándor) Sorozatszerkesztő: Nagyné Martyin Emília A katalógus kiadását támogatta: Nemzeti Kulturális Alapprogram nka Nemzeti Kulturális Alap Borító 1: Erkel Ferenc 1880 körül készült fényképe (Ltsz: 75.159.1.) Borító 4: Az Erkel aranykoszorú (Ltsz: 2002.1.1.) GYULAI KATALÓGUSOK 12. Németh Csaba A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye Gyula, 2007. Lektor: Sziklavári Károly Fotó: Latorcai János A katalógust szerkesztette: Nagyné Martyin Emília A katalógus anyagának összeállításában közreműködtek: Kertész Imre, Szathmáry Sándorné ISSN 1219-3763 ISBN 978-963-7219-64-1 Kiadja: a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Erkel Ferenc Múzeuma Felelős kiadó: Nagyné Martyin Emília Technikai szerkesztés: APC-Stúdió Készült: az Aero-Press Bt. nyomdájában Tartalomj egyzék Bevezető 7 Az Erkel-gyűjtemény kialakulása 8 Erkel-kiállítások Gyulán 24 Kéziratos kották 48 Zongoraművek 50 Kisebb vokális művek 55 Népszínmű-zenék 59 Operák 59 Jegyzet 85 KATALÓGUS 99 Kottás kéziratok az Erkel-gyűjteményben 101 Tárgyak 104 Hangszerek 110 Jelmezekjelmeztervek 111 Szövegkönyvek 112 Könyvek, albumok 115 Nyomtatásban megjelent Erkel-kották 117 Nyomtatott kották más szerzőktől 124 Meghívók 127 Plakátok 129 Erkel Ferenc hivatalos iratai 130 A családtagok hivatalos iratai 134 Levelek, borítékok 137 Nyomatok, metszetek 140 Fotók 142 Folyóiratok 148 Gyászjelentések 149 Az Erkel-kultusz emlékei 149 Irodalomjegyzék 160 A Gyulai Katalógusok megjelent kötetei 162 Színes táblák 163 Bevezető Miután Gyula múzeumi kiállítóhelyei 2004-ben a város által létrehozott Corvin János Múzeum kezelésébe kerültek, a fontosabb időszaki kiállításokat bemutató katalógus sorozatunk folytatása lehetetlenné vált a számunkra. Terveink szerint a kötetsorozat következő számaiban az Erkel Ferenc Múzeum saját gyűjteményeinek anyagát szeretnénk bemutatni. Több szempontból fontosnak tartottuk, hogy közülük elsőként az Er­ kel-gyűjteményt mutassuk be. Ezáltal nem csak névadónk előtt rójuk le a tiszteletünket, de az sem elhanyagolható szempont, hogy e gyűjteményünk tárgyi anyagának nagyobb része, valamint a fontosabbnak tartott kéziratok egyes darabjai állandó kiállítás keretében az Erkel Emlékházban a nagykö­ zönség számára is megtekinthetők. Katalógusunk tehát felhasználható az Erkel Emlékházbeli kiállításvezetőjeként. Jelenleg ugyanis mintegy 20 évvel ezelőtt írt, s az azóta bekövetkező változásokat, bővítéseket nem tükröző TKM-füzeten kívül nincs más kiállításvezető. A kötet egyúttal alkalmas lehet arra is, hogy a látogatókkal megismertesse a kiállításban nem látható értékeinket, ráirányítsa a figyelmet az Erkel-életmű összetettségére, kifejezze a gyulaiak elkötelezettségét az Erkel-hagyományok ápolásában, s felkeltse a szakemberek érdeklődését gyűjteményünk híressé vált és kevéssé ismert darabjai iránt. A katalógus tehát nem egyszerűen az Erkel Emlékház kiállítási kata­ lógusa. Nem kerültek bele például a más múzeumoktól, intézményektől kölcsönzött tárgyak, valamint elhagytuk az Erkel Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményéből származó, Erkelekhez nem kötődő konyhaberendezési tár­ gyak leírását is. Ugyanakkor bővebb is annál, hiszen a raktárainkban őrzött Erkel-anyag egy részébe is bepillantást enged. 7 Az Erkel-gyűjtemény kialakulása Nincs könnyű helyzetben az, aki a gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkelhez kötődő tárgyainak és dokumentumainak a listáját akarja összeállítani. Sajnos a múzeum 1945 előtti gyűjteménye nagyrészt szétszóródott a II. világháború végén, amikor azt a szovjet hadikórházzá alakított iskola padlására hurcolták fel, ahol hosszú ideig őrizetlenül maradt. A régi múzeumi dokumentáció is ennek esett áldozatául. Amikor az 1950-es évek végén a megmaradt anyagot nyilvántartásba vették, több tárgyat helytelenül azonosítottak be, sok esetben nem emlékeztek arra, hogy hogyan és mikor is került a múzeumba. Ez alól csak a legértékesebb Erkel-tárgyak képeztek kivételt. A többi tárgy esetében jórészt találgatásra vagyunk utalva. Tovább nehezíti a helyzetünket a tárgyak szétszórtsága. Önálló, a többi gyűjteményünktől való megkülönböztetés érdekében az adott leltári szám előtt „E." betűvel jelölt, Erkel-gyűjteménnyel csak az erre a célra szolgáló leltár­ könyv 1975-ös megnyitása óta rendelkezünk. Korábban egyaránt kerülhettek Erkelhez kötődő tárgyak a képzőművészeti („K."), az iparművészeti („I.") és a helytörténeti, illetve később a tárgyi gyűjteménybe („H" illetve „Tgy."). Az Erkel-kiállításokkal kapcsolatos anyagokat a történeti dokumentáció („Td.") múzeumtörténeti gyűjteménye őrzi, de néhány ezzel kapcsolatos anyag az adattárban kapott helyet. Az új kiállításhoz készített fotoreprók negatívjai a fotótárat szaporították, a hivatalos levelezést pedig az irattár őrzi. A nagy zene­ szerzővel foglalkozó könyvek és tanulmányok egy része viszont a könyvtárban („A" helytörténeti, vagy egyéb „D" betűjelű részlegében) került elhelyezésre. Talán a régészeti gyűjteménybe nem került csak Erkelhez köthető tárgy, de őszintén bevalljuk, hogy ebből a szempontból tüzetesebben a néprajzi („N.") anyagunkat sem vizsgáltuk át. Azonban 1961-ben ide leltározták be a felté­ telezetten az Erkel-család valamelyik tagjához kötődő főkötőt és napernyőt. Jelenleg is ezek szerepelnek a kiállításunkban, bár Erkel Ferencné napernyőjét csak tíz évvel később kaptuk meg Óváry Rózától. Erkel-gyűjteményünket a zeneszerző testvére, a neves gyulai orvos, Erkel Rezső alapozta meg. Bátyja két ezüst serlegét és az ezüst babérkoszorúját 1896-ban, az Erkel-szobor felállításakor adta át a múzeumnak.1 A két serleg ma is megtekinthető a kiállításban (1. fotó), ám az ezüstkoszorúnak már 1959-ben csak a dobozát tudták beleltározni.2 8 1. Az Erkel Emlékház kiállításának részlete A szőlőindával díszített serleggel az 1868. szeptember 20-i, debreceni dalárünnepély emlékéül huszonkét dalegylet ajándékozta meg a hazai dalegyletek főkarnagyának választott mestert. A fedéllel rendelkezőt pedig ötvenéves karnagyi jubileumának ünnepén, 1888. december 16-án kapta az Operaház személyzetétől. Az 1960-as emlékkiállításra készülve, 1959 decemberében kerültek beleltározásra. Ekkor még nem kezelték külön az Erkel-gyűjteményt, így ezeket a helytörténeti tárgyak között vették nyilván­ tartásba.3 Érdekes, hogy bár időközben több Erkel-vonatkozású tárgyat is átleltároztak az Erkel-gyűjteményhez, ezek mindvégig megtartották eredeti leltári számukat. A gyűjtemény gyarapodására tíz esztendőt kellett várni. Ekkor azonban a legértékesebb tárgyával gazdagodott. A híres, ugyancsak az ötvenéves karnagyi jubileumára kapott, aranyból készített és drágakövekkel ékített babérkoszorú története igen kalandosan alakult. Erkel Rezső az 1906. december 31-én kelt pótvégrendeletében úgy hatá­ rozott, hogy mivel testvére kisebb emléktárgyait már korábban a múzeum­ nak adta, most azok legértékesebbjét, az aranykoszorúját is az intézményre 9 hagyja. A temetésekor, 1907. március 17-én megjelent Békés című hetilap e hír mellett azt is közölte, hogy Dobay Lajosnak, a lap kiadójának könyv­ kereskedői kirakatában közszemlére is teszik ezt a becses ereklyét. Ennek ellenére az említett koszorú tulajdonjoga a legutóbbi évekig vita tárgyát képezte. Ugyanis, mint ahogy arról az idézett lap tudósítója is beszámolt, a koszorút nem a múzeumban, hanem a nagyobb biztonság kedvéért az akkor felépült gimnázium olvasótermében szándékozták kiállítani. Valóban a gim­ náziumba került, de nem kiállítási célra. Úgy látszik, hogy jobbnak tartották betenni az igazgatói szoba Wertheim-szekrényébe. Legalábbis ezt közölte a Gyulai Római Katholikus Gimnázium 1907—08. évi értesítője. Az évek során feledésbe ment, hogy hogyan és miért is került a gimnáziumba. Ezért terjedhetett el az a tévhit, hogy azt Erkel Rezső nem a múzeumra, hanem a gimnáziumra hagyta, így annak a tulajdonát képezi. Ez alapján jogosnak tűnt, hogy az 1990-es években újjászerveződő római katolikus gimnázium magának követelheti az ereklyét. Tinger János tanár úr vállalta fel, hogy kideríti az igazságot. Az ő kutatásai eredményének köszönhetjük, hogy ma már tisztán látunk ebben a kérdésben.4 Az említett bizonytalanságnak köszönhetően múzeumunk kiemelten kezelt, emblematikus tárgyát csak 2000-ben leltározhattuk be.5 A hagyományt követve, ezt a nemesfém tartalmú tárgyat is helytörténeti gyűjteményünk darabjai között vettük nyilvántartásba. A koszorú a világháborúk alatt mesébe illő történetek részese volt. A város román megszállása idején, 1919/20 fordulóján a múzeum tárgyait Nagyszebenbe akarták elszállítani. Ezt csak hosszas utánjárással sikerült megakadályozni. Az aranykoszorú itthon tartása érdekében külön kérvényt kellett benyújtani. A város 1944 őszi kiürítésekor a becses ereklye, aligha tudatosan, egy ócska cipődobozban kapott helyet. A múzeum értékesebb­ nek tartott tárgyaival együtt a városháza alagsorában álló páncélszekrénybe szánták. Nem tudni, hogy véletlenül felejtették-e a szekrény tetején, vagy az azt feltörő orosz katonák végeztek felületes munkát, s eltekintettek a rossz cipős doboz tartalmának megtekintésétől. Tény, hogy a front elvonulása után a város vezetői a széfet feltörve, s kiürítve találták. Legnagyobb meglepeté­ sükre viszont a szekrény tetején ott maradt érintetlenül az aranykoszorú, az említett dobozban.6 Azóta jobban vigyáztak rá s a Nemzeti Bank helyi fiókjának a széfjében helyezték el. Ezen az a Népművelési