2014 148. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 6 Romsics Ignác: A Numerus Clausustól a Holokausztig Molnár Judit: A zsidók utazásának korlátozásától korlát- lan deportálásukig SZÁZADOK 148. ÉVF. (2014)SZÁZADOK 148. ÉVF. SZÁM Karsai László: A Holokausztról szóló információk a magyar sajtóban, 1941y1944 Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a Holokauszt emlé- 6 0 kezete 0 Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950- 4 1 es évek második felében Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós idõszak- ban (1944y 1948) ysajtótörténeti vázlat Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái y kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal Toth Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlo- vákiában és az 1935. évi elnökválasztás 9 770039 809004 SZÁZADOK www.szazadok.hu A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FOLYÓIRATA SZERKESZTÕSÉG: H-1014 BUDAPEST, I. ÚRI U. 53. TELEFON/FAX: (36–1) 355–77–72 148. ÉVFOLYAM 2014. 6. SZÁM A SZÁZADOK ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE 1867 SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: BARÁTH MAGDOLNA, VOJTECH DANGL, ROBERT JOHN WESTON EVANS, FODOR PÁL, FONT MÁRTA, HORN ILDIKÓ, IZSÁK LAJOS, KLANICZAY GÁ- BOR, OROSZ ISTVÁN, PÁL JUDIT, PAPP KLÁRA, PÓK ATTILA, PRITZ PÁL, RESS IMRE, ROMSICS IGNÁC, SAJTI ENIKÕ, SZARKA LÁSZLÓ, SZÁSZ ZOL- TÁN, VESZPRÉMY LÁSZLÓ, ZSOLDOS ATTILA (a szerkesztõbizottság elnöke) E-mail: [email protected] Szerkesztõk: CSUKOVITS ENIKÕ, FAZEKASNÉ TOMA KATALIN, GECSÉNYI LAJOS, HERMANN RÓBERT, KENYERES ISTVÁN, PÁL LAJOS (felelõs szerkesztõ) Tartalomjegyzék A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Romsics Ignác: A Numerus Clausustól a Holokausztig ·················1343 Molnár Judit: A zsidók utazásának korlátozásától korlátlan deportálásukig········1355 Karsai László: A Holokausztról szóló információk a magyar sajtóban, 1941–1944 ·····1365 Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a Holokauszt emlékezete·············1375 TANULMÁNYOK Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében ····1385 Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések ·······················1425 Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós idõszakban (1944–1948 közepéig) – sajtótörténeti vázlat ··················1465 Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái – kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal ··························1491 MÛHELY Toth Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlovákiában és az 1935. évi elnökválasztás ·······························1517 TÖRTÉNETI IRODALOM Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés (Ism.: Pihurik Judit)·····1559 Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség, 1919–1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban (Ism.: Paksa Rudolf) ········1567 Molnár Judit: Csendõrtiszt a Markóban. Ferenczy László csendõr alezredes a népbíróság elõtt (Ism.: Ormos Mária) ············1570 Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon – történetek az irattárból (Ism.: Dévavári Zoltán)···························1573 Két kötet a Monarchia továbbélésérõl a köztársasági Ausztriában Das Habsburger-Trauma. Das schwierige Verhältnis der Republik Österreich zu ihrer Geschichte Robert Kriechbaumer: Zwischen Österreich und Grossdeutschland Eine politische Geschichte der Salzburger Festspiele 1933–1944 (Ism.: Fiziker Róbert) ·······1576 Eric Gobetti: Alleati del Nemico. L’occupazione italiana in Jugoslavia (1941–1943) (Ism.: Hamerli Petra) ······················1580 „Bewegtes Mitteleuropa” Beiträge zur internationalen Doktorandenkonferenz des Doktoratskollegs der Fakultät für Mitteleuropäische Studien an der Andrássy Universität Budapest (Ism.: Fiziker Róbert) ·······1583 História mezején. A 19. század emlékezete Tanulmányok Pajkossy Gábor tiszteletére (Ism.: Süli Attila)···········1586 KRÓNIKA Beszámoló a „Kelet-európai kommunista rendszerekkel történõ mindennapi együttmûködés emlékezete” (Memory of Everyday Collaboration with the Communist Regimes in Eastern Europe) címmel megtartott konferenciáról. (MTA BTK, 2013. október 23–26.) (Berta János)···········1591 † Jemnitz János 1930–2014 (Harsányi Iván)·····················1596 E számunk megjelenését támogatta a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Az alábbiakban négy olyan tanulmányt közlünk, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Holokauszt Emlékköz- pont „Bûn, felelõsség – emlékezés: A magyarországi holokauszt hetven év táv- latából” címû, 2014. április 24-én, az MTA Dísztermében megrendezett nem- zetközi konferenciáján elhangzott elõadások alapján készültek. Ungváry Krisz- tián elõadásának szövegét 2015. évi 1. számban közöljük. Romsics Ignác A NUMERUS CLAUSUSTÓL A HOLOKAUSZTIG A magyar törvényhozás 1920 szeptemberében elfogadta a polgári Európa elsõ antiszemita törvényét. Az 1920. évi XXV. tc. — bár más szempontjai is voltak — alapvetõen azzal a szándékkal szabályozta az egyetemekre és a fõiskolákra fel- vehetõ diákok számát, hogy az izraelita vallású hallgatók aránya az addigi mintegy egyharmadról az izraeliták társadalmon belüli arányának megfelelõ 6%-ra csök- kenjen. Történt ez abban az országban, amely a környezõ államok közül elsõként emancipálta a zsidókat; ahol a zsidóság egy része sehol másutt nem tapasztalható- an meghatározó szerepet játszott a 19. századi gazdasági és kulturális modernizá- cióban, s ahol — zsidó és nem zsidó oldalról egyaránt — még a 20. század elején is többen hittek a két nép zavartalan és „nagyot szülõ” összeolvadásában. A „Korrobori szabályainak” felrúgása és az addig is létezõ antiszemitiz- mus állami szintre emelése több tényezõvel magyarázható. Ezek egyike vissza- nyúlik a háború elõtti évtizedekre. A gazdaság modern szektoraiban és egyes értelmiségi pályákon kialakult arányokat a különbözõ konzervatív, illetve anti- modernista irányzatok képviselõ közül többen értelmezték olyan „zsidó térfog- lalásként”, amelyet sérelmesnek és megváltoztatandónak gondoltak. Közéjük tartozott Istóczy Gyõzõ, aki elõször, az 1880-as évek elején még csak a galíciai zsidó bevándorlás korlátozását követelte, ám késõbb a zsidók Palesztínába tör- ténõ kitelepítésének az ötletét is felvetette. Simonyi Iván újságíró és szerkesz- tõ, aki elsõként fogalmazta meg azt a követelést, hogy az egyes foglakozási ága- zatokban a zsidóság csak országos számarányának megfelelõ mértékben vehes- sen részt. Hencz Károly néppárti képviselõ, aki 1907-ben terjesztett olyan ja- vaslatot a honatyák elé, hogy a budapesti egyetemen csökkenteni kellene az iz- raelita vallású hallgatók „nemzeti veszedelemnek” nevezett 35–39%-os ará- nyát. S persze maga Prohászka Ottokár, a numerus clausus törvény egyik elkö- telezett támogatója, aki a negatív tulajdonságokkal felruházott „zsidó szellem- mel” szemben már az 1890-es években meghirdette a „keresztény önvédelem” politikáját.1 Talán ezekre a jelenségekre is gondolt Herzl Tivadar, amikor egyik barátjához intézett 1903-as levelében így írt: „A végzet a magyar zsidóságra is le fog sújtani. Minél késõbb történik ez és minél jobban megerõsödik addigra a 1 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, Bp., 2001. 282–301. és Paksa Ru- dolf: A magyar szélsõjobboldal története. Jaffa Kiadó, Bp., 2012, 18–43. 1344 ROMSICS IGNÁC zsidóság, annál kegyetlenebb és keményebb lesz a csapás, annál durvábban fog lesújtani. Nincs menekvés”.2 Az I. világháború — s ez tekinthetõ az állami szintre emelkedõ antiszemi- ta diszkrimináció második okának — a társadalom más belsõ feszültségeihez hasonlóan a zsidók és nem-zsidók közötti ellentéteket is kiélezte. Miközben a zsidóság pozíciói a gazdasági és a kulturális szférában tovább erõsödtek, sõt né- hányan közülük — Hazai Samu, Vázsonyi Vilmos, Teleszky János, stb. — már a miniszterségig vitték, a régiek mellé új antiszemita sztereotípiák születtek. Ezek szerint a zsidók kihúzzák magukat a frontszolgálat alól; a haza védelme helyett a hátországban „lógnak”, ahol árdrágítással és uzsorázással szipolyoz- zák a harcolók hozzátartozóit; s mindeközben frivol kuplékkal, kabarékkal és egyéb alantas szórakoztatóipari termékekkel fertõzik a fõvárosi lakosság egyéb- ként is gyenge lábakon álló erkölcsét. Mint a legtöbb elõítéleteken alapuló propa- gandának, úgy az I. világháború alatti antiszemita vádaskodásnak is volt ténysze- rû magva: a hadiszállításokat, amelyek lebonyolítói az addigra kialakult társada- lomszerkezetbõl adódóan nagyobbrészt szükségszerûen zsidók voltak, végigkí- sérte a korrupció. A papírtalpú bakancsok és a silány minõségû posztó 1915- ben kirobbant ügyét például hónapokig tárgyalta a sajtó.3 Az antiszemita érzü- lettõl befolyásolt emberek szemében a korrupcióban bûnös vagy azzal megvá- dolt személyek könnyen váltak a zsidóság egészének mentalitását megtestesítõ szimbolikus alakokká – mintegy igazolva Prohászka és mások korábbi vádjait. Az antiszemitizmus elsõ világháború alatti történetét monografikus igénnyel feldolgozó Bihari Péter úgy fejezi be könyvét, hogy 1916–1918-ra „a zsidókérdés már a társadalom összes pórusát átjárta”, s a középrétegek zsidó és nem-zsidó cso- portjai közötti »nagy leszámolás« lényegében elkerülhetetlen volt.4 Lehetséges, hogy Bihari Péternek igaza van, ámbár nem tudhatjuk, hogy a háború másféle be- fejezõdése esetén — vagyis összeomlás, forradalmak és Trianon nélkül — valóban ugyanaz történt volna-e, mint ami így lezajlott. A háború azonban — mint tudjuk — összeomlással, forradalmakkal és Trianonnal fejezõdött be, s ez az eseménysor újabb lékeket vágott a nemzeti liberális integráció eresztékeiben már egyébként is recsegõ-ropogó hajóján. A zsidóság egyes csoportjainak látványos