EURÓ PA I TÜ KÖR A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 2010. MÁJUS A TARTALOMBÓL Berend T. Iván: Válságtól válságig: új európai Zeitgeist az ezredfordulón (1973–2008) Járóka Lívia: Egy európai roma stratégia lehetõsége és szükséges- sége Makkay Lilla: A balti-tengeri térség és az EU balti- EURÓPAI TÜKÖR XV. ÉVF. 5. SZÁM tengeri stratégiája Kátai Anikó: Az Európai Unió követ- kezõ tíz évre szóló versenyképességi és foglalkoztatási stra- tégiája – az Európa 2020 stratégia Siposné Kecskeméthy Klára: A mediterrán térség és az Európai Unió XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2010. MÁJUS EURÓPAI TÜKÖR Kiadja a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. támogatásával. Felelõs kiadó: Tóth Tamás A szerkesztõbizottság elnöke: Palánkai Tibor A szerkesztõbizottság tagjai: Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Baráth Etele, Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Gottfried Péter, Halm Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Iván Gábor, Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lõrincz Lajos, Magyar Ferenc, Nyers Rezsõ, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes Fõszerkesztõ: Forgács Imre Lapszerkesztõ: Hovanyecz László Lapigazgató: Bulyovszky Csilla Rovatszerkesztõk: Fazekas Judit, Becsky Róbert Szerkesztõk: Asztalos Zsófia, Farkas József György Mûszaki szerkesztõ: Lányi György A szerkesztõség címe: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 1027 Budapest, Nagy Imre tér 4. Telefon: 458-1475, 458-1577, 458-1361 Terjesztés: Horváthné Stramszky Márta, [email protected] Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valamint a Külügyminisztérium honlapján (www.kulugyminiszterium.hu; Kiadványaink menüpont). A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása. Nyomdai elõkészítés: Platina Egyéni Cég Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft. ISSN 1416-6151 EURÓPAI TÜKÖR 2010/5. A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA Tartalom BEREND T. IVÁN: Válságtól válságig: új európai Zeitgeist az ezredfordulón (1973-2008) . 3 JÁRÓKA LÍVIA: Egy európai roma stratégia lehetõsége és szükségessége . 11 MAKKAY LILLA: A balti-tengeri térség és az EU balti-tengeri stratégiája . 18 SZABÓ ZSOLT: Az Európa 2020 stratégia esélyei jogi szemmel: a kötelezettségek kudarca, a lehetõségek sikere? . 34 SZIGETI ANDREA: Az iszlám jog szerinti talâk török közrendbe ütközésének esetei II. 42 ZOLTAI NÁNDOR: Az uniós felkészülési és csatlakozási tárgyalási folyamat elemei a környezet védelme területén` . 53 Magyar EU-elnökség, 2011 KÁTAI ANIKÓ: Az Európai Unió következõ tíz évre szóló versenyképességi és foglalkoztatási stratégiája – az Európa 2020 stratégia . 79 Közös biztonság- és védelmi politika SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY KLÁRA: A mediterrán térség és az Európai Unió . 87 Szemle NAGY SÁNDOR GYULA: A kétszintû pályázati rendszer elemzése és kritikája . 95 Uniós aktualitások Központi Statisztikai Hivatal FREID MÓNIKA–KÁTAINÉ MAROSI ANGÉLA: Az Európai Unió fõbb gazdasági folyamatai, 2009 . 106 English summaries. 119 3 BEREND T. IVÁN Válságtól válságig: új európai Zeitgeist az ezredfordulón (1973-2008) A szerzõ tanulmányának elsõ részében azt bizonyítja, hogy Európa 1945 és 1973 közötti viharos gazdasági fejlõdésének nem az olajválság vetett véget, hanem az, hogy kimerültek az extenzív gazdasági fejlõdés tartalé- kai. Ennek reakciójaként új korszellem vert gyökeret. Uralkodóvá vált a neoliberális filozófia, amelynek jegyében felszámolták a vegyes gazdaságot. A háborút követő, végtelennek tűnő prosperitás és sikeres átalakulás Az 1973-as olajválságtól a 2008-as pénzügyi válságig terjedõ harmad évszázad sajá- tos korszakot ölel fel, amelyet hatalmas átalakulások jellemeztek. Igen sok szó esett- esik ezekrõl az évekrõl, mint a globalizáció új korszakáról. Számos, vagy inkább szám- talan tanulmány tárgyalta a szovjet blokk összeomlásának és a hidegháború végének történelmi fordulóját és következményeit. Ezek az évtizedek voltak a tanúi az Európai Unió nagymértékû kiterjedésének és az európai integráció elmélyülésének, hiszen eb- ben a periódusban bõvült az unió 6-ról 27 országot átfogó szervezetté, s központi magjában közös valutával rendelkezõ tömbbé. Mindez és számos más változás érthe- tetlen lenne azonban az e korszakban végbement kulturális-ideológiai átalakulás, egy új korszellem, új vezetõ ideológia, új Zeitgeist kibontakozása és eluralkodása nélkül. Az olajválság egyik napról a másikra véget vetett a háborút követõ negyedszá- zad páratlan európai prosperitásának, amikor is az évi mintegy 4 százalékos gazda- sági növekedés a háborúban megnyomorított Európa országait gazdag fogyasztói társadalmakká és jóléti államokká emelte. Ebben az idõszakban Nyugat-Európa brut- tó nemzeti jövedelme két és félszeresére, egyes országoké háromszorosára ugrott. A térség jövedelmi szintje, amely 1950-ben az amerikainak csak 67 százalékát tet- te ki, annak 85 százalékára emelkedett. A tizenöt legfejlettebb európai ország la- kossága 1950-ben jövedelmének 61 százalékát költötte alapkiadásokra, élelmiszer- re, lakásra, ruházkodásra. Egy negyedszázaddal késõbb ezek a kiadások a jövedel- meknek csak mintegy negyedét emésztették fel. A korábbi tömeges munkanélküli- séget teljes foglalkoztatás váltotta fel. A tíz legfejlettebb országban a személygép- kocsik száma ugyanezen években megsokszorozódott. Az oktatás és az egészség- ügyi ellátás ingyenessé vált. A prosperitás végtelennek tûnt. Közgazdák arról beszél- tek, hogy a gazdasági válságok már csak a történelem, a múlt emlékei. Az olajválság és a kibontakozó strukturális válság Ezt a példátlan prosperitást szakította meg az 1973-as olajválság. A növekedés meg- állt, két számjegyû infláció és munkanélküliség bontakozott ki, az elért vívmányok 4 EURÓPAI TÜKÖR 2010/5 · MÁJUS veszélybe kerültek. Mi több, hamarosan kiderült, hogy nem is az olajválság, az olaj árának tízszeresére növekedése okozta a súlyos bajokat, hanem többrõl, mélyebb okokról van szó. Az olajárak ugyanis hamarosan visszaestek korábbi szintjükre, de a súlyos válságjelenségek, a növekedés drámai lefékezõdése több mint egy évtizedig kísérték Európát. Hamarosan világossá vált, hogy a háborút követõ „gazdasági cso- dák” nem kis mértékben annak a sajátos helyzetnek a következményei voltak, hogy Nyugat-Európa extenzív fejlõdési modellt alkalmazhatott, importálva a meglévõ leg- fejlettebb amerikai technológiát, amelyet a hidegháború évtizedeiben az USA szíve- sen bocsátott európai szövetségesei rendelkezésére. A technikai importhoz jelentõs munkaerõ-átcsoportosítással milliókat szabadítottak fel a mezõgazdasági munka alól, és vontak alkalmazásba az iparban és a szolgáltatásokban, vendégmunkások tízez- reit alkalmazták, és mintegy évi 1 százalékos munkaerõ-bõvítéssel elégítették ki a megnövekedett munkaerõ-szükségletet. Ezek a források azonban kiapadtak, a la- kosság számának emelkedése megszûnt, a további munkaerõ-átcsoportosítás egyre nehezebbé és lassúbbá vált, s a technika importja helyett saját innovációra, kutatá- si és fejlesztési forrásokra kellett támaszkodni. Az olajválság tulajdonképpen egybe- esett a kibontakozó strukturális válsággal, és látványos jelenségeivel átmenetileg el- fedte azokat a tüneteket, amelyeket az új technikai forradalom, a komputerizálás és a kommunikációs forradalom idézett elõ. Nehéz átalakulás elé nézett az öreg kontinens: alkalmazkodás az új technika ki- hívásaihoz, átállás az intenzív növekedési modellre, vagyis a saját innovációra, a si- keres kutatási és fejlesztési munkára épülõ új fejlõdési útra. Miniforradalmak és politikai kiábrándulás A nehézségek soha nem járnak egyedül. A gazdasági válság beköszönte nagyjából egybeesett egy súlyos társadalmi-politikai válsággal, az 1968-at követõ „miniforrada- lommal” Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Az 1968-as francia diáklázadás, amelyet országos sztrájk kísért, megrázta az országot és megretten- tette a középosztályt. Különösen, mivel hasonló események véres terrorakcióktól kí- sérve a szomszédos országokban még fenyegetõbbé váltak. Politikusok, vezetõ ipar- mágnások és menedzserek elrablása, kivégzése, számtalan bombamerénylet az 1970-es évek végéig kísértett, és talán kulminált Aldo Moro olasz miniszterelnök 1978-as elrablásában, majd kivégzésében. Több nyugat-európai országban valóságos generációs lázadás zajlott. A háború utáni fiatal generációk fordultak szüleik generációja ellen, elutasítva azok náci- fasiszta-kollaboráns múltját és taszító nyárspolgári fogyasztói kultúráját. A lázadá- sok és a terrorakciók fordított reakciót váltottak ki, amit jól illusztrál a néhány hét- tel a diáklázadás és általános sztrájk után lezajlott francia parlamenti választás, amely a francia történelemben elõször vezetett egyetlen párt abszolút gyõzelmé- hez, és ez a párt a konzervatív gaulleista párt volt. A hetvenes évek végén Angliá- ban Margaret Thatcher diadala fémjelezte az 1960-as, 1970-es évek jobboldali föld- csuszamlását. VÁLSÁGTÓL VÁLSÁGIG: ÚJ EURÓPAI ZEITGEIST (1973-2008) 5 Az 1970-es, 1980-as évek átalakulási válsága, súlyos gazdasági-szülési fájdalmai és az azokkal párhuzamosan lejátszódott politikai megrázkódtatások nem maradtak hatás nélkül a társadalomra, a politikai gondolkodásra, a kulturális-ideológiai kör- nyezetre sem. A neoliberális filozófia: dereguláció és a vegyes gazdaság felszámolása Az egyik legfontosabb új jelenség a neoliberális közgazdaságtan, s az abból kibon- takozó filozófia hatalmas térnyerése volt. Az új irányzat a mintegy négy évtizeden át uralkodó közgazdasági iskola, a keynesi teória felett diadalmaskodott.