Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Annus Ildikó Az elfeledett kánon. A svéd irodalmi kánon és kanonizáció szempontjai Irodalomtudományi Doktori Iskola Dr. Kállay Géza, a Doktori Iskola vezetĘje Skandinavisztika Doktori Program Prof. Dr. Masát András, a program vezetĘje A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk: Elnök: Prof. Dr. Péter Ágnes, CSc, prof. emer. BelsĘ bíráló: Dr. Gergye László, PhD KülsĘ bíráló: Prof. Dr. Masát András, CSc Titkár: Dr. Soós Anita, PhD Tag: Dr. Takács Ferenc, PhD, nyug. doc. Dr. Varga Zsolt, PhD; Zsámbékiné Dr. Domsa Zsófia, PhD (póttagok) TémavezetĘ és tudományos fokozata: Dr. Mádl Péter, PhD Budapest, 2013 Tartalomjegyzék Bevezetés ...................................................................................................................2 I. Elméleti alapvetések...............................................................................................5 1. A kánon szakirodalma.......................................................................................5 2. A kanonizáció és lehetséges megközelítési módjai ..........................................21 3. Intézményes és személyes kanonizátorok – áttekintés......................................31 4. A kánonalkotás pszichológiai vonatkozásai......................................................33 5. Összegzés ..........................................................................................................36 II. Svédországi kánonok – régen és ma .....................................................................39 1. Történeti áttekintés............................................................................................40 2. A 2006-os kánonvita .........................................................................................47 3. Visszatekintés....................................................................................................69 III. A kanonizáció svéd szakirodalma........................................................................72 IV. Intézményes kanonizáció: a fizikai kanonizátorok..............................................99 1. A könyvkiadás Svédországban: történeti áttekintés..........................................102 2. A svéd könyvkiadók ma....................................................................................114 3. Pocket: a tömegek könyve ................................................................................121 4. Klasszikusok a könyvkiadásban........................................................................123 V. Intézményes kanonizáció: az eszmei kanonizátorok ............................................127 1. A diakrón kánonok............................................................................................128 2. Korszakolás az irodalomtörténetekben .............................................................131 3. Az irodalomtörténetek és a szerzĘk ..................................................................142 4. A diakrón kánon szinkrón szempontból............................................................145 5. A szinkrón kánonok ..........................................................................................147 6. Az Augustpriset hatásmechanizmusa................................................................174 7. Szinkrón kánon diakrón perspektívában: kortárs szerzĘk az irodalomtörténetben.............................................................176 VI. Konklúzió ............................................................................................................182 VII. Bibliográfia.........................................................................................................187 VIII. Függelék............................................................................................................204 Bevezetés Manapság sok támadás éri a humán tudományokat, nem kevésbé az irodalomtudományt. Az utóbbi évtizedek természettudományos fölénye azt az érzetet keltheti a közvéleményben, hogy a humán tudományok nem bírnak kézzelfogható haszonnal, következésképpen tökéletesen felesleges idĘtöltések, fĘként ha szembeállítjuk azt olyan fontos törekvésekkel, mint például hogy gyógyszert találjunk egy halálos vírusra, vagy kimenekítsük az országot és a világot a gazdasági válságból. Ilyen nagy horderejĦ kérdések mellett igazán lényegtelennek tĦnik azon gondolkodni, hogy kell-e vajon például Svédországban irodalmi kánon, és hogy egyáltalán, mennyire jó az bármelyik nemzetnek, ha iskoláiban egy hivatalos lista alapján tanulják a diákok az irodalmat. Hiba lenne azonban ilyen szĦk keretek között vizsgálni a kérdést. Szövegalapú világban élünk, mindent a szövegek ilyen vagy olyan formája határoz meg: ebben a szövegközpontú társadalomban és korban az írásnak hatalmas, a nyugati civilizáció számára megkerülhetetlen szerepe van. Minden, ami megjelenik, hozzáférhetĘ lesz, és ekképpen az emberek elolvassák vagy elolvashatják, formálja a gondolkodásukat, és ezáltal a közös gondolkodást is. Közel sem mindegy tehát, hogy mit kell kötelezĘen elolvasni a diákoknak, és közel sem mindegy, hogy egy adott csoport mit tart annyira fontosnak, hogy azt másokkal is megismertesse. De kik azok, akik döntenek errĘl a listáról, és, nem kevésbé fontos módon: miért éppen azokat a mĦveket választják ki, amelyek végül bekerülnek az irodalomkönyvekbe? Svédországban hosszú évtizedek óta nincsen egységes irodalomlista az általános- és középiskolákban; az irodalomkönyvek konkrétan nem határozzák meg, milyen mĦveket kellene olvasniuk a diákoknak. A döntés ekképpen nem az állam vagy az oktatók, hanem – látszólag – végsĘ soron a diákok kezében van. Ez a hozzáállás alighanem különösnek tĦnhet nekünk, egy olyan országban, ahol a kötelezĘ olvasmányoknak régi, nagy hagyománya van; felmerülhet például a kérdés, hogy mennyiben ismerheti meg saját nyelvét és kultúráját az a svéd fiatal, aki zsenge korától fogva maga dönthette el, hogy milyen könyveket olvas el, vagy egyáltalán: elolvas-e valamennyit iskolai tanulmányai során. Részben éppen ez az aggodalom indította Cecilia Wikströmöt, a svéd Liberális Néppárt egyik politikusát, hogy 2006 nyarán javaslatot tegyen egy egységes svéd irodalmi kánon kidolgozására. A javaslat azonnali vitát váltott ki: politikusok, irodalomtudósok, újságírók, írók és mĦvészek szóltak hozzá a Dagens 2 Nyheter c. napilap hasábjain keresztül, hogy pro és kontra elmondják érveiket. Wikström felvetése már csak az idĘzítés miatt is pikánsnak nevezhetĘ: a javaslat ugyanis csupán néhány hónappal elĘzte meg a 2006-os svédországi parlamenti választásokat, amely körülményt pedig nem kevés alkalommal emlegették fel a vita során, egyértelmĦen politikai színezetet adva ezzel a javaslatnak. Az indítványból végül nem született konkrét, kézzel fogható könyvlista, ám a témában azóta megjelent számos könyv és cikk azt bizonyítja, hogy Wikström a társadalom egyik érzékeny pontjára tapintott rá. A Svédországban újonnan támadt érdeklĘdés (legyen az akármilyen elĘjelĦ) érdekes és értékes adalékokkal szolgálhat nekünk a kanonizáció természetérĘl és a választás folyamatáról általában. Azt gondolhatnánk, hogy Svédország ebbĘl a megközelítésbĘl olyan ország, amely, mivel az iskolákban nincsen hivatalos közös lista a legfontosabb mĦvekrĘl, a kanonizáció ideológiáját tekintve szĦz – vagy legalábbis szĦzebb – terület. Ám a helyzet az, hogy Svédországban a konkrét kánon iránti, látszólag lagymatag érdeklĘdés ellenére évtizedek óta állandó vita zajlik, még ha nem is mindig emelkedik ez olyan magas társadalmi szintre, mint 2006-ban tette. Ilyen módon viszont a svédországi kánonvita tanulmányozása segíthet nekünk abban, hogy megérthessük egy nyugati nemzeti kultúra mĦködési mechanizmusát, és ezen keresztül jobban megismerjük saját kultúránkat és gondolkodásunkat is. Az értekezés elsĘ része általános kanonizációelméleti kérdésekrĘl szól. A legfontosabb mĦvek kiválasztása az utóbbi idĘben népszerĦ kutatási területté vált, ám az, hogy milyen módon közelítenek ehhez a tárgyhoz, országonként jelentĘs eltérést mutathat. A bevezetĘ részben a hangsúly legfĘképpen a nemzetközi kutatási eredményeken van; a svéd kanonizációs szakirodalom a harmadik részben lesz vizsgálat tárgya. A második részben a kánonalkotás általános problematikája kerül terítékre, kitekintéssel a Svédországban 2006-ban támadt vitára, valamint arra, hogy kinek milyen szerepe (és érdeke) lehet a kánon formálásában és fenntartásában. Hányféle és milyen kánon létezhet mégis egy olyan országban, ahol nincsen általános és középiskolai kötelezĘ szépirodalmi olvasmánylista? Tanulmányozásra kerül továbbá az, hogy miként viszonyulnak a svédek általában a kánonokhoz, mit értenek alatta; és hogy ehhez képest milyen területen érzik teljesen természetesnek egy felsĘbb hatalom által elĘre meghatározott lista jelenlétét, és milyen területen nem. 3 A harmadik részben az elmúlt évek kanonizációs vitája kerül terítékre a svéd szakirodalom perspektívájából, azaz hogy milyen könyvek jelentek meg ebben a témában Svédországban (általánosságban az elmúlt évtizedekben is, de fĘként a 2006-os vita után), milyen megközelítésbĘl íródtak ezek a szakirodalmi mĦvek, és hogy ezekbĘl milyen kép rajzolódik ki a svéd kánonról illetve a társadalomról általában. A negyedik rész a svéd könyvkiadókkal és könyvkiadással foglalkozik, és azzal, hogy milyen a könyvkiadás svédországi rendszere. Az összes kiadott könyv tulajdonképpen egy hatalmas kánon részét képezi, ilyen módon pedig értelme van megvizsgálni, ha nem is szélsĘségesen részletekbe menĘen, hogy miként épül fel a svéd könyvkiadás
Details
-
File Typepdf
-
Upload Time-
-
Content LanguagesEnglish
-
Upload UserAnonymous/Not logged-in
-
File Pages261 Page
-
File Size-