Szeged történeti helyrajza A kezdetektôl a középkor végéig Blazovich László 1. Természeti adottságok keny hát választotta el a sugárút másik oldalán a belváros irányában egé- szen a Mars térig és a nagykörútig húzódó mocsaras, mély, lefolyástalan területtôl, amelyet Bálint Sándor szerint a 19 . században Velencének ne- veztek . Innen nem messze volt a Szent István és Lechner terek valamint 1.1 Földrajzi elhelyezkedés és természeti környezet környékük helyére kiterjedt, ugyancsak mély és lefolyástalan terület, Szeged a Balkán kapuja . A 100 ezer km2 területû Alföld déli részén az Ôs- amelynek nevét nem ismerjük,8 amint a Kálvária sugárút végén, a Belvá- Duna, amely a pliocén kor (5,5–2,5 millió éve) végén a visegrádi kaputól a rosi temetô elôtt terpeszkedett mocsaras vidékét sem . A Jósika utca déli mai Szeged irányába folyt, hordalékkúpján terül el . Csúcsa a Pesti-síksá- végén terült el a Jerikó csöpörke . gon helyezkedik el, és Kecskemét vidékén át Csongrád, majd Szeged irá- Innen tovább Alsóváros irányában, azaz dél felé haladva a Dugonics nyába tart . Itt ellaposodva átnyúlik a Tisza vonalán, amely késôbb vágta tér és Ady tér tájékán újabb vizenyôs, mély terület húzódott, amely ma- be magát a hordalékkúpba . Az Ôs-Duna hordalékkúpja e tájon találkozik gasabb vízálláskor összefüggésben állt az új klinika, a Bánomkert sor, és a Maroséval1, amint a két folyó is, és innen együtt haladva jut majd a Du- az alsóvárosi Tisza-part mellett húzódó vízrendszerrel . Délebbre a Kis-Ti- nába . szát és a Közép-tót vehetjük még számba . E területet, amelynek némely Miután a folyók bevágódtak medrükbe, és többé nem kalandozták be részén, mint lefolyástalan földeken, állandóan víz állt, mások száraz hordalékkúpjukat, kialakultak a folyók melletti, tôlük 10-20 km-re ki- idôkben elapadtak, idônként az áradó fôfolyó is elöntötte . E vízrendszert terjedô ún . rétségi (árterület) és a folyóktól távolabb esô mezôségi terüle- keskeny hát választotta el a Ballagi tó árkától, amely ugyancsak közel tek . A Rétséget vízzel állandóan vagy idôszakosan elöntött helyek (erek, esett a Tisza nagy kanyarulatához, a mai Gyálaréti Holt-Tiszához . A várost tavak, medrek, palék, fenekek, posványok, pocsolyák, zsombók, Szegeden északról és délrôl övezô vízrendszereknek – mivel kapcsolatban álltak csöpörkék, tankák), valamint szárazulatok tagolták . Ez utóbbiak tették a fôfolyóval – vízállását, mint a közlekedô edényekét szabályozta a Tisza . lehetôvé az emberi megtelepedést e vidéken a neolitikumtól . Szeged a A Mátyás tér közelében, az alsóvárosi temetô irányában ugyancsak egy Rétség területén, a folyóhoz közel esô terjedelmes szárazulatokon terül csöpörkét jegyeztek fel a források . Bálint Sándor szerint a búcsúsok eb- el .2 A város területén bekövetkezett feltöltések az eredeti domborzatot ben mosdottak meg, mielôtt a templomba mentek .9 A nyugatról a várost eltakarják a mai szemlélô elôl . (l . az A .3 .7 . térképet) ölelô tavakat, mint a talajvizet és fakadó vizeket tároló medencéket ke- A város löszös, a folyó kiöntései miatt ázott löszös talajon, amelyet zelhetjük . agyaglencsék tarkítanak, terül el, külterülete a Homokhátsággal érintke- Szegedet távolabbról ugyancsak természetes védô gyûrûjébe fogta zik . Éppen ezért a középkorban és utána is a város határát a nagy legelôk mintegy 8 km-es sugarú körben a Maty-ér és a vele kapcsolatos Fehér-tó jellemezték, a kenyérnek való búzából behozatalra szorult, a késôbbi vízrendszere, amely a Tiszától a Tiszáig terjedt .10 agrokultúra csak a 18 . század utolsó harmadában kezdett kialakulni a paprika-, majd gyümölcstermesztéssel . Korábban a rideg szarvasmarha-, 1.3. Úthálózat és közlekedés juh- és kisebb mértékben a lótartás jellemezte a város gazdaságát, miköz- ben rendkívül szerencsés forgalmi helyzete következtében mindig keres- Szegedet szerencsés közlekedési helyzete emelte ki a környezô települé- kedelmi központ szerepet játszott .3 A folyó melletti területen ga léria- sek közül . Két vízi útján, a Tiszán és a Maroson a neolitikum óta közleked- erdôk, nádasok, amelyek az építkezéshez nyújtottak alapanyagot, és réti tek, a belvárosi Tisza-híd helyén állt szegedi rév pedig ugyancsak ezen legelôk váltották egymást . A vízállásos helyek pedig a folyószabályozás idôtôl tette lehetôvé a kelet és nyugat felé haladóknak az átkelést . Jólle- idejéig bôséges halállományukkal biztos táplálékot nyújtottak a lakosság het a török korban már hajóhidat készítettek, az áradások miatt nem számára . minden évszakban vehették igénybe . A török kor után állandó használa- tát az ún . százlábú híd és a kamaratöltést keresztezô töltésen haladó út szolgálta Szôreg irányába . A tápai rév a Maros északi oldalán lévô úton 1.2. Vízrajz haladóknak nyújtott és nyújt ma is átkelési lehetôséget . A tápai révtôl Szeged a Tisza és a Maros torkolatában terül el . A középkorban az elôbbi nem messze ível át a folyó felett a Románia felé tartó autópálya . (Ma a jobb partján állt, a törökkor után, fôképp a 19 . és 20 . században, fejlôdött vízi közlekedés lehetôségeit a fuvarozók egyáltalán nem használják ki .) kétparti várossá . Mivel a szabályozás után mindkét folyó vízhozama rend- A város fontos, keletrôl és délrôl nyugat, észak-nyugat és észak felé kívül ingadozó, egy esztendô leforgása alatt óriási vízhozambeli különb- tartó utak átkelô helyéül és találkozási pontjául szolgált . Erdély felôl a ségek jelentkeznek medrében . A Rétség mély részein a víz szétterült, az Maros két oldalán haladt az út . Az északi oldalon Solymoson, Aradon és ár és apály közötti vízmozgás nem haladta meg az egy métert . Szegedtôl Nagylakon át jött Makóig, majd a tápai révig . A déli Lippától Csanádon és délre a Tisza a szabályozások elôtti idôkben is egész évben hajózható Bében át érkezett Szôregre, innen pedig Szegedre, majd ment tovább az volt, a két folyó felsôbb szakaszain azonban a folyószabályozások elôtt egykori káliz úton Szabadkát érintve Pálin át Dunaszekcsô felé . Kanizsai gyakran akadályozta a közlekedést az alacsony vízállás . Máskor pedig ár- átkelés után ide csatlakozott be a Temesvár felôl érkezô, valamint ugyan- vizek pusztítottak (1772, 1816, 1830 . 1879 . stb .) 4. A szabályozása elôtt a csak Szeged alatt futott be a délrôl, Belgrád, Karom, a késôbbi Karlóca, Maros két ágban torkollt a Tiszába, a város felett és alatt . Minden idôben Pétervárad felôl és Zentán át jövô út, valamint a Szabadka irányából a felsô torkolaton át érkezett a jelentôsebb vízhozam . A város alatti a érkezô . (Az utakra l . a C .3 .1 . sz . térképet) folyót övezô mély, mocsaras területre futott, és több helyen valódi torko- Szegedtôl egyrészt, mint említettük, Dunaszekcsô felé vitt az út, más- lat nélkül innen jutott a fôfolyóba . A ma a város újszegedi oldalán ka- részt Szeren, Sáregyházon, Félegyházán, Kecskeméten, Kôrösön, Ócsán és nyargó Holt-Maros a fôág egykori kanyarulatának emlékét ôrzi .5 A Tisza Örkényen át Pest, valamint Buda felé . Szegedrôl nyugat felé Dorozsmán vizét a 18 . században még felhasználták ivóvízként és ipari célokra egy- és Kecskeméten át, – adat nincs rá – talán ugyancsak vitt út Pest és Buda aránt . Ezt bizonyítja a vár vízi bástyájában épített vízkiemelô szerkezet, felé .11 A török hódoltság után ez lett a hangsúlyos, ugyanis Szegeden át amely a várbeli és egyéb katonai épületek lakóinak szolgálta facsatorná- postaútként használták Temesvár felé . Ma is erre fut, akárcsak tôle nem kon keresztül a vízellátását .6 messze az autópálya . Szeren az út kettévált, a fent leírt mellett másik ága Mivel Szeged a Rétség vidékén terül el, a város a középkortól három Csongrádon át Szolnok irányába haladt . Helyi jelentôségû utak vezettek nagyobb és több apróbb szigetre települt . Közöttük a mélyedésekben ál- a körtvélyesi vagy atkai réven át a középkori Hódvásárhelyre és Algyôre . landó és idôleges állóvizek, mocsarak terpeszkedtek . Számos vízállásos Ennek nyomvonala mentén halad ma a Vásárhely, Orosháza és Békéscsa- terület nevét az utókorra hagyományozták a források, többségüké azon- ba, valamint Földeák irányába vivô út, továbbá a Dorozsmán át Halas felé ban a feledés homályába merült . A Fölsôváros Tisza partjától az órajárás- tartó, ma ugyancsak forgalmas út .12 Bár az elsô hazai vasúti híd Szegeden sal ellentétes irányban az alsóvárosi Tisza-partig az alábbi ideiglenes és épült (1858), a vasúthálózat létrejötte után a város forgalmi helyzete ká- állandó folyó- és állóvizeket vettük számba: Kis-Tisza, amely a Tisza egyik rosan változott, mert a két fôvonal (Budapest–Halas–Szabadka–Belgrád, apró mellékága volt, fok révén összeköttetésben állt a fôfolyóval . A Sán- Budapest–Szolnok–Arad–Temesvár és Erdély) közé került . dor ere, nem messze folyt a Kis-Tiszától, vagy talán éppen vele volt azo- nos . Kapcsolatban állt az Annus-érrel és azon át a Szil-érrel, azaz Szillérrel . Ez utóbbi nevét a Szilléri sugárút ôrzi . A Budapesti körút és a Csillag tér táján a Szillér kapcsolatban állt a Nagyfenékkel, amely onnan nyugatra 2. Településnyomok Szeged területén egészen a minoriták templomáig terjedt . E vízrendszer észak felôl szinte a honfoglalás elôtt teljes természetes védelmet nyújtott Fölsôváros egy részének . (l . az A .3 .4 . térképet) 2.1. A névtelenek (a kôkor, rézkor, bronzkor, vaskor kezdete) Innen nyugat felé haladva a késôbbi nevén Vöröskereszt tó (ma: Vér tó) és a vele összefüggô Búvár tó, amely a Csongrádi sugárút és a Rókusi A Kárpát-medencében 350 ezer éve jelent meg az ember . Ehhez képest körút tájékán a mai Kossuth Lajos sugárútig terjedt, ölelte a Csongrádi csekélységnek tûnik fôl az a (kalibrált) radiokarbon adatok szerinti 17-19 sugárút