2 BÁLINT EMMA E-Books as Components of Transmedia Storyworlds The subject material of the present paper is made up of diverse forms of enhanced e-books based on the cautionary tale “Little Red Riding Hood” created for various age groups—such as Donna Leishman’s interactive web-comic RedRidingHood (2001), Spicy Pony Games’ interactive e-book American McGee Presents Akaneiro (2010), and Brian Main’s storytelling application Lil’Red (2012)—, while the framework for their analyses stems from Jan-Noël Thon’s conception of transmedial narratology (2016). The foci of the analyses of these e- books are primarily on the strongly evocative elements of the narrative and the malleable and heterogeneous nature of the storyworld—which, in this case, should not be imagined simply as a transmedia storyworld as per Henry Jenkins’s theory (2008) but as an even more multifaceted yet inherently finite system, a fairy tale web as in Cristina Bacchilega’s graphic interpretation (2013)—, but aspects such as narratorial representation and perspective—which, in this case, are closely related to the binary opposition between its two main characters, the good and the bad—, are also touched upon. This research is a self-contained part of a greater project that examines the transmedia universe built around this particular narrative, “Little Red Riding Hood,” in the beginning of the 21st century. The objective of this paper is to demonstrate the benefit of applying transmedial narratology on a smaller scale through various examples of the same widely and creatively adapted narrative realized in the form of an essentially heterogeneous single new medium. •·················•·················• BARTÓK ZOLTÁN A populáris kultúra hatása a mentális faunára fiatal házikedvenctartók állatokról szóló narratíváiban Előadásomban fiatal házikedvenctartókkal végzett kvalitatív interjúk kapcsán vizsgálom meg hogyan értelmeződik narratíváikban az emberi és állati világ viszonya, hogyan gondolkoznak különböző állati csoportokról, és ebben mi a szerepe a populáris kultúra által közvetített állat-reprezentációknak. Az antropocénre jellemző ember-állat kapcsolatokat egy hosszú történelmi folyamat, a neolitizáció/domesztikáció jelenlegi, sajátos jegyekkel rendelkező fázisaként értelmezem, amelyre a valódi állatokkal való mindennapi kapcsolatok intenzitásának csökkenése mellett a populáris kultúra termékei által közvetített állat-reprezentációk túlburjánzása jellemző. Előadásomban megvizsgálom, hogy az interjúalanyaim gondolataiban lévő elképzelt fauna, vagy Paul Shephard szavaival élve mentális menazséria milyen sajátos szerkezeti jegyekkel rendelkezik, valamint, hogy ez az elképzelt fauna hogyan tükrözi nemcsak a természeti környezettel való mindennapos kapcsolatot, hanem a populáris kultúra különböző műfajai, például a filmek, sorozatok, dokumentumfilmek vagy irodalmi művek által közvetített állatképeknek a hatását egyaránt. A populáris kultúra állat-reprezentációira véleményem szerint az állatok nagyfokú antropomorfizációja jellemző, amelynek okát az emberek természetes emberközpontúságában látom, de ami természetessége ellenére az állatvilágot hamis fényben világítja meg, és ez a kulturális félrereprezentálás valódi, sokszor akár katasztrofális következményekkel jár a valóságos állatok életében. Előadásom végén kitérek arra is, hogy 3 interjúalanyaim hogyan használják fel a populáris kultúra állatképeit saját identitásuk meghatározására. •·················•·················• BENCZIK VERA Configurations of Motherhood in Raised by Wolves Science fiction has long been one of the sites for exploring normative gender scripts, among them the patriarchal construction of motherhood. The genre has also functioned as a platform to scrutinize transgressive parenthood performances, and to envision alternative frameworks for the reproductive cycle and parental practices, always extrapolating from and reflecting on a given moment in time. Exploring these questions frequently involves utilizing transhuman or posthuman configurations, usually in a techno-utopian or techno- dystopian setting, often featuring humanoid mechanisms like robots, androids or AI. The presentation of maternal alterity ranges from a utopian depiction of non-normative parenting practices to portraying the transgressively maternal as a monstrous construct. The 2020 series Raised by Wolves presents motherhood as a non-binary, complex issue, and the present paper will analyse how questions of female monstrosity, the performance of normative gender scripts, and the subversion of patriarchal control—all through the figure of the female android—coalesce into a complex narrative that dismantles traditional parenting roles. •·················•·················• BŐDY EDIT „Ó, és még egy sárkány is szerepel benne!” Kazuo Ishiguro fantasy variációja Utolsó három regényében (Árva korunkban, 2000; Ne engedj el, 2005; Az eltemetett óriás, 2015) Kazuo Ishiguro populáris műfajokkal kísérletezett. Az eltemetett óriás különösen nagy médiavisszhangot váltott ki, és ennek fő oka az Ishiguro által választott műfaj, a fantasy volt. Ishiguro olvasói közül sokan fanyalogva fogadták a regényt, amelyre ráadásul elég sokat kellett várniuk (hat év telt el a 2009-ben megjelent Noktürnök novelláskötet megjelenése óta), nem tartották olyan jónak, mint a korábbi regényeket, emellett értetlenül álltak a tény előtt, hogy szerző „átlépett egy határt”, amikor efféle népszerű műfajt választott. Másrészt a mű megosztotta a fantasy rajongók – szerzők és olvasók egyaránt – táborát is: több keményebb kritika is érkezett tőlük (a legismertebb talán az Ursula K. Le Guin által írt vélemény, amely rövid polémiához vezetett közte és Ishiguro között), mert úgy érezték, hogy az író visszaélt a műfajjal, és végső soron nem is sikerült igazán jó fantasy regényt írnia. Ugyanakkor nem is mindenki tartotta a regényt fantasynek. Valahányszor megpróbálták kategorizálni, a kritikusok más-más következtetésre jutottak, és különféle címkéket aggattak rá. Az említett fantasyn kívül a teljesség igénye nélkül: kalandregény, tündérmese, történelmi regény, allegória, középkori románc vagy lovagregény, esetleg a felsoroltak valamelyikének paródiája, ezen felül a szerzők gyakran arra a megállapításra jutottak, hogy a regény inkább ötvözi ezeket a kategóriákat, vagy éppenséggel fölöttük áll. Előadásom nem egy újabb kategória mellett érvel, inkább arra fókuszál, hogy milyen lehetőségeket adtak a fenti műfajok (köztük a fantasy is), illetve milyen lehetőséget adott a műfajok 4 újraértelmezése a kísérletező kedvű Ishigurónak arra, hogy a regényeiben rendre visszatérő témákat – többek között: emlékezés, trauma, felejtés, elfojtás – újabb módon járja körül, azokat más, izgalmas szintre emelje. •·················•·················• BÜLGÖZDI IMOLA Genres and Bodies in Transition in Neill Blomkamp’s District 9 District 9, Neill Blomkamp’s first feature film was not only a box office success but was also nominated for Best Picture in the 2010 Academy Awards, drawing worldwide attention to the questionable solutions to migration, regarded as one of the most pressing issues of the 21st century. District 9 discards the sci-fi trope of hostile alien invasion and instead explores the long-term consequences of the 1982 arrival of one million aliens in need, who are unable togo home and end up in a temporary shelter on the outskirts of Johannesburg. Blomkamp proposes an alternate history, picking up the story 26 years later, that is in 2008, when the shelter is already a fenced, militarized slum and the public demands its relocation away from the city. The most striking feature of the film is the tension created by the presentation of obviously counterfactual events by means of documentary techniques. This paper will focus on the director’s choice of the mockumentary genre, which invites the audience to critically reflect on the nature of truth and fiction as constructed in the media. However, when Wikus, the protagonist in charge of the relocation is contaminated and starts turning into an alien, Blomkamp switches perspectives: the physical transformation which renders Wikus an outcast is accompanied by a change in cinematographic technique: his personal reactions and his fate hiding in the alien slum are related in fiction film format, without the mediation of documentary cameras. It is my contention that the juxtaposition of these two cinematic genres and narrative strategies require different affective responses from the viewer, reinforcing the social criticism, on the one hand, by providing reflexive distance through the documentary technique, and on the other hand, offering the opportunity to empathize with the Other, who, suddenly has a human face. •·················•·················• CSIKÓS DÓRA The Bad Taste of the Town: London in the 1720s William Hogarth’s early print from 1723/24 The Bad Taste of the Town, also known as Masquerades and Operas exposes what he regarded as the foreign cultural invasion of London in the 1720s, and which, he believed, encumbered native prose theatre and English architecture. As is clear from Hogarth’s visual syntax, the Italian opera and the newly fashionable Italianate architecture corrupt not only the taste but also the soul: while people--led by the devil--throng to get into a performance of an Italian opera, a masquerade and a pantomime, the gates of Lord Burlington’s Neo-Palladian Accademia of Arts are closed. Most painfully of all, in the centre of the print we see a woman with a wheelbarrow filled with the works of great English playwrights