A nemzetközi munkásmozgalom történetéből Évkönyv • 2015 XLI. évfolyam Magyar Lajos Alapítvány 2014 Szerkesztőbizottság: Jemnitz János Artner Annamária Bebesi György Dömény Zsuzsa Harsányi Iván szerkesztő Horváth Jenő Jemnitz Katalin Juhász József J. Nagy László Konok Péter Pankovits József Székely Gábor szerkesztő Szőke Károly Vadász Sándor E kötetünk a Munkásmozgalom-történészek Nemzetközi Egyesülete, a Károlyi Mihály Társaság, a Lukács György Alapítvány, a Politikatörténeti Alapítvány és a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének támogatásával jelent meg. Dieser Band erscheint mit der Unterstützung der Internationalen Tagung der Historiker der Arbeiterwegung (ITH), der I. G. Metall Ungarn, der Georg Lukacs Stiftung und der Gesellschaft Michael Karolyi Az Évkönyv 2004., 2005., 2006., 2007., 2008., 2009., 2010., 2011., 2012., 2013., 2014. és 2015. számának teljes szövege olvasható / You can fi nd the whole text of Yearbooks 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014 and 2015: http//:yearbook2.atw.hu ISSN 0 133476 X © Harsányi Iván, Jemnitz János, Székely Gábor Nyomás: Robinco Kft. F. v. : Kecskeméthy Péter Az Évkönyv nemzetközi tanácsadó testülete: Agosti, Aldo (Torino) Morgan, Kevin (Manchester) Avineri, Shlomo (Jeruzsálem) Narihiko, Ito (Tokio) Buschak, Willy (Brüsszel) Panaccione, Andrea (Milano) Callesen, Gerd (Bécs) Parsons, Steve (Sonderborg, Dánia) Chakravarti, Sudeshna (Calcutta) Pelz, William, A. (Chicago) Degen, Bernhard (Basel) Rojahn, Jörgen (Amszterdam) Elorza, Antonio (Madrid) Schwarzmantel, John (Leeds) Fülberth, Georg (Marburg) Skrzypczak, Henryk (Berlin) Garscha, Winfried (Bécs) Schneider, Michael –Bonn, Friedrich Gianni, Emilio (Genova) Ebert Stiftung Grass, Martin (Stockholm) Schrevel, Margret – Amszterdam, Jazsborovszkaja, Inessza (Moszkva) Internationaal Instituut voor Halstead, John (Sheffi eld) Sociale Geschiedenis Hudson, Kate (London) Studer, Brigitte (Lausanne) Jevzerov, Robert (Moszkva) Sumrikova, Ljudmila Johnstone, Monty (London) (Dnyepropetrovszk) Kessler, Mario (Potsdam) Sylvers, Malcolm (Velence) Kircheisen, Inge (Halle/Saale) Tych, Feliks (Varsó) King, Francis (Norfolk, Anglia) Vuilleumier, Marc (Genf) Kolomijec, Vjacseszlav (Moszkva) Weill, Claudie (Párizs) Konrad, Helmut (Graz) Wolikow, Serge (Párizs) Maderthaner, Wolfgang (Bécs) Young, James D. (Stirling) Mészáros, István (Rochester) BÚCSÚ JEMNITZ JÁNOSTÓL JEMNITZ JÁNOS (1930–2014) Elhunyt a magyar történelemtudomány kiemelkedő, jóformán besorolhatatlan személyisége, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom-történetírás pótolhatat- lan krónikása. 1974-ben kezdeményezője és mindvégig mértékadó szerkesztője, szerzője volt Évkönyvünknek. A halálos kimenetelű baleset is e sorozat 41. köte- tének szerkesztése közben érte lakásán. Apja a Népszava egykori zenei rovatvezetője, Jemnitz Sándor zeneszerző, nevelőapja a hazai szociáldemokrata baloldal jeles személyisége, Vajda Imre közgazdász volt. Gyermekkorától kötődött a szociáldemokrata ifjúsági mozga- lomhoz. Történészi tanulmányait az ELTE Bölcsészkarán végezte. Hazai és kül- földi könyvtárakban és levéltárakban folytatott kutatásai alapján védte meg máig alapműveknek számító kandidátusi, majd akadémiai doktori értekezését az első világháború munkásmozgalmi vonatkozásairól, széles, világméretű áttekintés- ben. Életrajzokat készített a szocialista és munkásszervezetek számos jelentős vezetőjéről, mint a brit Keir Hardie, a francia Jean Jaurès és Léon Blum. Nevé- hez fűződik a II. Internacionálé kongresszusi jegyzőkönyveinek magyar nyelvű közzététele. Tanulmánykötetek létrehozásában, tudományos ülések szervezésé- ben is gyakran vállalt szerepet. Nemzetközi konferenciák tucatjain képviselte a hazai történészeket, kezdettől jelen volt s rendre felszólalt, előadást tartott a Munkásmozgalom-történészek Nemzetközi Konferenciája (ITH) évenkénti linzi konferenciáin. Az 1960-as évektől az MTA Történettudományi Intézetének fő- munkatársaként dolgozott. Szerzői és szerkesztői tevékenysége utolsó, nyugdíjas évtizedeiben sem hagyott alább, noha látása fokozatosan romlott, majd végképp elvesztette szeme világát. Ám ezekben az években is kerültek ki tollából értékes, új információkban gazdag írások. Mindvégig kapcsolatban maradt a tudományág jeles külföldi művelőivel, az Egyesült Államoktól Nyugat- és Kelet-Közép-Euró- pán át Japánig, akik friss kutatási eredményeinek helyet biztosított hazai perio- dikákban. Olyan alkotók tisztelték meg írásaik megküldésével, esetenként az ő megrendelései teljesítésével, mint Eric Hobsbawm, Tony Benn, Mészáros István, vagy a japán Narihiko Ito. Mivel meggyőződése érdekében gyakran kemény ütközéseket vállalt, élete különböző időszakaiban érték ezért sérelmek, amelyeken azonban mindig fölül- emelkedett. Mély szociáldemokrata elkötelezettsége azzal a meggyőződéssel pá- rosult, hogy ez nem szorítkozhat a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszerbe való, több-kevesebb vívmányt lehetővé tevő beilleszkedésre, nem jelentheti az emberibb társadalom, a szocializmus perspektíváját szem előtt tartó cselekvés elmulasztását. A politikai élet kanyarjai közepette hol az előbbi, hol az utóbbi BÚCSÚ JEMNITZ JÁNOSTÓL 5 hozta konfl iktushelyzetekbe. Korrekt vitában állt a nemzetközi és hazai balol- dal tollforgatóival aktuális politikai stratégiák megítélésében, amilyen például a nyugat-európai szociáldemokrata politika 1990-es években előtérbe került, általa bírált Blair-Schröder féle vízió volt. Írásainak bibliográfi ája több ezer tételre rúg. Hatalmas könyv- és irathagyaték maradt utána, amelynek rendezése, megőrzése és elhelyezése sokunk vállára hárul. Harsányi Iván, Székely Gábor * * * Pankovits József Jemnitz Jánosról Az 1960-as évek legelején egyetemistaként a nemzetközi munkásmozgalom történetét tanulmányozva találkoztam először nevével és írásaival. Ezek akkor alaposságukkal, információgazdagságukkal még csak azért hívták fel magukra a fi gyelmemet, mert egy egyetemi süvölvénynek minden olvasmány az újdon- ság erejével hat. Ám a meglepetések később sem maradtak el, amikor már éret- tebb megfontoltsággal tudtam értékelni szakmai teljesítményeit. A nagy európai nyelvterületekre kiterjedő széles látóköre, aprólékos tájékozottsága állandóan ol- vasott szerzőmmé tette, és ezzel nem voltam egyedül. Olasz politikai tematikákra szakosodott kutatóvá avanzsálva megtapasztalhattam, hogy az olasz viszonyok- ról is ugyancsak képes eredeti információkat nyújtani, eligazító szempontokat fölvetni és nem egyszer, előrejelzéseimet megelőzve eseményekről, évfordulók- ról, kiemelkedő személyiségek életrajzairól a nemzetközi munkásmozgalom-tör- téneti Évkönyv számára megrendelni a cikkeket, elemzéseket, aztán meg is köve- telni azokat határidőre, majd végleges formájukba önteni-szerkeszteni, ami igazi életeleme volt. Az is előfordult, hogy ismereteimet színezte és bővítette saját for- rásaiból nyert adalékokkal, mondjuk az általa személyesen ismert Leo Valianiról, más olasz történészekről, vagy éppenséggel a holokauszttal szembemenő jobbol- dali Giorgio Perlascáról, és természetesen a másik oldal legszélső pontján elhe- lyezkedő genovai Lotta Comunista (Kommunista Harc) elnevezésű csoportról, egyéb az olasz ügyek sűrűjét érintő problémákról. Azt is nyitott érdeklődéssel fogadta, ha együttműködő kapcsolatunkban (ritkán, elvétve) felcserélődtek a sze- repek. Leo Valiani vagy Genovából Emilio Gianni mellett rendszeres levelezést folytatva ismeretségben állt több más olasz barátjával (Andrea Panaccione, Aldo Agosti), akik az Évkönyvet, illetve őt személy szerint megtisztelték írásaikkal. Ezek többnyire rám háruló magyarra ültetésének műveleteinél is meggyőződtem János sokoldalúságáról, szinte kimeríthetetlen enciklopédikus ismereteiről. Még az egyetemi időkből azonban vele kapcsolatban egy más jellegű élmény- ről, ha tetszik meglepetésről kell most szólnom, mégpedig az éppen azokban az 6 BÚCSÚ JEMNITZ JÁNOSTÓL években őt utolérő politikai mellőzöttségéről. Tehát amikor először lapozgattam publikációit, rákérdeztem egyik nálamnál tájékozottabb egyetemi kollegámnál, kit rejt Jemnitz János szignója s az illető (nevére már nem emlékszem, találga- tásnak meg nincs helye) kétkedő ámulatomra kissé homályosan, a legcsekélyebb empátiát nélkülözve, sőt bizonyos felindultsággal utalt Jánosnak az akkori Párt- történeti Intézetben elszenvedett, számomra felfoghatatlan kegyvesztettségére. Értetlenül álltam a válasza előtt, idővel tudatosult bennem a kolléga reakciójának fonáksága, a látszólag megdönthetetlennek tetsző tudás kizárólagos birtoklásá- nak, a mozgalomban akkoriban dívó és oly sok kárt okozó szektagőgje, valamint a paradoxon: miként lehetséges az, hogy valaki elkötelezetten ír, publikál a nem- zetközi munkásmozgalom különböző problémáiról, és ugyanennek a diszciplíná- nak intézményesített letéteményesénél nem nézik jó szemmel a tevékenységét. A tudatosodás eszmélkedési folyamatában öltöttek alakot János történetének mozaikjai, amelyekről a körülmények akkori közelebbi ismerői hivatottak hitele- sen nyilatkozni. Csak kiegészítést adhattam a fenti egyetemi aprósággal, viszont hozzá tudom tenni rá szintén jellemző emlékeimet, közvetlen kapcsolatunk kez- detéről. A ’70-es évek derekán ismertem meg személyesen és első találkozásunk alkalmával egész tartásában, tekintetében érzékeltem megértő jóindulatát, bizta- tását és bátorítását munkám és kutatásaim iránt, amelyek az eurokommunizmus akkor szintén vitatott problematikájára irányultak. Azt hiszem, a tekintetében politikai és tudományos arcélének minősége csillant vissza: a széles horizontú látásmód igényének fenntartása minden körülmények között annak