MAGYARORSZÁG ÉS A ZSIDÓSÁG ÍRTA PETRÁSSEVICH GÉZA ÁRA 1 FRT 50 KR. BUDAPEST NYOMATOTT A SZENT-GELLÉRT KÖNYVNYOMDÁBA „Diliges proximiim tuum, sicut terípsum.” Matth. 22. 39. ELÖLJÁRÓ BESZÉD. Zsidó kérdés mindig volt és lesz mindenhol, a hol zsidó élt és élni fog. Egyszer akuttá válik, másszor alszik, de végkép nem hamvad el sohasem. Valóságos élet-halál harcz folyik zsidó és nem zsidó, legfőképen pedig keresztény között, mely küzdelemben mindig a zsidó a legyőzött, de sohasem a vesztes fél. Mert a mi- kor a győztes keresztény lába a legyőzött nyakán van és csak egy szorítás kell, hogy belé fojtsa a lelket, abban a pillanatban felülkerekedik benne a kerésztény morál, megbocsát a legyőzött- nek. Erre aztán egy kis szélcsend áll be, hogy nemsokára újból kitörjön a vihar s a balga kereszténynek újból rá kelljen tenni lá- bát a már sokszor legyőzött ellenség nyakára. Magyarország és a zsidóság eme viszonyában eddig a lát- szólagos szélcsend korát éltük, de most már nyugtalanul érezzük, hogy a vihar kitörőben van. S ez a vihar rettenetes lesz, mert össze lesz benne torlódva nemcsak a zsidó-kérdés, de mindazok az égető, kitörni készülő bajok, melyek lerombolni készülnek a XIX. század korhadt társadalmát. Szoczializmus, nemzetiségi kérdés, gazdasági válság, közjogi forradalom mind megannyi terhes, sötét felhő tornyosul Magyar- ország felett; s a magyarság házának fedele oly gyengének ígér- kezik e megsemmisüléssel fenyegető- jégveréssel szemben. Vajjon kitől fogjuk kérni a biztosítási összeget, ha mindenünket elverte a jég? Mert valljuk meg őszintén: semmink sincs biztosítva. Po- litikai existentiánk, kultúránk, gazdasági erőnk, társadalmi fejlett- ségünk − mind oly gyenge lábon állanak, − hogy ma még van; holnap − úgy lehet − nincs! Ötven esztendő gazdálkodásának ez az eredménye. Mohón, szinte önkívületi állapotban szürcsöltünk magunkba minden emésztő férget, mit a nyugati áramlat felszínre dobott s hozott magával s az alatt itthoni édes forrásvizünk megposhadt. Vajjon a történelem és az utódok előtt hogy fognak számadást adni azok, akik ötven esztendei gazdálkodás után arra ébresztik a jó- zan nemzeti öntudatot, hogy újból kezdhetjük ott, a hol elhagy- tuk ötven évvel ezelőtt. S ki tagadhatja, hogy eme gazdálkodásban fő, lehet mon- dani irányító szerepe volt a zsidóságnak. Ezért, ha a magyar zsidó- kérdésről akar valaki írni, lehetetlen figyelmen kívül hagyni Ma- gyarország politikai, közgazdasági és kulturális fejlődését. Ez a három dolog az, amely egy nemzet existentiáját, jövőjét bizto- sítja. Mivel pedig minket a zsidóság részéről épen e három alap- kőben fenyeget a legnagyobb veszély, valóságos létkérdéssé vált immár a zsidó-kérdés rendezése, megoldása. Mert valaminek történni kell. Az állapotok annyira ki van- nak már élesítve, hogy tovább csiszolni lehetetlenség. Vagy-vagy!. Vagy adjunk át a zsidóknak mint tehetetlen roncsok önkényt min- dent, mi pedig Európa gúnykaczaja mellett sülyedjünk a Nirvá- nába, vagy pedig álljunk végre talpra s szerezzük vissza, a mi a mienk, − a keresztény Magyarországot. Az első esetben ítéletet mond felettünk a történelem és a keresztény társadalom, a második esetben mi mondánk ítéletet a zsidóság felett. Legyen ítéletünk igazságos, vezéreljen minket minden léptünkben Krisztus, a ki monda: „Szeresd felebaráto- dat mint önmagadat!” Budapest, 1899 deczember hó. A szerző. I. A ZSIDÓSÁG AZ Ó-KORBAN. Ábrahám, a zsidók ősatyja, Szem unokája, Józsefnek 42-ik őse, a legújabb tudományos kutatások szerint a Tigris és Eufrát folyók termékeny közén Mezopotámiában kóborolt legelőször nomád törzseivel. Hogy pedig megértsük a mostani zsidót, szük- séges legalább nagyjából tudnunk, hogy milyenek voltak ősei, az izraeliták, Ábrahám utódai 42-ik ízig, egész Krisztusig. A Biblia csak úgy elolvasva nem kielégítő könyv erre vonatkozólag, mert a hol csak teheti, igyekszik szépíteni hibáit a választott népnek. Ha a Bibliában a sorok közt is fogunk olvasni, akkor a maga leplezetlen valóságában fog szemünk elé tárulni az ó-kori izraelita, Jehovának választott népe. Azalatt, míg Ábrahám Mezopotámiában vándorolt, a mai Pa- lesztina helye már meglehetős bőven volt benépesítve lakókkal. Első sorban említendők ezek közt a kánániták, kik a Biblia sze- rint Cham, az újabb ethnologiai és összehasonlító nyelvészeti kutatások szerint azonban Szem utódai voltak s több apró törzsre oszolva éltek a mai Palesztina belső területén. A görögök a népet phönicziaknak nevezték. Körülöttük éltek a philisztiek, cheták, áramok, edomiták, amoniták és moabiták, − kivétel nélkül mind szemita nép. Ábrahám népével nyugat felé vándorolt s átlépve a Jordánt a kánániták földjén telepedett le, kiktől népe megtanulta a föld- művelést s később pátriárkáik vezetése alatt oly nagy hatalomra és tekintélyre vergődtek, hogy a benszülött kánániták teljesen 6 elnyomottaknak érezték magukat. Az e miatti súrlódások ered- ménye az volt, hogy az egész néptörzs az ínségtől is kénysze- rítve Jákob vezérlete alatt Egyptomba vándorolt, a hol Jákob egyik fia József akkor már Apophis király helytartója és minden- ható minisztere volt. A biblia szerint eme kivándorlás oka a kánániták bálványo- zása, prostitucziója, a szodomita bűnben fetrengése lett volna; sokkal valóbbszínű azonban − s a Bibliától ki is olvasható − az a vélemény, hogy a már említett okokon kívül, József a mi- niszter hivta be őket, hogy jobb földet adjon nekik Gózen ter- mékeny rónáin, mint Palesztina földje. Az izraeliták pedig no- mád hajlamaikat követve s a könnyebb és jobb megélhetéstől is ösztökélve szívesen vándoroltak tovább nyugat felé. Azonban az egyptomi dicsőség sem tartott sokáig, mert a nomád izraeliták a magas egyptomi kultúrát csakhamar elsajátítva tudományukat nagyon is igyekeztek a saját javukra értékesíteni s az akkori dinasztia kedvező intézkedései folytán sikerült is nekik oly prepo- téncziára szert tenni, hogy rövid 300 évi ott tartózkodás után a régi dinasztiát felváltó új dinasztiának a legszigorúbb intézke- déseket kellett ellenök tenni s II. Rhamzesnek a Nílusba fojtatni minden ujonan született fiúgyermeket. Eme kegyet- len intézkedéseknek akkori erkölcsi felfogás szerinti magya- rázatát megadja magában véve már azon körülmény is, hogy alig 70. család vándorolt ki Gózen földjére s 300 év múlva 600,000 férfi egy sereg nővel és gyermekkel szedte sátorfáját a Veres-tenger felé. Ezután következett a negyven, némelyek szerint hatvanéves pusztai barangolás, melynek czélja volt, hogy a választott népet megedzze s a régi pátria elfoglalására képesítse. A Sinai hegyen Mózes által adott isteni kinyilatkoztatás, a tízparancsolat meg- óvandó volt őket a kánániták bálványozásától s erkölcseitől. Ezek után a 601,730 harczedzett férfiú Józsua vezérlete alatt bátran rávethette magát a tenyérnyi Palesztinára. Lett is oly nagy harczi riadalom, hogy Jerikó falai összeomlottak bele s a nap megállt bámultában csodálni a vitéz férfiakat. 7 Eme dicsőséges honfoglalás után megtelepedett végre a választott nép egy időre, mi aztán Dávid és Salamon dicsőséges és bölcs uralkodásának útján Babylonban ébredtek fel; 722-ben pusztította el Szárgon assziriai király Izrael országát, a ketté- szakadt ország egyik felét s 586-ban czipelte Nabukodonozor király rabszíjra fűzve Babylonba, Juda országának felsőbb tízez- rét s 1000 lakatost és ácsot. Odahaza csak a föld szerény műve- lői maradtak. Zedekiás király kisírt szemekkel csörgette rablán- czait, Jeremiás pedig vérző szívvel írta siralmas lamentatióit az elpusztult Jeruzsalem felett. Csalódik azonban az, a ki azt hiszi, hogy a zsidóknak Asszir-Babylonban valami rossz dolguk lett volna. Sőt ellenkező- leg. Félévszázadbeli ott tartózkodásuk alatt az övék volt a pénz, a hatalom. Babylonban főiskolájuk is volt. Mardokheus lábbal tiport mindent,, Asszíriában, megtagadta a törvényeknek s Amannak, a királyi helytartónak való engedelmességet. S így tett valamennyi izraelita, mert hátuk megett volt Eszter, Asverus asszír király felesége. Aztán mikor Kyrosz 538-ban megadta nekik a visszatérhetési engedelmet, a gazdag izraeliták a szemébe nevettek. Voltak azonban merész és balgatag szellemek is, a kik ábrándoztak a régi Jeruzsálem visszaállításáért s ezek mindössze 42,360-an 7337 szolgával Zorobabel és Józsua vezérlete alatt vissza is indultak régi hazájukba. Később 448-ban I. Artaxerxes perzsa király engedelmével Ezdrás főpap vezérlete alatt indult egy csapat Júdeába. Nehemiás, azonban Artaxerxes főpohárnoka jobbnak tartotta eme jövedelmező állását a bizony- talan vándorlásnál s csak akkor tért vissza Palesztinába, mikor Artaxerxes egy még jövedelmezőbb állásba: Júdea helytar- tójának nevezte ki. Júdea helytartósága azonban nem sokáig tartott, mert a maczedon-görög, később a római áradat elsöpört mindent, elsö- pörte Palesztinát is s a régi Júdeát római procuratorok kormá- nyozták. 8 Ekkor született meg Jézus, ki a zsidók világtörténelmi jelen- tőségét örök időkre mpgsemmisitette. A zsidók azonban még akkor sem szűntek meg mozogni. Jézust, mert tőle féltettek mindent, a Golgothára hurczolták, de azért Jeruzsálemet nem tudták se fentartani, se felépíteni. Titus Flavius Vespasianus 70-ben végleg lerombolta Jeruzsálemet, több mint egy millió zsidó elvérzett a küzdelemben, a többi 97,000 fogolyként vándorolt Rómába. S evvel befejeződik az izraeliták- nak, mint nemzetnek története. Ezután már se faj, se nemzeti- ség, se nép, se vallás − csak zsidó. Evvel meg van mondva minden, e nélkül semmi. A zsidók történetének tanulmányozása, de ez a rövid vázlat is világosan tárja elénk, hogy mily karakterrel, mily faji jelleggel voltak felruházva az ó-kor izraelitái. Volt bennök