VÁLOGATÁS A MAGYAR ZENEM ŰVÉSZ-PEDAGÓGUSOK 2015. ÉVI „KEREK" ÉVFORDULÓIBÓL -TERVEZET- Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételt ől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legf őbb cél, az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára, évfordulójára! Köszönettel fogadjuk a további jelent ősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat! (mobil: 0620/493-7663, email: [email protected], név: Zelinka Tamás). Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelv ű lexikonok, lexikonszer ű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életm ű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, id őpontjai, fontos szereplések, kit űntetések, stb.) a legtöbb esetben nem vállalkozhattunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban! 1505-ben született Tinódi Lantos Sebestyén (Tinód, 1505/1510 – Sárvár, 1566. január 30.) 1 zeneszerző, históriás el őadó ; 1660-ban született Kusser János Zsigmond (Pozsony, 1660. február 13. - Dublin, 1727. november) zeneszerz ő, tanár; 1715-ben született Maróthi György (Debrecen, 1715. június 18. – 1744. október 16.) matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttör ője. 1739-ben svájci minták nyomán a többszólamú zsoltáréneklést kívánta meghonosítani az istentiszteleteken. Els ő lépésként ugyanebben az évben megalapította a Kollégiumi Kántust. Maróthi a következ ő évben (1740) többszólamú zsoltárkiadást is megjelentetett a zürichi minta 2 alapján. Kés őbb átszervezte az el őző évben alapított f őiskolai énekkart, nagy fontosságot tulajdonítva a m űvészi ének tanításának. Az év második felében adta ki a Szenczi Molnár Albert-féle Psalteriumot, amelynek függelékeként megjelentette a A Soltároknak a kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája cím ű, az els ő magyar nyelv ű zeneelméleti munkát. Ugyancsak 1743-ban állították fel kezdeményezésére az els ő debreceni csillagvizsgálót. Folytatásként „Collegium Musicum”-ot, zenei együttest tervezett, de 29 évesen elvitte a korai halál. Így ez a terve nem valósult meg, de az általa alapított – az els ő, azóta is folyamatosan m űköd ő magyar ifjúsági kórus –, a Kántus továbbvitte szellemiségét, hogy hitben és munkában edzett generációkat neveljen; 1735-ben született Galánthai gróf Eszterházy Pál (Kismarton, 1635. szeptember 7. - Kismarton, 1713. március (Portré: Benjamin Block ) 26.) birodalmi herceg, Magyarország nádora. Egyben költ ő és zeneszerz ő is volt. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663–64-es török háborúban, majd a török ki űzésénél. A politikai mellett szakított id őt alkotóbb dolgokra, mint a költészetre és a zenére. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelked ő alakja, s történeti szempontból latin nyelv ű emlékiratai is jelent ősek. Példaképének Zrínyit tartotta. Buzgó katolikus volt, s ennek jegyében szerzett kantátákat (1711-ben Harmonia caelestis címmel gy űjteményes formában meg is jelentek), melyek a korai magyar zenetörténet értékes emlékei, emellett írt teológiai tárgyú írásokat és imádságokat is. Neves műpártoló és m űgy űjt ő is volt egyben. 3 1745-ben született Bengráf József (Neustadt in der Saale, 1745. július 20. - Pest, 1791. június 4.) zeneszerz ő, karnagy, tanár. 1784 körül került Pestre, s lett a Belvárosi templom karnagya és orgonistája. F őleg egyházi műveket írt (30 mise, 7 requiem, 12 motetta, 2 Alleluja); Druschetzky Georg /György/ (Pozsony, 1745. április 7. – Buda, 1819. szeptember 6.) 1775-ben született Ruzitska József (Pápa, 1775 körül – 1824 után) zeneszerz ő, karmester, zenetanár. 1820 – a nagyenyedi József ezred karnagya , 1821 – a nagyváradi színháznál zeneszerz ő, 1822 – 1823. a kolozsvári színház karnagya, 1822. december 26. – Béla futása, az els ő magyar opera bemutatása Kolozsváron, Kolozsvári tartózkodása után Bethlen Ferenc gróf szolgálatában a bethleni cigányzenekar vezet ője volt, 1823-ban Itáliába utazott, az életének további eseményei 4 ismeretlenek. Ő szerezte az els ő két magyar történelmi operát, a Béla futását és a Kemény Simont. Az el őbbi kéziratos partitúráit (három, egymástól többé- kevésbé eltér ő változatban [1837-38 között Heinisch József dolgozta át]) a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtára, Ernst Lajos gy űjteménye és a budapesti Operaház könyvtára, utóbbiét a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának zenei osztálya őrzi; 1795-ben született Böhm József (Pest, 1795. március 4. – Bécs, 1876. március 28.) heged űművész, (Forrás: Wikipédia) heged űpedagógus. Az udvari zenekar tagja és a bécsi Konzervarórium leghíresebb tanára volt. Az els ő zenei oktatást atyjától nyerte, nyolc éves korában már turnéra indult Lengyelországba. Kés őbb P. Rode tanítványa lett. 1819-ben a bécsi Konzervatórium tanára, 1821. pedig az udvari zenekar els ő heged űse volt. Mint pedagógusnak óriási jelent ősége van. Tanítványai közül ezeket kell különösen ki emelni: Ernst, Joachim, Singer, Hellmesberger, L. Strauss, Rappoldi, stb. Szerzeményei közül vonósnégyesek, duettek, variációk, polonaisek és dalok, valamint heged űdarabok jelentek meg; 1800-ban született Brassai Sámuel (Torockó vagy Torockószentgyörgy, 1800. február 13. – Kolozsvár, 1897. 5 június 24.) zenetanár, nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és el őmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszer űsítéséhez. Esténként baráti társasága körében zenélt, harmóniumon, brácsán, csellón és zongorán játszott. A szigorú napirendt ől csak a zene kedvéért tért el: bármikor kész volt Pestre, Bécsbe vagy akár Berlinbe utazni egy hangverseny kedvéért. 1846-ban a kolozsvári Vasárnapi Újság, 1853-ban a Szépirodalmi Lapok, 1856- 58 a Budapesti Hírlap zenekritikusa; Fáy Antal (Em őd, 1805. október 17. – Budapest, 1872. július 30.) zongoram űvész-tanár, zeneszerz ő, politikus; Tolnai gróf Festetics Leó (Pécs, 1800. október 8. – Budapest, 1884. november 6 Cosima Liszt, Hans von Bülow és Liszt Ferenc társaságában (a zongora mellett) (A kép forrása: Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel) 15.) a pesti Nemzeti Színház igazgatója, zeneszerz ő. Az 1830-as években kibontakozott „óvodamozgalom” ügyét felkarolva a Tolnán telket és házat adományozott egy "kisdedóvóintézet" felállítására, amely 1836-ban nyílt meg. 1852-ben a kormány kinevezte a Nemzeti Színház igazgatójává. 1864-ben részt vett az Országos Színiiskola (Színészeti Tanoda) megalakításában, aminek 1865-ben a f őigazgatója lett; 1810-ben született Bognár Ignác (Csepreg, 1810. március l8. - Budapest, 1883. november l.) énekes, zeneszerz ő, tanár. Kőszegen és Sopronban tanult zenét. 1833-tól a bécsi udvari színház tagja, 1835-ben a coburg-gothai hercegi udvari színház els ő tenoristája volt. 1841-től a kolozsvári színház operarendez ője lett. 1847-ben végleg Pesten telepedett le, ahol hangja gyöngülése miatt kartanító volt a Nemzeti Színháznál. 1862-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott ott. Operákat, színpadi kísér őzenét, népszínm űveket, dalokat komponált. Fontos szerepe volt a XIX. sz. közepén kialakuló új színpadi m űfaj, a népszínm ű népszer űvé válásában. (32 népszínm űhöz írt kísér őzenét.) Operái: Tudor Mária (1856.); Fogadott leány (1862.). Két kötet dalgy űjteménye látott napvilágot (1856, 1859.). Füredi Mihály: Száz magyar népdal c. gy űjteménye is az ő zongorakíséretével jelent meg (1851.); 7 Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893) zeneszerz ő, zongoram űvész, Bárdos Lajos: Erkel szózata (Az illusztráció forrása: EMB honlapja) karmester, zenetanár. 1827 táján Kolozsvárott m űködött, mint zongoratanár. Pesten 1834-ben t űnt fel zongorajátékával; ő mutatta be Frédéric Chopin e-moll zongoraversenyét és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját L. Jansa heged űművésszel, majd a következ ő évben ugyanitt színházi karmester lett. Az 1837-ben megnyílt Magyar Színház zenei vezet őjeként rendkívül sokat tett operai- és hangversenyéletünk fejl ődéséért. Els ő operáját (Bátori Mária) 1840- ben mutatta be; az el őadás után kapta meg a színház a Nemzeti Színház nevet. Ezt követte 1844-ben a Hunyadi László cím ű opera. Ugyanebben az évben Bartay András igazgató himnuszpályázatot írt ki, melynek gy őztese Erkel lett; azóta is az ő Kölcsey Ferenc Himnusz-megzenésítése hazánk himnusza. 1853- ban az ő vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, amelynek több mint hatvan hangversenyét vezényelte, és számos alkalommal, mint zongoram űvész is közrem űködött. (Utoljára 1890-ben lépett pódiumra.) Népszínm űvekhez írt kísér őzenéi mellett - a szabadságharc leverését követ ő esztend ők kényszer ű hallgatása után - tovább folytatta operaszerz ői munkásságát, amelynek kiemelked ő momentuma a Bánk bán (1861). Az 1875-ben alapított budapesti Zeneakadémia igazgatója és zongoratanára volt. Utolsó operáját (István király, 1885) az újonnan megnyílt budapesti Operaház felavatására szánta, a bemutatóra azonban csak egy évvel az esemény után került sor. (Forrás: www.fidelio.hu); Gungl József (Zsámbék, 1810. december 1. – Weimar, 1889. január 31.) karmester,