Gizella Németh Papo Adriano Papo OZORAI PIPO A győzelmes törökverő és a reneszánsz előfutára Gizella Németh Papo Adriano Papo OZORAI PIPO A győzelmes törökverő és a reneszánsz előfutára ! ! Előszó Amedeo Di Francesco ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! NEMZETKÖZI MAGYARSÁGTUDOMÁNYI TÁRSASÁG BUDAPEST 2017 ! Eredeti cím: Pippo Spano. Un eroe antiturco antesignano del Rinascimento Edizioni della Laguna, Mariano del Friuli (Gorizia), 2006 Fordította: Sárossy Péter A előszót fordította: Jakab Szilvia Lektorálták: Teke Zsuzsa Süttő Szilárd A fordítást támogatta: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest © A szerzők, 2017 Kiadja: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság H–1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4. B. 8.41 www.nmtt.hu Felelős kiadó: Monok István, társelnök ISBN 978-615-5309-06-9 Tartalomjegyzék ! 7 Előszó Ozorai Pipo az irodalmi művekben 13 Történeti bevezetés 19 I. fejezet Ozorai Pipo családja, személyisége és környezete 1.1. A Scolari család eredete (19). 1.2. Pipo személyisége (23). 1.3. Pipo portréinak ikonográfiája (27). 1.4. Származása és fiatalsága (36). 1.5. Rövid kitérő: Zsigmond trónra emelkedése és első boszniai hadjáratai (38). 1.6. Pipo Zsigmond szolgálatába lép (43). 1.7. Pipo családja és környezete (45). 49 II. fejezet Pipo, a kamaraispán és megyésispán 2.1. Az 1401. évi összeesküvés (49). 2.2. Az 1403. évi összeesküvés (51). 2.3. Pipo helyzete a két összeesküvés után (55). 2.4. Magyarországi események az 1403. évi felkelés után (61). 63 III. fejezet Pipo és Firenze 3.1. Firenze és Magyarország (63). 3.2. A Viscontik által fenyegetett Firenze ismét Magyarországhoz fordul (67). 3.3. Pipo követjárása Itáliában 1410-ben (70). 74 IV. fejezet Törökök és husziták 4.1. Pipo katonai géniusza (74). 4.2. A boszniai hadjáratok (75). 4.3. Zsigmond első hadjáratai az oszmán–törökök ellen (79). 4.4. Pipo, a győzelmes törökverő (81). 4.5. A konstanzi zsinat (84). 4.6. A huszita háborúk (89). 95 V. fejezet Pipo, Velence és a „Patria del Friuli” 5.1. Az Aquileiai Patriarchátus politikai helyzete (95). 5.2. A Velence és Zsigmond közötti háború előzményei (100). 5.3. A Serenissima elleni magyar támadás (103). 5.4. Pipo visszatérése Magyarországra (112). 5.5. A császárság tekintélyének visszaszerzése a friauli „Patria”-ban (115). 5.6. A háború 6 ! elmérgesedése (120). 5.7. Zsigmond személyes hadbaszállása (124). 5.8. Békekísérletek (128). Függelék (131). 134 VI. fejezet Pipo birtokai és öröksége 6.1. Pipo birtokai (134). 6.2. Az ozorai várkastély (137). 6.3. Pipo alapításai: az ozorai ferences kolostor (139). 6.4. Az Oratorio degli Scolari agli Angeli (140). 6.5. Pipo halála és öröksége (144). 146 Utószó 152 Források és tanulmányok Ozorai Pipóról és koráról 160 Bibliográfia 181 Összehasonlító helységnévjegyzék 184 Névmutató ! Előszó Ozorai Pipo az irodalmi művekben Filippo Scolari (azaz Pippo Spano, alias Ozorai Pipo) a tizenötödik század magyar történelmének kiemelkedő személyisége volt.1 Ennek ellenére rá vonatkozó adatok a magyar mitográfiában ritkán fordulnak elő. Feltételezhető, hogy ez a tény Zsigmond korának jellemzőire vezethető vissza, amely, ha megengedhetem magamnak ezt a kifejezést, két kor –– a fényűző, ugyanakkor vészterhes Anjou kor és a rövid, de mégsem efemer, mert halhatatlan Hunyadi-kor –– nyomása alatt áll. Ez az előzetes megállapítás nem indokolja azonban, hogy ez a kevés, ugyanakkor jelentős irodalmi termés feledésbe merüljön, melyben határozottan diadalmaskodik az olasz és magyar kultúra szimbiózisa, emberek és eszmék olyan összefonódása, mely kapcsolatba hozza elsősorban Firenzét és Budát. Ennek a kulturális és művészeti kölcsönhatásnak érdekfeszítő és kitörölhetetlen bizonyítéka mai napig a La novella del Grasso legnaiuolo című olasz novella. Antonio Manetti szerkesztésében olvashatjuk: egy fiatal néhány évvel azelőtt elindult és elment Magyarországra és ott szerencsét csinált Filippo Scolari segítségével, akit Spano-nak is neveztek, és aki a mi földünk szülötte volt, de akkor éppen Zsigmond seregének a tábornoka, az a Zsigmond pedig Károlynak, Bohémia királyának a fia és Magyarország királya [...]. És ez a Spano minden firenzeit befogadott, akik arra keveredtek, még ha semmi erényük nem volt is, sem észbeli, sem mesterségbeli kíválósággal nem rendelkeztek is, azért mert jólelkű volt, és szerette a nemzetet mindenek felett, ahogyan e nemzet is szerette őt, hát ez a Spano sok mindenkivel jót tett.2 A Palatino 200 szerkesztésében továbbá a következő szerepel: azzal a szállással szemben pedig volt Filippo Scolari úr, nagy magyarországi ispán háza, aki, ahogy azt tudjátok, Zsigmond császár leghatalmasabb bárója volt, és akkoriban érkezett ide Firenzébe tisztes kísérettel, több, mint háromszáz lóval, sok uraság és nemesember kíséretében. És arra az időre, amíg Firenzében !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 1 A legkiterjedtebb idevonatkozó történetírási szakirodalom Adriano Papo és Gizella Nemeth Papo könyvének kritikai jegyzékében található. Itt csak azokat a munkákat tüntetem fel, melyeket a Filippo Scolari személyéhez kapcsolódó történetleírások kutatásánál használtam: FOFFANO 1975; VADAS 1987; GOLENIŠČEV – KUTUZOV 1973, ahol szeretném felhívni a figyelmet az első kötet 160. oldalán található bejegyzésre: „a szerb hősi költeményekben Pippo Spano-t Filippo l’Ungaro-nak nevezik”; CARDINI 1994. 2 ANONIMO 1998: 54–55. 8 ! volt igyekezett elhozni magával a művészeteknek sok mesterét nagy jutalmakat ígérvén nekik.3 La novella del Grasso legnaiuolo az italianisztika máig nagyrabecsült és sokat tanulmányozott fontos dokumentuma. A novelláról itt csak azt jegyezném meg, hogy annak magyar vonatkozásai, és azok közül is különösen a Filippo Scolarira történő utalások nem kerülhették el néhány magyar írónak a figyelmét. Elsősorban Tarczai Györgyre gondolok itt, aki élénk érdeklődést mutatott Ozorai Pipo történelmi kora iránt, és Masolino. Regény Zsigmond király korából4 című regényével olyan sokszínű korrajzot alkotott, mely tökéletesen megfelel a magyar történelmi narratíva hagyományainak. Tarczai élénk képet fest egy instabil és zavaros de egyben ragyogó történelmi időszakról, és a késő gótika aprólékos gondjával megszerkesztett leírásaiban tárja elénk számtalan korabeli figura életét és túlélésért folytatott küzdelmét. Ezeket az alakokat nyájas és időnként játékos hangvétellel írja le a semmiképpen sem felkészületlen, katolikus eszmeiségű szerző. A narrátor ügyesen kezeli a szoros időbeli és térbeli határok közé szorított elbeszélés szövetét, mely egy tulajdonképpen nemlétező eseményről számol be. Így tehát az olvasás élvezete itt nem annyira az író szakmai bravúrjából, mint annak lelkesedéséből fakad, az olvasó együttérzéséből, melyet a különböző leírt jelenetek automatikusan, szinte varázslatosan váltanak ki. Ártatlan és üde, kétértelmű jelenetek „bonyolítják” a végletekig lineáris cselekményszövést, amely nem kínál az olvasónak sötét és zavaros eseményeket, melyek feszültséget válthatnának ki, viszont mindig biztosítja egy függőben levő olvasás örömteli kihívását édeni, ártatlan helyzetet teremtve. A többi másodlagos: a különböző témák és motívumok alá vannak rendelve a fő hangnemnek, mely folyamatosan biztosítani kívánja a megvesztegethetetlen természet és naiv emberség kedves közelségét. Ozorai Pipo történelmi alakja itt csak háttérként szolgál, szilárd és biztos háttérként Masolino da Panicale (1383–1440?) festészeti újításaihoz, a mellékszereplők egyszerűségéhez, egy–egy bohém gaztetteihez, akinek azonban mégsem sikerül igazi gazfickóvá válnia, az alázatos és meggondolatlan, barátságos és büszke, önérzetes ugyanakkor tisztességtudó emberek hiszékeny babonásságához. Ezt azzal tudnám példázni, hogy –– a szerző ötlete szerint –– a tizenötödik század néhány együgyű magyar embere teljesen félreérti Masolino művészetét, és annak egy hitetlenkedő festő riválisától vezetve Masolino realista ábrázolásmódját igazi boszorkányságnak tekinti. Eszerint az olasz festő nem lenne más, mint egy garabonciás, egyfajta vándorló tudós, akinek sarlatánkodása nem mást céloz, mint megviccelni egy ábrándos és idilli, jóságos és félszeg, gyanakvó és félénk Magyarország egyszerű polgárait.5 De ez csak egy a regény számtalan felvetett témái !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 3 ANONIMO 1998: 77. 4 TARCZAI 1903. Az itt használt szakirodalom a következő: BARTHA 1904; VÁRDAI 1915; ALSZEGHY 1921; ALSZEGHY 1925, 99–109; BANFI 1930. 5 A garabonciás alakjának részletes elemzése Tarczay György ezen regényében egy jövőbeli tanulmányunk témája lehet majd. Ez a tanulmány hozzájárulhatna ahhoz a kiterjedt történeti és filológiai kutatáshoz, mely kritikai szempontok alapján igyekszik értelmezni a garabonciás diák mítoszának számtalan újraírását a magyar, ill. horvát dramaturgiában, narratívában. A kutatásban eddig elért eredmények és a témához kapcsolódó szakirodalom itt megtalálhatóak: DI FRANCESCO – QUARANTOTTO ! 9 közül, melyeket nem áll módomban itt mind bemutatni. Elég ha figyelmünk arra a Masolino freskóival díszített kastélyra korlátozódik, mely keretet ad a vizsgált személyiségünk köré felépült mítosznak.6 Háromszor bukkan fel Ozorai Pipo alakja, igaz, csak említésszerűen, Németh László Kocsik szeptemberben című, 1937-ben publikált regényében. Erre a három utalásra épül ugyanakkor az egész regényszöveg felépítése, minthogy egy kíváncsi és elégedetlen, ambíciózus és bátor fiatal élő és érzékeny lelkivilágában mélyed el, akit magával ragad a tudomány, a világ és Magyarország dolgainak ismerete. Jó Péter egy olyan gyerek, akinek érdeklődését felettébb leköti a kocsik és kétkerekűek zűrzavara, mely rendszerint